Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: HASE. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: HASE. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. szeptember 22., vasárnap
A tegnapi családi séta után mára a HASE  bő 16km-es távja került terítékre - kellemes táv, príma túraidő, és a kupába is számít, úgyhogy reggel nem túl sietősen, de felküzdöttem magam Hűvösvölgybe, aztán... Szóval a rajtnál amolyan "Gyermekvasút Nyomában" érzésem lett hirtelen - no nem a hely, hanem a nevezéshez várakozó sor hossza és annak nullához konvergáló sebessége miatt... De ha már itt vagyok, hát csak végigvárom a sort - nagyjából húsz perc alatt sikerült abszolválni a sorakozás, nevezési díj kifizetése, majd a névvel ellátott, ezért személyenként külön körmölt (egy hölgy írta szorgosan) nyugta átvétele, a nyugtán lévő név alapján kitöltött itiner átvétele folyamatot... Rendben, a seregben megtanultuk, hogy ami kerek, azt visszük, ami szögletes, azt gurítjuk... No mindegy, ha ketten írtak volna nyugtát és egy ember adogatta volna ki az itinereket, lehet, hogy gyorsabban ment volna...
Még a sorban ácsorogva észrevettem Pannit, aki picivel később érkezett - régen találkoztunk, úgyhogy a "nem sietek" jegyében ;) megvártam, és együtt, Töki kutya társaságában indultunk el előbb a Hárs-hegy irányába egy szalagozott ösvényen, majd a S- jelzésen visszafelé, hiszen az első ep. a jelzés melletti katonasírhoz települt ki.
A túra jelzések tekintetében elsőre egyszerűnek tűnik, azonban rögtön ez a hurok az elején, majd a Nyéki-hegyen a letérés az ottani sírhoz, illetve az, hogy a S- helyett az Újlaki-hegy kihagyásával halad azért odafigyelést igényel. Továbbsétáltunk hát, immáron a Virágos-nyereg irányába a S- jelzésen,nem hagyva ki a szépen jelzett kitérőt a katonasírhoz, majd még némi emelkedő után lecsorogtunk a vadaskerti emlékműnél lévő ponthoz - ahol a fiatal pecsétkezelő srác épp füstölgött... No nem morcos volt, hanem egészen egyszerűen dohányzott. Nem tudtam szó nélkül hagyni, hogy nem illendő dolog a friss levegőre vágyó túrázók orra alá büdösíteni a dohányfüsttel, vagy ha nagyon bagózni akar, akkor ugyan már, arra a pár percet ne a ponton, hanem valahol távolabb töltse...
Itt még a S- jelzést követve indultunk neki a folytatásnak - meg a parklóig tartó "szép" emelkedőnek, hogy aztán nem sokkal később iránymenetben (Kc) menjünk a Hármashatár-hegy csúcsa felé - a HHH és az Újlaki-hegy közötti útig, ahol a következő pontot találtuk.
Ez az út évekkel ezelőtt kényelmesen járható volt, mostanra azért eléggé alaposan kimosta már az eső, és bokagyalázóan köves főleg a felső szakasza, de sikerült megúszni probléma nélkül - hiába no, a bokám még nem 100%-os... :(
A S- jelzésre visszaérve a jól ismert földúton felrémlett a 2011-es Budai Trapp, amikor "faltól-falig" mély trutymós sár volt erre...Most szerencsére sár nem fenyeget - darazsak talán, úgyhogy figyelmesen bandukoltunk a jól ismert szakaszon egészen Virágos-nyeregig, illetve picit tovább, a K-S- elágazásánál található katonasírig.
Itt újabb ep. újabb bélyegzés, és szusszanás után indulunk is vissza, immáron a K- jelzést követve. Itt Zsuzsa csatlakozik hozzánk, inkább kéktúrázni szokott, de ezt a "műfajt" is kipróbálja - nagyon helyesen :) Pláne, hogy innentől végig az OKT útvonalán haladunk majd ::-)
A Vihar-hegy után Panni elköszön - ő most tényleg siet, én meg a még kötelező bokakímélő üzemmód miatt nem rohanok. Az idővel tűrhetően állunk, úgyhogy belefér a kitérő a repülős emlékhelyhez - úgy gondolom, hogy aki erre jár, annak érdemes megnézni, és ismeretlenül is emlékezni az itt történt baleset áldozataira...
Egy rugaszkodással aztán fent vagyunk a Hármashatár-hegy tetején, én "megszokásból" nyomok egy OKT-s bélyegzést a lapomra, aztán robogunk lefelé, Fenyőgyöngyénél állunk csak megy egy bélyegzésnyi szünetre, és máris kapaszkodunk fel az Árpád-kilátóhoz. Persze ez messze nem olyan kapaszkodás, mint akár a sárga a Határ-nyereg után, avagy a kék a Vihar-hegynél, csak amolyan kényelmesen kanyarogva emelkedő széles erdei sétány.

