Túrablog

 EKF 10, családi túra, avagy úton a Budapest kupa felé :)
A rajtidő végét céloztuk meg - sikerült - így 9:10-es idővel tudtunk indulni. Leírás gyakorlatilag nincs, szürkeárnyalatos térkép alapján kell kitalálni, hogy merre is kell menni - bár a követendő jelzéseket tartalmazó "táblázat" is van, de pl. táv- és szintadat nincs (10.1km táv és 260m szint TUHU / SRTM alapon, tracket sajnos nem csináltam).
Rajt, aszfalt, KcZ-Z3Z+P-Kc aszfalt cél - nagyjából ennyi.  A Tündér-szikla immáron sokadszor volt műsoron - jobban örültem volna a tavalyi útvonalnak, de sebaj, legalább most is megpróbálkozhattam a fotózással...
Út közben sokan, sok felől érkeztek a nálunk lévő papírhoz hasonlóval a kezükben - volt, aki a 10-es távon ment le egészen a Libegő alsó állomásáig, és onnan jött fölfelé, vagy ugyanezen a távon a János-hegy felől jött a Z3-on, de olyan is akadt, akit a huszason Szépjuhásznénál fordítottak vissza a Z+ felé... 
 A 10-es táv egyetlen EP-je Szépjuhásznénál üzemelt, itt egy-egy piskótaszeletet kaptunk (gyermeknyomdából vett bélyegző lenyomata mellé...), utána János-hegyen álltunk meg hosszabban a saját ellátmányként hozott csúcs-csoki elfogyasztására. 
Csillebércre 3:45 alatt sikerült visszaérni, ami gyerekekkel egész jó időnek számít szerintem, a célban tényleg szép kitűző és egyszerű emléklap jár díjazásként, valamint a szokásos "menüből" is fogyaszthattunk - sajnos itt a darazsak is jelentős létszámban képviseltették magukat, úgyhogy rövidre fogtuk a falatozást/frissítést, és azzal a kellemes tudattal indulhattunk haza, hogy már csak egy túra kell a gyerkőcöknek a Budapest-kupában számukra előírt hathoz, úgyhogy a Monoton maratonon mindenképp ott leszünk :-)

