Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2015. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2015. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. december 13., vasárnap
Ennyire sűrűre sikeredett év vége még nem volt... De azért a kupában "megszokott" módon a huszonhat túra csak összejött ezzel a sétával - sajnos csak nekem, mert a "lányok" idén nem remekeltek - ma is egyedül indultam, pedig... Na mindegy.
Gyakorlatilag a rajtidő végére érek Szépjuhásznéhoz - az időjárás nagyon nem méltó a túra nevéhez, hiszen hó az mutatóban sincs, gyors nevezés viszont igen, úgyhogy a formaságok letudása után elindulok a Hárs-hegy nyerge felé, a kisvasút mellett.
Az időjárás csodaszép, de én azért igyekszem kocogósra fogni az ismerős terepen - de azért ismét elkészül a fotó a gyermekvasút pályájának enyhe ívéről - most épp vonat nélkül.
Az aszfaltra kifutó lejtőn gyorsan túl vagyok, a városi szakaszt kényelmesen, a szelektív kukáknál jobbra fordulva teljesítem - egy érdekes jármű azért rövid megállásra csábít :-)
A Hűvösvölgyi út forgalmas, de sikerül leküzdeni. A túra mélypontjáig még némi lejtő, aztán... meredeken fölfelé, lépcső, meredek aszfaltcsík... De már megszoktam, hiszen nem először járok erre, igaz, ez a városi kapaszkodó az Apáthy-szikláig nem lesz a kedvencem :-)
Az ismerős panorámára egy futó pillantást vetve megyek tovább, egészen Kőkapuig, ahol fölkapaszkodok a szikla tetejére, mert ilyen szép, tiszta időben innen is nagyon szép látvány tárul az ember szeme elé.


A következő szép kilátással kecsegtető pont az Árpád-kilátó - meg sem próbálom saccolni, hányszor jártam errefelé, hiszen közel a buszforduló, úgyhogy még bőven a teljesítménytúrázós időszakom előtt "felfedeztem" ezt a környéket (is).
A K- jelzés talán itt kerül a legközelebb önmagához, a kilátóhoz vezető kunkorban - mindegy, a kilátó felől a bal oldali ág a helyes, azon robogok tovább.
A túra névadója, egy két méter magas dolomit tömb következik nemsokára - ezt anno még meg is faragták picit, hogy jobban hasonlítson egy oroszlánra... Sajnos a II. világháború táján (pontos infót nem találtam erről) barbár módon lerobbantották a fejét, de azért így is bele lehet képzelni az állatok királyát...
A Határ-nyereg után is a K- jelzésen megyek - szerintem teljesen jó az útvonalválasztás, hiszen a túrák zöme a Vadaskerti-hegy, Nyéki-hegy útvonalat (S- jelzés) követi - pedig a K- is tartogat szép dolgokat - például az eredeti céljára jelenleg nem használható repülőtér és mögötte az Újlaki-hegy látványát.

A kanyar után belehúzok picit, aztán persze adok a teljesítési időnek azzal, hogy eszek egy lángost - viszont így legalább kellő energiával tudtam robogni a Hárs-hegy "nem-igazán-kedvelem" pillére (P-) felé, amin persze fölfelé belassultam, de komolyabb gond nélkül teljesítettem az emelkedőt, hogy aztán a célba már kényelmesen lesétálva fejezzem be ezt a túrát.


