Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budai trapp. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budai trapp. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. február 18., szombat

Kellemesen havas napra virradtunk ma is, szerencsére a korábbi hetek nagy hidegei már elmúltak, így bár a szél picit fújdogált, de kényelmesen várakozhattam Újpest vasútállomásán az esztergomi vonatra.
A vonat pontosan érkezett, túrázó viszont úgy az állomáson, mint a vonaton elég kevés volt, de azért út közben akadt ismerős is, úgyhogy gyorsan eltelt az utazás.
Piliscsabán egy harcias ikerpár védte az egyik kerítés túloldalát - egy fotót azért megengedtek :-)  Futók robognak el mellettem, hogy aztán a település szélén, ahol egy sorompónál jobbra tér a K- jelzés, szemből érkezve folytassák útjukat a helyes irányban. Elsőre tényleg benézhető elágazás; nekem szerencsére sokadik utam erre, úgyhogy a havas, jól járható földúton baktatok tovább.
A Kőris-völgyben fölfelé azért megérzem az erősen kopottas talpú cipő hátrányát: csúszik. Főleg a vége táján, a meredekebb részen. Legközelebb ilyen időben bakancsban jövök - bár azt meg a nem tökéletes térdem ellenezné...
A K-K+ elágazásnál pont, Nagyszénás mindkét csúcsát érintve váltok a P- jelzésre, és...  Gyakorlatilag végig csúszva érkezek Nagykovácsi szélére... Mi lesz így a Fekete fejről lefelé?!
Szerencsére nadrágfék használatára nem kerül sor, és szerencsésen elérem az aszfaltos utcát, amin az évek óta épülő (még most is "Építési terület"-nek jelölt) templom után szigorúan követve a jelzést balra tartok, hogy aztán az Antónia utcát is megcsodálhassam :-)  
Itt is pózol egy kutya, úgyhogy őt is megörökítem, aztán továbbtrappolok - egészen a boltig, ahol mintha megállt volna picit a világ: A kimért felvágotthoz a mérleg természetesen vonalkódot is nyomtat, mint ahogy az minden terméken ott virít: a pénztárgép viszont nem tudja használni, úgyhogy marad a számok bepötyögése... A bolttal és a kaja elfogyasztásával elmegy vagy fél óra - tényleg nem rohanok, de ez azért túlzás, nem? Bár az időmbe bőven(?) belefér...
Nehéz (f)elindulni a P- jelzésen, de menni kell, hiszen még a felén sem vagyok túl.
Ez már ismerősebb szakasz, így télen is csodás - belegondolok, hogy a rekkenő nyári hőségben milyen lesz itt, az irtásban kutyagolni...
Mindegy, most tél, meg hó van, és persze harapni valóan friss a levegő is - bár inkább egy műzliszeletet harapok be desszert gyanánt :)
Kicsivel távolabb a hó alól kibukkan egy magenta festés - elvileg uv-fényre lebomló festék, úgyhogy segítek neki napfényhez jutni, hátha...
Bár Piros túra idén is lesz, úgyhogy ilyen szempontból mindegy a dolog.
A következő pont pont ott van, ahol lennie kell, a Vörös-pocsolyánál. Itt megállok beszélgetni egy picit, miközben az ellátmányként kapott sportszeletet majszolom - aztán utolér egy pár, ők most vannak ezen a túrán először, úgyhogy némi útbaigazítást kapnak a Virágos-nyereg utáni szalagozott szakaszról - bár így utólag nem igazán volt rá szükség, hiszen prímán ki volt táblázva az a rész.
Süt a nap. Süt, és nem csak világít, madarak csivitelnek, úgyhogy visszavonhatatlanul közeleg a tavasz. De mi lesz a jövő szombaton a zöldön? Inkább nem gondolok bele... Bár ami tavaly a trappon volt azt (remélem) nem fogja felülmúlni :-D
Innen egy picit azért belehúzok, hiszen gyakorlatilag megkaptam a "tiszteletbeli seprű" titulust. Fekete-fej fölfelé sima ügy, lefelé meg sima. Nagyanyám a csúszós helyett használta ezt a szót. Mint én most... Legalább felelevenítem általános iskolás emlékeimet a cipőben csúszkálásról... Ja, hogy a Nagyszénásról lefelé is ilyesmit írtam? Az tévedés volt - legalábbis a Fekete-fejhez képest. Igaz, a suli mögötti lejtő ennél jóval-jóval rövidebb volt :-) De szerencsésen leérek. A pont persze itt is a helyén, azaz a csúcson volt.