A Meteor 21B után pihentem egy keveset a kocsiban, aztán a BKV-ra bíztam magam, és elindultam a Flórián tér felé, ott volt ugyanis a találkozó, hiszen a Lajos-forráshoz Szilvi édesapja vitt ki négyünket (köszönjük!).
Ekkor még picit kétségbe voltam esve, mert a "szokásos" gyümölcslét nem tudtam beszerezni - de aztán a rajtnál friss forrásvízzel pótoltam :-)
Szóval este kilenc körül felzötykölődtünk a forráshoz, ahol páran már várakoztak - miközben a rajt az első épület mögött már javában üzemelt, így aztán a hivatalos rajtidő előtt mi is el tudtunk indulni. Pontnyitással nem lehetett gond, hiszen a kerékpáros mezőny jóval előttünk járt.
A kellemes holdfény, meg a kényelmes út okán eleinte nem is gyújtottam lámpát, csak amikor a fák közé értünk, bár botorkálva ott is ment volna lámpa nélkül :-))
Balázs már nem először ment ezen a túrán, úgyhogy ő ment elöl - egy helyen azért szépen legyalogoltunk a jelzésről, de sikerült korrigálni - mondjuk a térképet utólag elnézve mehettünk volna egyenesen tovább, viszont így közelebb kerültünk a kiírásban szereplő távhoz :-)
A Csikóváraljai pontnál bélyegeztünk, majd némi aszfalt után Csobánka felé fordultunk, hogy a falu mellett elosonva megmásszuk a Kevély-nyeregbe vezető emelkedőt. Hogy is fogalmazzak finoman... párszor nagyon elegem lett belőle, de néhány, nem igazán fizikailag szükséges megállással csak felvonszoltam magam a nyeregig.
A ponton lerogytam a padra, levettem a zsákot, erre elkezdett fázni a megizzadt hátam, úgyhogy zsák vissza, de előtte a csokimaradékomat még elpusztítottam (bocs mindenkitől, de tényleg csak madár látta többszörösen hőkezelt :) maradék volt...)
Aztán a lefelé vezető K- jelzést sikeresen megtaláltuk, ami azért nem tetszett, mert randa köves volt... No, ez egy nyögvenyelős móka lesz :-/ De innen már csak egy kisebb meg egy nagyobb bucka jön, ha jól számolom...
Jól számoltam, Pilisborosjenő határában persze sikerült másodszor is lemenni a jelzésről, és az aszfalton beérni a településre, de ez inkább nagypista volt, ahogy szintén utólag térképen megnéztem.
A Köves-bérc jött eztán, a kerítés sarkánál picit hezitálva sikerült meglelni a jelzett ösvényt (jobbra kell picit tartani). Ezen a szakaszon találkoztunk Béla bácsiékkal - csodálatra méltó az öreg, nem tudom, a mai fiatal teljesítménytúrázó generációból lesz-e valaki, aki megközelíti az ő teljesítményét: bőven túl a 70 éven 30-50km-es túrákon "lazán" végigmegy úgy, hogy aki vele akar tartani, annak erőnlétben és állóképességben is alaposan fel kell kötnie azt a bizonyosat... Most persze lassan haladtak a sötétség miatt, így csak pár szót váltottunk velük, és próbáltunk robogni tovább.
Aszfalt, patakon túl szántóföld - arra megy a jelzés, mi is arra kell, hogy tartsunk... Jobbra előttünk a következő feladat: A csúcs-hegyi nyeregbe fel... Nagyjából-egészéből ugyan ez a part lesz a végső, de azért nem kapkodjuk el: előbb a Rozália téglagyárnál keressük a nem létező pontot - és biztos, ami ziher alapon az OKT-bélyegzővel igazoljuk, hogy itt jártunk :-) Hmmm... Az OKT-vándorláson mennyivel jobb hangulatban, frissebben-fittebben voltam itt...
Kanyargás, majd emelkedő - de ez már ismerős terep, tudom, hogy mire számíthatok, mennyi és milyen terep van előttem... Szuszogósan, de elérjük a keresztező S- jelzést, majd a K- is szintesbe fordul... Szintesbe, persze... Nagyjából :-) A katonasírnál egy rövid főhajtásra megállunk, aztán Virágos-nyeregnél tesszük ezt ismét, hiszen ott a következő pont. Tűz itt is ég, elkél a picit hűvös éjszakában - jó melegedni, de menni kell, hiszen még vár ránk egy szalagozott út az Újlaki-hegy alatt a Határ-nyeregig, és onnan tovább a célig.
Itt már csak baktatok a csapattal, jó lenne beérni - nem fizikailag fáradtam el, egyszerűen álmos vagyok, és tudom, hogy a célba érés után még autóba kéne ülnöm, hogy hazajussak...
Határ-nyeregnél némi tétovázás - sötétben nehezen sikerül beletalálni a piros körtúra jellel jelölt útba, aztán csak sikerül :-) Macis parkoló, kút és sorompó jobbra, meg a jelzés is erre megy, ahogy a szép emlékű Falasok(k)-on is...
A Libanoni cédrus sötétbe borul, nem nézzük meg, csak sétálunk tovább, hiszen némi aszfalt, egy híd jobbra, meg még egy emelkedő után az utca bal oldalán ott az óvoda és a cél.

Geri, mint célszemélyzet fogad minket, oklevél, kitűző, zsíros kenyér, főtt tészta paradicsomos szósszal, szörp... Szóval főúri ellátás a nevezési díjhoz képest.
Szép bélyegzők a pontokon, egyszerű, de ízléses oklevél a célban - és minimalista :) itiner jellemzi ezt a túrát - no meg az, hogy igencsak el van mérve a táv - az éjszakai szakasz biztosan: érzésre 25-26km lehetett, ezt a GPS-es mérésem is megerősítette.

