Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budai kilátók. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Budai kilátók. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. október 17., szombat
Tizedik rendezés, ebből az alkalomból meglepetést tartogatnak a teljesítőknek, úgyhogy szakítok a hagyománnyal, és az "extra" táv helyett a normált célzom meg - mondanom sem kell, a rajtidő végét elcsípve :-)
Nagyon kevés induló van - nem csoda, hiszen pénteken is esett az eső, és mára is ígérgettek némi csapadékot... Ha azt nézem, nincs rossz idő, csak felkészületlen túrázó, akkor nem értem ezt az esőfóbiát :-P
Tizedik rendezés... Anno tíz éve ennek a túrának a szórólapja volt az, ami elültette bennem a gondolatot, hogy menni kéne... Akkor sajnos annyira jól elraktam a papírt (és ki is ment a fejemből...), hogy csak a túra után került megint a kezembe - úgyhogy az első rendezésről sikeresen lemaradtam :)
Most viszont itt vagyok, és bízom abban, hogy az 1. számú nevezési lap örökös tulajdonosa, Béla bácsi fentről figyel minket, és jó időt intéz nekünk mára.
Gyors nevezés után picit tollászkodom még, aztán nekilódulok: Kc keleti ága az első szakasz - itt is lehet remélni némi kilátást a városra, ebben a kifejezetten őszies időben. Az út egy részén már az új burkolatot kapott sétányt lehet tesztelni - tény, sár, az nincs :-)
Az Erzsébet-kilátó az első pont - pontőrök a kilátó alsó szintjén adják a bélyegzést - az időjárás most még nem kecsegtet szép panorámával, úgyhogy kihagyom a lépcsőzést, és inkább lefelé indulok a jól ismert sétaúton a Pozsonyi hegy, majd pedig Szépjuhászné felé.
Néhány hete láttam először a piros szívben kanyargó ösvény jelzést - most a hozzá tartozó tábla is megvan Szépjuhásznénál - ez az "Út az egészséghez - Hárs-hegyi tanösvény az egészséges szív- és érrendszerért" nevet viseli. Most már ezt is tudom :-)
A Hárs-hegy két nagyobb emelkedőből álló kaptatója simán megy, bár utána a balra tartó szintben haladó úton jól esik kényelmes sétára váltva pihenni egy kicsit ;)
A Kaán Károly kilátónál a túra emblémájával díszített pólóban épp indulni készülő túrázótól gyorsan megkérdezem, hogy ugye nem ő volt itt a pontőr? A "nem" válasza megnyugtat, és minthogy a pont a legfelső szinten van, így nincs más hátra, mint fölfelé :-) Amikor felérek, épp nincs tömeg, úgyhogy lehet fotózni is.

Persze később újabb túrázók érkeznek, úgyhogy tovább indulok - van még bőven táv is, szint is, bár az "érdekes" részt idén kihagyom- majd jövőre ismét, az Extra táv 10. rendezésekor, hátha akkor is lesz valami érdekes jubileumi meglepetés...
Az előbbi túratársat nemsokára utolérem, és a nagyjából azonos tempónknak köszönhetően a célig együtt gyalogolunk. Persze előbb a Kis-Hárs-hegy következik, a gyors kitérő után S- majd Zc, hogy aztán a Hárs-hegy ÉNy-i pillérén ereszkedjünk le a Szépjuhászné útig, amin nagyjából 200m-t kell megtenni a kanyar külső ívén. Túléljük. Ahogy a Fekete-fejre való kapaszkodást is. A ponton csak pecsételni állunk meg, hiszen csak egy ereszkedés, és vár ránk a Horalky :)
Nehéz a választás, aztán csak elcsábulok az új, nugátos verzióra - sajnos a szintén újdonságként megjelölt kókuszosból nincs :(
Itt még eldönthetném, hogy mégiscsak az extra, de tartom magam a vállalásomhoz, és a P- jelzésen indulunk tovább a Vörös-pocsolya felé.
A jelzés jól követhető, bár a Kecske-hát előtt, a Tk. tábla utáni Y-elágazás - ahogy azt egy korábbi túrán egy túratársnak sikerült is - picit benézhető, de nincs vész, tudjuk, merre van az arra.
A ponton újabb egyedi bélyegző lenyomata kerül a lapra, hiszen itt minden pontnak saját, a pontra jellemző grafikával készített, nagyon szép rajzolatú bélyegzője van. Ez is része számomra az igényes rendezésnek.
A P-P3 elágazásnál automatikusan fordulok balra, aztán ahogy érkezik balról a Z+ jelzés, megjegyzem, hogy pár éve még az a széles út, amin érkeztünk, egy keskeny, alig látható csapás volt a bokrok között...
A Tarnai-pihenőig nem megyünk el - jóval hamarabb, a Sisakvirág tanösvény 7. táblájánál van ugyanis a pont; a túratársam is tőlem tudja meg, hogy honnan kapta a nevét a Tarnai-pihenő, és valójában melyik részt is illeti ez a név.
Mielőtt teljesen visszakapaszkodnánk a Z3/P3Z+ elágazásig, kimegyek jobbra egy kis platóra, ahonnan szintén szép kilátás tárul az ember elé.
Az utolsó emelkedőt legyűrve a Csergezán Pálról elnevezett kilátó következik - a pont itt is a kilátó aljában foglalt helyet - fent rettenetesen vizes volt minden, amikor nyitott a pont - de minthogy most nagyon szép időnk van, így természetesen megmásszuk a kilátó lépcsőit, és néhány fotó is készül.

