Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Himbi-Limbi a Libegő alatt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Himbi-Limbi a Libegő alatt. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. április 10., szerda
 A péntek esti szitáló eső után nagyon nem volt kedvem a hét végén túrázni, így a Téry idén (is) kimaradt, viszont a Budapest-kupához illene gyűjtögetni a pontokat, no meg ezen a túrán már sokszor voltam, és tudom, hogy kellemes erőpróba - a rövid táv ellenére is, hiszen szint az bőven van benne...
Este még korai rajtot terveztem, aztán úgy alakult, hogy a rajtidő vége előtt nem sokkal sikerült megérkeznem - a korábbi teljesítések előtt néha bemutatott városi elkavarás nélkül - így aztán megvártam a futók indítását, és jócskán 10 óra után vágtam neki a Hunyad-orom meghódításának, a jól ismert útvonalat követve.
Picit csúszkálós - szuszogós volt a kapaszkodás, de ment egyben - igaz, a csúcson nem igazán tökéletes artikulációval tudtam köszönni a pont őrzőinek :-D
Minthogy elég régóta itt ácsorogtak a nem igazán tavaszias időben, így nem csoda, hogy örömmel és sebesen zárták a pontot, és pikk-pakk elindultunk lefelé.
Persze a panorámát kötelező megörökíteni, de aztán robogunk le a parkolóig - na ja, bottal könnyű :-)
Azért Geri is leérkezik gond nélkül, úgyhogy fordulhatunk a rajt/cél helyszíne felé.
Közben egy infó: néhányan jóval a rajtidő vége után, egy másik túráról érkezve indultak el, úgyhogy a szemből érkezőkre figyeljünk oda, és bélyegzést nekik. Nincs nehéz dolgunk, a gyalogos forgalom minimális - a túratársak megkapják a bélyegzést, és megígérik, hogy felmásznak oda, ahonnan mi épp most érkeztünk le :-)
Beérve az immáron ep-vé alakult rajtba picit átmelegednek Szilviék, megpróbáljuk megvárni az előbbi társaságot, közben kellemesen beszélgetünk - családias a túra, harminc fölött  van valamivel a gyalogos, és húsz táján a fotók létszáma - ez van, ha két túra egy napra kerül a naptárban :-( Pedig lehet duplázni, hiszen a saját idő terhére induló csapat is ezt tette.
Nem várjuk őket, elindulunk szembe velük, mert az aktuális kiírás szerint az utolsó fölfelé kivételével a Z3 jelzésen (az aszfaltút mellett) vezet az útvonal.
A Pozsonyi-hegynél lévő ponton is várakozunk egy keveset, sok-sok futó halad el szemből - ők a Libegő 10-et csinálják, azaz a Libegő alatt a meredek ösvényen föl, majd a Pozsonyi-hegy felé le - mindezt ötször...
Aztán érkezik az "utóvéd", akik fotóval dokumentáltan is bizonyítják, hogy jártak a Hunyad-orom tetején :)Érintjük a téli pontőrködésünk helyszínét, aztán kényelmesen lecsorgunk a Tündér-szikla felé, ahol egy bedőlt fenyőfát kell átlépni az "óriáslépcsők" tetejénél.A következő ep. lent, a szikla aljánál van, Agnela (igen gn) a pontnak őrzője - minthogy immár mi vagyunk az utolsók, így zárjuk a pontot.
Agnela megvár minket, hiszen nekünk még le kell menni a lógó gatya, izé, libegő alsóhoz, hogy a következő bélyegzést begyűjtsük.
