Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Normafa. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Normafa. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. március 7., szombat
Hosszú évek óta első alkalom, hogy egy teljes hónap kimaradt túraszakmailag, de ilyen az élet, emiatt nem fogok a túrabotomba dőlni - remélhetőleg márciusban sikerül visszatérni a régi kerékvágásba.
Ennek örömére - bár ügyeletben vagyok, de ez a rövid gyaloglat csak bele kell, hogy férjen - reggel összeszedtem magam, és irány a Normafa... helyett a Szépjuhászné.
A túra útvonala olyan, hogy ha nagyon kell, szinte bárhonnan be tudok érni a munkahelyemre "szintidő" alatt, úgyhogy emiatt sem aggódtam - a parkolás miatt viszont igen, de aztán csak sikerült letenni szabályosan az autót - jó messze a rajttól, de úgy vagyok vele, hogy nem állok olyan helyre ahova nem szabad, és nem csak a begyűjthető 30.000Ft-os csomag miatt.
A nevezés, bár sokan vagyunk, de több asztalnál zajlik, így gyorsan megy - gyorsabban,mint ahogy a GPS-em műholdat találna, úgyhogy az indulással picit várnom kell, de aztán spuri :-)
Na jó, tempós gyaloglás a magamhoz képest régen látott S- jelzésen, fotózni most nem, "csak" menni, élvezni az erdőt.
Futó ismerős robog el mellettem "hanyadik kör?" kérdésemre természetesen "a második" a válasz :-) Utána újabb, a hosszabb távot választó ismerős érkezik - felveszem a tempóját, és Csacsi-rétig együtt megyünk - hol kocogva, hogy csak tempósan gyalogolva.
Ő innen megy tovább a S- jelzésen, én meg balra a S+ jelzésen elindulva a katonasír érintésével megcélzom Normafát - közben persze váltva a Z+ jelzésre.
Ez utóbbin még látszik a tél nyoma egy méretes kidőlt fa darabjainak a képében - szerencsére már dolgozott a fűrész, úgyhogy itt nem kell különböző extra tornamutatványokat csinálni az továbbjutáshoz, nem úgy, mint picivel korábban lent, a Virág-völgy oldalában.
Normafánál a pecsét mellé almát kapunk, ezt rágcsálva megyek tovább, szigorúan lent, a Z- jelzésen, ahol néhány fa szintén a jégtörés nyomait viseli magán. A sétány itt jól járható, viszont a Z- a Kc elágazásától lefelé nem valami szépen néz ki... Érdekes lesz itt 15-én a Gyermekvasút Nyomában túrán, pláne, ha sokan leszünk...
A Kc keleti ágán kellemes tempóban sétálok végig - ahol kimegy a peremre, ott azért picit megállok nézelődni, mert most még nem takarja a panorámát a fák lombja.
A tanösvénynél egy anyuka biztatja a csemetéjét, hogy szedje össze magát, mert már nem sok van hátra - no igen, a díjazásért "menni kell", pláne akkor, ha kupára hajt valaki :-)
A János-hegy lépcsős emelkedőjén szuszogósan érek föl, begyűjtöm a bélyegzést, aztán kényelmes tempóban folytatom a sétát a célig - itt már nem kell rohanni, ha csörög is a telefon, hogy ügyeletesként dolgom akad, akkor is be tudok érni időben.
A telefon néma marad, úgyhogy nincs rohanás, ergo a célban a szokásosan bőséges és ízletes "ellátmányt" is végig tudom kóstolni - a kolbászkrémes kenyérből repetázok, ahogy a finom teából is, aztán persze indulás haza, hiszen van otthon is mit csinálni :-)