Itt a kék sáv jelzés csinál egy szép nagy hurkot az Árpád-kilátóig, ahol pont, bélyegzés, és szigorúan követve a jelzést irány a cél.
Persze előbb elsétálunk az Oroszlán szikla mellett, aztán a Határ-nyereg következik.
Innen rövid szakaszon (fonódó K-S-), a Vadaskerti emlékműig a reggel már látott úton megyünk visszafelé, majd a kéken maradva a repülőtér mellett találjuk a következő pontot. A reptér szélén egy kisgyerek bömböl - darázs csípte meg, nekünk is szólnak, hogy vigyázzunk...
Vigyázunk, majd még egy kis séta után érkezik balról a S-, híd, parkoló, gyalogos átkelő, lépcső és cél...
Az érkeztetés gyorsabban megy, mint a rajt, megkapjuk a kitűzőt, meg a katonás rendben álló :) névre szólóan előkészített oklevelek közül ki-ki a sajátját, majd irány haza.

Kellemes túra, a rajtban tapasztalt relatíve hosszú sorban állástól eltekintve elfogadható szervezéssel. Az útvonalválasztás sem rossz - az ördög a részletekben lakozik itt is - jó, hogy az unásig ismert S- helyett a Kc is belekerült az útvonalba, a szalagozott visszakötés a S- jelzésre szintén jó ötlet, úgyhogy jövőre is tervezem ezt a gyaloglatot.  



