Túrablog

Minthogy családilag érdekeltek vagyunk a Budapest-kupában, így Gabival indultunk neki ennek a kellemes gyaloglatnak - igaz, ő a rövidebb távot választva sietett haza a gyerkőcökhöz - akikre addig a nagymama vigyázott, de kezdjük az elején... :-)
Bőven benne jártunk már a rajtidőben, így már a nevezéskor megkaptuk az infót, hogy a S- jelzés mellett darazsak fészkelnek, és igencsak rosszul viszonyulnak az arra járókkal - ahogy hallom, több tucat csípés/harapás történt a túrán...
A gyors nevezés után kényelmesen vágunk neki a megunhatatlan :-) S- jelzésnek Hűvösvölgyből - egyesekkel ellentétben egyből a helyes irányba indulva :-) Ismerős húz el - szintén a röviden megy, mert siet haza a Formula 1 miatt...  Kényelmesen sétálva érünk fel a Hárs-hegyi nyeregbe, ahol az időközben kirakott A4-es lapon egy felirat jelzi, hogy darazsak az út mellett, és illendőségből kerüljünk jobbra egy kis ösvényen.
Megfogadjuk a tanácsot, és jobbra tartunk, majd az útra visszaérve konstatálom, hogy újabb lap a fán, miszerint még előttünk van az ominózus darázsfészek - mindegy, a megfelelő helyen ismét betérünk jobbra a bozótos részbe, és tényleg sikerül ki- és elkerülni ezeket a durva vadállatokat - meg közben majdnem letaposni egy, a magas fűben nem nagyon látható őzlábat...
Az első EP a kilátónál van, felmenni nem kell, ráadásul a forgalom is jelentős, úgyhogy most kihagyjuk a panorámát, és megyünk tovább a jelzést követve.
Picit nedves az út, Gabinak nem túl jó a cipője, úgyhogy most tényleg nincs sietés - aztán a P- kényelmesen kocogható részén belehúz, úgy kell trappolnom utána :-)
A Fekete-fej neki újdonság - becsületére legyen mondva, nagyobb megállás nélkül, gyakorlatilag egy szuszra érünk fel a tetőre. Itt vízzel kínálnak minket - a bögrém otthon figyel, ráadásul bőven van nálam folyadék, úgyhogy nem kérek - nem kis meló lehetett felcipelni ide a palackos ásványvizet...
A lefelé itt sem rohanós, időnk van, a karámoknál még lovakat simogatni is jut belőle egy kicsi :-) Innen csak egy ugrás az aszfalt - de jó is volt a Piroson itt a bónusz kajapont - majd egy újabb "ugrás", és máris a Kecske-háton sétálunk, hogy aztán a következő EP (meg az ott kapott édesség elfogyasztása) után, a P-P+ elágazástól már külön utakon járjunk: Gabi lefelé a P+ jelzésen, a rövid távon, én meg egyenesen Nagykovácsi felé a piroson...
Itt azért belehúzok egy picit, hiszen ismerős, kényelmesen járható az útvonal, ráadásul vár a dinnye a "túloldalon", azaz a Zsíros-hegyen, a sorompónál.
Persze addig még lemegyünk Nagykovácsiba, majd a nem túl értelmes kunkort is megteszem a jelzést követve, hogy aztán hosszan az aszfalton gyalogoljak a Z- jelzést követve...
Az aszfaltért persze kárpótol a szokásos dinnyés ponton fogyasztható finomság - lehet repetázni, úgyhogy 2-3 szeletet el is pusztítok, hogy aztán a Zöld, no meg a Tojás túrákra (és az esőre...) emlékezve robogjak lefelé Solymárra.
Ma esőnek nyoma sincs, kellemes napsütésben gyalogolhatok.
Solymáron csak lassítok :) hogy aztán a Szarkavár alatt az újabb EP-n begyűjtsem a következő bélyegzést.
Az egykoron oly brutálisan sárosnak is látott emelkedőn most csak a lezúduló víz nyomait lehet látni, mély barázdák képében.
A szántóföldön keresztülvezető úton picit megdöbbenek: egy igen széles sávban nagyon durván köves a talaj, és mégis művelik... Miközben az ország más részein príma termőföldek hevernek parlagon... Jó kérdés egyébként, hogy hogy bírja ezt a részt az eke, meg a többi eszköz...
A K- érkezése előtt érzem, hogy "merül a duracel", úgyhogy egy fél tábla csoki, meg némi izólötty lecsusszan, miközben túratársak mennek el mellettem. Aztán amikor fölfelé menetben megelőzöm, kapom is a megjegyzést, hogy nem tudják, mi volt az, amit lent ettem/ittam, de úgy tűnik hatott :-)) Tényleg csak egy jó darab Tibi csoki :)
A K-Z- elágazásánál aztán olyat látok, amit... Az, hogy a környező házak között itt-ott talál az ember egy-egy bevásárlókocsit, az még csak-csak érthető, de itt...? Nem is tudom, hol van legközelebb ilyen üzlet...
Némi szederszakmai megállás után Virágos-nyereg következik, majd kényelmesen nekivágok a régen látott :-) S- jelzésen a túra utolsó szakaszának.
Közben persze az Újlaki-hegyen megpróbálom fellelni az EP-t - a csúcson nincs, ellenben picit lentebb sikerül rátalálni :)
Víz itt is van, a változatosság kedvéért :) itt sem kérek (hiába, én már csak úgy vagyok ezzel, hogy az a biztos, amit magammal viszek, úgyhogy két liter folyadék általában van nálam), hiszen már tényleg nem sok van hátra, és tart még a saját készlet is.
A bélyegzés után kényelmes "kirándulós" tempóban megyek tovább lefelé - időm mint a tenger, kellemes beszélgetős társaság is akad, úgyhogy nem érdemes rohanni...

A célban átveszem a díjazást, elfogyasztom a "szokásos" túramenüt, majd elindulok hazafelé.