Track: Track_HAVAZOO_OROSZLAN_13_2015_szurt.gdb

Endomondo: Havazoo oroszlán 11


2015. december 5., szombat
December van, közeleg az év vége, és... Mondjuk úgy, nem teljesen így terveztem az év végi hajrát...
A lányaimnak ez az utolsó lehetőség, hogy a kupa megszerzésére még egyáltalán esélyük legyen - Tündi jön, Juci "beteget jelent", úgyhogy a nagyobbik lányommal ketten vágunk neki ennek a kellemes sétának.
Autó a szokásos helyre lerak, kényelmes bemelegítés a rajtig, ahol persze picit szűken, de legalább fűtött helyen lehet nevezni és célba érve falatozni.
A minimál távot választjuk - darab darab a kupa szempontjából, a mikuláscsomag is ugyanolyan - viszont így délután még lesz időnk másra is.
A túra útvonala egy kényelmes séta a Hárs-hegy körül, úgyhogy nekivágunk a P- jelzésnek, amivel együtt halad a Szent Ferenc kórháztól induló "Út az egészséghez program" túraútvonalával.
Ennek a tábláit olvasgatva lassan kapaszkodunk fel a jól ismert emelkedőn, aztán kényelmes gyaloglásra váltva haladunk a szintúton, ahogy kell, egészen a ZcZ+ "csücsökig".
Itt éles fordulóval megcélozzuk a Hárs-hegy nyergét, ahonnan rövid kitérőt kell még tenni a Kis-Hárs-hegyre.

A kilátón most nincs nagy forgalom, úgyhogy felmegyünk körbenézni. Néhány fotó, aztán irány a cél - kényelmesen, hiszen innentől szinte csak lefelé vezet az út. Na jó, a végén azért van egy pici emelkedő is :-)
A célban átvesszük a díjazást (oklevél, kitűző, és egy-egy tartalmas mikulás csomag), aztán indulunk haza.


Endomondo: Vár a Mikulás 5

Track: Track_VAR_A_MIKULAS_5_2015_szurt.gdb


2015. november 15., vasárnap

A tegnapi príma időben teljesített túraután mára az volt a terv, hogy családilag, a "buku" jegyében teljesítjük ezt a gyaloglatot, de a vége most is az lett, hogy egyedül vágtam neki, nagyjából a rajtidő végét elcsípve.
A Szépjuhászné étteremben volt a rajt, ami picit zsúfoltan ugyan, de legalább fedett, meleg helyet biztosított a nevezéshez, illetve a túra utáni falatozáshoz.
A nevezés gyorsan ment, az itinerben lévő térképet szemrevételezve gyors memorizálás: ZcZ+Z-PcXPcS-ScP+P-, azaz javarészt ismerős szakaszokból összerakott, kellemes, de azért szintes séta :)
A második kört teljesítő ismerősökkel futok össze, együtt megyünk az aszfalton le egészen az Ördög-árokig, természetesen a Z- jelzésnek a ToJáS túrán kritikus kunkora sem marad ki, hogy aztán felkapaszkodva az Apáthy-szikláig, ahol körül is nézzünk.
Picit később elköszönnek, és kényelmes kocogásra váltanak - én most sétára készültem, úgyhogy kényelmes tempóban érkezek a "macis játszótér"-re, ahol a névadó maciról készül egy fotó, bizonyítandó, hogy a budai erdőkben igenis van medve :-)
A Falasokk túráról ismerős Pc jelzésen irány a túra névadója, a libanoni cédrus - egy rövid, jelzetlen kitérővel a Kondor utcán.
A cédrus megtekintése és az igazolólapon feltett kérdés megválaszolása után visszatérek a Pc jelzésre, és jöhet a kényelmes emelkedő a Vadaskerti-hegyen átvezető S- jelzésig.
Ez a szakasz szerintem méltatlanul elhanyagolt a teljesítménytúrák szempontjából - egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány túra érinti - pedig egy nyiladéknál például nagyon szépen rá lehet látni a Kecske-hegyre.
Az emelkedő végén jobbra tart a jelzés, aztán csak érkezik a S-, hogy egy pici szinttel megtoldja az eddigieket :)
A szintmetszet alapján egyébként nagyjából ezen a magasságon található Szépjuhászné is, úgyhogy amennyit ereszkedek Hűvösvölgyig, annyit még felfelé is kell majd kapaszkodni...
Bélyegzés, majd a Lángos büfénél is megállok - nyugdíjazás miatt eladó a büfé :( remélem, hogy lesz, aki tovább viszi - kérek egy lángost, hogy a túra hátralévő részéhez erőt gyűjtsek.
Innen már nincs sok hátra, mondhatni eseménytelen gyaloglást követően érkezek meg a Hárs-hegy lábához, ahol gyorsan megörökítem a kódot (felírni ráér a célban is...), és nekilódulok a P- emelkedőjének. Tegnap ellenkező irányba haladva valahogy jobban esett ez a szakasz :-)
A szintútra érve még jobbra kinézek a mai penzumból nekem kimaradt (a hosszabb táv útvonalában található) Fekete fej irányába, aztán berobogok a célba.
Jó ötlet ilyen időben a fedett, fűtött rajt/cél - bár picit szűken vagyunk, de legalább lehet picit melegedni.
Átveszem a díjazást, a hűvös-völgyi lángos okán a bővebb falatozást kihagyom, és indulok hazafelé.
A Sarokkő nem kevés túrát rendez - ez van, akinek tetszik, és van akinek nem, számomra irreleváns - ha nekik belefér ennyi hétvége, akkor csinálják - pláne, hogy egészen belejöttek a rendezésbe. :-)