Az aszfaltnál jól jönne szemben egy híd, hogy ne a forgalmas út szélén kelljen gyalogolni, de -ne legyen igazam- kicsi az esélye annak, hogy megvalósuljon ez a hirtelen felmerült ötlet...
Már csak három bucka: Nagy-hárs-hegy oldala, Nyéki hegy, Újlaki hegy... Meglepődöm, hogy a Nagy-hárs-hegy fölfelé nem megy egy menetben. A csúszkálás sokat kivett belőlem :-( A  Zc-n szerencsére sikerül behozni az ácsorgást, rendesen bele is kocogok, bár csak óvatosan, hiszen a térdemre illene vigyázni.
A S- lefelé kényelmes, a vasút keresztezése előtt le van pucolva a lépcső: nem tudom, kit illet, de köszönjük! Furcsa hangot hallok a hátam mögül, csak nem bringások? De. Ilyenkor... 
Hűvösvölgy, jól esik a privát frissítésként vett forró tea a lángosos bódénál. Nyéki-hegy aljában a S-K- elágazásnál utolér az egyik pontőr hölgy, és szól, hogy én vagyok az utolsó - no, akkor tempó előre, hogy mihamarabb bezárhasson az Újlaki-hegyen a pont. Sajnos nem megy, mert közben dühöngök egy sort a tetőig: a S- jelzés majdnem végig le van faragva a fákról.
Határ-nyereg, S- a parkolóig nagyon nem esik jól, csúszkálok, nem is megy egyben. A parkolóban egy kedves siklóernyőssel váltok pár szót, leplezve magam előtt is a pihenést :-))
Újlaki-hegyen mondom a pontőrnek, hogy nincs mögöttem senki, zárhatjuk a pontot - megvárom, és együtt megyünk be a célba.
Közben persze leszedjük a saját irányító lapokat, meg egy kósza "Kitörés" feliratút is.
Virágos-nyeregtől lefelé ismét sima :) ereszkedés (-100m szint!) azaz sikerül elcsúszás/fenékre ülés nélkül leérni - na ja, drága a goretex kabáthoz a mosószer, vigyázni kell :-D
A célban forralt borral kínálnak - autó vár Újpest állomásnál, úgyhogy köszönöm, nem kérek, a virslit persze elfogadom, aztán veszek egy túranaptárt (ma jött ki a nyomdából), majd Gethe Laci levisz autóval a villamosig.

Kellemes útvonal, picit nehézkesnek tűnő logisztikával (bár a célból 10 perc alatt oda lehet érni az Erdőalja úti buszvégállomáshoz). A Kőris-völgyet nem sok teljesítménytúra érinti, úgyhogy az is pozitívumként említhető.  Ami picit nehéz benne az a szint eloszlása: az elején kényelmesen vezet fel a Nagyszénásra, és a durvább, meredekebb emelkedőket a táv utolsó harmadában kapjuk.

2011. február 21., hétfő

Kevés alvás után kevés motiváció és sok sár, de kezdjük az elején :) Erre az évre - ha már belevágtam - a Budapest-kupában ismét legalább 25 túra a cél. Minthogy igencsak könnyen előfordulhat, hogy a munkámból kifolyólag hétvégeken a múlt évhez képest kevésbé fogok ráérni, így addig kell gyűjteni a bélyegzéseket a füzetbe, amíg lehet. Ezért aztán picit kialvatlanul, de nekivágtam a kellemesen hűvös reggelnek. Újpest Városkapu volt az első pont :-) Itt a vasúti pénztárban megvettem a túra következő szakaszára érvényes igazolólapot :-) és a túra "eszközét" megvárni fölsétáltam a peronra.
A várakozás kellemes beszélgetéssel telt, majd a Téli TT-s reggeltől eltérően dupla szerelvény érkezett - ráadásul szemre kevesebben is voltunk - úgyhogy kényelmesen elfértünk a vonaton.
A nevezésnél persze szép hosszú sor alakult ki, de igen gyorsan haladt - hála a szép kerek összegű nevezés díjnak, a visszajáróval nem kellett sokat vacakolni, és bent, a váróteremben is igencsak gyorsan rákerült az itinerre a név meg a rajtidő. A sorállásnál találkozom Szilviékkel, ezt a túrát ismét négyesben tesszük meg, ha minden jól megy - és miért ne menne...?
