Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gyermekvasút nyomában N. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gyermekvasút nyomában N. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. március 15., vasárnap

Elég régóta "kötelező" tavaszi túra számomra ez a gyaloglat, úgyhogy idén sem hagyom ki - szerencsére most az időjárás is kegyes, úgyhogy a "szokásos" módszert követve a Fogaskerekű utcában lerakom az autót, aztán a rajtzárást még elérő fogassal zötykölődök fel a hegyre.
A rajtnál gyakorlatilag nincs sor - na ja, a fogastól laza bemelegítő kocogást tartottam - úgyhogy hamar a kezembe kerül a füzet és a pecsételőlap, amire a kijáratnál megkapom a rajtbélyegzőt.
A peronon "bélelt" tea illatát hozza felém a cél - idősebb túratársak készülődnek az induláshoz vele :-)
Délután munka van, úgyhogy ismét egy gyorsnak tervezett túra, úgyhogy bot a kézbe, és kocogós tempó az első pontig - ahogy kell, a Svájci lépcső felé.
Egy szép kapunál azért megállok egy gyors fotó erejéig, aztán robogok tovább.
A bélyegzés után olyan jó tempóban indulok tovább, hogy jól elnézem a kereszteződést, ahol balra kellene fordulni, úgyhogy szép kerülővel sikerül visszakeveredni a kijelölt útvonalra. Sebaj, legalább az OMK bejáratánál lévő domborművet lencsevégre kaphatom :-)
A kápolnáig már csak egyszer állok meg fotózni,  utána viszont tényleg szedem a lábaimat, és a szerpentinen is előzök néhány kisebb társaságot.
Ennek köszönhető, hogy a kápolnához kényelmesen, szólóban érkezem meg, és egy gyors bélyegzés után már roboghatok is tovább.
A Farkas-völgyben aztán kiderül, hogy nem volt hiábavaló a gyors kezdéssel nyert idő: a téli jégtörés nyomait még erősen magán viseli ez a szakasz, rengeteg bedőlt fa nehezíti itt a haladást - szinte rá sem lehet ismerni az útra...


A völgy tetejénél viszont igen: a bokatörős jellegű vízmosás megvan; lehet, hogy tényleg célszerű lenne lassan a jobbra tartó ösvényre átterelni a túrát - kényelmesebb, a vissza iránynál a bejárata jobban látszik (közelebb van Normafa megállóhoz, tehát még papírt is ki lehetne rakni)... Mindegy, ez a rendezők dolga - az enyém meg az, hogy kövessem a kijelölt útvonalat :)
Az első "fölfelé" tehát megvan, Normafa megálló, majd Csillebérc következik, hogy aztán némi sínek közötti-melletti botorkálás emlékeztessen a túra névadójára :)
Jelzetlen, majd Z- jelzésű úton bukunk át a gerincen, a Z- lefelé szintén bedőlt fáktól válik érdekessé, igaz, csak a macis házig kell lesétálni, ugyanis oda telepedett le a pont, nem pedig a Disznófőhöz.
Visszafelé jobbra tartva a meredek kaptatón araszol a tömeg fölfelé - némi előzgetés, aztán hipp-hopp, ismét a gerincen futó aszfaltcsíkot keresztezem.
Virágvölgy állomás frissítőpontként üzemel - saját pohár van, úgyhogy használom is - duplán.
Ismerős lejtő jön Makkosmáriáig, ahol újabb pont, hogy aztán a szintén gyakran látott P- jelzést követve jöjjön a következő emelkedő.
Közben persze ellenőrzöm, hogy megvan-e még a kedvenc integetős fa - jelentem igen :-)
János-hegy állomás, majd fel a lépcsőn, meg még egy kicsi lépcső... Csúcs. Innen már csak egy nagy meg két kicsi emelkedő :-)
Szépjuhásznénál kezdődik a nagyobbik, de előtte még az állomáson begyűjtöm a pecsétet, hogy aztán a Nagy- és a Kis-Hárs-hegy kilátóinak a tövében kövesse további kettő.


Hárs-hegy állomásra is be kell ugrani a hegyről lefelé menet, tovább fogyasztandó az üres helyeket az igazolólapon - így is marad még három...


Ezeket is begyűjtöm a jól ismert útvonalon haladva (Nagyrét, Fazekas-hegy, Múzeum), a célban átveszem a díjazást, és konstatálom, hogy a korábban a pontokon gyakori sor most az étterem előtt jelent meg: gyakorlatilag bőven kint állt a meleg kajára várakozó sor vége, úgyhogy idén először, de kihagytam a kaját.
Mivel munka van még délután, így betolok egy pizzát az állomás épületének alsó szintjén található Kisvasút pizzériában, amit nagyon nem bánok meg - szerintem máskor is be fogok ülni egy-egy hasonló körre.