Így is teszünk, pici szusszanás, majd irány vissza, hiszen Z3-Z útvonalon Normafa a következő pont.
Addig persze van némi kapaszkodás fölfelé, Szilvi a Kossuth emlékművet szeretné meglelni, de előtte még elhaladunk a Disznófő mellett - borzasztó :(
A forrásházon már szinte egy cserép sincs, a kerítés egy szakaszon le van földig taposva - nem, nem megyek be a lekerített részre, bár nagyon érdekel, hogy hogy is néz ki valójában a hely névadója, a forrás vaddisznófejet formázó kifolyója. Ha még megvan...
Feljebb Geri mutatja, hogy balra a jelzéstől ott a Kossuth emlékmű, háttal az aszfaltcsíknak, szemben a várossal - a kő talapzatban egy nagyon szép domborművel - mintha valamelyik éjszakai Gyermekvasút Nyomában gyaloglaton szalagozva lett volna a zöld sávról a kitérő... Mindegy, Szilvi kérdezte, hogy hol van, megtaláltuk, megnéztük, megyünk tovább :-)
Normafánál rétes helyett friss tejfölös-sajtos lángos csusszan le - időnk van, a pont elvileg kettőkor zárna, az meg még odébb van - viszont mi vagyunk az utolsók, úgyhogy pontzárás előre hozva :)
A Kc jelzés kellemesen fel van az elején frissítve, de így is sikerül az aszfalt mellett maradni egy picit, de gyorsan javítok - buta dolognak tűnik, hogy az eleje az úttal párhuzamos, majd két közel derékszögű töréssel megy vissza a másik, szintén a székelykapunál végződő gyalogútra.
A Libegő felső állomásánál a jól ismert zöld felfújható sátornál újabb pont - pici rendezői megbeszélés és frissítés, majd irány ismét a Z3 jelzés. Itt lefelé ereszkedve egy kidőlt fán rengeteg taplógomba nő - elrobognék mellette, ha nem fotózná valaki - tényleg érdekes, szép látvány, ahogy a gombák nekilátnak a fa újrahasznosításának...
Az ep. után kellemes tempóban tartunk lefelé, Elemér robog el mellettünk - igazából nem robog, csak hozzánk képest :-) Pedig tegnap egy ötvenest ment, és ma is a Libegő 11-en körözget... Épp mostanában olvastam, hogy harmincegy Gerecse 50, huszonkilenc Kinizsi 100 meg másfél Országos Kéktúra van mögötte - a rengeteg egyéb túrán kívül. Mi nem sietünk, kényelmesen lesétálunk a Libegő aljához, és ráhangolódunk az utolsó szakaszra :)
Lépcsőn indulunk, én inkább mellette sétálok a füvön, ahol csak lehet (apropo, ha az, aki a lépcsőn megy, az lépcsőzik, akkor aki a füvön, az füvezik?).
Aztán elfogy a lépcső, meredek ösvényre váltunk, és ismét taplókat fotózhatok - igaz, ezek két keréken zúdulnak lefelé... (Itt kérek elnézést a taplógombáktól.)
A kapaszkodás egyébként meglepően gyorsan ment, fotómegállások :) voltak ugyan, de így is gyorsan felérünk. A sátornál persze még nincs vége, hiszen a János-hegy csúcsára is fel kell még sétálni - 134 (vagy 135?) lépcső, ez is gyorsan megvan, Karcsiék örülnek nekünk, zárjuk a pontot, és indulunk vissza lefelé.
A célban a szokásos oklevél, kitűző, zsíros kenyér, tea után segítünk összepakolni, sátrat bontani, aztán amikor minden kész, nekivágunk a lefelé vezető útnak az egykori piros sáv jelzésen.