Nagykovácsiig már csak egy említésre méltó dolog történik: egy autós valamilyen hivatalos indokkal bement a tanösvény elejénél lévő parkolónál a sorompóval védett területre, és amíg bent volt, addig valaki bezáta a sorompót... Amikor arra jártunk, már a telefonos segítségnél tartott - remélem, idővel sikerült kiszabadulnia szorult helyzetéből :-D Tanulság: ha nem nálad van a sorompó kulcsa, akkor tekints rá úgy, mintha zárva lenne.
A célban a szokásos kitűző és oklevél mellett egy, a túra emblémájával díszített tálka a díjazás. Az elmaradhatatlan meleg ételként pedig paprikás krumpli virslivel fogyasztható - akár dupla adag is, mert sajnos jóval kevesebben jöttek el ma erre a túrára, mint ahány résztvevőre számítottak a rendezők :(
Akik nem jöttek el, mert féltek az esőtől, azok rosszul döntöttek, hiszen csodaszép őszi időben, gyakorlatilag sármentes útvonalon túrázhattak volna - nagyon szép díjazásért :-)


Track: Track_BUDAI_KILATOK_2015_szurt.gdb

Endomondo: Budai kilátók 2015

 
2014. október 11., szombat
Immáron hetedik alkalommal vágtam neki ennek a túrának, ami megtartva jó szokását :) duplán kupás: úgy a Budapest, mint a Cartographia kupának is része.
Először úgy terveztem, hogy Gabival jövünk a normál távra, így biztosítva be neki a Budapest-kupát, de a kedves nagymama nem vállalta a gyerekfelügyeletet... No mindegy, Gabinak még azért összejöhet a kupa - igaz, normális túra nem nagyon lesz a listában...
Katáék jelezték, hogy kései rajtot tervezve jönnek a túrára, úgyhogy velük vágtam neki a távnak a gyors nevezést követően. Azt azért megjegyezném, hogy a nevezési lapokat osztogató rendezőt elég sokan nem vették észre, úgyhogy jövőre lehet, hogy célszerű lesz rá is kirakni egy táblát/zászlót/akármit, hogy nála kell kezdeni a rajt előtti "kötelezőt" :-D
Szánom-bánom, de rögtön az elején kispistáztunk egyet a Kc helyett a rét felső szélén haladó sétányon indultunk el, utána viszont igyekeztem szigorúan követni az útvonalat.
Kellemes, bár ködös idő, és rengeteg ember az erdőben... Az Erzsébet-kilátóban a pont természetesen fönt tanyázott (nem legfölül, de teljesen korrekten lépcsőt kellett mászni a bélyegzésért - nekem furcsa volt, hogy sokan méltatlankodtak emiatt :-P
A P- lefelé igen gyorsan "elfogyott" - beszélgetve észre sem vettük, és már a P-S- közös szakaszán sétáltunk - és szólítottunk vissza földre-kőre fújt magenta pöttyöket követve rossz irányba tartó túratársakat. 
Szépjuhászné csak érintőlegesen, hiszen most itt  nincs pont - van viszont a Kaán Károly kilátó emeletén - Sorban állós várakozás, tömeg, pontkarton - ez utóbbiról bőven hiányoztak rajtszámok, úgyhogy a fene tudja, volt/van-e értelme...
A Bátor-barlangnál is tömeg - ja, hogy belefutottunk a Geotóp-napi túrába? Ez van, ha előre tudjuk, jelentkezünk barlangot nézni :-)
A Kis-Hárs-hegyre megcsináljuk a kitérőt - a kilátót a tömeg miatt kihagyjuk, jártunk már fent nem egyszer...
A S-Zc első találkozásánál páran elmennek a Zc jelzésen jobbra tartva - távol vannak, nem érdemes utánuk kiabálni, de azért megnézem a kapott térképet, és megnyugszom, hogy itt még a S- jelzésen kell lefelé robogni.