2015. november 14., szombat
Kilencedik rendezés, és kilencedszer vagyok ott a rajtban, hogy ezt a nagyon jól kitalált útvonalat bejárjam.
A nevezés picit "gépiesen" megy - ez az ára annak, hogy gyors és gördülékeny akkor is, ha egy tömött busz teljes utaslétszáma egyszerre érkezik a rajtba - mondjuk nekem ilyenben most nem volt részem, úgyhogy a nevezés után még egy picit a GPS-re is várni kellett, de ha már minden túrán csinálok tracket, ez sem maradhat ki...
Ismerős útvonal: P-, a Fekete-fej "túloldalán" jobbra P+, aztán szalag...
Közben persze ep. a Hárs-hegy oldalában, meg a Fekete-fej tetején - itt némi édességgel pótolható az emelkedőn elfogyott energia :-)
A lakott területen sem maradhat el a kaptató - igaz, messze nem olyan durva, mint a Fekete-fej, de néhány részletben azért itt is kell némi szintet nyerni.
Az évekkel ezelőtt félbehagyott építkezésnél elkészül a "kötelező" panorámafotó, meg néhány túratársnak mutatom, hogy igen, oda fel. De előbb még le - nem kicsit, hanem nagyon. Miután a Remete-hegyet megmásztuk :-)
A kertek végében egész kényelmesen lehet haladni - a terep is príma, és bozótharc sincs, úgyhogy gyorsan a Remete-szurdok következik.
A szurdokban sétálok, alkalmi túratársaimnak első teljesítés, úgyhogy váltunk néhány szót még az útvonalról, aztán a szurdokból kifelé, a K- "kellemes" emelkedőjén lemaradnak - hiába, ez is egy olyan kaptató, amin "tesztelem" magamat meg a fittségemet - ha megy egyben, akkor jó. Picit lihegősen, de jó. :-)
A Remete-hegyen ismét pont, nem sokat időzök, megyek tovább, hiszen bőven van még táv, de főleg szint előttem.
Először persze lefelé visz az út a K+ jelzésen, meg némi aszfalt beiktatásával a S+-on is. Itt figyelni kell, mert egy villanyoszlop mellett jobbra le kell térni az aszfaltos útról. Néhányan majdnem benézik, de időben utánuk szólunk, hogy egyenesen már nem lehet a S- jelzést elérni.
A S- levisz az aszfaltig, ahol a kertészet tetszetős kerítése egy rövid megállásra késztet - utána meg a benzinkút is, mert érzem a kávé hiányát :-)
Az amúgy is lejáró hűségkártyás pontokért veszek egy egészen kellemes kávét, aztán megyek tovább.
Az Alsó-Jegenye-völgyben most nincsenek töklámpások - még mutatóban sem - kár, mert nagyon ötletes verziók is voltak a korábbi években...
A forrással szemben lévő pihenőnél nem kell jobbra felkapaszkodni a meredek rövidítésen - ez nem az a túra - úgyhogy illendő módon megyek a völgy végén lévő szép nagy tisztás felé, ahogy azt a jelzés is mutatja.
Ahogy a jelzés az erdészeti úton emelkedni kezd, igyekszem egyenletes tempóban gyűjteni a magasságot, hiszen innentől a Kálváriáig szinte végig emelkedő lesz - nem csoda, hiszen a kiírásban szereplő bőséges szintet valahol össze kell szedni :-)
