Túrablog

Osztok-szorzok, kéne a kupához... Viszont megfogadtam, hogy "muszájból" nem túrázok :-) Az ellentmondást feloldani nem volt nehéz: egy alkalmi geoláda, plusz egy olyan, ami csak most, a túra keretében lesz elérhető, úgyhogy reggel irány Budaörs.
Az étterem második nekifutásra megvan, bemegyek, gyors nevezés - térkép nincs, leírás van, no, ez így nagyszerű lesz :-) pláne, hogy a gps-re a letölthető tracket nem raktam fel. Mindegy, a lakott területen a leírást böngészve navigálok el a P- jelzésig, aztán sikerül jól a patak másik oldalán lévő utcában, a GPS-re töltött térkép szerint menni, miközben a valóságban a P- a másik, párhuzamos utcában van felfestve...
Enyhén emelkedett eddig is az útvonal, a P- elérése után viszont következett a Pirosról ismert "nemszeretem" szakasz, annyi könnyítéssel, hogy most nem éjjel van, és nincs a lábamban ötvenegynéhány kilométer. Azért persze így sem barátságos az emelkedő, de bőségesen előzgetve csak felkapaszkodok -itt-ott persze megállva, hiszen fotózni is kéne, meg ha már nappal járok erre, akkor szétnézni is...
Még fölfelé, sok túrázót megelőzök, futók előznek, aztán csak felérek az első pontra.
De legalább jó sok szint letudva :-)
Egyetemi gólyatáborból ismerős arcot pillantok meg - nem tegnap volt, de azért mindkettőnknek sikerül beazonosítani a másikat :-)
Kellemesen lejt az út, aztán egy kirakott lap mutatja, hogy Makkosmária irányába rövidít a túra egy picit. Lent, a tisztáson sokan vannak, a pontot azért sikerül meglelni.
Rövid szusszanás, beleolvasok a leírásba, aztán indulok tovább.
Sajnos a "baltás" már ide is eljutott: a rombolásának a nyoma ott "virít" egy egészséges fa törzsén.
Nem elég, hogy a jelzést tönkreteszi, az élő fát sem kíméli. Nagyon szomorú, hogy ilyen emberek szabadon járkálnak, közben pedig minden érintett - gyakorlatilag - tehetetlen.
A Végvári szikla előtt egy általános iskolás csoportot érek be - az egyik szépen kikerekedett srác füstöl, mint a gyárkémény: "anyámtól csórtam", mondja, amikor rákérdezek, hogy ugyan honnan a cigaretta. No mindegy, a szalagozást követve pikk-pakk felszaladok a nagyjából párhuzamos, egyébként meg a Meteor túra piros "M" betújével jelzett útra - igaz, most az eredeti iránnyal szemben kell gyalogolni.
Aztán persze jön a S- jelzés, Kies völgy, pazar kilátással, meg egy aprócska híddal. Szerencsére egyedül vagyok, így tempósan tudok haladni a völgy oldalában kanyargó egy emberes ösvényen.
Aztán egy húzósabb emelkedő után Sorrento következik: szegény pontőr, bár behúzódott a szikla mélyedésébe egy kis asztallal, de a viharos szél által felkapott kőporból ott is jócskán kapott, de hősiesen őrizte a pontot
- meg a csak erre az alkalomra újra kereshetővé vált geoládát és annak erősen viharvert logbook-ját. Logolni nem lehet, de megtalálást rögzíteni igen, ezt meg is teszem, aztán elbúcsúzok, és megyek tovább.
A S-S+ elágazásánál picit tanácstalan vagyok: A szalag a S- felé mutatja az utat, a leírás a S+-ról és a Felsőszállás utcáról regél, holott ez utóbbi a S- jelzésen érhető el... Érkeznek a netről letöltött track-kel felkészült túratársak: aki azt a csiganyálat húzta, az a S+-on ment le Budaörsre, úgyhogy mi is így teszünk.
Aztán jobbról csak megérkezik a Felsőszállás utca is, meg a leírásban szereplő többi "utcát" is sikerül beazonosítani, úgyhogy a hétvégi telkek között szépen sikerül a leírásnak megfelelő útvonalon leereszkedni a tényleg lakott területig.
Közben persze a  kopár, sziklás dombok, meg az itt-ott egészen magasra felkúszó beépítés jó fotótémákat kínálnak, de a cél közelsége miatt inkább visszafogom magam, és gyorsan igyekszem letudni az aszfaltos záró szakaszt.

A célban oklevél, kitűző, Budapest-kupa bélyegzés... Megemlítem a S-S+ elágazás és a leírás problémát, de úgy tűnik, a célban ücsörgők nem nagyon tudják a kérdést hova tenni. Mindegy.