Érkezik szemből a P-, és tart jobbra, megyünk mi is, lefelé a hegyről a szép, sziklás ösvényen. Aztán a P- talán legveszélyesebb szakasza következik: a Szépjuhászné út elnyújtott kanyarjának külső ívén gyalogolunk libasorban. Mennyivel jobb lenne a Kis-Ördög-árok fölött egy híd meg egy zebra... De egy járdának is örülnénk... 
A Fekete-fej "második deriváltja is pozitív" emelkedője kellemesen átmelegít :-) de ez már csak ilyen - azért jó meglátni a csúcson lévő vasasztalt, szó se róla :-) igaz, a lefelé vezető köves ereszkedés sem jobb,mint a fölfelé oldal, sőt... De legalább rövidebb, és máris a Fekete-fej utcánál kapjuk a következő bélyegzést - és egy Horalky-t. Víz viszont nincs "nem sikerült hozni"... Ja. Autóval. No mindegy, nekem volt elég, de páran úgy számoltak, hogy itt tudnak tölteni.
A leírás szerint innen "egyéni tájolással" irány a Vadaspark - ez nagy vonalakban azt jelenti, hogy a P+ jelzést követjük majdnem végig - ahol balra eltávolodik a kerítéstől, ott mi megyünk tovább a kerítéssel nagyjából párhuzamos, széles csapáson.
A Vadasparkba teljesen gyakorlatias módon a kijáraton megyünk be, az itinerünket lobogtatva - a bejáratnál álló srác ezt látva bólogat, hogy menjünk. 
A parkban rögtön egy meglepi: a pont a büfénél telepedett le - a kilátó ugyanis le van zárva... Kár érte, remélem, hogy hamarosan rendbe lesz téve - országban amúgy is kilátóépítési és -felújítási láz van :-)
Pici pihenő, közben iszok egy kávét (ami egészen elfogadható, bár a papírpoharat nem csípem), mert reggel elmaradt, és ráadásul délidőben vagyunk :)
Az egyéni tájolás folytatásaként elindulunk visszafelé, aztán balra át a kerítésen - nem, nem direktben, hanem a létrát használva, hogy innentől a Z+ jelzést figyeljük.
Kevés ilyen széles, lapos völgy van a Budai hegységben, úgyhogy akár "csak úgy" is érdemes erre kirándulni. Nagyjából innentől kezdődik a nyugodt, tömegmentes szakasza a túrának.
A völgyből jobbra egy egész baráti kaptatón jutunk ki, ami egy nyiladékot keresztez később - ez a távvezeték van a Kecske-hátnál a P- fölött egyébként. 
A nyiladék után nem sokkal balra tartunk, elbúcsúzva a Zc jelzéstől, aztán jöhet a szokásos kitérő balra, a vadászatra kialakított tisztás sarkához - a panoráma nagyon szép, még akkor is, ha folyton belegyalogolnak a képbe :-D
Újabb emelkedő következik, hiszen a Z+ jelzésről a jobbra tartó Z4-re térünk, ami, ha a térképet alaposan megnézzük, kevésbé meredek, mint a Z+, ráadásul egy picit talán rövidebb is.
Jobbra egy méretes dagonya, majd érkezik szemből a Z+, mi viszont megcélozzuk a szembe lévő kerítés sarkát, illetve az attól pár méterre lévő létrát,és "kimegyünk" a bekerített területről.
Innen nagyjából egyenesen tartunk nyugat felé, kellemesen járható az út, és végre tényleg csend és nyugalom van, sehol senki - mint a célban kiderült, az extra távot kevesebb,mint száz résztvevő választotta -  úgyhogy lehet feltöltődni.
Balról érkezik egy másik Z+ jelzés, jelezve azt, hogy közeledünk a katonasírokhoz - elvileg ezen kell majd a P3-ig menni, bár ez így explicit módon nem szerepel a kapott leírásban és térképen, úgyhogy lehet, hogy marad az egyéni tájolás idén is, bár nem érzem túl jól magam - hiába, a kapkodós reggeli sohasem jó...
Emiatt aztán a pecsételés után lemaradok Katáéktól, és ha már így alakult, kitalálom, hogy meg kéne nézni a sziklafal tetejénél lévő kilátópontot... Nem bánom meg, tényleg szép a panoráma.