Endomondo: Normafa 10
2013. március 7., csütörtök

Egy kihagyott hónap után nagyon kellett már ez a duplázós hétvége, pláne így, hogy az időjárás is kegyes volt hozzánk.
A szombati sétát családi kirándulásnak terveztem - bónuszként kaptunk "kölcsönbe" egy plusz gyereket is :)
Az ilyenkor szokásos extra tömeg és a kései indulás miatt az autót jó messze sikerült lerakni, úgyhogy kellemes bemelegítő séta után értünk a rajtba, ahol igen gyorsan ment a nevezés, de azért egy plusz kupafüzetet csak beszereztem Tündi lányom barátnőjének - most már "csak" jönnie kell túrázni még néhányszor :-)
Az erdő épp téli álma végén, a tavaszi ébredés első pillanatainál tart, lábunk alá letaposott  hóból megmaradt jég kerül az út jelentős részén - máshol pici sár, némi locs-pocs is akad, de van, ahol szinte teljesen száraz az ösvény. Az erdő viszont illatozik, a kiolvadt nedves talaj illata is jelzi, hogy bizony lassan a tavasz közeleg.
A S- jelzés kellemesen hullámvasutazik föl-le, egyre nagyobbakat hullámozva, míg aztán elérünk a Virág-völgy aljához, ahol nem először rendezzük sorainkat, és nekivágunk a völgy oldalában futó ösvénynek.
Nincs lomb, ami eltakarja a völgyet - most látszik igazán, hogy milyen meredek ennek a mély völgynek az oldala - szerencsére az ösvény teljesen biztonságosan vezet egyre feljebb, aztán a tavaly ügyesen benézett elágazás is megvan: jelzés ugyan nem nagyon látszik, de a picit távolabb előttünk haladókat látva nem lehet elvéteni. Nem is tudom egyébként, hogy tavaly hogy sikerült...?
Picit "csalósak" az emlékeim - messzebb van a Csacsi-rét a völgy keresztezésétől, mint gondoltam - kapok is érte rendesen: "legalább tíz perce mondod, hogy már csak öt perc..." (Nekem lehet, hogy annyi lenne? Mindegy, ez most nem az a "rohanós" gyaloglat...)
Az esőháznál pont, bélyegzés, édesség - meg egy kis pihenő a lányoknak, akik eddig egészen prímán bírják a gyaloglást.
A pontról a S+ jelzésen indulunk tovább, érintjük az egyik katonasírt - ide egy kopjafa is került valamikor.
Lassan elege lesz a lányoknak az emelkedőből,  de csak-csak elérjük Normafát, ahol a pontőrök a síház előtti asztalok egyikéhez telepedtek le. A gyerkőcök is leülnek egy picit, megkapjuk a bélyegzést, aztán némi noszogatás :) után sikerül tovább indulni.


A már sokszor látott Kc jelzésen megörökítem a panorámát, a gyerekek alaposan szemügyre veszik a már-már majdnem kipattanó rügyeket a fákon - itt is látszik, hogy a természet már elkezdett ébredezni - az időjárás még picit csípős, szeszélyes, de már nem téli, és ez a lényeg.
Szigorúan követjük a jelzést, a kilátópontoknál meg-megállva - és persze az ismertető táblákat sem hagyjuk ki - a lányok felváltva olvassák a táblák szövegét...
Az Erzsébet-kilátóhoz természetesen a  lépcsőn sétálunk fel most is - némi biztatással, de sikeresen leküzdik a gyerekek ezt az utolsó pár méternyi szintet is.
A pontőrt picit nehezen leljük meg, de azért csak sikerül - fején a bójával egész vidám jelenség :-)
Amíg az adminisztrálással foglalatoskodom, a lányok összebarátkoznak egy "lába nőtt a virslinek" kutyával, úgyhogy a továbbindulás picit nehéz, de menni kell, hiszen vár minket a cél, ráadásul délután háromra vissza kell adni a "kölcsön" gyereket is :-)
A Piros sávon lefelé príma a terep, bár kis csapatunk itt-ott picit szétszakad, de néhány kanyar után az eleje bevárja a végét, úgyhogy a reggel már látott S- jelzésre együtt érkezünk, ahogy a célba is, ahol picit nagy a tömeg, de megosztva a feladatokat hamar elrendezünk mindent - a csajok kajálnak, én begyűjtöm a díjazást. Az oklevél nagyon szép, a kitűző is ötletes, és kapunk egy-egy bevásárlókocsihoz használható műanyag kulcstartót is - sárgában már van valamelyik korábbi túráról, azt, mint "bevásárlás-felelős" rendszeresen használom, most kék meg fehér a választék.
A kajaszakmai tesztelés előtt még elsétálok az autóért, de aztán kíméletlenül tesztelni kívánom a kínálatot - sajnos a kolbászkrémes kenyérről nem bírok továbblépni, ugyanis nagyon-nagyon finom, úgyhogy a választék többi részéről nem tudok nyilatkozni :-D