Track: Track_HIMBI-LIMBI A LIBEGO ALATT 2013_szurt.gdb

2012. április 13., péntek

Ismét autós logisztikát választottam ehhez a túrához - mint kiderült, jól tettem, merthogy az a tippem, miszerint a Libegőhöz a Moszkva, akarom mondani Széll Kálmán térről meg busz, az nem lett volna nyerő: nem is érinti a Nyugatitól induló 291-es busz a Széll Kálmán teret...
Szóval autóval (ismét elkavarás nélkül) a rajtidő végét megcélozva érkezek, gyors nevezés, 9:45-kor neki is vágok a Hunyad orom felé vezető, jól ismert útnak.
Néhány túrázót útba igazítok közben, aztán egy nagy lendülettel felkapaszkodom a pontig, ahol Szilvitől kapom a bélyegzést.
Beszélgetünk, pontzárásra befut egy nagyobbacska iskolás csoport is - gyorsan le is telepednek enni-inni, meg pihenni... Szilvivel seprűként mennénk végig a túrán - jó kérdés, hogy így mennyi időbe fog telni...
Pakolunk, indulunk lefelé, a csoport is elindul lassacskán - néhány gyereknek segítünk a meredek részen; azért egy-két gyereknek csak sikerül bemutatni a nadrágfék-technikát :-)
Begyűjtjük a szép magenta T-betűkkel díszített szalagokat, aztán kényelmes sétával visszabattyogunk a rajtba, azaz a túra 2. ellenőrzőpontjába. Itt jó sokáig elidőzünk, közben látok egy érdekes autóbuszt is, aztán csak nekivágunk a második körnek, ami a Pozsonyi-hegy Tündér-szikla útvonal.
Ezt most nem a Libegő alatti lépcsőn felkapaszkodva kezdünk meg, hanem a Z- jelzést követve indulunk el. Mindegy, ismerős a terep, kényelmes sétával érkezünk meg a pontra, az iskolás csapat persze jócskán lemarad, de a pontot úgysem kell zárni, meg Normafánál rétesügyi megállást tervezünk, úgyhogy a diákcsapat elejét bevárjuk, és indulunk is tovább.
Szemből persze jönnek lefelé a Libegő 11-en indult túratársak - ahogy a naptárra gondolok, lehet, hogy ez pont az ő napjuk? :-D Egyébként meg le a kalappal előttük - nekem elég lesz a végén egyszer felcaplatni a Libegő alatti meredélyen.
Tündér szikla, a sokszor megcsodált kilátás most is szép, egy pici nézelődés bőven belefér, aztán persze robogunk lefelé a szikla alatt, a Z- jelzésen lévő ponthoz.
Többen persze sikeresen nem veszik észre fent a príma jelzést, és balra, a jelzetlen ösvényen ereszkednek le, és szemből érkeznek meg az ifjú pontőrhöz.
A rajtban újabb bélyegzés, majd irány Normafa. Közben egy család, apró gyerekekkel megy előttünk - osztok-szorzok, bizony még nekem is szűk lehet a szintidő a végén ezzel a tempóval... És még a végén ott van direktben fölfelé... No mindegy, majd kiderül, mi lesz...
Normafánál a "kötelező" rétes+meggylé következik a bélyegzés után - aztán felér az iskolás csapat is, meg a család is.  Lassan elindulunk, néhány száz méter után rájövök, hogy valami hiányzik - visszarohanok a botokért, aztán a többiek után eredek a kék körtúra jelzést szigorúan követve. A sok várakozás,  ücsörgés-ácsorgás miatt szintidő-kihasználós lesz ez a gyaloglat, ezért aztán jócskán bele is kocogok, aztán a Libegő felső végállomásánál találkozom a többiekkel.
A Pozsonyi hegy lefelé "laza", aztán persze jön a fekete leves: újabb bélyegzés után irány a Libegő alatti ösvényen fölfelé. A lépcső most valahogy jól esik az elején, tudva, hogy lesz durvább is :-)
Néhány fotómegállással (vagy annak álcázott pihenéssel? Már nem is tudom :-) felérünk, gyorsan megtesszük a János-hegyre a tiszteletkört, aztán a Libegő felső állomásától a régi P- jelzésen indulunk le a rajtba, ahol átvesszük a díjazást, illetve falatozunk egy keveset, utána pedig irány haza.

Ez a mai túra nem a táv, de nem is a szint miatt fárasztott le nagyon: a sok-sok várakozás (söprés) volt inkább kimerítő, úgyhogy jövőre, ha lehet, másképp csinálom végig :)

