Túrablog

A család nyaral, nekem nem jött össze erre a hétre a szabi, így aztán a kellemest a hasznossal elv alapján a szombati "megyek értetek a Balatonra" utat megspékeltem egy rövid sétával.
Cartographia kupa, 2011 - ha nincs, lehet, hogy idén (is) kimarad ez a túra - azt mondjuk biztosra lehet venni, hogy ha legközelebb jövök, akkor az a hosszú táv lesz, mert a röviden igencsak bőven volt aszfalt is, meg "muszáj" szakasz is...
A rajtidő elején szerettem volna indulni, de sikerült az ébresztőórát lenyomva elhelyezni az ágyam mellett, úgyhogy esélyem nem volt időben ébredni - így aztán a tervezett 6-os indulás helyett negyed kilenc került a fényes papírra nyomtatott térképes itinerre...
A térképet megnézve kiderült, hogy Csabdin végig, majd aszfalton balra a nekünk első EP-ig... Így is tettem, kellemes sétával kezdve a túrát egy szép településen. A dimbes-dombos táj persze szép, úgyhogy siettem is, meg nem is - szerencsére a fotómegállások idejét bőven be lehetett hozni :-)
A falu széle után egy híd, majd egy másik, szélesebb aszfaltos út következett, ahol előbb egy kismacska bánatos nyávogással próbált a kocogva távolodó túratársak, majd az én nyomomban maradni (akik előttem indultak, azok még bent, a faluban találkoztak szegénnyel...) - sajnáltam szegényt, de segíteni nem nagyon tudtam, remélem túlélte azt a néhány autót, ami nem túl félénk tempóban közlekedett errefelé...
Erős tempót diktáltam, úgyhogy szegény lemaradt, de azért sokáig az járt a fejemben, hogy miért kódorgott ennyire el otthonról, és mi lesz így vele...
Aztán persze újabb fotózni való akadt, egy szamárpár képében - annyira szamarak voltak, hogy nem akarták az internet nyilvánosságát :-) úgyhogy csak nagy nehezen sikerült használható képet csinálnom :-))
A szamarak után nem sokára elértem az első EP-t, műzliszelet, ásványvíz (saját bögre terhére, természetesen), meg némi beszélgetés után végre erdő és turistaút következett.
Az elején gazzal részben benőve egy drótkötél keresztben - igen, kerékpárral veszélyes erre járni, bár az is igaz, hogy a turistaút nem bicajozásra való elsősorban...
Néhány sárosabb rész is akadt ezen a szakaszon, de azért messze nem volt vészes a dolog.
A völgyben szépen csobogott a patak, a Váli-víz, olyannyira, hogy egy-két helyen oldalra ki kellett térni az útjából :) Ez a völgy amilyen szép, annyira rövid, úgyhogy pikk-pakk, és Óbarok szélén majdnem sikerült egyenesen tovább robogni, miközben az útvonal balra felment a domboldalra... Szerencsére jött két futó, meg azért a gps-re is ránéztem, úgyhogy elindultam fölfelé... Kellemes emelkedő után enyhén lejtő ösvény, majd egy hordalékkal borított völgyecskén átkelve máris a következő pontnál találtam magam, ahol megkaptam a bélyegzést, és indultam is tovább, egy rövid, enyhén lejtős úton, sajnálatos módon jelentős szembejövő forgalomban. Biztos véletlenül :) nem vették észre, hogy merre kéne menni a falu végén...
Innen számolható a túra harmadik szakasza, ami javarészt erdő/szántóföld szélén tart nagyjából egyenesen Csabdi felé. A faluban még némi emelkedőt le kell küzdeni, aztán egy széles földúton lehet gyalogolni... Picit unalmas ez a rész, szerencsére akad túratárs, akivel beszélgetve gyorsan fogy a táv. Itt-ott pocsolya meg sár az út teljes szélességében, gyalogosan persze ki lehet kerülni, de egy szemből érkező autósnak csak azt tudom javasolni, hogy forduljon vissza...
Mondjuk jó kérdés, hogy mi a fenét keres itt...?
Aztán egy ritkás fiatal fenyvesbe érünk, hogy nem sokkal később egy meredek ösvényen ereszkedjünk lefelé, a völgyben hozzánk képest mélyen lent látszó faluba.
Közben persze útba esik a romtemplom - aminek a képe a célban kapott kitűzőt, illetve emléklapot díszíti -
hogy aztán még némi ereszkedéssel a falu reggel már látott főutcáján találjuk magunkat, ahonnan pár perc alatt beérünk a célba.
Itt átveszem a díjazást, a kitűző választható színű - mivel még ezen a távon nem voltam, mindegy - utána picit pihenek, elfogyasztok egy-két szelet zsíros kenyeret, majd gyorsan bélyegeztetek egyet a Cartographia-kupa igazolófüzetbe, és utána tényleg útnak indulok  a családhoz, le, a Balatonra.