A tömeg ellenére teljesen gördülékenyen ment minden, az útvonal, a tavaszi ébredés állapotában lévő erdő kellemes élmény volt. Sokan és sokat dolgoztak azért, hogy ez így legyen, köszönet érte - jövőre, remélem, ismét jöhetünk.


Track: Track_NORMAFA 10 2013.gdb


2010. március 6., szombat
Tegnap este eldőlt, hogy egyedül megyek a huszas távon, mert a nagyobbik lányom arcüreggyusziból épp, hogy kilábalt, ergo nem tenne jót neki egy gyaloglat.

Reggel félve bár, de autóval mentem a rajtba (tavaly volt jópár autófeltörés a Szépjuhászné parkolóban teljesítménytúrák alatt), és a kocsit picitt odébb raktam le, majd a besétáltam a rajtba. A nevezési lap kitöltéséhez kirakott tollak fagyosak, de csak sikerül egy lapra rákanyarítanom a kért adatokat, majd nevezni. 8:45-kor indultam, tudva, hogy 30-40 perc előnyük lehet Panniéknak.

Menet közben sok ismerős, Marjan és két barátnője is feltűnik - beszélgetünk, és majdnem eldumálájuk a S- letérését a S-P- közös szakaszról Csacsi-rét felé - de csak majdnem :-)

Csacsi-réten csokit kapunk a bélyegzés mellé, majd némi cihelődés után tovább megyünk a S- jelzésen. Érdekes látni, ahogy ez a fiatalos erdősáv évről évre erősödik, növekszik...

A Piktortégla-üregek előtt kirakott papírlap hívja fel a figyelmet, hogy EP következik. A bélyegzést követően egy rövid telefon Panninak, hogy hol járnak - Nem sokkal a Piktortégla-üregek után, kapom a választ. Elköszönök a hölgykoszorútól, és szaporázom a lépést - nem sokkal később kiderül, hogy fölöslegesen, mert picit elkavartak, és Csillebércnél járnak. No mindegy, a Hol a következőn megismert sráccal megyek tovább a P4-en a helyes irányba fordulva. Eljutunk a P4 lépcsőjéig, majd sikerül nekünk is kavarni egyet: lemegyünk rajta, majd az Irhás-árok utcán lefelé indulunk... Hörcsög-utca, Ördög-orom, és már vissza is jutottunk a helyes útra, nagyjából 700m pluszt belerakva. (Tavaly még erre jött a túra, bár akkor meg a P4 másik ága és az Irhás-árok volt műsoron...)

A Z3-on már simán vesszük az akadályt, felérünk az úti madonnához - megnézem a telómat, "kápolna megvolt" - és egy 10 perccel korábbi időpont. Gyors telefon, a kajaponton megvárnak.

A kajaponton zsíroskenyér, csalamádé, lila hagyma, tea fogyasztható - két szelet kenyér és két pohárka tea csusszan le, aztán indulandusz tódulandusz - vár a meggylé meg a rétes Normafánál :)

A pont pont jó helyen van :) az egyik asztalhoz telepedtek le, úgyhogy a kellemest a hasznossal egybekötve pecsételtetünk, falatozunk, illetve kortyoljuk ki-ki a meggylét avagy a forralt bort. Szötske megmutatja a tavalyi négy szín kitűzőjét - szép, remélem jövőre nekem is lesz ilyenem :)

A privát frissítés után a Kc-ön indulunk el le, az Anna-kápolna felé, majd onnan tovább a János-hegyig, bár a végén természetesen a P- lépcsőjén. Az Erzsébet-kilátónál Panni megszólal "Felmegyünk " - picit kérdésként hangzott, picit felszólításként, picit kijelentésként :) felmentünk a kilátóba, egészen a tetejéig - szikrázó napsütés némi széllel, a város látványa így távolról csodaszép - fotózok is egyet, aztán még egyet: a kerület lobogója fejjel lefelé van felhúzva... (a nemzeti trikolort sikerült rendesen...)