Track: Track_GYERMEKVASUT_NYOMABAN_N_2015_szurt.gdb

Endomondo: Gyermekvasút nyomában


2014. március 16., vasárnap
Az éjszakaival meg a tavalyi ismétléssel együtt 15. teljesítés, úgyhogy nehéz sok újat írni/mondani erről a túráról, pláne, hogy sietősre fogva szerettem volna teljesíteni, ha már a rajtidő végét sikerült elcsípni - igaz, még így is az állomás bejáratáig ért a sor, amikor odakocogtam a Fogaskerekűtől, és mire hátranéztem, már jócskán sorakoztak mögöttem is. A nevezésnél a sor teljesen jól haladt; nevezés több asztalnál, rendezői irányítással egyiknél sem volt üresjárat, úgyhogy ismét le a kalappal a rajtban szorgoskodó fiatalok előtt!
Füzetet nem kérek, kifelé megkapom a rajtbélyegzést, és pici "saját idő terhére" szedelőzködés után nekilódulok, igyekszem a kisebb-nagyobb csoportokban haladókat előzgetni, hátha nem kell sokat sorakozni a pontokon.
A Széchenyi emléknél gyors bélyegzés, utána kényelmesen sétálok a Rendőrtiszti főiskoláig, a rétre érve viszont előkerül a futókám, és kocogásra váltok - ez jól is megy, aztán a kápolnától néhány méterre sikerül egy tipikus "nagykabát" ívű esést produkálni - szemüveg megvan, technika működik, nem fáj sehol, mehetek tovább :-)
A lejtőnek persze vége lesz nem sokára, fölfelé visszaveszek a tempóból - nem lenne jó az út közepén húzódó mély vízmosásba belezuttyanni :-)
Majdnem fölérek, fiatal pár jön szembe, keresik a normafai pontot, mondom nekik, hogy hátra arc, mert odébb lesz :-)
Velük sétálok tovább, Normafa, majd Csillebérc állomás következik. Tovább a vasút mentén, majd egy rugaszkodással fent is vagyunk Normafánál, hogy a túloldalon aztán Disznófő helyett csak a "macis" házig ereszkedjünk a következő bélyegzésért.
Bélyegzés után pici jelzetlen "iránymenet" az Anna kápolnáig. A kápolna körül szépen faragott kövek, egy-egy település nevével - néhány fotó után megyek tovább, azon gondolkodva, hogy vajon mi célból kerültek ide ezek a kövek...?
Virágvölgy állomásnál limonádéval kínálják a "megfáradt" túrázókat, szánom-bánom, de a bögrém otthon maradt, úgyhogy az eldobós pohár marad a megoldás. Makkosmária szintén ep, a kellemes ereszkedés után egy pici rugaszkodás fölfeé a P- jelzésen, integető fa balról még megvan :-)
Picit távolabb, a P-S- elágazásnál viszont "lepihent" az irányjelző tábla - hogy azért-e, mert az oszlopának a töve nem bírta, vagy épp "segített" neki valami "jótét lélek", ezt nem tudom - remélem, hamarosan ismét a helyére kerül - bár itt (még) jók a jelzések is.
Eseménytelen séta után János-hegy állomás helyett az előtte lévő útátjárónál pecsételnek, így nem kell oda-vissza sétálni, csak menni tovább fölfelé a jelzést követve.
A János-hegy csúcsát megmászva újabb pont, majd tempós ereszkedés az igen jól ismert szerpentinen, meg még tovább, egészen Szépjuhásznéig, ahol a változatosság kedvéért ismét pecsétet kell gyűjteni az igazolólapra :)
Ahogy a szuszogós emelkedő után a Nagy-Hárs-hegy tetején is - bár a jelzést követő túrázóknak van idejük kifújni magukat a szintes szakaszon :-D
Innen még két (és fél) emelkedő következik, a nyereg után föl a Kis-Hárs-hegyre, illetve a Villám utca...
Az előbbi gyorsan megy, lefelé gyorsabb tempóra váltok, de Hárs-hegy állomásra azért nem felejtek el beugrani az újabb pecsétért :-)
A hegy lábánál automatikusan fordulok balra a Sc jelzésre, és csak a műútnál állok meg. No, ez a szakasz is gyorsan megvolt :-)
A Nagyréten újabb stepmli, a Villám utca szinte már unalmas emelkedője jól megy, bár tény, hogy megnövelt légcserét igényel :-D
A Fazekas-hegyre természetesen fel kell menni, szerencsére nincs tömeg, úgyhogy kényelmesen és biztonságosan letudható az oda-vissza szakasz is. Innen már csak le kell robogni Hűvösvölgybe, egy kanyar a múzeumhoz, és trappolhatok a Gyermekvasutas otthon folyosóján lévő célba.
Az érkeztetés gyorsan megy, az igazolólap száma alapján elő van készítve az oklevél, kitűzőből a 13. teljesítésre járót kérem, hiszen 14.-et tavaly már kaptam.
Az étteremben megkapom a meleg kaját meg a dobozos gyümölcslét, jó idő van, úgyhogy kint telepedek le elfogyasztani. Ebéd után aztán megcélozom a vonatot, ami szinte menetrend szerint indul vissza a rajtba. 

Kellemes kirándulás, a tömegtúra jelleg ellenére -gyakorlat teszi a mestert- jelentősebb fennakadások nélkül megszervezve, ahogy már megszokhattuk ettől a rendezőgárdától.
Az útvonal döntően egyéb túrákról is jól ismert jelzéseken halad, mégis jó választás lehet a téli punnyadás után a tavaszi túraszezon megkezdéséhez - még akkor is, ha a sok jelzésváltás, illetve jelzetlen szakasz miatt tájékozódási szempontból talán egy picit több odafigyelést igényel.