Nem mondom, hogy mindenféle furcsa lélegzési technika bevetése nélkül :-) de csak sikerül nagyjából egyben leküzdeni ezt a szakaszt is - a végén csak azért fogtam vissza magam, hogy a pontra érve meg tudjak szólalni, és ne egy gőzmozdonyt utánozva köszönjek az ismerős pontőröknek :-)
A bélyegzés mellé itt is édesség az ellátmány, továbbindulás után még leöblítem egy jó húzásnyi izóval, aztán jöhet a hullámzó sétaút, nagyjából Virágos-nyeregig.
Ennek a szakasznak az eleje nem jelzett út, de a nyolc korábbi teljesítés okán még szalagok nélkül sem lenne gond vele.
A jelzetlen ösvény a K-Z- közös szakaszára jut ki - itt egy szusszanásnyi pihenő, aztán tovább a szintúton, a K- jelzést követve.
A távvezeték alatti terület mostanában lett ismét kipucolva m- a meredek oldalban nem semmi munka lehetett ezt megcsinálni.
 A szintúton jól haladok, katonasír, S- jelzés érkezik, aztán Virágos-nyereg, és a Füli büfé - immáron nem egy csettegővel, hanem "gyári" autóval a helyére vontatva :-) Az órára nézek - egy forralt bor még szűken belefér, úgyhogy azzal "frissítek" - túratársak kényelmesen letelepedve fogyasztanak, én inkább megyek tovább - át a Vihar-hegyen, amit sikerül ugyan egy lendülettel letudni, de azért nem lesz a kedvencem :-)
Egy túratársnak megmutatom a repülős emlékhelyet - a nyeregből kikapaszkodva és jobbra fordulva a jobbra, a kilátóponthoz vezető jelzetlen ösvény elején tart szintén jobbra, lefelé egy alig látható csapás - aztán irány tovább a HHH csúcsa felé.
Itt egy gyors bélyegzés, majd lefelé Kc/S- kombinációval a Határ-nyeregig, ahol simán fordulunk rá a csúcson elhagyott K- jelzésre - igaz, most a legutóbbi iránnyal szemben haladunk az Árpád-kilátóig.
A kilátónál az utolsó bélyegzést is begyűjtöm, és robogok tovább.
A Z- kényelmesen lejt, aztán az Apáthy-szikla előtt szintútba fordul - nem számolom össze, hányszor jártam erre idén - az viszont biztos, hogy még fogok :-) úgyhogy nem állok meg nézelődni; lent az Ördög-árok, szemben, a völgy túloldalán valahol fönt a fák között Szépjuhászné. Lépcső, lejtős aszfalt következik, aztán az Ördög-árok után már csak fölfelé... Mivel nagyrészt aszfaltos, a forgalom számára megnyitott utakon vezet a jelzés, így az emelkedők elég enyhék - a Hárs-hegy oldalában egy szakaszon szintúton haladok, a szalagozást követve balra letérve a Z+ jelzésről.
A vége persze emelkedik, enyhén és hosszan, de csak feltűnik az állomásépület, ahol a célban megkapom a díjazást, illetve a bélyegzést a kupafüzetbe, majd saját bögrém terhére fogyasztok a tényleg finom teából - amivel a szintén ellátmányként fogyasztható banánt is leöblítem :-)