2011. április 10., vasárnap

Az első két év hagyományaihoz visszatérve :) pici elkavarással érkeztem a rajtidő vége felé a Libegő alsó állomásához, így a Libegő 11 résztvevőit is volt lehetőségem egyben megszemlélni - no meg az ismerősöket üdvözölni.
Hogy miért egy csiga került ide nyitó képnek? Nos, a túra tempója, minthogy seprés-jelleggel mentünk végig a távon ezt juttatta az eszembe :) Persze volt más érdekes fotótéma is: rögtön a rajtnál egy beton, akarom mondani papírrepülő - ezt párszor megnézhettük a nap folyamán :)
Bőven a rajtidő vége után vágtunk neki kényelmes tempóban a Hunyad-orom meghódításának, és az ott szolgálatot teljesítő pontőr (f)elszabadításának, ami -némi emelkedő okozta lihegés árán- sikerült is.
Közben persze néhány szép virágot is megörökítek, hiszen mikor fotózzon az ember, ha nem egy ilyen kényelmes tempóra tervezett sétán - természetesen vigyázva a növényekre, hiszen sok védett faj él ezen a buckán.
A rajtba visszaérve kapjuk a következő bélyegzést - no, ez a pontőr még marad, hiszen mi is jövünk még párszor, a Libegő 11-es távon indulók meg pláne :-) úgyhogy a bemelegítő kör után jöhet a Pozsonyi-hegy, Tündér-szikla kör.
Az útvonal ismerős, a lépcsős-betonos szakasz után a terep nagyon jó, kényelmesen széles gyalogúton érjük el a Z- letérését, hogy aztán enyhén emelkedve, és az aszfaltot keresztezve az ep-ra érve a Z+Z3 kombinációra váltva elinduljunk visszafelé.
Ez a szakasz is nagyjából szintben halad, és kocogásra csábít, de most nem ez a program, úgyhogy inkább nézelődök, és találok is fotózni való növényt, úgyhogy picit le is maradok.
Aszfalt, pihenőhely jobbra, szép, hosszú farakásokkal - igen, itt is folyik erdőművelés, no meg piknikezés is: autókból szól a "zene"... Sebaj, mi úgyis lemegyünk balra, a Tündér-szikla felé.
Picit "benézzük" a dolgot, és nem a Z-, lépcső útvonalon jutunk le a Libegő alsó állomásához, hanem a Z3 jelzést követve "nagypistázunk" egyet - ilyen is kell, de legközelebb jobban figyelünk :-))
Aztán elindulunk a leghosszabb körre, vissza a Z3 jelzésen, majd pedig a Z--ot követve fel előbb Normafáig, majd szigorúan a Kc nyugati ágát követve a Libegő felső állomásán lévő pontig.
A rétes kimarad, a meggylé, és a Kc jelzé kunkora a gsm-torony után ellenben nem.
A ponton némi rendezői egyeztetés, meg energiapótlás után esünk túl, és indulunk el a parkoló kilátó felőli sarka felé, a Z3 jelzést megkeresni. Nincs nehéz dolgunk, így hamar nekivágunk a lejtőnek, hogy a Pozsonyi-hegy pontőrétől kapott bélyegzés birtokában a korábban fölfelé megtett úton leereszkedjünk a Libegő alsó állomásához.
 A hab a tortán persze most jön: föl, a libegő alatt :-) Bottal persze könnyebb, így itt-ott azért némi nézelődéssel vegyített várakozással érünk föl a felső állomáshoz, onnan pedig az Erzsébet-kilátóhoz.
A pont persze most is elbújt - szerencsére nem megyek fel teljesen a kilátóba, az utolsó előtti szintnél észreveszem a pontőrt lent - de legalább ismét megszemlélhettem a kilátóból feltáruló panorámát :-)
A pontról már az aszfalt mellett csorgunk le a célba, ahol kitűző, oklevél, meg egy "kisvonatos" képeslap a díjazás.
Természetesen a zsíros kenyér-hagyma-szörp nem maradhat el itt sem, úgyhogy kényelmesen falatozunk, majd a régi P-, Z3 útvonalon elindulunk lefelé. A Tündér-sziklánál balra tartva a lépcsőn, majd a Libegő alatt érjük el a parkolót, és indulunk hazafelé.