A nézelődéssel persze megy az idő, úgyhogy kevés esélyem lenne utolérni a túratársakat, úgyhogy elindulok a Szarvas-árok peremén, aztán a jelleghatárnál balra tartva leereszkedem az árokba.
No, itt azért jól jön a bot, meg a barlangos gyakorlat - meredek az oldal, de nem először járok itt, úgyhogy megvan a "trükk", hogy hol lehet biztonságosan lemenni.
Fotók, szusszanás, aztán döntési pont: balra-e vagy jobbra? Azaz induljak el a P3 jelzés felé, vagy próbáljak iránymenetben a Tarnai-pihenő felé tartani? Az előbbihez már volt szerencsém párszor, úgyhogy most a "b" verzió következik: enyhén balra tartok az árok meredek oldalában fölfelé kapaszkodva, és néhány "helyzetértékelő" megállás után kijutok a térképen is látható földútra.
Térkép, GPS, iránymenet - szerencsére az erdő fásszárú aljnövényzetben nem túl gazdag, úgyhogy lehet haladni. Egy őz tűnik föl, majd el előttem,  földút balról, ahogy azt a TuHu térkép jelzi. Újabb döntés: menjek-e rajta föl az ismert, jelzéssel ellátott útig, vagy menjek tovább nagyjából toronyirányt? Az erdő továbbra is jól járható, úgyhogy megyek tovább egyenest, igyekezve szintben haladni, ahol csak a terep engedi.
Következő földút, a túloldalán mély vízmosással. No, erre nem számítottam (Pedig a másik térképen ott virít a vonala...), úgyhogy elindulok mellette fölfelé.
Szerencsére nem kell sokat kerülni, hamar látok egy csapást, ami átvezet a túloldalra.
Egy kellemes szuszogós emelkedő után aztán hangok szűrődnek át a fák között, és egy árok után hipp-hopp, már a Tarnai-pihenőhöz vezető úton találom magam.
Tempósan lesétálok, másodikra el is találom, hol van a pont :) Rákérdezek Katáék rajtszámára - már jártak itt, pár perccel előttem. No, az jó, neki is vágok majdnem az emelkedőnek - másfél km a Csergezán kilátóig, majdnem végig emelkedik, úgyhogy előtte frissítek egy jót. Sajnos leülök, úgyhogy picit tovább tart a pihenő, de sebaj, majd a célban találkozunk...
A Z3P3 elágazás után már gyorsan megy a kényelmes emelkedő, aztán még egy nekirugaszkodás, hiszen a pont a Csergezán Pál kilátó legfelső szintjén van, ahogy kell :-)
Rövidre fogom a nézelődést, robogok lefelé, hiszen Katáékat legalább a célban jó lenne beérni :) Szerencsére kényelmes erdei út vezet lefelé az erdőben, úgyhogy tempósan lehet haladni az ismerős útvonalon.
Az erdő szélére érve balra tartok, aztán a pár éve még szűk, bozótosban haladó ösvény helyén futó földút következik, hogy aztán a balról, Telki és az Anna vadászház felől érkező Z- jelzést viselő széles murvás úton fordulok jobbra, Nagykovácsi felé.
A település szélén kolléga tesz-vesz az udvarán, váltunk pár szót, aztán gyorsan berobogok a célba, ahol Katáék épp befejezik a paprikás krumplit - én gyorsan átveszem a díjazást, és ahogy megbeszéltük, együtt autózunk vissza Budapestre.

Szokásosan jó rendezés, szép útvonal, és - pláne jó idő esetén - csodás panoráma lehetősége, úgyhogy érdemes