A díjazásból sajnos a kitűző elfogyott, de majd pótolják a rendezők - ha máskor nem, a ToJáS túrán át tudom majd venni.
Táv és szint, illetve jelzésváltások száma alapján sem könnyű túra, kellőképp el lehet benne fáradni - de ezért a kellemes fáradtságért is jár az ember teljesítménytúrára, nem?

Track: Track_HEGEDUS_ROBERT_EMLEKTURA_2015_szurt.gdb

Endomondo: Hegedűs Róbert Emléktúra 2015





2015. november 8., vasárnap
Ha már úgy alakult, hogy rengeteg hétvégét elvisz a munka -  és ez a jövőben csak fokozódni fog (minden második hétvégém munkával fog telni), akkor idén minimál távokkal is kell szaporítanom a Budapest kupához gyűjtött túrákat - erre a négy km-es sétát is csak emiatt iktattam be a programba. Eredetileg családi program lett volna, de úgy alakult, hogy egyedül húztam be ezt a rövid kört.
A rajtban a "perselyes" nevezést választottam, úgyhogy kitűző az nem járt a végén, viszont pucolhattam magamnak (is) zöldhagymát a zsíros kenyérhez :-)
A nevezés tehát gyorsan ment, ahogy a Z- jelzésen a Normafáig tartó sétával sem telt el sok idő - bár közben egy jót beszélgettem egy, az első körről visszatérő túratárssal :)
Az időjárás príma, az erdő csodaszép - mi is kéne még... Mondjuk az, hogy a kerékpárosok betartsák (ne csak most, hanem a jövőben is) az új sétaút elejére kirakott táblán látható tiltást. A kisgyermekesek, meg a többi kirándulni, túrázni, andalogni, gyalogolni vagy épp futni erre járók nevében előre is köszönöm.
A minimál táv, a csodaszép időjárás, és a bőségesen rendelkezésre álló szintidő okán elkészül a "kötelező" panorámafotó:

Aztán egy másik, amin feltűnik a távolban egy fehér... neeem, nem vitorla, hanem kilátó, amelyet Erzsébet királynéról, egészen pontosan Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbachról neveztek el, és amit szinte minden, ezen a környéken szervezett teljesítménytúra érint - ezt a rövid távot kivéve, úgyhogy ma csak távolról nézem meg a jól ismert épületet.

Ezt követően a Z- jelzésen ereszkedek egy picit az éles jobbos kanyarig, ahol aztán pont ettől a jelzéstől búcsúzom el, és irány az Anna-kápolna. Előtte még egy gyors feljegyzés a nagyon jó helyre, rögtön az elágazás utánra rakott "felírós" ponton (van, aki fentről érkezik a pontot keresve...).
Több EP nincs, úgyhogy akár "toronyirányt" is lehetne menni, de minek - sokkal "nyugisabb" a jelzett úton haladni :-)
A Jánoshegyi út előtt a tényleg szép, városi parkba való módon megcsinált sétányt keresztezem - az irányjelző tábla szép, reméljük sem az anyaga, sem pedig a fizikai léte nem fogja senkinek a szemét piszkálni... Az mondjuk nem tetszik benne, hogy az alsó tábla éle bőven 180cm alatt van, és a fa tábláknál szerintem komolyabb sérüléseket tud okozni, ha valaki véletlenül nekimegy... 
Az aszfalt túloldalán, balra, a Kc jelzés DNy-i ágára fordulok, és kényelmes tempóban sétálok Normafáig.
Itt egy kerékpáros párost még útbaigazítok Budakeszi felé - Z+/S+/Jelzetlen/P-/P+ útvonalat javaslom lefelé, remélhetőleg sikerül eltalálniuk a jelzetlen utat a Katonasírnál - aztán kanyar a réteset elé, amerre a jelzés mutatja, és a Z- jelzésen, amin jöttem, vissza a célba.
Itt egy pici sorakozás az oklevélért meg a  "buku" bélyegzésért, aztán a "szokásos" zsíros kenyér - hagyma menüből falatozok - az utóbbit öntevékenyen pucolom meg :-) Bőven belefér, egy jó beszélgetés mellett pláne.