2010. április 4., vasárnap
Április négyről... Ja nem, ezt ifjabb koromban énekeltük... Szóval a mai túráról kellene pár sorban megemlékeznem - rövid túra, gyorsan abszolválva, úgyhogy a beszámolót sem húzom, mint a rétest...
Tegnap próbáltam szervezni túratársakat - válasz nem volt, úgyhogy megcéloztam a rajtidő elejét - jelentem sikerült, a korábbi két alkalommal szokásos elkavarás nélkül sikerült odaérnem, és 7. számmal nevezni.
Igazolólap, térkép, leírás a szokásos, feltűnik néhány ismerős túratárs is - aztán pontban 8:30-kor elhangzik a "mehettek" erre aztán elindul a "tömeg". Gyorsan elkezdem szedni a lábamat, hiszen a Hunyad-orom emelkedője/lépcsője sem viccel, nem lenne jó ott totyogni, így aztán elsőként sikerül begyűjtenem a bélyegzést. Visszafelé biztatom a felfelé igyekvőket - persze tudják ők is, hogy ez csak az első 80 abból a 820 méterből, ami szintben vár ránk a mai délelőttön.
Alig múlt háromnegyed kilenc, amikor a "2 pont" feliratú bélyegző lenyomata is rákerül a lapomra, miközben kapom a figyelmeztetést, hogy a Z- után a Zc törlőkereszttel le van festve, de arra kell menni, meg szalag...  - mosolyogva mondom, hogy persze, tudom, tavaly is így volt, nem először vagyok itt :-) Lépcső, a Z- letérés jobbra már nem téveszthető el - itt aztán bele is kocogok egy picit a széles, enyhén emelkedő gyalogúton, hiszen érzem, hogy ebben a kellemes időben jó időt is lehet menni ezen a túrán.
A Pozsonyi-hegyi fordítóhoz is elsőként érkezek, kapom a pecsétet, meg az útbaigazítást, higy fölfelé, át az aszfalton, majd Z3 balra. Szedi elő a szalagot, hogy kirakja - elkérem, mondván, hogy arra megyek, kirakom én. Így is lesz, az aszfalt túloldalán a korlátra kerül egy, meg föntebb, ahol balra ráfordulunk a Z3 jelzésre.
Itt ismét jól kocogható szakasz jön, még nincs túl meleg (reggel 11 fokot láttam egy utcai hőmérőn), úgyhogy próbálom itt is gyorsan szedni a lábamat.
Egy sorompó nyomainál kiérek a korábban keresztezett aszfaltcsíkra, amin a Tündér-szikla fölötti parkolóig vezet a Z3, itt balra befordul a Tündér-sziklához. Hmmm... néhány hete egészen más hangulatban, más időjárásban jártam erre...
Óriáslépcsőnek tűnnek az eróziót csökkenteni hivatott keresztbe rakott farönkök - érdekesen lehet rajtuk átugrálni, de sikerül. A Z- elérésének azért örülök, hiszen picit ismét szintben lehet haladni (ebből nincs sok ezen a gyaloglaton), nem sokkal később azonban pár percre megállok, hiszen a 4. ep. bélyegzését be kell gyűjtenem.
Itt kiderül, hogy az egyik leányzó lesz a normafai pontőr, mondom neki, hogy ha nem akar egyedül felgyalogolni, akkor várjon meg, mindjárt jövök :-))
Így is lesz, 9:35-kor megkapom lent a bélyegzést, immáron az ötödiket, aztán lépcső fel, Z-, és irány Normafa. Elég tempósan haladunk, szembe ismerősök jönnek, aztán feltűnik a Rétes büfé...
Pontban tízkor kapok egy kacsintós bélyegzést (a 6. számú stempli elveszett), veszek két rétest meg egy pohár meggylét - és elvesztem az elsőségemet :-)) Persze ez nem baj, hiszen nem versenyről van szó, jót poénkodunk is a dolgon.
A rétesezés után irány a Kc jelzés, a székelykapu után majdnem sikerül elkavarni róla, de gyorsan korrigálok. A Libegő felső végállomásánál már a 7. bélyegzést gyűjtöm be, majd elindulok lefelé...
A Libegő 11 résztvevői vel közös ez a le-föl szakasz, biztatjuk egymást a sok ismerőssel - bár nekik nehezebb dolguk van, de jólesik mindenképp.
Lent benyakalok egy flaska izólöttyöt, berakom a kocsiba a hátizsákot, és bélyegzés után nekivágok a fölfelé vezető útnak.
Az aszfalt keresztezésekor sikerül elkerülni egy kellemetlen találkozást, tolom tovább fölfelé - nincs sok, és bár fújtatok, mint a gőzös, de igyekszem ha lassan is, de megállás nélkül feljutni a Libegő felső állomásáig. Itt a bélyegzés után kapok egy listát, hogy vigyem föl a 10 ep-ra, megteszem, természetesen a P- lépcsőjén megyek, ahogy kell. Hivatalosan itt a cél: 11:05 kerül a lapra.
Visszasétálok a Libegő felső végállomásához, iszok egy szörpöt, megkapom a díjazást, majd elindulok a régi P- jelzésen lefelé. Az aszfalt után Z3-Z- kombó, itt valahol elszórom a díjazás mellé kapott CHIP-magazinból a DVD-t - a Tündér-sziklánál a ponton veszem észre, visszaindulok érte, sajnos nem megyek eléggé vissza, úgyhogy...

No mindegy. Holnap meglátjuk, mi lesz.

2009. április 5., vasárnap

Két éve jól elfáradtam a túrán, biztos voltam benne, hogy idén sem lesz elég "himbilimbizni" a szokásos útvonalon. Mivel délután családi programot terveztem, igyekeztem hamar a rajtba érni (elkavarás most is volt...), így 9:05-kor rajtolhattam, egy minimalista stílusban készült igazolólap, valamint a netről is letölthető térképvázlat/leírás fénymásolatának a birtokában.

