Túrablog

Ötödik alkalommal indultam ezen a túrán, idén is bevállalva a hosszú táv seprését, hiszen tavaly azt mondtam, hogy ha előrébb kerül a két utolsó pont zárása, akkor jövök seperni :-)
A pomázi aszfalton próbáltam tempósan menni, mert onnan még messze volt a vége - és persze nem gondolni arra, hogy Marót után mi vár rám...
Az út mellett az irányjelző táblán a "Dobogókő 18" (km) feliratot látva a régi poén jut eszembe, hogy de mi tudunk egy hosszabb utat az erdőn keresztül...
A festékboltot évek óta festik :-D szerintem ötletes, és ahogy elnézem, igencsak jó minőségű a festék, mert nem csöpög, nem folyik meg - és nem is nagyon fakul az évek alatt...
A János-forrás medencéjét fedő vasbeton lap el van törve - a jó ég tudja, hogy kik és hogyan csinálták...
No mindegy, szerencsére senki nem esett bele.
Az emelkedőt igyekszem egyben, megállás nélkül megcsinálni - nagyjából sikerül is, de azért jól jön a Petőfi pihenőnél egy pici szusszanás. Sokan jönnek mögöttem, de mindenki a rövid távon, úgyhogy mehetek nyugodtan, hiszen seperni csak a Király-kúttól kell majd.
 A Kő-hegyi turistaház az első ep, itt a citromos tea szokás szerint príma, bent is szét lehet picit nézni (köszönjük!), aztán tovább.
A Vasas-szakadékhoz vezető oda-vissza elágazása jól jelzett, megcsinálom a kitérőt, majd trappolok föl a nagyjából szintben haladó földútig. Idén jobb volt a terep,mint tavaly, legalábbis nem volt annyira feltúrva - viszont a táblánál, ahol balra bemegy a S- az erdőbe egy szalag a földön. Felszedem, és kettétépve kötöm fel, hogy az útról is jól látható, egyértelmű legyen a letérés, bár a S- jelzés is egészen korrekt ezen a részen.
A Lajos-forráshoz vezető aszfaltot keresztezem, aztán egy ösvénnyel hamarabb megyek be a másik oldalon az erdőbe, de ahogy visszanéztem, a jelzésnél is korrekten ott volt a szalag.
A forrásnál tömeg, elindulok fölfelé az elhagyatott  ház mellett, a pont táblája az úttal párhuzamosan a korlátra kötözve - picit igazítok rajta, aztán a szépen és bőségesen kirakott szalagok mentén irány jobbra le. Itt örülök, hogy ezt nem nekem kell begyűjteni, mert tényleg bőven lett szalagozva ez az ösvény, ami itt a magas fűben-gazban halad egy darabon, aztán egy erdészeti utat keresztezve ismét fák közé ér.
Egy vízmosás következik, majd rövid kaptató után a Kőrösi-Csoma emlékmű, meg az innen feltáruló csodálatos panoráma következik - sokan pihennek itt, úgyhogy nem időzök sokat, pláne azután, hogy osztok-szorzok, és a Király-kútig hátralévő távot hosszúnak, a rá felhasználható időt meg rövidnek találom. A gerincen kocogok egy picit, látok néhány szalagot, aztán meredeken lefelé: Dömörkapu következik.
A ponton langyos csoki :-) az ellátmány, hiába mutat októbert a naptár, egyszerűen meleg van... Aszfalt, patakpart, két gázló, híd, Lenkó-emlékmű, milyen virág... Túratársak töltik a rajtban kapott totót :-)
Az OKT-pecsétnél kéktúrázókkal találkozunk, megerősítik, hogy ez az első bélyegző Dobogókő után... Aztán a leírás szerint a K+ felé indulunk - mint kiderült, a K- már a Sikárosi-rét túloldalán halad újra, úgyhogy jövőre ezt javítani kell a leírásban.
A P-K- közös szakaszról ismerősök jönnek szembe: ők az újonnan felfestett K--ot követték - jövőre tehát, ha minden így marad, a leírást ismét javítani kell.