Track: Track_HASE_20_2013_szurt.gdb


2012. szeptember 25., kedd

Három évvel ezelőtt voltam ezen a túrán, kényelmes, egyszerű útvonal volt akkor is, meg a kiírás alapján most is, és a beszámolók alapján úgy tűnt, hogy a korábbi rendezések problémáit sikerül majd elkerülni.
Gabival vágtunk neki a sétának - nekem "jól jön" a kupához, neki meg mindenképp "kötelező" gyaloglatként került a naptárába.
A nevezés után kapunk egy almát útravalóként, és megcsodálhatjuk a futóverseny érmeit - hiába, a két támogatótól kapott keretet valamire el kellett költeni - aztán elindulunk az első ponthoz, a sárga sáv mellett lévő katonasírhoz.
Itt picit hibázunk: nem a felső, jelzetlen ösvényt vesszük igénybe, hanem a jelzésen megyünk oda-vissza, meg is kapjuk érte a dorgálást :) A bélyegzés után egy tűrhetően kivitelezett hátra arc következik, és most már tényleg irányba állva megyünk tovább.
A leírás külön kiemeli, hogy a második ep. a sárga jelzés derékszögű bal kanyarjánál egyenesen továbbmenve található katonasírnál lesz. Ismerem azt az elágazást, aki rendszeresen előfordul errefelé, az szerintem pontosan tudja, hogy miről van szó...
Nos, a pontőrökről sajnos ez nem volt elmondható, a jelzésen jóval lentebb található Y-elágazásnál cuccoltak le.
No mindegy, jó lett volna rendezői bejárást csinálni :-) Bélyegeznek, rajtszámot írnak, aztán elindulunk tovább, természetesen felsétálunk a sírhoz is, hiszen azért is jöttünk, nem igaz? 
Mondjuk sokan úgy gondolják, hogy nem, de ez legyen az ő problémájuk...
Emlékszem, néhány éve a Nyéki-hegy egyben sok volt, most meg hipp-hopp, és máris a Vadaskerti emlékműnél vagyunk, letudva az első "buckát".
Kulturált kutyás társasággal találkozunk, váltunk pár szót, aztán igyekszünk ellépni - aki nem szokott hozzá (például mi...), annak zavaró a lábaink körül szaladozó, még oly szelíd és kedves kutyák serege.
Határ-nyereg után az emelkedőn saját tempó, közben azért megvárom Gabit, így aztán a parkolótól ismét a kutyás csapattal sétálunk - és viszem őket majdnem tévútra, ugyanis az első rendezés emlékei alapján a sárga sávon elindulok fel, az Újlaki-hegyre, holott a kék körsétán kell fölfelé tartani. Szerencsére időben javítok, sűrű bocsánatkérések közepette... Így jár az, aki emlékezetből, leírást és térképet meg nem nézve vág neki az ismerős terepnek.
A Hármas-határ-hegy oldalában újabb pont, majd balra, a jelzetlen erdei úton megyünk tovább, ismerős futók kapnak némi biztatást tőlünk, a terep köves, de egészében véve az útvonal jól futható - egyszer talán úgy fogok nekivágni, hiszen a táv sem veszélyes...
Elérjük a sárga jelzést, irány Virágos-nyereg - itt az OKT bélyegző doboza már a tájékoztató tábla oszlopán figyel, úgy tűnik, a Boróka büfé végleg a múlté :-( Amíg bónusz bélyegzést nyomok a lapjainkra, addig Gabi előresiet - nem vacakoltam sokáig, de így is csak a pontnál érem be. Bélyegzés után hátra arc, és végig a kéken a célig...
Közben persze rögtön elsőnek ott a Vihar-hegy, meg az utána következő nyereg - itt is saját tempóban megyünk, sietni nem kell, úgyhogy a Hármas-határ-hegy előtt még jobbra, a repülős emlékhelyre, illetve a kilátópontra is kimegyünk - szégyen, vagy sem, én is most járok ott először... A panoráma csodálatos, a repülőbaleset emlékhelye pedig... Szívszorító. Nagyon fiatalok voltak... :-(
A www.jetfly.hu ezt írja:

1982. május 11-én a magyar sportrepülés egyik legsúlyosabb katasztrófája következett be. Délelőtt, erős szélben és alacsony felhőzet mellett Budaörsről Dunakeszire indult az MHSZ HA-ANL lajstromjelű, An-2TP típusú repülőgépe, fedélzetén a két fő személyzeten kívül hét repülőoktatóval és műszakival, akik repülőgépeket akartak visszarepülni Budaörsre. A felszállást követő 10-12 perces repülés után a gép a Hármashatár-hegy északnyugati oldalának ütközve kigyulladt és megsemmisült. A katasztrófa során életüket vesztették: Vincze Lajos pilóta, gépparancsnok, Szöllősi József hajózószerelő, Hollóiné Tóth Katalin, Simon László, Weingartner Ferenc, Witek Péter, ifjú Haray Imre repülőoktatók, valamint Hodai József és Haas Imre szerelők (emléktáblájuk a budaörsi repülőtér épületében található).
A Hármas-határ-hegy tetején is nézelődünk, szép időben, csodás panoráma tárul a szemünk elé - de azért battyogunk tovább, hiszen van azért még pár lépés a célig :-)
Fenyőgyöngyéig kényelmes tempóban ereszkedünk, aztán a változatosság kedvéért föl az Árpád-kilátóhoz vezető enyhe emelkedő - miután nagyjából szintesbe fordult alattunk az ösvény, megálltunk frissíteni.
Picivel odébb a kék jelzés majdnem metszi önmagát - egy diákcsapat tanakodik, hogy most merre - útba igazítom őket, mutatva a kék Határ-nyereg felé vezető ágát, mivel ők már voltak a kilátónál.
Mi is odaérünk pillanatok alatt, nincs olyan "hűderettentő" tömeg, így jut hely nézelődni is. Újabb igazolás begyűjtése után a kék balra tartó ágán indulunk tovább - innen szinte csak lefelé kell már menni, úgyhogy tempósan haladhatunk.
Határ-nyereg - no, itt már jártunk ma - majd Vadaskerti emlékmű (itt is), a változatosság kedvéért viszont nem másszuk meg a Nyéki-hegyet, hanem a kéken megkerüljük, közben még begyűjtve az utolsó igazolást is.
Egy barátságos idős úr "tornáztatja" a karját: olyan másfél méteres masszív dorongot emelget-forgat a feje fölött - mintha csak egy könnyű pálcával játszadozna, kényelmes séta közben.
Nekünk azért a kényelmes sétatempónál több kell, úgyhogy meghúzzuk a lépést, és kényelmes 4:30-as idővel érünk be a célba.
Kitűző, bélyegzés a kupafüzetbe, váltunk pár szót Pataporccal, aztán elindultunk haza.