Track: Track_BUDAI_KILATOK_EXTRA_2014_szurt.gdb



2013. október 13., vasárnap
Ismét egy "szokásos" túra, hiszen az útvonal és a látnivalók, no meg a Szarvas-árok a príma túraidővel együtt idén is kalandra csábítottak - persze nem csak ezért vágtam neki reggel a Normafához (f)eljutás nem túl egyszerű feladatának: ez a túra a rendezést tekintve is kellemes időtöltést ígért.
A rajt a szokásos helyen, a síház előtt van, ahogy a nevezés/rajtoltatás is a szokásos, gördülékeny módon megy, így aztán, bár a BKV-nek "hála" a rajtidő végéhez igen-igen közel érkeztem, kényelmesen és időben be tudok nevezni, hogy aztán az A4-es lapon jelzett módon a Kc helyett a fenti sétányon vágjak neki a távnak. Az itinert/térképvázlatot elrakom - csak a pontokon lesz rá szükség. 
Apró baki, hogy csak a pontok közötti távolságadatok szerepelnek rajta, de ezen bőven túl lehet lépni - összeadni remélhetőleg mindenki tud :-D
Az első pont az Erzsébet kilátó, természetes, hogy felgyalogolok a kilátó legtetejére, körbe is megyek a teraszokon - pont sehol, viszont a panoráma bőven megérte a lépcsőzést :) Illetve de, van pont: lent, a kilátó alsó szintjén. Emlékeim szerint nem így szokás, de mindegy, a lényeg, hogy voltam fönt is, van pecsétem is, úgyhogy sétálhatok tovább a P- jelzésen egészen Szépjuhásznéig. Itt váltás a "ritkán" járt S- jelzésre, és egyszuszra fel a Nagy-Hárs-hegy csúcsára a kiltóhoz, pontosabban a kilátóba, hiszen a pontőrök ahogy kell, a kilátóban voltak megtalálhatóak - és ilyen szép kilátásban gyönyörködhettek, ha épp nem lárt arra túrázó:

A nagy után jöjjön a kicsi - persze előbb még bokakímélő módban leóvakodok a Bátori-barlang bejárata melletti meredek részen a hídig - sok éve már, hogy megjegyeztem, kéne ide egy lépcső. Még most sincs, és lassan lehetőség sem lesz rá, hogy építsenek egyet, annyira meredekre kopik a hegyoldal...
Mindegy, Hárs-hegyi nyereg, majd rövid séta a Kis-Hárs-hegyi kilátóhoz. A pont lent,  a kilátón kevesen vannak, úgyhogy felmegyek - és nem is bánom meg, hiszen egy repülő húz el a "nagytesó" hátterében.
A S-ZcP- ismerős kombinációján gyorsan túl vagyok, még az aszfaltra leérkezés előtt jó néhány túrázót megelőzök - hiába, visz a gravitáció :-D Persze ugyanez a gravitáció a "túloldalon", a Fekete-fejre fölfelé visszahúz - de van bot, és ahogy lefelé is segítettek, úgy fölfelé is jó hasznukat veszem - bár az is igaz, hogy a levegőt, mire fölérek, a fülemen is venném... De megvan egyben ez az emelkedő is.
A csúcson pont, bélyegzés, az ereszkedés után a karámoknál egy szelet Horalky (a túra "szokásos" támogatója a Cartographia mellett) az ellátmány a ponton. Itt szétválik a normál és az "extra" táv útvonala - ez utóbbiból az "egyéni tájolás" megmaradt, bár végig van már felfestett jelzés, de azért "hagyományosan" élni fogok ezzel a lehetőséggel :)
Előtte persze megállok egy picit pihenni - mindennek, a rohanásnak és Budapetsnek is van határa - a kettő itt találkozik: Egy helyes kis határkőre telepedek le ugyanis :-) 
Berámolom a Horalky-t, leöblítem egy jó adag vízzel, aztán irány a Vadaspark, hiszen ott is van kilátó,a mit érinteni kell a túra extra távjának a teljesítéséhez. A park bejáratánál óriási sor, a kijáratnál senki - mivel az itiner felmutatásával be lehet menni, ezért -szintén hagyományosan- a kijáraton sétálok be a papírt lobogtatva. Az igazat megvallva a kutya sem figyelt rám - de ez legyen a park problémája :-)
Balra fölfelé, majd jobbra, ahogy a tábla mutatja - az út bal oldalán muflonok karámja, előttünk a farkasok medvék kifutói - az út pedig visz jobbra fölfelé, a túra emblémáján látható kilátóhoz.
A pont itt is - helyesen - fönt a kilátóban volt, de ha nem ott lett volna, akkor sem szabd kihagyni ennek az építménynek (sem) a megmászását: (a fotózáskor bevillant, hogy képeken látható erdősávval kettészelt tisztás felső végénél még fogok ma járni...)