Illendően megvárjuk a feltüntetett időpontot, és 8:40-kor nekivágunk az aszfaltnak. A 10-es úton kényelmesen át lehet kelni, nincs nagy forgalom, aztán véget ér az aszfalt... Sár az van, picit még reménykedek, hogy "hátha nem lesz sok", de persze ez hiú ábránd maradt csak, úgyhogy csak felveszem a kamáslit, és úgy megyek tovább a latyakos, sáros úton. Hó csak mutatóban, hóvirág itt még nincs... A táj szép is lehetne, de ez a tél végi ködös szürkeség eléggé nyomasztó hangulatot áraszt... Aztán ahogy haladunk fölfelé, a köd úgy sűrűsödik... Csalós ez a völgy is: Majdnem úgy tűnik, mintha szintben haladnánk, miközben azért csak fogy az előttünk lévő szint :-)
Egy alacsony kerítés fölött kényelmes lépcsőn kelünk át, aztán picit meredekebbre vált az út, majd jobbra lehet rövidíteni meredeken - maradok a hivatalos verziónál :-)
Balról, a Hosszú-árok felől  érkezik a K+ jelzés, a K- itt élesen jobbra kanyarodik, azt követjük, majd még egy éles forduló a változatosság kedvéért balra, hogy aztán a több túráról jól ismert fenyőfánál, ahol a K+ jobbra tér a Kutya-hegy felé megkapjuk az első EP igazolását. Köd van, nem kicsit...
Pici sorállás itt még van, de nem vészes, gyorsan rákerül a bélyegzés a lapra, úgyhogy lehet tovább indulni a Nagy-Szénás felé.
Természetesen felmegyünk az igencsak szélfútta ellenben ködös csúcsra, hogy aztán a túloldalon, immáron elbúcsúzva a K- jelzéstől a P--on sétáljunk le Nagykovácsiba.
Addig persze adódik némi fotózni való is, hiszen a hideg meg a szél érdekes dolgot művelt a fenyőtűkkel, széles jég"szárnyat" alkotva rájuk.
Itt azért valami visszatért a motivációmból, hiszen ez - az eddigi útvonal monoton szürkés-barnás, ködös és sáros élményéhez képest igen csak más :-) Ezért aztán lövök még néhány fotót, mielőtt Pirosról ismert ösvényt megcélozva a többiek után erednék.
Aztán Nagykovácsi széle, aszfalt, lejtő... Lemegyünk a völgybe, hogy aztán a túloldalon kijöhessünk belőle :-)
Persze addig még megteszünk egy nem túl értelmes kunkort a temető után, valamint Szilvivel igénybe veszünk egy privát frissítést a Gyopárban. Persze, mivel kocsma - az az igazi falusi füstös - így nem maradunk sokáig - no meg nálam vannak az ellenőrzőlapok, úgyhogy a következő ponton nem kéne megvárakoztatni a csapat másik felét :-)
 A P- betonos emelkedője most sem akar tetszeni - bár a meredeksége meg a magassága mintha csökkent volna az évek során... Vagy én vagyok pirinyót jobb kondiban?
Az emelkedő enyhül, majd tarvágásba érkezünk - évekkel ezelőtt ez itt végig erdő volt - nyáron enyhet adó, télen titkokzatos... Ki tudja, mikor lesz ismét erdő az erdő itt is...?
Sár az persze itt is van, úgyhogy el is kezdem emlegetni a "cserhát feelinget" - nem is sejtve azt, hogy ez itt még nem is olyan durva, mint lesz majd az Újlaki-hegy után...
A tarvágás után azért van erdő is, a nyáron oly szép szakasz most is tetszik. Némi csoki elfogyasztása után a kedvem is jobb lesz, igyekszünk, mert a csapat másik felét illene mielőbb utolérni...
Ez a pontnál sikerül is, a Vörös pocsolya befagyva eléggé érdekes látvány - téli időben talán most járok itt először... A bélyegzés után megyünk tovább. Aztán jön az első "fekete leves" - a Julianna-majorhoz vezető aszfaltra kivezető földút sártengere képében. No, nem olyan nagyon durva, de azért eléggé jelentős sarat cipeltünk a cipellőnkön minden lépésnél. Szóba kerül a Piros, meg hogy a pont pont nem a sorompónál, hanem lentebb volt legutóbb...
Aztán az aszfalton leszórjuk magunkról a sár egy részét - hogy a következő szakaszon ismét felszedjünk egy keveset :-) A Fekete-fej a nem túl baráti terep ellenére jól megy, a csúcson senki - a pont lejjebb, költözött, a bucka derekánál lévő padhoz. Persze menet közben egy hóvirág megállásra csábít - idén az első, úgyhogy meg is örökítem :)
Lefelé persze csúszik, de sikerül esés és balettozás nélkül leérkezni a műútig. Szerencsére a forgalom most nem volt nagy, így a halálfélelem a külső íven most elmaradt :-)
A Hárs-hegyre fölfelé vezető emelkedő megmászása viszont nem - meg a sár sem. A bot persze segített, de.... Nem volt azért olyan kellemes felfelé, az egyszer biztos, de ha már erre vezet a túra, akkor meg kell mászni - és különben is, már csak két bucka van előttünk ezen kívül.