http://www.endomondo.com/workouts/315396144/6400846

2013. április 30., kedd
A rossz idő miatt a márciusi túra ismétlésére vállalkoztak a rendezők, úgyhogy amint lehetett elintéztem az előnevezést, és vártam ezt a hétvégét - pláne, hogy duplázóként alkalmi kitűző járt díjazásként :)
Közben kiderült, hogy munkahelyi elfoglaltságom lenne mindkét nap, de sikerült megoldani, hogy délelőtt egy gyors tempójú teljesítés beleférjen, így a rajtidő előtt már ott sorakoztam a jól ismert állomásépület peronján.
Picit később szóltak, hogy az előnevezéssel rendelkezők külön sorban mehetnek előre, így is tettem, és tényleg egy bélyegzésnyi idő után már indulhattam is. Azért megvártam, míg a GPS megtalálja a szükséges számú műholdat a trackeléshez, utána viszont kocogósra fogva robogtam a jól ismert, és az ezen a túrán megszokott arcát mutató útvonalon.
Mennyire másképp nézett ki márciusban ez a környék... A szél vitte a havat, ez az érdekes műalkotás (Ungvár ajándéka) is egészen másképp mutatott a havas téli tájban - sajnos csak utólag jutott eszembe, hogy a márciusban készült képeket is újra meg lehetett volna csinálni, immáron tényleg tavaszi verzióban...
A Széchenyi-emléknél lépcső föl-le, robogás tovább, erősödő szembejövő forgalomban - mindegy, ez a gyaloglat az alternatív útvonalak túrája nevet is megkaphatná :-) Mindegy, a lényeg, hogy jól érezzük magunkat.
A Rege útról balra fordulva még láttam az utánunk tömegével érkező résztvevőket, aztán a Farkasvölgyi úton néhány gyors lábú túratárson kívül szinte senki... Jó dolog az előnevezés, remélem, rendszert csinálnak belőle - akik rendszeresen túráznak a Budai hegyekben, azoknak bőven van alkalmuk a hűvösvölgyi állomáson járni :)
A Farkasvölgyi út végén csodaszépen összeborulnak a fák az aszfaltcsík vége fölött, hogy aztán a beton oszlopok között némi kockakővel kirakott átmenet következzen.
Itt egyszerűen be lehet lőni az irányt: gyakorlatilag a burkolat bal kéz felé eső (sz)éle mutatja az irányt a szemben lévő fás-bokros részen átvezető keskeny ösvény bejáratához.
Príma az idő, a kocogós kedvem is tartja magát, legalább is a völgy aljáig :-) Közben egy pecsételés a kápolnánál, aztán az éles jobb forduló után az emelkedőn inkább tempós gyaloglásra váltok.
Egy szintén gyalog/kocogva teljesítő sráccal beszélgetve robogunk fel Normafa megállóhoz, aztán Csillebércet is gyorsan letudjuk minden gond nélkül. A vasúti sín mellett, ahogy a leírás mondja, indulunk tovább - télen, akarom mondani márciusban a részben letaposott hóban azért kényelmesebben lehetett sétálni, mint most, a köveken :-) de az összképet tekintve inkább ez a napsütéses, tavaszi verzió tetszik :-)
Normafa felé egy kidőlt fát kerülünk ki, aztán már robogunk is lefelé a hegy túloldalán, Disznófő irányába.
A pont picit feljebb, a "macis" házikó magasságában van - lejöttünk, hogy visszamászhassunk egy jó meredek ösvényen - ilyenkor jön jól a bot, tempósan érek fel az Anna kápolnához, majd tovább az aszfaltig.
Virágvölgy állomáson páran a nagy kondérral birkóznak - teafőzésre készülődnek, úgyhogy "csak" limonádé van frissítőként - szégyenlem, saját pohár nincs nálam, így kénytelen vagyok eldobható poharat használni.
Kényelmes séta Makkosmáriáig - ismerős a környék mindkettőnknek, úgyhogy az itt-ott hiányzó jelzések nem okoznak gondot, bár sajnos van mit pótolni...
Makkosmárián újabb pont, majd a P- jelzés következik - eszembe jut, hogy a Piroson ősszel, ellenkező irányba vajon milyen lesz... Mindegy, az még messze van - János-hegy állomás viszont nem, itt találkozunk a Lillafüredről ide került motorvonattal. Bélyegzés után felkapaszkodunk a lépcsőn a P- jelzésig - érdekesek ezek a lépcsők meg emelkedők... Ahogy telnek az évek, egyre rövidebbek :) Vagy csak rövidebbnek tűnnek?
A János-hegy csúcsához vezető lépcső is ilyen, bár kevésbé tűnik fel - talán azért, mert gyakran járok erre :) Gyors bélyegzés után lehet robogni tovább - igaz, itt csak tempós gyaloglással, mert nem kéne a Sárga előtt pár nappal lesérülni.
Szépjuhászné állomáson gyors kanyar a pénztárakhoz - itt kapjuk ugyanis a bélyegzést.
Egy iramodással "feltrappolok" a Nagy-Hárs-hegy emelkedőjén - jó, a végén inkább szuszogós séta az a trappolás, de egyben összejön :-) A kilátóhoz érve már a levegővétel is normálisan megy :-D No, innen már tényleg nincs sok, a Bátori-barlang melletti ereszkedés egyre rosszabb, most már száraz időben is - nem tudom, de tényleg ideje lenne lépcsőt kialakítani, vagy a sziklára terelni a jelzést...
A Kis-Hárs-hegyre a kunkor gyorsan letudva, mint ahogy Hárs-hegy állomás is, illetve a Nagyrétig hátra lévő kényelmes sétaút is - igaz, itt már csak laza sétára futotta - az órára meg a leírásra ránézve bőven lesz idő a cél 12:30-as  nyitásáig, bár nekem délután dolgom van, így jó lenne mielőbb visszajutni a rajtba.
A Nagyréten egyenesen megcélozzuk a pontot, utána a Villám-utcában elsütöm az "azért villám, mert úgy megy rajta az ember, mint a villám. Olyan cikk-cakkban" gyenge poént, közben remélem, hogy a pont most is lent lesz a tisztáson - no, ez nem jött be, de sebaj, legalább a Fazekas-hegyről is csinálok egy fotót.