Király-kútnál a pontőr majdnem nem enged tovább :-) aztán megenyhül, mikor kiderül, hogy én seprem a hosszút :-)) 18-20 perccel előttem ment el az utolsó ember a hosszú távon, úgyhogy szaporázom a lépteimet, pláne, hogy 12:20 táján jár az idő...
Az aszfalt keresztezése előtt a tavalyihoz hasonlóan sikerül lemennem a jelzésről - komolyan mondom, nem tudom, hogy hogyan sikerült, de a következő Vasas maraton előtt azért meg kéne keresni ezt az elágazást...
Az út túloldalán gyakorlatilag csak lefelé, egészen a Duna szintjéig (jó, itt-ott hullámvasutazva egy picit), úgyhogy belekocogok, ne kelljen a hátralévő két ponton sokat túlórázni.
A track alapján úgy tűnik, hogy a Malom-patak völgyében sikerült "alternatív", avagy a régi P- jelzést követve kocogni - a kikapaszkodásnál szalag, no, ezt már nekem kell begyűjteni - így is teszek.
Robogok tovább, a hídnál nem kell megállni, mint tavaly, minimum 15 perc előnye van az utolsó hosszú távosnak...
A Szentfa-kápolna után nem sokkal egy frissen dózerolt csapás vezet ki az aszfaltra, ezt sikeresen benéztem, és innen az aszfalton mentem lefelé - remélem, ezen a részen nem volt szalag :-(
Dömösön volt, szedtem szépen, majd Duna-part, két résztvevő még a ponton: a lány kiszáll, picit győzködjük, de nem - elköszönünk, és a túratárssal közösen szedjük a bőven kirakott szalagokat...
Ja, a süti nagyszerű volt, köszönet érte! Szalag tényleg bőven volt  - szépen megy is vele az idő...  Marót szélénél a srác előrerobog, én kényelmesen sétálok - Pygmea a buszmegállóban bélyegez, meg korhol, hogy egyel korábbi buszt szerette volna elérni :-) Jövőre Dömös meg Marót zárhatna -akár nem hivatalosan- fél órával később, mint idén, vagy tényleg el kell 8-kor indulni seperni az utolsó túrázókkal együtt...
Marót szélén még utolérem a srácot - tett egy kitérőt jobbra a P--on... Egy szalag esetleg jól jött volna ide is, bár picit már herótom volt tőle.
Az aszfalton már alig látható a jelzés balra, szalag viszont van - ennek a begyűjtésén még osztozunk, aztán a kolléga elrobog fölfelé - szorítja a szintidő.
A hosszú-hegy tényleg hosszú, a Szakó-hegy előtt le is ülök picit pihenni, meg erőt gyűjteni - ez a kb. 60m szint, pláne, ha az ember nem tudja, hogy itt mi vár rá... Szóval nem esik túl jól. Ha tudja, akkor sem igazán - viszont a panoráma itt is bőven kárpótol a kapaszkodásért.
A Szakó-hegyről lefelé egy elszórt szalag - no, akkor nyugodt lehetek, a kolléga nem kavart el fölfelé :-))
Szakó-nyereg után azért elmormogok az orrom alatt némi jókívánságot az emelkedő családjának, de csak sikerül egy nekirugaszkodással felcaplatni - miközben pont a szemembe tűz a nap... Aztán a Jász-hegy gerincén még némi kényelmes szint, majd sűrűsödő gyalogosforgalom, nem rohanok, számítok a fuvarra lefelé :) és sikerül is gyakorlatilag pont a célzárásra beérni.

Ötödik éve járok teljesítménytúrákra, és ahogy elnézem a statisztikáimat, nagyon kevés olyan gyaloglat van, amit idén ötödször teljesítettem. Ez az egyik. Nem véletlenül: Csodaszép útvonal, ami fizikailag és agyban is (beosztani az energiákat!) kellemes kihívás, az időpontját tekintve talán a legszebb őszi arcát mutató erdő... És persze korrekt, jól elosztott EP-kkel megoldott rendezés.
Jövőre? Úgy gondolom, nem tehetem meg, hogy ne jöjjek - jó túrázni, és jó, ha picit is, de rendezők segítésével valamit visszaadni a teljesítménytúrázó közösségnek is.