2015. november 1., vasárnap
Egy kör a Hárs-hegy körül, avagy családi séta a Budapest kupa jegyében - idén is. Az időjárás nagyon kegyes, úgyhogy parkolni csak jóval távolabb tudunk - de legalább a bemelegítéssel nincs gond :)
A hosszú rajtidőnek hála, a késői érkezéssel sem sikerül még csak megközelíteni sem a rajtzárást, úgyhogy kényelmesen benevezünk, aztán néhány ismerős üdvözlését követően neki is vágunk a rettentő nehéz, technikás, és nem különben bonyolult útvonalnak :)

Elsőként rögtön azt kell eldönteni, hogy a kiírás szerinti, vagy netán azzal ellentétes irányba járjuk be a túra útvonalát. Mondjuk ez egy kör esetén szinte mindegy, több körnél viszont fontos döntés, hiszen ott az ellentétes irány a körök számában is negatív előjellel szerepel - kivéve, ha valamennyi kört ugyanabba az irányba teszi meg a résztvevő.
Nekivágunk tehát az állomásépület mellett le az itt-ott kissé bizony csálé lépcsőn lefelé, hogy aztán a leírás, a szalagok, és persze a többi résztvevőt követve megcélozzuk a Hárs-hegyi nyerget.

Vonat nem érkezik, úgyhogy csak az üres pályát tudom lencsevégre kapni, de az ősz színeibe öltözött erdő így is csodaszép.
Kanyarodunk egyet a Kis-hárs-hegy  felé, ahol a csúcson kilátó, akarom mondani a kilátón csúcsforgalom van, úgyhogy egy kósza kísérlet után lemondunk róla, és megelégedve a bélyegzőlenyomat összesen négy példányban történő begyűjtésével tovább indulunk.
Ebben a családi tempóban az a jó, hogy többen megelőznek, mint nem, és így sok ismerőssel lehet találkozni - még akkor is, ha nem a szembejövő forgalmat erősítjük. Persze megvan a könnyed, kényelmes tempónak a hátulütője is: sokáig tart a kapaszkodás a Kaán Károly kilátóhoz - de legalább közben alaposan szemügyre vehetem Bátori László emléktábláját a barlang szebb napokat látott bejárata fölött.
A kisebbik lányomnak nem volt elég a szint, fölrobog a kilátóba. A pont mersze nem ott, hanem a S- "csücskében" van, ahol begyűjtjük a 3k+2. bélyegzésből nekünk járó négy darabot.


Innen már szinte csak lefelé - kivéve egy rövid szakaszt, amit egy elszórt sapka okán háromszor teljesítek :-)
A Gyermekvasút vágányát keresztezve már szinte el sem lehet téveszteni :) a célt, ahol kitűző, oklevél és egy-egy műzliszelet vár ránk, mielőtt elindulnánk haza.

Track: Track_MONOTON_MINIMARATON_2015_szurt.gdb

Endomondo: Monoton minimaraton 2015.