Aztán már csak lecsorgunk Hűvösvölgybe - a vasút alatti átjáró előtt egy szebb napokat látott régi felirat hever a földön - a mai Csillebérc állomásról mentették meg - kár lenne érte, hiszen egy kortörténeti emlék...
Gyors kanyar a múzeum felé - a pizzéria teraszán söröző túratársak szólnak, hogy a célban még senki, nem kell sietni - azért csak igyekszem, hátha...
A célban valóban még csak készülődnek, de aztán rövid várakozás után kapom a célbélyegzést, az oklevelet - a kitűzőre viszont várni kell. Sétálgatok egy picit kint a jó időben, közben érkeznek Gyuriék - no, akkor a kitűzőkre sem kell sokat várni, és így is lesz: a szép havas fotóból kreált alkalmi kitűzőt átveszem, aztán megyek kajálni. A menü a jól bevált, szerintem nagyon ízletes lecsós tokány tésztával, illetve az elmaradhatatlan 2dl-es dobozos Sió ivólé.
A vonatot simán elérem, nincs tömeg, úgyhogy kényelmesen utazhatok vissza a rajtba, ahol aztán autóba ülök, és irány dolgozni :-/


Track: Track_GYERMEKVASUT_NYOMABAN_ISMETLES_2013_szurt.gdb

2013. március 23., szombat

Hatodik nappali teljesítésnek terveztem (a hat éjszakai mellett), kellemes tavaszi sétával, itt-ott szokás szerint kocogással - meg persze rettenetes nagy tömeggel. A hatodik teljesítés összejött, a kellemes séta is - tavasz, kocogás és tömeg viszont mutatóban sem volt. Mondanom sem kell, hogy a tömeg hiányzott a legkevésbé...
Reggel sokat hezitáltam, addig-addig, hogy csak autós megközelítés jöhetett szóba - masszívan havas, téli körülmények között... Nesze neked március idusa...
Azért csak sikerült a rajtidő vége előtt húsz perccel a rajthoz közel simán lerakni az autót - és utána a nevezés sem tartott túl sokáig - a rendezők létszáma a szokásos volt (itt még), viszont "csak" közel ötszáz résztvevő volt.
Az, hogy a hegytetőn fúj a szél, az nem újdonság, viszont most tényleg nagyon fújt, ráadásul a havat is hordta rendesen, szerencsére a kabátom kapucniját alaposan összehúzva ezt a meglehetősen zord (márciushoz képest pláne) időjárást elég jól viselve indultam el a jól ismert útvonalon.
Egy talán japán hölgy kért útbaigazítást a fogaskerekű felé - mutattam, hogy merre van; jó kérdés, hogy mit gondol rólunk, magyarokról, hogy ilyen időben csoportosan vágunk neki túrázni :-)
A Svájci lépcsőt felé veszem az irányt, bot a kézben, hiszen ilyen időben a lépcsők elég kellemetlenek is lehetnek - no, itt már javában szorgoskodtak a hó eltakarításán, úgyhogy egyáltalán nem volt vészes a dolog.
A Széchenyi emléknél gyors bélyegzés, hiszen itt is hordta a havat a szél, aztán gyorsan tovább is állok, hiszen azt saccolom, hogy a kápolnához vezető szerpentinig lesz vadul szeles az utunk, ergo addig kéne gyorsan eljutni.
Az aszfaltot tehát igyekszem gyorsan magam mögött hagyni,  örülök az úton keresztben kirakott oszlopoknak - innen már csak egy macskaugrás, és erdő következik.
Egy túratárs nézelődik, hogy jó irányba jött-e (ez lesz az első teljesítése ezen a túrán), mondom neki, hogy minden rendben, mutatom az utat keresztül a bozótos részen.
A túloldalon kiérve az ilyenkor szokásos virágos rétnek nyoma sincs - hó mindenütt, úgyhogy a csípős szélre is tekintettel robogunk lefelé. Rá is fázok egy picit - jól lefejelek egy vastagabb ágat, szerencsére csak sajog, sérülés nincs.
A  kápolnánál csak egy bélyegzés erejéig állunk meg, és kocogunk tovább lefelé.
A völgyben, ahol anno a Hidzsra a várból túrának volt ellenőrzőpontja most szép nagy farakás látszik - remélhetőleg ezen a részen is folyamatosan, apró részenként fog megújulni az erdő, nem úgy, mint a Meteor 21B útvonalán...
A völgyben azért elég szépen csordogál az olvadékvíz - itt-ott keresztezni kell - óvatosan gyalogolva meg lehet úszni relative szárazon a dolgot :-)
Az egyik ilyen szakaszon bal oldalon egy "alternatív" ösvényt tapostak a hóban az előttünk járók - itt egy mohás fatönkön "nőtt" jégcsapokat lehet megtekinteni - már annak, aki nézelődik is, nem csak gyalogol :)
A felső, komoly vízmosás-jellegű szakasz előtt  csúnya dologra vetemedem: jobbra egy jelzetlen ösvényen követem valakinek a nyomát, mert azt a bokatörős felső néhány métert, pláne ilyen szutyok-latyak időben nincs kedvem kipróbálni.
Az ösvény még így, hóban is "adja magát, lehet, hogy célszerű lenne a rendezőknek inkább erre hozni a túrát a jövőben...?
Normafa megálló után a vasutat követve irány Csillebérc - a pont fázósan a váróterembe húzódva várta a túrázókat. Innen a pálya mellett vezet az útvonal - a hónak itt azért megvolt az az előnye, hogy elfedte a zúzottkövet, ami nem igazán sétálgatásra van kitalálva.
A Z+ jelzést elérve egy iramodás elég Normafáig, majd a túloldalon gurulok lefelé a Disznófő felé vezető zöld sáv jelzésen.