Nagyra törő tervekkel készülődtem erre a napra: Meteor Maraton+BEAC 30 éjszakai, aztán ismerősökkel megbeszélve 21A+BEAC 30-ra szelídült a terv - hogy a vége egy 21B-vel induló túranap legyen.
Eddig két-két Meteor Maraton (2007, 2008) és 21B (2009, 2010) van mögöttem, úgyhogy ezt a szakaszt ötödik alkalommal került bele a programba - nem véletlen, hiszen szép útvonalon, kényelmesen teljesíthető túráról van szó, amiért ugyan színes-szagos oklevelet nem, de nagyon szép jelvényt lehet kapni.
Az autót a BEAC céljánál leraktam, majd nulla pontért átgyalogoltam a Budakeszi úthoz (1.7km/85m szint), ahonnan kibuszoztam Budakeszire.
A végállomáson megtörtént a "váltás" a délelőttös műszakkal :-) az esti mókáról váltva néhány szót. Bolt, gyümölcslé, meg a melegre való tekintettel egy hűtött sör, aztán irány a rajt. Két lányt igazítok útba az Ady Endre utcánál -mint utóbb kiderült a régi Z+ jelzés felé - beszélgetve érünk be még túrázókat, úgyhogy kellemes csapatban érkezünk a rajtba.
A nevezés gyorsan megy, az asztalon feltűnik egy zacskónyi kitűző - rákérdezek, hogy csak nem...? Részben igen - vészmegoldás, mert itt elfogyott a jelvény... A lányok rákérdeznek, hogy csatlakozhatnak-e, mert ezen a túrán még nem jártak - miért ne, társaságban gyorsabban telnek a kilométerek, úgyhogy hármasban vágunk neki a piros M-mel jelzett szakasznak.
Jól jön a helyismeret, bár egy-két helyen nekem is keresgélni kell, hogy merre, de aztán a fűrészüzem utáni éles visszafordító után már semmi gond nincs az útvonal követhetőségével.
A tarra vágott részt kezdi visszaszerezni az aljnövényzet, majd újabb létra, és a Hosszúhajtási kőbányánál az első EP is elérkezik. Itt a tavalyról is ismerős pontőr hölgytől kapjuk a bélyegzést, az időjárás príma, úgyhogy felkötözött esernyőre most nem volt szükség :-)
 A kőbánya megkerülése után folytatódott a kényelmes erdei séta, aztán a Z+ jelzést elérve lecsorogtunk az aszfaltig - hogy a túloldalon fölkapaszkodhassunk előbb a Tarnai-pihenőig, majd a bélyegzés után a Z3P3 elágazásáig. A P3 jelzés is hozott néhány, felületes szemlélőnek benézhető kereszteződést, de a 2007-es kavarásom óta alaposan megjegyeztem, hogy hol, merre, úgyhogy gond itt sem volt.
A P- elérése után jobbra tartunk - nagyon szép az út a sűrűn összeboruló fiatal fák között - innen már csak egy apró emelkedő a Vörös-pocsolyáig, és aztán szinte csak lefelé...
A Vörös pocsolya teljesen száraz, a lányok a pontot hiányolják - majd az elágazásnál, az irtás után, mondom, és így is lesz: újabb bélyegzés  kerül a lapra, aztán elindulunk lefelé.
Egy rendkívüli megállást beiktatunk: ugyanis egy méretes siklót sikerül a napozásban megzavarni, és emiatt picit megtorpanunk :-)
Remeteszőlősön meglepően gyorsan átrobogunk, egy rövid vízvétel az Ördög árok bejárata előtt, illetve bélyegzés a szurdokban a pontnál, és megyünk is tovább. A máriaremetei kanyargás után "természetesen" esküvőbe botlunk a templomnál - sajnos picit korán érkeztünk, mert az állófogadásra kirakott asztalok még üresek, úgyhogy megelégszünk az EP bélyegzésével :)
Még némi aszfalt, egy elfeledett kerékpáros irányjelző tábla, majd a
Nagyrét után még egy röpke erdei szakasz az egykori munkásmozgalmi sétányon - itt meg egy rég feledésbe merült (vagy taszított?) dal első sorát fedezem fel kőbe vésve...
Ezen a szakaszon összefutok pár ismerőssel, van, aki gyorsabb, van, akit én érek be - pár szót váltani jó dolog, meg persze biztatni azokat, akik a maratonon haladnak a cél felé...
A célba 4:15-ös menetidővel érek be - eddig messze ez a legjobb időm ezen a túrán, miközben azt érzem, hogy egyáltalán nem hajtottam ki magamat érte.