A kilátó után hátra arc, irány vissza egy darabon, hiszen az "egyéni tájolással" szakasz sem iránymenetet jelent - vagyis itt még nem :)
A vadaspark kijáratától tehát balra indulok, aztán az első mély árokban balra át a kerítésen, a fonódó Z+Zc jelzést követve. A tavacskát balról kerüli az ösvény, majd egy idő után jobbra kikapaszkodik a völgyből, a gerinc irányába.
Persze előbb átlósan keresztülvisz a villanyvezeték alatt, hogy utána nem sokkal szétváljon a két jelzés: Z+ balra, Zc jobbra, tovább fölfelé.
A Zc később teljesen keletnek fordul, úgyhogy itt a Z3 a helyes irány, ez érinti a kilátóból látott irtásnak a szélét is. Alkalmi túratársamnak is mutatom, hogy ezt láttuk a kilátóból, majd megyünk tovább - a változatosság kedvéért a Z4 jelzésen, mert az valamivel rövidebb. Felérve a gerincre át a létrán, a jelzetlen, de jól járható út innen egyenesen a katonasírok felé visz.
Érkezik balról a Z+, aztán az úttól balra egy ligetes rész ölelésében meg is találjuk a sírokat, tőle jobbra tartva, a jelzés mellett pedig a kedves pontőröket is.
A pont után továbbmegyünk a jelzést követve - alkalmi utitársamtól egy idő után búcsút veszek, hiszen nálam az "egyéni tájolással"-ba pont beleillik a "rövidítés" a Szarvas-árok meglátogatásával. Nem véletlen az idézőjel: minimális a különbség távban, időben még tovább is tart, pláne, ha sikerül bozótharcos verzióban teljesíteni ezt a szakasz - de a szépsége szerintem megéri.
Rögtön, az árok oldalánál meseszép látványt nyújt az ezerszínű fiatal erdő - ősz van, szinte nincs két egyforma színű lombkorona.
Aztán leereszkedve az árokba, a mohos kövek, bedőlt fák, itt-ott némi csörtetés a sűrű bozótos jellegű fiatalos erdőrészben, a szinte csak képzeletben létező csapásokon - olyan élmény, amit a jelzett utakon nem igazán tapasztalhat meg az átlagos túrázó.Persze alaposan el kell találni, hogy hol vágjon neki az ember, hiszen bele lehet futni - ahogy idén ismét sikerült - sűrűn benőtt részbe, de az idei útvonaltól picivel feljebb teljesen jól járható átjárás van a jelzett út és a Szarvas-árok túloldala között
Az árokból kikapaszkodva idén követni kellett egy picit az árok vonalát fölfelé, aztán a GPS-alapján sikerült kibökni a sűrű bozótos legkeskenyebb részét, úgyhogy minimális küzdelem árán a P3Z+ jelzés felé roboghattam a kényelmes erdészeti úton.
Jelzésen föl, aztán egy gyors kitérő a Tarnai-pihenőhöz. Idővel jól állok, gyors döntés: GCFEHE ládát, ha már ilyen sokszor járok errefelé, meg kéne keresni.
Pici bóklászás, szerencsére az enyhén, de azért láthatóan kitaposott ösvény is árulkodó volt, hogy merre keressem, így rövid idő alatt sikerült begyűjteni a kódot. Sajnos a láda teteje csúnyán el volt repedve, úgyhogy forgattam egy kicsit, amíg csapadékálló helyzetben sikerült visszarejteni.

Picit följebb merészkedtem a hegyoldalban, egészen pazar kilátás nyílik a Tarnai-pihenőre, úgyhogy a tömegesen rajzó, áttelelésre alkalmas helyet kereső  harlekin katicákkal megküzdve  nézelődtem egy picit innen.
Nézelődés után felkapaszkodás az elágazáshoz, és még tovább (ez a part lesz a végső...), hiszen az utolsó pont, a Csergezán Pál kilátó még hátra van :-)
Harlekin katicák tömkelege itt is - bizony tömegesen vannak már elhullott példányok a lábunk alatt is, ahogy mászok fel a kilátóba. Ha úgy tekintem, hogy az őshonos hét pettyes kedvenceinktől veszik el az élőhelyet, akkor annyira azért nem kár értük - a tömeges rajzás viszont elgondolkodtató - mi lesz jövőre, ha már most ilyen számban élnek ezen a környéken?
A pont természetesen a kilátó felső szintjén található, kényelmesen felcammogok a lépcsőn, közben épp nem a tájban, hanem a kilátó szép szerkezetében, és a rácsos szerkezeten átszűrődő fények játékában gyönyörködve.
Mérnökként azt szokás mondani, hogy az lehet jó, ami szép is. Ez a kilátó nagyon szép, úgy belülről nézve, mint kívülről, távolból rátekintve. És jó is, hiszen messze ellátni a kilátószintről, pláne szép, tiszta időben.
Látszik például a völgy, ahol Nagykovácsi húzódik meg szerényen - na oda fogunk lecsorogni innen, mondom, és szedelőzködés után indulok is.