A pont jóval előbb, a "macis háznál" van, gyors bélyegzés, aztán irány vissza, felfelé, ismét jelzetlen ösvényen. Anna-kápolna, aszfalt keresztezése, rövid gurulás Virágvölgy állomásig - itt van a teázós pont, nagyon finom teából repetázok vagy kétszer - saját bögrém terhére :-)
Ennek köszönhetően jó hosszúra nyúlik a pihenő, de most nem igazán van egyébként sem kedvem sietni.
Makkosmária felé csak lefelé kell sétálni, ott újabb bélyegzést kapok, picit unom már a telet, de ez van, menni kell :-D
A széles út bal oldalán még megvan a száraz "integetős" fa, a talaj egy szakaszon érdekesre festi az úton a havat... Kicsit már unom  :)
A Virág-völgy keresztezése után már próbálok "lélekben" felkészülni a János-hegy megmászására - és nem gondolni arra, hogy a Nagy-Hárs-Hegy is előttem van :-D
Egyszerűen nem tudom "összerakni" ezt a túrát a havas tájjal, így csak megyek, csak megyek... Aztán egyszer csak feltűnik János-hegy állomás, bélyegzés, aztán lépcső, vagy visszafelé egy kicsit, és a jelzésen föl (amerre tavaly augusztusban jött az éjszakai útvonala) - én most a lépcsőt választom - érdekes, valahogy hosszabbra számítottam... Aztán ugyanígy kellemesen csalódok a Libegő felső végéig tartó szakaszban - az Erzsébet-kilátóhoz vezető lépcsősor viszont pontosan olyan, mint amilyenre emlékeztem :-)
Újabb bélyegzés - a kilátóban legfelül khm. fölöttébb jókedvű kultúrtársaság örül valaminek, úgyhogy inkább kihagyom a lépcsőzést.
A kilátót már sokan, sokféle körülmények között megörökítették, így inkább az 1923-ban épült erdőőri lakot kapom lencsevégre. Itt a kilátó őrét helyezték el, mivel korábban a kilátó aljában lakott, és az ételszag, no meg a tűzhelyének a füstje zavarta a látogatókat  (forrás: www.hegyvidekujsag.eu)
Innen már "csak" le kell gurulni Szépjuhásznéhoz, majd a Hárs-hegy (mindkettő) és a Villám utca következik - gondoltam, úgyhogy az eléggé "huzatos" szakaszt tempósan igyekeztem magam mögött hagyni - ahogy talán látszik, a hófúvás a lefelé vezető sétautat sem kímélte :-)
Az alacsonyabb részen (Pozsonyi-hegy) már nem fújt a szél, kényelmesen lehetett sétálni a havas, de jól járható úton lefelé.
Gondolkodtam, hogy Szépjuhásznénál valamit kéne harapni (a túrára vett rágcsálni valót jól otthon hagytam...), de végül kihagytam a büfét, "közel van a cél" felkiáltással :)
Tényleg közel van, sőt, aki úgy gondolta, annak még közelebb, mivel a Nagy és Kis-hárs-hegy  megmászása ezen a napon "opcionális" volt - minthogy egyik kilátóhoz sem került pontőr - a Nagy-Hárs-hegy bélyegzését Szépjuhászné állomáson, míg a Kis-Hárs-hegy igazolását Hárs-hegy állomáson lehetett begyűjteni.
Nekem nem jelentett dilemmát, hogy merre induljak: a kiírás szerint a S- jelzésen visz a túra, úgyhogy előbb a Nagy-Hárs-hegyet másztam meg - mondanom sem kell, eléggé kievés követővel, majd pedig a Bátori-barlangnál óvakodhattam le a havas meredélyen a híd felé.
Kicsit később egy kisebb társaság jött fölfelé - ők a DNY felé tartó jelzetlen utat választották fölfelé - meg tudom érteni a döntésüket.
A nyereg után egy rövid iramodással a Kis-Hárs-hegy csúcsa is "pipa", páran kérdezik, hogy innen merre tovább - a sárga jelzésen lefelé, mondom, majd a kilátótól visszafelé robogva utol is érem őket, így aztán kényelmesen, beszélgetve érünk Hárs-hegy állomásra, majd rögtön indulunk is tovább, hiszen még három ep. hátra van a célig - ráadásul a Villám utca is előttünk van :-) Mondom is az alkalmi túratársaknak, hogy még lesz egy ilyen "poénos" szakasza a túrának - azért Villám utca, mert úgy megy fel rajta az ember, mint a villám. Nem olyan gyorsan, hanem olyan cikk-cakkban :-)
Szerencsére ez azért túlzás: egyenletes, jó tempóban érünk fel az utca tetejére, és fordulunk rá a Fazekas-hegy alatti tisztásra vezető ösvényre. Picit tartottam ettől a ponttól, hiszen eredetileg a csúcson, egy keskeny sziklás ösvényen megközelíthető helyen szokott lenni, most azonban okosan lent, a tisztáson kaptuk a bélyegzést.
A múzeumnál pikk-pakk bélyegeztetek, a fiatal páros még megnézi a múzeumot, úgyhogy elköszönünk, és berobogok a célba.
Díjazás, bélyegzés a kupafüzetbe, aztán irány az étterem - a finoman elkészített csirkepöri meg a szokásos Sió dobozos gyümölcslé gyors elfogyasztása zárja az itteni programot, mivel indul vissza a vonat, és szeretnék rajta lenni :-)

"Hát ilyen, még nem volt!" - anno talán a postán kapható kincstári takarékjegyet reklámozták ezzel, de ez erre a túrára is tökéletesen igaz. A végére az időjárás is megszelídült, úgyhogy egy nagyon kellemes téli túra lett a szokásosan tavaszköszöntő gyaloglatból. Ennek ellenére, vagy talán épp ezért nagyon örülök, hogy itt voltam.
Most, amikor ezt a beszámolót írom, már kint van a hír, miszerint április 28-án ismét megrendezik a túrát - aki a rossz téli idő miatt nem volt, annak azért, aki meg volt, annak az egyedi kitűzőért lesz érdemes indulni.


