Túrablog

Kellemesen havas napra virradtunk ma is, szerencsére a korábbi hetek nagy hidegei már elmúltak, így bár a szél picit fújdogált, de kényelmesen várakozhattam Újpest vasútállomásán az esztergomi vonatra.
A vonat pontosan érkezett, túrázó viszont úgy az állomáson, mint a vonaton elég kevés volt, de azért út közben akadt ismerős is, úgyhogy gyorsan eltelt az utazás.
Piliscsabán egy harcias ikerpár védte az egyik kerítés túloldalát - egy fotót azért megengedtek :-)  Futók robognak el mellettem, hogy aztán a település szélén, ahol egy sorompónál jobbra tér a K- jelzés, szemből érkezve folytassák útjukat a helyes irányban. Elsőre tényleg benézhető elágazás; nekem szerencsére sokadik utam erre, úgyhogy a havas, jól járható földúton baktatok tovább.
A Kőris-völgyben fölfelé azért megérzem az erősen kopottas talpú cipő hátrányát: csúszik. Főleg a vége táján, a meredekebb részen. Legközelebb ilyen időben bakancsban jövök - bár azt meg a nem tökéletes térdem ellenezné...
A K-K+ elágazásnál pont, Nagyszénás mindkét csúcsát érintve váltok a P- jelzésre, és...  Gyakorlatilag végig csúszva érkezek Nagykovácsi szélére... Mi lesz így a Fekete fejről lefelé?!
Szerencsére nadrágfék használatára nem kerül sor, és szerencsésen elérem az aszfaltos utcát, amin az évek óta épülő (még most is "Építési terület"-nek jelölt) templom után szigorúan követve a jelzést balra tartok, hogy aztán az Antónia utcát is megcsodálhassam :-)  
Itt is pózol egy kutya, úgyhogy őt is megörökítem, aztán továbbtrappolok - egészen a boltig, ahol mintha megállt volna picit a világ: A kimért felvágotthoz a mérleg természetesen vonalkódot is nyomtat, mint ahogy az minden terméken ott virít: a pénztárgép viszont nem tudja használni, úgyhogy marad a számok bepötyögése... A bolttal és a kaja elfogyasztásával elmegy vagy fél óra - tényleg nem rohanok, de ez azért túlzás, nem? Bár az időmbe bőven(?) belefér...
Nehéz (f)elindulni a P- jelzésen, de menni kell, hiszen még a felén sem vagyok túl.
Ez már ismerősebb szakasz, így télen is csodás - belegondolok, hogy a rekkenő nyári hőségben milyen lesz itt, az irtásban kutyagolni...
Mindegy, most tél, meg hó van, és persze harapni valóan friss a levegő is - bár inkább egy műzliszeletet harapok be desszert gyanánt :)
Kicsivel távolabb a hó alól kibukkan egy magenta festés - elvileg uv-fényre lebomló festék, úgyhogy segítek neki napfényhez jutni, hátha...
Bár Piros túra idén is lesz, úgyhogy ilyen szempontból mindegy a dolog.
A következő pont pont ott van, ahol lennie kell, a Vörös-pocsolyánál. Itt megállok beszélgetni egy picit, miközben az ellátmányként kapott sportszeletet majszolom - aztán utolér egy pár, ők most vannak ezen a túrán először, úgyhogy némi útbaigazítást kapnak a Virágos-nyereg utáni szalagozott szakaszról - bár így utólag nem igazán volt rá szükség, hiszen prímán ki volt táblázva az a rész.
Süt a nap. Süt, és nem csak világít, madarak csivitelnek, úgyhogy visszavonhatatlanul közeleg a tavasz. De mi lesz a jövő szombaton a zöldön? Inkább nem gondolok bele... Bár ami tavaly a trappon volt azt (remélem) nem fogja felülmúlni :-D
Innen egy picit azért belehúzok, hiszen gyakorlatilag megkaptam a "tiszteletbeli seprű" titulust. Fekete-fej fölfelé sima ügy, lefelé meg sima. Nagyanyám a csúszós helyett használta ezt a szót. Mint én most... Legalább felelevenítem általános iskolás emlékeimet a cipőben csúszkálásról... Ja, hogy a Nagyszénásról lefelé is ilyesmit írtam? Az tévedés volt - legalábbis a Fekete-fejhez képest. Igaz, a suli mögötti lejtő ennél jóval-jóval rövidebb volt :-) De szerencsésen leérek. A pont persze itt is a helyén, azaz a csúcson volt.
Az aszfaltnál jól jönne szemben egy híd, hogy ne a forgalmas út szélén kelljen gyalogolni, de -ne legyen igazam- kicsi az esélye annak, hogy megvalósuljon ez a hirtelen felmerült ötlet...
Már csak három bucka: Nagy-hárs-hegy oldala, Nyéki hegy, Újlaki hegy... Meglepődöm, hogy a Nagy-hárs-hegy fölfelé nem megy egy menetben. A csúszkálás sokat kivett belőlem :-( A  Zc-n szerencsére sikerül behozni az ácsorgást, rendesen bele is kocogok, bár csak óvatosan, hiszen a térdemre illene vigyázni.
A S- lefelé kényelmes, a vasút keresztezése előtt le van pucolva a lépcső: nem tudom, kit illet, de köszönjük! Furcsa hangot hallok a hátam mögül, csak nem bringások? De. Ilyenkor... 
Hűvösvölgy, jól esik a privát frissítésként vett forró tea a lángosos bódénál. Nyéki-hegy aljában a S-K- elágazásnál utolér az egyik pontőr hölgy, és szól, hogy én vagyok az utolsó - no, akkor tempó előre, hogy mihamarabb bezárhasson az Újlaki-hegyen a pont. Sajnos nem megy, mert közben dühöngök egy sort a tetőig: a S- jelzés majdnem végig le van faragva a fákról.
Határ-nyereg, S- a parkolóig nagyon nem esik jól, csúszkálok, nem is megy egyben. A parkolóban egy kedves siklóernyőssel váltok pár szót, leplezve magam előtt is a pihenést :-))
Újlaki-hegyen mondom a pontőrnek, hogy nincs mögöttem senki, zárhatjuk a pontot - megvárom, és együtt megyünk be a célba.
Közben persze leszedjük a saját irányító lapokat, meg egy kósza "Kitörés" feliratút is.
Virágos-nyeregtől lefelé ismét sima :) ereszkedés (-100m szint!) azaz sikerül elcsúszás/fenékre ülés nélkül leérni - na ja, drága a goretex kabáthoz a mosószer, vigyázni kell :-D
A célban forralt borral kínálnak - autó vár Újpest állomásnál, úgyhogy köszönöm, nem kérek, a virslit persze elfogadom, aztán veszek egy túranaptárt (ma jött ki a nyomdából), majd Gethe Laci levisz autóval a villamosig.

Kellemes útvonal, picit nehézkesnek tűnő logisztikával (bár a célból 10 perc alatt oda lehet érni az Erdőalja úti buszvégállomáshoz). A Kőris-völgyet nem sok teljesítménytúra érinti, úgyhogy az is pozitívumként említhető.  Ami picit nehéz benne az a szint eloszlása: az elején kényelmesen vezet fel a Nagyszénásra, és a durvább, meredekebb emelkedőket a táv utolsó harmadában kapjuk.