Innen csak lefelé van, úgyhogy a kilátó után kényelmes sétával érünk be a célba, ahol kitűző, oklevél, csoki, forró tea vár ránk.

Az autó megvan, pici rendrakás után négyesben indulunk vissza a városba.


2009. március 7., szombat

Beszámoló szintidőn belül :)

Reggel hezitáltam, hiszen az elmúlt napok esői után úgy gondoltam, hogy sáros lesz a túra, amihez -mármint a sárhoz- nem nagyon volt kedvem.
Mégis belevágtam, és negyed tízkor el is rajtoltam, lesz ami lesz alapon sima túracipőben. Normafa és környéke, meg az egész hegytető ködben, a kék körtúra jelzésen itt-ott jégfoltok, némi sár is, de jóval kevesebb, mint amire számítottam. A hideg szél nem esett jól, de szerencsére kevés szélnek kitett szakasz volt.
A János-hegy, pontosabban az Erzsébet kilátó volt az első EP, itt utánam kellett kiabálnia a pontőrnek, mert szegény behúzódott a kilátóba a szél ellen -- egy bója azért jó lett volna...

A piroson lefelé kényelmesen, térd- és bokakímélő puha, de nem csúszós talajon lehetett haladni, egészen a P- S- találkozásáig, ahol a következő pont volt, itt a bélyegzés mellé cukorkával kínáltak. Innen sárga sáv, Csacsi rét (ep, sport szelet), majd Z+ következett, az időjárás alapján "remélt" sár nélkül. Csacsi rét után a Z+-on lementünk Makkosmária felé, ahonnan a P- jelzést követtük a Piktortégla üregekig. Innen széles erdészeti útin le az Irhás-árok tetejénél lévő etetőpontig (zsíros kenyér, hagyma, vegyes savanyúság, tea), majd bőven szalagozottan következett az Irhás árok -- gyakorlatilag kényelmetlen sár nélkül. A következő ponthoz (Hörcsög utca) a balra letérést majdnem benéztük, de időben sikerült korrigálni :) Itt "szokás szerint" autóból kaptunk bélyegzést, majd "Némi" emelkedés, a rondán teleszemetelt Ördög-orom után zöld háromszög jelzés következett. Az aszfaltról később jobbra letér a jelzés, ezt a felfestés is, és a szalagozás is szépen mutatta -- ahogy olvastam, itt korábban másoknak volt problémája.
A Farkas-völgybe lefelé az ösvény kényelmesen járható volt; a híd után pedig nekivágtunk a túra utolsó emelkedőjének. A kápolnánál kaptunk még egy bélyegzést, majd a TV-torony után némi beton/aszfalt koptatás után visszaértünk a Normafához, ahol kitűző, oklevél, és egy csomag ropi járt a teljesítőknek.

(2009.03.07 14:41:07)
2007. március 3., szombat
Harmadik túraként a Normafa 20 került terítékre - Rajt/cél Normafa, síház. Indulás 8:50-kor, Szépjuhászné 9:40, Csacsi-rét 10:35 - itt csokival kedveskedtek a rendezők. A következő emlékfoszlány az Irhás-árok, itt pontban délben jártam - ha dél, akkor enni kell - a szervezők kitettek magukért: volt zsíroskenyér, tea bőséggel ezen a ponton.
A Magasúti lejtőnél pici bicegés bejött, meg sopánkodó nénikék szemben, de innen már nem volt messze a cél, úgyhogy inkább lassan, mint gyorsan, de a hátralévő távot is sikerrel vettem, és pontban kettőkor átvehettem a célban a kitűzőt és az oklevelet.