A díjazás szokás szerint egy nagyon szép jelvény,  ami mellé kapunk egy kis doboz gyümölcslét is. Jámbor is feltűnik, gratulálnék neki, de kiderül, hogy teljesen más okból van itt- úttörővasutas volt hajdanán, és nosztalgia szolgálatba érkezett :-))

A lángososnál egy tejfölös-sajtos verzióval pici energiapótlás, aztán komótosan elindulok a buszhoz, hiszen este egy újabb séta vár még rám.

A hazai teljesítménytúrázás harmincadik, valamint a Teljesítménytúrázók Társaságának a huszadik születésnapját hogyan is lehetne másképp megünnepelni, mint egy (pontosabban kettő...) teljesítménytúrával.
A későbbi rajt miatt a rövidebb, 20km-es távot választottam, ami Óbudáról indulva a TTT életében valamilyen módon fontos szerepet játszó helyeket érintő útvonalon haladt, de kezdjük az elején...
A San Marco utcához természetesen n+1-edikre sikerül odatalálni - de ezzel az erre a napra kirótt elkavarást le is tudtam, bár volt városi szakasz elég...
A nosztalgikus nevezési díj (20 Ft) fejében kapott, a múltat idéző (kézzel készített/rajzolt, majd fénymásolt) leírás birtokában, ez utóbbit olvasgatva elindultam - egészen az első nagyobb boltig, ahol a "szokásos" másfél liternyi gyümölcslét beszereztem - azért van valami jó is abban, hogy városi szakasszal indult ez a gyaloglat.
A bevásárlás után összefutottam Szöcskével, úgyhogy nem kellett egyedül gyalogolni :)
Az első EP a Mókusfészek - itt Hartmann Misitől kaptuk a bélyegzést egy "történelmi" bélyegzővel, amin címként a Kiscelli u. 16 szerepel...
A Szentlélek-tértől a Raktár utcáig ismerős környéken gyalogoltunk tovább - tizen... szóval jó néhány évvel ezelőtt dolgoztam errefelé :-)  Sok dolog változott, persze, de az utcák, az épületek azért annyira még nem...
Némi nosztalgiázás után a Raktár utcában újabb ponthoz értünk - egy panelház tövében Sztancsik Gyuriék bélyegeztek - stílszerűen a Raktár utcai címet tartalmazó régi TTT-s bélyegzővel :)
További aszfaltkoptatás, majd Perényi út, illetve Perényi lejtő (lejtő? Egy frászt, inkább emelkedő :-)) következett, hogy aztán némi kanyargás után végre jelzett turistaútra leljünk a kék háromszög jelzés képében.
Sajnos nem túl sűrű a jelzés a Kőtarajon fölfelé - a képlet viszont egyszerű: fölfelé :-) Azért a 2009-ben a Töki tökölő végén lefelé jobb volt :-)
A Hármashatárhegyi útnál újabb pont, Jávor Zolitól kapom a bélyegzést, majd következik a Z- jelzés, amiről később a Kc-re váltunk. A S- Határ-nyereghez vezető lejtője valahogy kezd unalmas lenni idén :-) és még nincs vége az évnek.
A Határ-nyeregnél keresgélem a rajtban kapott feladatlapot (Amire Bubu is azt mondta, hogy neki sem sikerült 100%-ra kitölteni...), de úgy tűnik, hogy az autóban maradt a nagy pakolászás közben...
Szemből érkezők szólnak, hogy darazsak vannak az út mellett, és valóban, egy kivágott fánál fel is fedezzük őket - szerencsére ez a felfedezés nem kölcsönös, úgyhogy megússzuk a találkozást. Innen gyakorlatilag Hűvösvölgyig az összes szemből érkező kirándulót figyelmeztetjük a veszélyre.  
Kis-Hárs-hegy a következő pont, innen tovább a Zugligeti 10 útvonalát követve ereszkedünk le a Z- jelzésig.
Ezt elérve ismét városi aszfaltkoptatás következik, majd egy újabb EP, természetesen a teljesítménytúrázás terén sokat tapasztalt ismerősökkel.
Aztán persze tovább kellett menni, hiszen volt még néhány km a célig - A Városmajornál valami sátoros ünnepen kell keresztülgyalogolni - egyáltalán nem kívánom ezt a harsány tömeget, úgyhogy inkább a leírást böngészem, hiszen lakott terület, ahol jól el lehet kavarni :) Aztán egy utca, majd ismét park, de ez már a Vérmező - itt viszonylagos nyugalom van, már amennyire nyugalom lehet két jelentős forgalmú utca közé szorított parkban...
A park végénél még ki kell kerülni egy építési területet, hogy aztán a házak között, majd egy másik park szélén, szigorúan a jelzést követve végre feltűnjön bal kéz felől a vár, majd pedig a cél...
A cél lent van a pincében - eddig rendben is volna, de egy öltözőben... Igen, szagilag is öltöző. De nagyon :-)) Azért a másik helyiségben megnézem a kiállított tablókat, térképeket, illetve fogyasztok a "szokásos" túrakajából :)