Track: Track_GYERMEKVASUT_NYOMABAN_NAPPALI_2013_szurt.gdb

2012. március 26., hétfő

 Ügyelet után, pár perccel 10 előtt állok be a nevezésre várakozó sorba. Itt később kiderül, hogy a nevezési díj 500, illetve kedvezménnyel 400Ft-ra csökkent, és nincs meleg kaja a végén - a célban a konyha véges kapacitással rendelkezik, és azt bőven meghaladta az indulók létszáma.
Aztán némi újabb probléma: elfogyott a rajtcsomag (füzet+igazolólap), de az érkező vonat hozott egy kupac fénymásolt igazolólapot, úgyhogy bár csak egy asztalnál, de tovább folyt a nevezés. Az igazolólap mellé kapott mindenki az A3-as méretű színes térképből is, és 10:20-as rajtidővel el is tudtam indulni.  A kapott térkép sokkal szebb, mint ez itt (katt a nagyobb méretű képhez) - sajnos itt-ott eldobta a műholdakat a GPS...
Gyorsan szeretnék menni, így nem sokat fotózok, ellenben szigorúan követni próbálom az útvonalat, és  kissé magányosan :) a Svájci lépcső felé veszem az irányt, majd a Széchenyi-emléknél már meg is kapom az első bélyegzést.
Innen egy gyermekvasútnál munkálkodó túratárssal megyünk jó tempóban tovább, a kápolnánál gyors bélyegzés, utána tempót tartva robogunk tovább.
A terep príma, kényelmes fölfelé is, igaz, már itt is látszik, hogy sokan indultak, úgyhogy szorgalmasan előzgetünk egészen Normafa megállóig, ahol ismét sikerül sorakozás nélkül bélyegeztetni.
Csillebércen aztán az alkalmi túratársat ismerősei meglepik a "hepibörzdéj" intonálásával, úgyhogy innentől szólóban (azt nem mondom, hogy egyedül, mert a több, mint kettőezer résztvevőből bőven jut erre a részre is) bandukolok a vasúti pálya mellett, majd pedig föl, Normafa irányába.
Itt egy privát kitérő a réteseshez - a fő ablaknál sor, oldalt senki, gyors döntés után egy barackos és egy túrós rétes kerül a papírtálcára. A porcukor szép mintát rajzol a fekete polár pulcsira, úgyhogy háttal a lengedező szélnek kell elfogyasztanom a réteseket, hogy aztán a nem is oly rég látott Z- jelzésen ereszkedhessek Disznófő felé.
A pont persze a faháznál van, egy túratárs érdeklődésére elhadarom, hogy mi, hol és miért Disznófő, és hogy az pont nem itt van, hanem "picit" lentebb.
A fölfelé prímán megy, az az érzésem, hogy lassan, de biztosan kezdem összeszedni magam - azért persze jó felérni az aszfaltcsíkhoz... Közben a Kc-n balról érkeznek itinerrel, rákérdezek, hogy a Disznófő megvolt-e nekik? A nemleges válasz után útba igazítom a csapatot, én meg megyek tovább, Virágvölgy állomás felé.
A ponton élénken telefonálnak, annyit hallok, hogy fogytán van a műanyag pohár... Nekem ez nem probléma, saját bögre elő, és abba kérem a meleg teát. Érkezik egy vonat, aztán nem megy tovább - az utasok a következő, gőzös nosztalgiavonatra próbálnak felszállni - kissé hering módra sikerül is; szerencsére mi ebből kimaradunk.
Kényelmesen robogok lefelé a Z+ jelzésen Makkosmária irányába, közben látom, hogy sokan Csacsi-rét felé tartva nézegetik a térképet: Jelzés ugyanis nincs. No nem azért, mert nem lett felfestve: a Virágos-nyereg környékén már évek óta(!) ismert "baltás gyilkos" ide is eljutott, és rengeteg jelzés esett az áldozatául.
Makkosmáriánál a réten sokan vannak, a pontőröket azért sikerül felfedezni, és egy gyors bélyegzés után jöhet a piros sáv rövid, enyhe emelkedője.
Ezt a két kézzel hadonászó fát tavaly is megörökítettem - tetszik, és kész :) Sokan sétálnak, kerülgetem őket - most valahogy gyors robogáshoz van kedvem, bár nem célom privát rekordokat dönteni - ebben "segítségemre lesz" János-hegy állomáson a pont: sorakozni kell egy keveset, de belefér.
Fent, a nyeregben készül a vattacukor, az édes illat messzire száll, a jó idő ide is nagyon sok embert kicsábított. Irány a lépcső fölfelé - no, itt azért picit szuszogósra sikeredik, de egyben sikerül a tetőig felmenni, majd ha lehet még gyorsabban továbbállni - fiatal társaság dohányzik a padoknál...
A pontot sikerül elsőre meglelni, ráadásul az órámra nézve konstatálom, hogy egész jól állok idővel, és már csak a Nagy-Hárs hegy van előttem (jó, a kicsi is, meg a Fazekas-hegy és előtte a Villám utca...).
Lefelé természetesen a jelzést követve kanyargok - középkorú csoport, egyforma TTT-s pólóban megy toronyirányt...  Nem foglalkozom velük, ránézésre sohasem értenék meg az "erózió" jelentését.
Szépjuhászné a következő pont, teszek egy privát kitérőt, emiatt a fölfelé menet ismét utolérek néhány ismerőst, de ők kényelmesebb tempóra vannak berendezkedve, úgyhogy fújtatok tovább fölfelé.
Azért még nem tökéletes az erőnlétem a tél után, bár egyben megy az emelkedő, de... Szóval volt ez könnyebb is... Szerencsére a jelzés átmegy szintútba, bár sokan nem veszik igénybe ezt a pihentető útvonalkövetést, és szó szerint toronyirányt mennek tovább, de nekik sem hamarabb :-)
A Kaán Károly kilátóban sokan vannak, majd valami kevésbé zsúfolt napon eljövök nézelődni, de most irány lefelé a picit kellemetlen, de igen-igen ismerős sziklás ösvényen - szerencsére a kellemetlen talajtól a barlangbejárat után elbúcsúzunk, és a széles erdei úton szinte "magától megy" a cipőm: no igen, számát sem tudom, hányszor jártam ezen az úton... Talán ezért van az az érzésem, hogy ez most inkább sport, mint természetjárás...
A Hárs-hegyi nyereg után szemből érkeznek Szilviék - Kis-Hárs hegy megvolt nekik, én gyorsan megcsinálom a "kört", aztán nemsokára utol is érem őket.
Még egy kitérő Hárs-hegy állomásra, aztán tovább, lefelé... Gőzös hangja hallatszik, de pont akkor robog el a nosztalgiavonat, amikor a sínek közelébe érünk...
A Nagyrét után következik a "hab a tortán", azaz a Villám utca - fölfelé. Szilvi "lendületet vesz", és tempósan megindulunk az utolsó partot leküzdeni :-)
A Fazekas-hegyet vannak, akik a gerincen közelítik meg - helytelenül(!) és ez elsősorban nem az útvonalkövetés okán helytelen, egyszerűen balesetveszélyes. A ponton szerencsére nincs tömeg,  pici torlódás azért akad, de hamarosan a széles sétányon fordulunk balra, hogy az aluljárón átrobogva a vasút alatt még megtegyük a múzeumhoz a kitérőt, mielőtt a gyermekvasutas otthon bejáratánál beállnánk az érkeztetésre váró sorba.