A Zc szerencsére barátibb körülményeket hozott, meg egy EP-t, Sport szelettel :-) A jól ismert S- jelzésen gyorsan elérek Hűvösvölgyig. Itt lemaradok egy picit, majd felfrissülve trappolok a többiek után.
Sajnos a korábban csak a Virágos-nyereg környékén garázdálkodó jelzéseket tönkretevő (itt mindenki helyettesítse be a neki tetsző jelzőket) személy már ide is eljutott: A S- Hűvösvölgy után igencsak hiányossá vált... Meg persze az összes útjába kerülő jelzést megrongálta, lekaparta...  Szerencsére itt jártam már néhány alkalommal :-) úgyhogy tempósan tudok haladni. A Határ-nyereg utáni kapaszkodó azért picit visszafog :-) A bot nélküli túratársakat meg pláne. 
Ahogy haladok fölfelé az Újlaki-hegyre ismét egyre nő a köd... A pontról épp indulnak Szilviék, amikor odaérek - én még dokumentálok, meg bélyegeztetek, úgyhogy ismét lemaradok :-)
Ez persze nem gond, merthogy ismert útvonal, lehet menni tempósan... Gondolom én - a jelzések hiánya viszont nem, és egy elágazásnál, már a jól ismert fenyőfa után, bent az erdőben picit hezitálok, hogy jobbra kell-e tartani, vagy balra, picit lefelé. GPS elő - bingo, a másik ág az :-) Vissza az elágazáshoz, majd irány a jobbra ívelő ága az útnak.
Aztán kiérek a lejtős útra, a végén jobbra fordulok... És sár. Nem kicsit, nagyon... Eleinte még kikerülhető a bozótosban, aztán itt-ott nem. Utolérem Szilviéket, aztán megy mindenki ahogy tud, cipeljük a randa sárgás sarat a cipőnkön. Persze ismerve a talajt nem csoda, hogy ekkora és ilyen ragaszkodó trutymó van az út helyén, de örülni akkor sem fogunk neki :-)
Szerencsésen elbalettozunk-csúszkálunk Virágos-nyeregig, ahol megszabadulunk a sár egy jelentős hányadától, pici szusszanás, majd irány lefelé a K+ után a pingvines tábla által mutatott ösvényen. Lefelé. Nem kicsit, hanem igencsak meredeken... Avar is van, sár is akad: vannak, akik fától fáig óvakodnak, olyanok is akadnak, akik megpróbálnak normál tempóban gyalogolni lefelé - én a durvábban kinéző szakaszokon inkább lerohanok - legalább hamar túl leszek rajtuk :-) Sikerül egyben, elesés nélkül leérni, aszfalt, cél, tömeg bent, várakozás kint...
Majd bebocsátást nyerünk a kissé kaotikus hangulatú célba, ahol oklevél, kitűző (gratuláció elfogyott) a rendezői asztalnál átvehető, majd lehet próbálkozni teának nevezett forró folyadék, illetve virslire hasonlító nem annyira forró hús(?)ipari termék becserkészésével és elfogyasztásával - szerencsére van mustár, így azért nem annyira borzasztó a virsli :-) Amíg a "tea" megpróbál picit kihűlni, addig a lilahagymás zsíros kenyérből is elfogyasztok egy keveset.

Télutó, köd, sár... De azért kellemeset gyalogoltam :-)


2007. február 17., szombat
Anno erről a túráról sem írtam beszámolót - sajnos... Arra emlékszem, hogy a cél közelében hagytam az autót, és úgy terveztem, hogy legyalogolok a vonatig. Szerencsére voltak, akik két autós logisztikával oldották meg a feladatot, és be tudtam társulni hozzájuk Piliscsabáig. Ennek köszönhető egyébként, hogy el tudtam indulni a túrán.
Rajtidő 9:36, az első EP-ig (K- K+ elágazás) tényleg trapp, 6.28km/ó átlaggal, ami a Nagy-Szénásnak meg Nagykovácsi után a P- jelzésnek "köszönhetően" visszaesett hatos átlag alá, sőt a következő szakasz a Fekete fejig tovább lassította a "száguldásomat" (ezen a szakaszon négy alatti tempóban sétáltam...)
A továbbiakban sem sikerült visszagyorsulni, úgyhogy a célba 16:35-kor sikerült beérni, némileg négyes átlag fölött...