Nagykovácsiig persze még kell sétálni egy keveset, de innentől már tényleg csak kényelmesen lefelé vezet az út, kocogásra csábít, kevés sikerrel - valahogy most nincs kedvem rohanni, csak szépen, tempósan élvezni az őszi erdőt.
Aztán az irtás szélére érve néhány túratárssal ellentétben nem tartok jobbra a tanösvényen, hanem balra, a jelzést követve kerülöm meg az egykoron tarra vágott területet, ahol azóta szépen nő az újulat.
Emlékszem, évekkel ezelőtt a jelleghatáron futó jelzés egy szűk, de annál szebb ösvény volt, összeboruló koronájú fiatal fákkal - mostanra ebből széles erdészeti út kezd kialakulni. Aztán jön a "nemszeretem" köves út Nagykovácsiig - a végén már csak hűlt helye van a "Szabad Nagykovácsi kavicsozó"-nak, pontosabban egy parkoló van a helyén, aztán híd, aszfalt, parókia udvara, a bejáratnál szép nagy Horalky-s molinó, Cartographia-s zászló...
A célban szokás szerint egyedi díjazás, a korábbi évekhez képest picit kisebbre szabott "már nem mondható, hogy sehova be nem férő :-) " oklevél jár a teljesítésért.
Ez után jöhet az uzsonna: paprikás krumpli virslivel a menü, a túra rendezőinek és támogatóinak köszönhetően -remélhetőleg- senki sem maradt éhen a gyaloglat után :-)