2009. szeptember 12., szombat
HASE 20 Katonasírok, azaz 18, azaz kb. 15, mármint km... A nyílt túrák tekintetében első próbálkozása a Honvéd Auróra SE-nek, ha jól tudom -- ez alaposan meglátszott a szervezésen, de inkább haladjunk szépen sorjában... Reggel nyolc után nemsokkal egy nevezési lap kitöltése után átvehettem az itinert, ami bár szép és színes, de sem táv, sem szintadatokat nem tartalmazott -- az útvonal viszont egyszerű, mint a faék: S- a Virágos-nyereg utáni katonasírokig, majd vissza a K- jelzésen. De... Az első ep a Határ-nyereg előtt, ahol a S- K- találkozik -- öt-hat perc várakozás, itt ugyanis felírnak nevet, meg kapunk rajtszámot. Bélyegzés után ránézek a lapra, és feltűnik, hogy bár tíz túraszervezőből kilenc ezt ajánlja, az Újlaki-hegyre nem raktak pontot... Miközben az egyes korcsoportokban a leggyorsabb teljesítők kupát/érmet kapnak, ez nagyon durva hiba, hiszen a Budai hegység talán legismertebb és legdurvább Kispistázós útvonaláról van szó... Vannak futók is, meg Kispisták, meg tán Kispista futók is, ergo az esélytelenek nyugalmával (meg azzal, hogy túrázni és nem versenyezni jöttem) föl a S- randa kaptatóján, Újlaki-hegyen a panoráma idén immáron ki tudja, hanyadik megtekintése, majd irány lefelé. A murvás úton egy pillanatra megállok, S.A.-re emlékezve. A következő ponton még alá is kell írnunk a pontkartont, majd jelzésváltás, és irány a Vihar-hegy a K- jelzésen. Szép, de durva emelkedővel/lejtővel tarkított szakasz, ez után azonban megerőltető szint nem lesz. HHH-en ep, aztán zúgás le a Fenyőgyöngyéig, ahonnan a változatosság kedvéért emelkedik az út egy picit, majd elérjük az Árpád-kilátót. Pont, aztán irány tovább a K- jelzésen. Oroszlán szikla, Határ-nyereg, majd a K--on még egy ep. A vége 2:46, a táv Mapsource-ban összerakva 15km körül.
A célban szép emléklap és kitűző, valamint egy csoki járt minden résztvevőnek, illetve két féle (buborékos és sima) ásványvíz, önkiszolgáló módon. -- Mindez 0, azaz nulla Ft nevezési díj fejében.

Pro: rövid, kellemes bemelegítő kirándulás, laza szintidővel, szép útvonalon, idén (a támogatóknak hála) nulla nevezési díjjal.
Kontra: Néhány olyan hiba, amit gyakorlott rendezők alapból kivédenek/megoldanak (kavarodás a rajtszámokkal, itiner hiányosságai, a valós táv jelentős eltérése a kiírásban szereplőtől, kritikus szakaszról hiányzó EP).

A hibák/problémák egyike sem eget rengető, így könnyen orvosolható -- remélem, jövőre sikerül a rendezők felé is jelzett problémákból tanulni (pont az Újlaki hegyre, illetve le, a Fenyőgyöngye környékére (A Z- által okozott "kísértés" csökkentésére), és azokat javítani; ha minden jól megy, 2010-ben megnézem, hogyan sikerült!

(2009.09.12 22:06:57)