2015. október 23., péntek
Két éve Éger-völgy, tavaly Szomor volt az október 23-i program, idén ismét elvállaltam a seprést ezen a kényelmes távon - ki tudja, talán jövőre megint lejutok Pécsre :)
Minthogy ez mára a második túra, így ott folytatom, ahol az előző beszámolót befejeztem - Normafánál gyorsan autóba ültem, és irány a Budaörsi út - M1/M7 - M1 irányon keresztül Zsámbék, és onnan Szomor.
Előtte még egy kedves ismerősnek dobok egy "Hajrá"-t  - hívtam volna seperni, de mire észbe kaptam, kiderült, hogy az 56-os távra nevezők közt szerepel - amitől viszont visszalépett a Viharbükk hosszabbik távját választva... Mindegy, a következő söprés előtt majd időben szólok :)
Nagyjából saccolom, hogy merre kéne menni (na jó, azért előtte megnéztem térképen), és hozzávetőlegesen sikerül is tartani a tervezett útvonalat a Budapestről kefelé vezető kellően feltúrt szakaszig, ahol némi benzinkúton keresztül, gyorsétterem mellett elsunnyogva trükkel korrigálva keveredek rá végre az autópályára.
Zsámbékig teljesen jól haladok, sőt utána is sikerül a megfelelő elágazásban jobbra fordulni (hogy tavaly ez miért nem ment elsőre...?) így aztán bőven időben érek Szomorra.
Hely csak a focipályán van, úgyhogy egy "bemelegítő sétával" érek a rajtba.
Rövid egyeztetés: feladat a szokásos, időm még van, úgyhogy némi reggelinek tekinthető falatozás is befér az indulás előtt.
Egy fiatal lány érkezik, hogy ők még a 23-on indulnának (bőven a rajtidő vége után) - szerencséjük van, hogy még nem indultam el - megvárom, míg neveznek (a párja kint várja a kocsinál), aztán indulás.
Kakukk-hegy nekünk gyakorlatilag bezárt, de a 10-es távok miatt még bőven ott vannak a helyükön, ugyanúgy, mint az Anyácsai-tó pontőrei - a Színházi bázisig van nagyjából két óránk meg 7.7km, úgyhogy a pontzárással előreláthatóan nem lesz gond így sem :-)
Új a cipellőm, elvileg "egy kategóriával" jobb, mint a korábbi, de ez a Kakukk-hegyre fölfelé nem érződik: nedves avaron első blikkre jobban csúszik - de ez még nagyon az eleje az ismerkedésünknek, úgyhogy sommás véleményt azért nem mondanék róla...
Első emelkedő letudva - lesz még néhány, bár ilyen lihegős kaptató már nem - a ponton vegyes cukorkával kínálnak a pontőrök, illetve begyűjtjük az elő, az útba ejtett kálváriára utaló bélyegzést is. (Ezen a  túrán is egyedi, a pontra jellemző rajzolatú bélyegzők vannak.)
Lefelé menet a túratárs rá szeretne gyújtani - kifejezem a nemtetszésemet, majd előre engedem őket, és csak nagyjából negyed óra múlva indulok utánuk. Időbe belefér, bőven be tudom hozni, ha arról van szó, hogy ne túlórázzanak a pontok.
A talaj príma, nem sáros, de kellően puhára van ázva, úgyhogy gyorsan a tó sarkához érek, ahol egy úr küzd a túlfolyó feletti rácsot eldugító avarral/ágakkal - a tóból közben az útra csorog a víz, de nem vészes, épp, hogy a cipőm talpa lesz tőle vizes.
A tó mellett a szokott helyen, a szokásos pogácsával várják a pontőrök a túrázókat - minden ponton van valami ellátmány - a záráshoz képest itt is van némi késésem, de ez szintén 10-es távon is érintendő pont, úgyhogy még bőven nyitva vannak utánam is.
A raklapokból álló provizórium jól tartja magát a tavat tápláló egyik vízfolyásban/felett, kényelmesen átlépkedek rajta.
Szántóföld, emelkedő, majd a végén tábla: balra a 10-es táv, jobbra a 23 és az 56 - a munka tehát most kezdődik: gyűjthetem a szalagokat. Van mit. Szerencsére tűzőgéppel vannak felrakva, így egyszerű lekapkodni a bokrok ágairól a kellően sűrűn kirakott, szokásos piros-fehér szalagokat.