Track: Track_BUDAI_KILATOK_EXTRA_2013_szurt.gdb


 
2012. október 15., hétfő

 Esős időről volt szó még előző este is, így arra készültem, hogy reggel, a rajtban döntöm el, hogy normál, vagy extra távon szeretnék ázni :) Jelentem a meteorológusok (ismét) mellényúltak: príma időben sétálhattunk egy jót, de kezdjük az elején...
A rajtidő legvégére sikerült Normafához megérkezni, aztán döntöttem: extra adagot kérek a mai napra - igaz, ez az "extra" adag a kiírás szerint is csak 29km, kellemes, 1000m-nyi szinttel megspékelve.
Az aszfaltkedvelő kirándulókkal ellentétben a kék körtúra jelzésen indultam el, lefelé a zöld sávval fonódva, majd az Anna kápolnától visszakapaszkodva az aszfaltcsík mellett futó sétaútra.
Két pogácsa van nálam, azt rágcsálom épp, amikor utolérek egy normál távon indult túratársat - kellemesen csevegve jobban telik az idő, bár az is igaz, hogy egyébként is jó tempóban gyalogolunk.
Az Erzsébet-kilátónál lent, egy padon őrizték a pontot, úgyhogy mi sem másztuk meg a kilátót, hanem robogtunk lefelé a piros sáv jelzést követve.
A népsűrűség egyre nőtt, a Hárs-hegyen kifejezetten sokan voltak, főleg természetben ritkán járó, ezért ott viselkedni nem nagyon tudó fiatalok jelentős számossággal bíró hordái: zaj, pia, bagó... A sárga sáv jelzésre váltva fel a Hárs-hegy tetejére - valakik silabizálják mögöttünk a saját rendezvényükre kapott kérdést: "emberkéz alkotta tárgyból hány darab van a kanyarnál?" (vagy valami ilyesmi...) Gondolom, a négy beton támasztékra gondolt a kérdés kiagyalója :-)
Nekünk a kilátóban kell keresni a pontot, felmegyünk, pecsét, a legfelső szintre is felmászunk, aztán irány vissza, mert nagy a forgalom.
A Kis-Hárs-hegy kilátója a változatosság kedvéért kimarad, csak az asztalnál gyűjtjük be a következő bélyegzést, és már megyünk is. Sárga sáv jobbra, majd zöld körtúra jelzés balra, piros sáv jobbra... Ismerős terep, nem kell a térképet nézegetni.
A Fekete-fej lihegős, persze, egyéni tempó, fent ismerősök pecsételnek, alkalmi túratársamat megvárom, és együtt indulunk lefelé. A felfelé lihegős, lefelé tipegős Fekete-fej megmászása természetesen megérte, hiszen a túloldalon a kedvencem várt - nem, nem az "ellenőrzőpont" a helyes tipp, hanem a Horalky - a háromból (csokis, mogyorós, tejes) az utóbbi jutott; mindegy, mindet szeretem :-D
Innen szólóban indulok a Vadaspark felé, közben a balról érkező, párhuzamos földútra visszasétálok picit, hiszen nagyon szép panoráma tárul itt az ember elé, szinte minden lényegesebb vagy ismertebb Budai hegy látszik.
A Vadasparkban is sokan voltak (az Extrán külön belépődíj fizetése nélkül azt is megnézhettük, a szintidőbe belefért), bár a komolyabb nézelődés most kimaradt - a pont természetesen a kilátóban volt, úgyhogy onnan is szétnéztem, no meg azért egy-két nagyvadat is megszemléltem.
Egy rövid oda-vissza szakasz után, egy nem túl széles völgyben balra, át a kerítésen, és végre-végre csend és nyugalom...
Fiatalokat érek be, térképet néznek, együtt indulunk tovább. A jelzés jól követhető, egy nagyobb tisztás sarkához kikapaszkodunk a mélyútból és körülnézünk - ezt is lehetett látni a Vadasparkban lévő kilátóból - aztán jobbra, fölfelé tart az út, zöld négyzet a helyes irány, bár az eddig követett zöld+ jelzés is oda visz, de ez szerintem kényelmesebb.
Jobbra dagonya, kényelmes murvás út, majd szemből érkezik a korábban is látott z+, mi itt a kerítés sarkánál lévő létrát célozzuk meg, és a jelzetlen, de jól követhető, szinte nyíl egyenes úton megyünk a katonasírok felé.
A katonasírok mellett telepedett le egy társaság, úgyhogy nem állunk meg, csak a picit távolabb lévő ellenőrzőponton, de ott is csak egy bélyegzés erejéig :) Itt már egy másik z+ jelzést lehet követni a Tarnai-pihenő fölötti elágazásig - a fiatalok azt választják, én nekilátok megkeresni a Szarvas-árkon átvezető ösvényt.
Magasles az irtás sarkánál, tuhu szerint út vezet befelé - maradjunk annyiban, hogy át lehet vágni az irtáson, a tuhu-n berajzolt "utat" követve - a Szarvas-árok kényelmesen járható, a túloldalon az a néhány méternyi bozótharc meg a móka része :-D
A dózerúton jobbra fordulok - tavalyról tudom, hogy a bal kézre eső bozótost nem érdemes megtámadni - annál sűrűbb :-)
Ketten jönnek szemből - benézték az elágazást, szerencséjük van, nem jöttek sokat pluszban. Az elágazás után fölfelé picit rákapcsolok - a fiatalok, akik a jelzést követve az úton jöttek végig, itt vannak előttem :-)
Ők a Tarnai-pihenőnél megállnak falatozni, én a pecsételést és egy rövid nézelődést követően tovább indulok.
A Csergezán Pál kilátó ebből az irányból is "cseles" - csak amikor nagyon közel ér hozzá az ember, akkor tűnik fel a felső része a fák koronája fölött, hogy aztán pillanatok múlva teljes valóságában ott magasodjon az ember előtt.
A pontőr lent, a látvány fent, úgyhogy azt a 100 lépcsőt megmászom (azért is jöttem, nem?), körbenézek fentről - az idő príma, esőnek nyoma sem volt eddig, és nem is úgy néz ki, mintha esni akarna - ennyit az időjóslásról :)
Innen már "csak" le kell sétálni Nagykovácsiba... Mennék én tempósabban,d e ha már itt van a Sisakvirág tanösvény akkor a tájékoztató táblákat érdemes megnézni, elolvasgatni. Ráadásul az erdő is nagyon szép - most szerencsére bőven van idő a természet szépségeit is élvezni.
Ez a lefelé vezető út, majd pedig a Nagykovácsiig tartó irtás szélén, az összeboruló fiatal fácskák alatt futó ösvény mindig is tetszett nekem, most sincs ez másképp, úgyhogy picit belassulok, és élvezem az őszi erdőt.
Aztán elérkezik a zöld sáv jelzés és a széles, majdnem egyenes út Nagykovácsi felé; sorompó, parkoló, szemeteszsákok...
A településre beérve egy kevés aszfaltkoptatás után feltűnik a cél: Cartographia zászló, Horalky molinó - végül is nélkülük nem, vagy nem ennyiért (800, illetve Budapest kupa kedvezménnyel 750Ft/fő) jött volna létre ez a príma gyaloglat.
A célban a szokásos "sehova be nem férő" szolidan szép oklevél és kitűző (sajnos az idei extrás elfogyott, de a simából is választhattam) mellett egy nagy tányér gulyásleves is jár minden résztvevőnek.
Jól kitalált, szép útvonal, a nevezési díjhoz képest bőséges ellátás, színes, térképes itiner (szöveges leírás nélkül, de a térkép alapján teljesen jól követhető az útvonal szerintem)... Az extrában ráadásul a Vadasparkban is körül lehet nézni, úgyhogy mindenképp javasolható bárkinek, aki szeret az őszi erdőben kirándulni.