Maga a túra egyszeri rendezés volt,  a céljából (bemutatni a TTT elmúlt 20 évének legfontosabb állomásait, azokat a helyeket, ami valamiért jelentős az egyesület életében)) adódóan sok aszfaltos városi szakasszal. A rendezésre viszont nem lehetett panasz - a végén a cél-adminisztrácónál az a tornagatyaszaga öltöző meg teljesen megbocsátható :-)

Újabb rövid, családi kirándulás - hála a hosszú rajtidőnek, nem kellett sietni reggel :-) és kényelmesen odaértünk az iskolához, ahol rengeteg autó között csak nehezen sikerült leparkolni.
Gyors nevezés, a játszótér saját idő terhére történő igénybevételéről sikerül lebeszélni a lányaimat, így picit döcögősen, de elindulunk fölfelé.
Aszfalt, majd a Z- jelzésen járda, meg magyarázat arról, hogy a nagy öreg fákat miért vágják ki... És persze meg is állunk frissíteni,a hogy a nap során még néhány alkalommal - de ez ebbe a túrába belefér, hiszen a szervezők is kifejezetten kisgyermekes családokat célozták meg az útvonallal és a bőséges szintidővel.
Disznófőnél a kerítésre felfutó gaztól nem nagyon látják a gyerekek a forrásházat - itt is elkél a magyarázat a helyi védettséget élvező forrásházról, meg az egykori (?) étteremről, illetve a forrás disznófejet formázó kifolyójáról...
A meredekre váltó jelzés után felüdülés az Anna-kápolna előtti pihenő, persze indulunk tovább, hiszen a gerinc túloldalán vár minket az első EP. Itt csokit kapunk, aztán jön a pihentető séta a kék körséta jelzésen, egészen a Libegő felső végállomásáig.
A játszótér igénybevételéről itt is sikerül lebeszélni a gyerkőcöket - természetesen a célban be kellett pótolni, de akkor már bőven ráértünk :-))
A János-hegyi átjáróbarlanghoz a Z3 jelzésről egy igen jól szalagozott letérés vezetett - sajnos a lámpáinkat sikerült otthon hagyni (tudom, ex barlangászként szégyen...) de kölcsön lámpa segítségével azért átgyalogoltunk rajta :-)
Innen csak egy kellemes ereszkedés, némi hullámzó, de jellemzően lefelé tartó séta következett az aszfaltig, amiről balra tértünk, a Tündér-szikla felé. Rövid pihenő és nézelődés után a korábbi túráról (is) ismert úton besétáltunk a célba, ahol a kitűző és oklevél mellé zsíros- és margarinos-lekváros kenyeret öblíthettünk le többféle szörppel.
A falatozás után az iskola udvarán lévő pici, de kellemes játszóteret is alaposan kipróbálták a gyerekek, hogy utána egy kellemes kirándulás emlékével indulhassunk haza erről a kényelmesen végigjárható, családbarát túráról.