A tracket feldolgozva négy és fél óra alatt teljesítettem a távot - ez sajnos kevésnek bizonyult az emléklap megírására, bár gondolom, rajtszám szerint sorba mentek. Mindegy, a kitűző+gratuláció megvan, meg a kupafüzetbe a bélyegzés is :) Az emléklap meg majd postán érkezik, de ekkora létszámnál ez legyen a legnagyobb probléma, amivel a résztvevő szembesül, nem igaz?

2011. március 20., vasárnap

Mit is lehetne írni egy immáron negyedszer (az éjszakaival együtt nyolcadik alkalommal) abszolvált túráról beszámoló gyanánt? Majd kiderül...
Az idei túranaptárban két "elrettentő" fotót találtam a sorban állókról - jelentem, ez a probléma idén gyakorlatilag megszűnt - egyszerűen azért, mert pontkartonok (azok a lapok, amin az áthaladó résztvevők rajtszámait ikszelgetik) ettől a túrától kezdve nincsenek.
Az időjárás-felelősök kellemes tavaszi időjárást ígértek, ami jelentős indulói létszámot vetített előre, úgyhogy reggel fél nyolckor már a sorban álltam, hogy lehetőleg korán el tudjunk indulni.
A sorban persze rengeteg ismerős, úgy előttem, mint mögöttem, de még több ismeretlen - hiába, ez a túra nagyon népszerű, pláne, hogy ilyen szép idő van. Telefonon megbeszéljük a részleteket, 8-kor indul a nevezés, előtte kitöltöm a hét nevezési cédulát, aztán negyed 9-kor már kezemben a hét füzettel, pecsételőlappal találkozom a többiekkel. A sorszámos pecsételőlapokról a nevek lemaradtak, úgyhogy nincs mese, együtt kell beérni a célba :-)
A Széchenyi-emlék, pontosabban a kilátó az első meglátogatandó hely - itt azért vannak egy páran előttünk, de pikk-pakk túlesünk az adminisztráción, és mehetünk az Apáca-rét felé. Itt az év vadvirágjának választott kökörcsin már virít, bár emlékeim szerint tavaly sokkal többet lehetett látni.
Visszatekintve a torony is megérdemel egy fotót - az ég ragyogóan kék, jó látni a tél szürke árnyalatai után.
A Kápolna gyorsan megvan, aztán a  Farkas-völgyben kapunk sarat is, bár nem sokat - itt picit ellépek a többiektől, mert "tele" van az út, és hátha kevesebbet kell Normafánál sorakozni.
Tényleg kevesebbet várok a bélyegzésre, olyannyira, hogy bőven van idő kibújni a pulcsimból - egy szál bicajos felsőben is szinte melegem van.
Egy érdekes, pusztulófélben lévő fa, no meg a város közelsége miatt "elmaradhatatlan" szemét... Nem értem azokat, akik így szabadulnak meg a hulladéktól... Ha valaki az ő lakásuk elé borítaná le a szemetét, vajon, mit szólnának?! Persze ezt azért képesnek kell lenni végiggondolni, arra meg sajnos egyre kevesebben alkalmasak :-(
Csillebérc után már a pálya melletti ösvényen sétálunk, amikor szembe jön egy szerelvény - de nem eredünk a nyomába, hiszen mi pont a másik irányba tartunk :-)
Normafánál a rétesest kihagyjuk, ellenben szigorúan követjük a jelzést, ami a síház mögött csatlakozik be az innen követendő zöld sávba.
Gyorsan leérünk a pontra, pecsételtetek - hiába, én vettem a nyakamba ezt a feladatot - meg a térképtartó táskát, amiben a lapok vannak :-) Aztán meg előveszem a botokat, mert fölfelé azért picinyt meredek.
Virágvölgy állomáson a "szokásos" teát természetesen a saját bögrémbe kérem, hiszen ezzel is egy eldobható pohárral kevesebbre van szükség. 
Makkosmária előtt a lejtőn szintén előrerobogok, gyorsan bélyegeztetek - mire a többiek utolérnek, már indulhatunk is tovább :)
János-hegy állomásig egy mikroláda, meg egy érdekes fa miatt állok meg egy-egy pillanatra.
Lépcső, murvás út, aztán hipp-hopp, a Libegő felső végénél vagyunk - van, aki a csapból frissít, hiába, "rengeteg" szintet kellett itt egyben leküzdeni :-))
Lépcsőn föl a kilátóig, majd a kilátóba - egészen föl, minthogy valaki azt mondta, hogy fönt van a pont. Nem ott volt, de legalább ismét körülnéztem föntről... Minthogy rengetegen voltak fent, így nem kezdtem el fotózni - viszont sikerül kiszúrni, hogy hol is van a pont: Egy kukakonténer mögötti padra telepedtek le... Most mondjam azt, hogy belevaló gyerekek?? :-)))
