Túrablog

Ismét autós logisztikát választottam ehhez a túrához - mint kiderült, jól tettem, merthogy az a tippem, miszerint a Libegőhöz a Moszkva, akarom mondani Széll Kálmán térről meg busz, az nem lett volna nyerő: nem is érinti a Nyugatitól induló 291-es busz a Széll Kálmán teret...
Szóval autóval (ismét elkavarás nélkül) a rajtidő végét megcélozva érkezek, gyors nevezés, 9:45-kor neki is vágok a Hunyad orom felé vezető, jól ismert útnak.
Néhány túrázót útba igazítok közben, aztán egy nagy lendülettel felkapaszkodom a pontig, ahol Szilvitől kapom a bélyegzést.
Beszélgetünk, pontzárásra befut egy nagyobbacska iskolás csoport is - gyorsan le is telepednek enni-inni, meg pihenni... Szilvivel seprűként mennénk végig a túrán - jó kérdés, hogy így mennyi időbe fog telni...
Pakolunk, indulunk lefelé, a csoport is elindul lassacskán - néhány gyereknek segítünk a meredek részen; azért egy-két gyereknek csak sikerül bemutatni a nadrágfék-technikát :-)
Begyűjtjük a szép magenta T-betűkkel díszített szalagokat, aztán kényelmes sétával visszabattyogunk a rajtba, azaz a túra 2. ellenőrzőpontjába. Itt jó sokáig elidőzünk, közben látok egy érdekes autóbuszt is, aztán csak nekivágunk a második körnek, ami a Pozsonyi-hegy Tündér-szikla útvonal.
Ezt most nem a Libegő alatti lépcsőn felkapaszkodva kezdünk meg, hanem a Z- jelzést követve indulunk el. Mindegy, ismerős a terep, kényelmes sétával érkezünk meg a pontra, az iskolás csapat persze jócskán lemarad, de a pontot úgysem kell zárni, meg Normafánál rétesügyi megállást tervezünk, úgyhogy a diákcsapat elejét bevárjuk, és indulunk is tovább.
Szemből persze jönnek lefelé a Libegő 11-en indult túratársak - ahogy a naptárra gondolok, lehet, hogy ez pont az ő napjuk? :-D Egyébként meg le a kalappal előttük - nekem elég lesz a végén egyszer felcaplatni a Libegő alatti meredélyen.
Tündér szikla, a sokszor megcsodált kilátás most is szép, egy pici nézelődés bőven belefér, aztán persze robogunk lefelé a szikla alatt, a Z- jelzésen lévő ponthoz.
Többen persze sikeresen nem veszik észre fent a príma jelzést, és balra, a jelzetlen ösvényen ereszkednek le, és szemből érkeznek meg az ifjú pontőrhöz.
A rajtban újabb bélyegzés, majd irány Normafa. Közben egy család, apró gyerekekkel megy előttünk - osztok-szorzok, bizony még nekem is szűk lehet a szintidő a végén ezzel a tempóval... És még a végén ott van direktben fölfelé... No mindegy, majd kiderül, mi lesz...
Normafánál a "kötelező" rétes+meggylé következik a bélyegzés után - aztán felér az iskolás csapat is, meg a család is.  Lassan elindulunk, néhány száz méter után rájövök, hogy valami hiányzik - visszarohanok a botokért, aztán a többiek után eredek a kék körtúra jelzést szigorúan követve. A sok várakozás,  ücsörgés-ácsorgás miatt szintidő-kihasználós lesz ez a gyaloglat, ezért aztán jócskán bele is kocogok, aztán a Libegő felső végállomásánál találkozom a többiekkel.
A Pozsonyi hegy lefelé "laza", aztán persze jön a fekete leves: újabb bélyegzés után irány a Libegő alatti ösvényen fölfelé. A lépcső most valahogy jól esik az elején, tudva, hogy lesz durvább is :-)
Néhány fotómegállással (vagy annak álcázott pihenéssel? Már nem is tudom :-) felérünk, gyorsan megtesszük a János-hegyre a tiszteletkört, aztán a Libegő felső állomásától a régi P- jelzésen indulunk le a rajtba, ahol átvesszük a díjazást, illetve falatozunk egy keveset, utána pedig irány haza.

Ez a mai túra nem a táv, de nem is a szint miatt fárasztott le nagyon: a sok-sok várakozás (söprés) volt inkább kimerítő, úgyhogy jövőre, ha lehet, másképp csinálom végig :)