A Hunyad-orom megmászása csak a húzós kezdete volt a túrának, minden esetre (némi lihegéssel) 20 perc elég volt rá, annak ellenére, hogy már itt rengeteg ismerőssel találkoztam. (Mire jó egy több helyütt fonódó útvonalú túra...)

A második "köre" a túrának némileg pihentetőbb, hiszen "csak" lépcsőzni kell picit, majd nem benézni a zöld sávot, jobbra letérni a Libegő alatti "lankákról", és kellemes, minimális szintet tartalmazó úton (a zöld körtúra jelzés le lett szürkítve, pontosabban át lettek húzva a jelzések) elsétálni a következő pontig, ahol biztatást, és korrekt útbaigazítást kapunk a továbbiakról -- némileg át lettek festve a jelzések ugyanis... (Z+ helyett Z3).
A Z3 jelzésen a Tündér-szikla alatti ep érintésével, meg némi aszfalt beiktatásával fejeződött be ez a kör.

A harmadik kör a Z- jelzésen indult (amit a változatosság kedvéért a Libegő alatti lépcsőn fölgyalogolva érhettünk el), Normafánál pontőr, pecsételés, a legfinomabb meggylé megkóstolása, majd jelzésváltás a kék körtúra jelzésre, egészen a Libegő felső állomásáig. Itt némi lélektani feltöltődés után nekivágtunk a túra legmasszívabb szakaszának, a Libegő alatti ösvénynek...

Meglepően lazán sikerült lefelé megtenni az utat, fölfelé azért picit szuszogósabbra sikerült -- utána viszont a János-hegyre felmenni már csak pihentető sétának tűnt. A célba 12:30-ra sikerült beérni.

Kellemes időben, egy combos, de nagyon szép útvonalon rendezett túra, remélem jövőre sem marad majd ki.

(2009.04.05 19:48:38)

2007. április 1., vasárnap
A Bia 25-ről akkor nem írtam beszámolót a TTT-s oldalon, erről a kissé agyroggyant :) gyaloglatról viszont igen, íme:

"Elöljáróban annyi, hogy ez a túra csak nevében "Himbi-limbi"... Reggel némi városon belüli elkavarás miatt tíz után pár perccel sikerült a Libegő alsó állomására rátalálni, és nevezni - huszonkettedik, utolsó indulóként. Családias túra lesz, az biztos, mondtam magamban (nem csoda, hiszen rengeteg túra volt ezen a napon.)
A Hunyad-orom oda-vissza 25 perc, ebbe belefért némi beszélgetés a pontőrrel is. Ezt követően fel a Libegő alatt a lépcsőn, majd a zöld körút jelzésen a Pozsonyi-hegyig, ahol előttem utoljára a kilences rajtszámmal induló túratárs járt, úgyhogy vagy nagyon jól hajtottam, vagy többen elkavartak...
A Tündér-sziklánál a tasakból kellett elvenni egy sorszámozott szórólapot, gondolom valakik a a végéről-közepéről vittek belőle, mert nekem a 4. jutott. Fél tizenkettő előtt ismét a lógó gatyánál, bocsánat, libegő alsónál kaptam a stemplit. A "hogyan tovább?"-ról tájékoztatást azt nem nagyon, szerencsére volt nálam térkép, úgyhogy bátran nekirugaszkodtam a következő körnek a Normafa felé, elég hosszan aszfalton.
A Normafához a zöld sávon fel, ott egy "mozgó" EP-t találtam (A srác a hátizsákján lévő felirattal sétált fel-alá), 12:10-kor indulás tovább, szép öreguras tempóban.
A libegő tetejétől aztán jött a feketeleves, az a lejtő nagyon megviseli az ember térdét, bár érdemes inkább a felső állomással szembe állva bal oldalon megkeresni a lefelé menő gyalogutat -- az csak a felső szakaszon meredek.
Negyed kettőkor azért sikerült elindulnom fölfelé, bár a lépcsősort kezdtem picit utálni :)
Felértem, pecsét, aztán még egy kitérő az János-hegyig tíz percben, és kettőkor már a jól megérdemelt utolsó stempli is a lapomra került, és 14:10-kor a célban voltam.
Az oklevél, kitűző, meg egy humoros képeslap begyűjtése, illetve a jól megérdemelt zsíros kenyér és málnaszörp elfogyasztása után a lejutáshoz inkább a libegőt vettem igénybe.
Szumma: rövid, combos túra, sík szakasz csak véletlenül akad benne."

2007.04.01 23:21:49