A sikeres pontvadászat után begyűjtöttem a megérdemelt bélyegzőlenyomatokat, és máris trappolhattunk lefelé a P- jelzésen.
Itt picit hiányoltam a Parádon látott kerékpárosokat távol tartó alkalmatosságot, pláne az után, hogy néhány humanoid direktben egyenesen a fák között gurult lefelé a kétkerekűjével... Ilyenkor persze sehol nincs a DINP részéről senki, amikor viszont teljesítménytúra pontőreit vonják kérdőre hogy mi is történik a felségterületükön, akkor akárhol ott tudnak teremni.
Szépjuhászné állomásnál picit többet időztem, megvárva a két nosztalgiavonat találkozását. A büfé persze zárva, a csap is "téli üzemmódban" - mondjuk nekem mindegy, a hátamon cipelt készletből kényelmesen tudok frissíteni.
Nagyon sok embert kicsábított a szép idő ide is, úgyhogy a vonatok elhaladását már nem vártam meg, és a többiek után eredtem.
 A S- emelkedőjét egyben küzdöm le - és közben azon gondolkodom, hogy pár évvel ezelőtt mintha magasabb lett volna :-)
Egy túratárssal beszélgetve érünk a S- és a kilátót direktben megcélzó ösvény elágazásához - és tartunk balra a jelzésen - igaz, ez nem az UKK (ÚtvonalKövetők Klubja) túrája, de attól még a jelzést itt is illendő követni.
A Bátori-barlangnál nem csúszik ugyan a lejtő, de ennek ellenére nem egyszerű lejutni a hídhoz - jól jön a bot itt is. Hamar leérünk a S-S3 elágazásához - páran itt várják a társaikat, akik felsétálnak a Kis-Hárs-hegy kilátójához bélyegzésért...
No mindegy. Mi "testületileg" megtesszük a "tiszteletkört, aztán kényelmesen beszélgetve csorgunk le a Sc jelzésig, hogy azon közelítsük meg a Nagy-rétet.
Előtte persze keresztezzük a vasutat, aztán egy kidőlt fa maradványait -a kivágott darabból a jelzést tartalmazó részt itt hagyták - szerencsére egyáltalán nem jelent gondot a jelzés hiánya, hiszen pár méteren belül ott van a pótlása. 
Minden esetre ez a szép nagy fa hiányozni fog azoknak, akik korábban sokat jártak erre, de a természet már csak ilyen... Hol teremt, hol rombol...
A Sc elérése előtt persze van egy kitérőnk Hárs-hegy állomásra, ahol a pecsét mellé/alá még aláírást is kapunk. A pontőrök szerint mindenütt kellett volna :-)
A Sc jelzésen itt-ott tócsákat kerülgetve, kellemesen beszélgetve fogy a táv - aztán bal oldalon a vasút oldalában meglátok két ifjú túrázót ereszkedni a meredélyen... Szerintem ők nem teljesen így gondolták Hárs-hegy állomástól az útvonalat :-) Az egyikük esik egy nagyot... Pedig a Nagy-Hárs-hegy tetejéről lefelé még említettem is nekik, hogy miért is nem szép dolog levágni a turistautak kanyarulatait :-) Messze vannak, de az látszik, hogy nincs nagy baj, úgyhogy tovább megyünk a Nagy-rét felé. A Nagykovácsi út forgalma igen gyér, mint ahogy a Nagy-rétet körbekerülő járdáé is - a legtöbben nyíl egyenesen mennek a ponthoz - mi meg megnézzük a virágokról szóló tájékoztató táblát :-)
A pont után jön a hőn szeretett Villám utca - fölfelé... Van, aki kocog, és van, aki visszafelé jön - csak tippelem, hogy kimaradt a Nagy-rét bélyegzése...
A Fazekas-hegy előtt még levadászom a GCFAZE geoládát, Aztán már csak be kell sétálni Hűvösvölgybe, bónuszként megmászni az állomás peronjához vezető lépcsőket, majd pedig a célban átvenni a jól megérdemelt díjazást. A két "kalandozó" fiatal is beérkezik, megkérdezem, hogy minden rendben van-e, merthogy láttuk a "mutatványt" :)
Az oklevél-kitűző-kupafüzetbe bélyegzés után bőven van idő elfogyasztani a pörkölt+tészta összetételű menüt, amihez szokás szerint egy kis dobozos Sió gyümölcslé is jár.
A kajálás után kényelmesen van időnk a vonatig, amivel aztán visszazötyögünk a rajtba.

Az egész túranap legkalandosabb része persze ez után következett, hiszen némileg megkavarta a közlekedést az ünnep miatt lezárt Erzsébet-híd... De azért utólag kiderült, hogy mindenki sikeresen hazaért :-)