Egy újabb emelkedő következik a Színházi bázishoz vezető aszfaltcsíkig, amin balra fordulva még némi szintemelkedést legyűrve :) az egykori légvédelmi bázis bejáratánál lévő ponthoz érek - zárás előtt olyan 5 perccel. No, ezt jól kiszámoltam :-)
Dohányzós kedvű túratársak épp indulnak tovább - én megvárom a pont hivatalos zárási idejét, és csak utána indulok tovább - közben elrágcsálom az ellátmányként kapott almát.
A fennsíkon is jócskán van szalag, meg egy táblát is be kell gyűjtenem Zsámbékig.
Érkezik balról a S- jelzés - egy kis kivétellel ezt kell követni a következő pontig, a Mátyás-borozóig.
Persze szalag is van, úgyhogy akár a leírás elolvasása nélkül is oda lehet találni szerintem :)
A borozó teraszán van a pont, kényelmesen iszogatom a nagyon finom, meleg teát, hiszen ide is nagyjából öt perccel pontzárás előtt érkeztem, úgyhogy van időm a panorámában is gyönyörködni.
Aztán persze tovább indulok - a romtemplomot most kihagyom - már voltam bent, futtában megnézni nem sok értelme lenne.
A Zsámbékról kifelé vezető emelkedőn aztán dolgom akad: nem csak a szalagok, illetve az eligazító tábla begyűjtése, hanem a lemaradó túrázóknak a terelgetése :) okán is.
Feldobom a labdát, hogy ha már ilyen szépen összejöttünk, akkor segítsenek a szalagokat begyűjteni - ez szépen megy is.
Elérjük a S- jelzést, jobbra tartunk, aztán egy elágazásban az eleje elindulna jobbra lefelé - gyorsan a helyes irányba igazítom őket - és leszedem az átkötött szalagot.
A S- jelzést aztán balra tartva elhagyjuk - a "besepert" csoport szorgosan szedi a szalagokat, míg én begyűjtöm az irányjelző táblát, aztán kényelmesen hullámvasutazva haladunk tovább az Óriásik lépcsője felé.
Gyűlnek a besepert túrázók, egy nagyobb társaság piknikezik az egyik kilátópontnál - őket is indulásra bírom. Lemaradok picit fotózni, hogy némi előnnyel indulhassanak tovább a pontról - ami kicsit közelebb van, mint gondoltam, de mindegy - így több időm van a nápolyiból falatozni :-)
Az Óriások lépcsője következik - kényelmesen járható, bár való igaz, hogy a megszokott lépcsőkhöz képest picit magasabbak a fokai :)
Elágazásban jobbra tartok, és ismét elkezdem gyűjteni a szalagokat - a csodálatos őszi erdő fotózásra csábít - közben jól elsétálok egy szalag mellett, de időben kapcsolok, és megyek is vissza érte.
Enyhe emelkedővel érek egy szántóterület széléhez, ahol ismét és újfent csak a Kakukk-hegy sziluettje ad fotótémát.
A földút picit tapadósabb talajjal bír, de egyáltalán nem vészes, úgyhogy puha léptekkel sétálhatok el a következő, babkúti pontig, ahova szintén a tervezett zárási idő előtt sikerül megérkeznem, úgyhogy a különféle csokikból többet is módomban áll tesztelni :-)
A rövid nyílt terep után ismét kellemes erdőben ereszkedek lefelé a gondolataimba merülve, úgyhogy egy-két rövid szakaszt itt is triplán járok be a szalagok miatt - remélem azért sikerült mindet begyűjtenem.
A völgyben lévő faháznál egy apa a fiával bandukol - a srácnak kikezdte a lábát a bakancs, úgyhogy inkább lassan, mint gyorsan haladnak - csatlakozom hozzájuk, és együtt sétálunk be a következő, azaz a 23km-es távon utolsó pontra.
Itt szokás szerint finom almalé fogyasztható (a Vadalma Tanya terméke) - tényleg 100%-ban almából. 
Némi pihenő után az apja-fia páros is indulásra kész - seprőként megvárom őket, hiszen engem pláne nem hajt sem a tatár, sem a szintidő, és továbbra is együtt sétálunk Somodorpuszta felé.
Közben megegyezünk abban, hogy bebandukolnak a célba, és ha gondolom, menjek előre -  a buszváróval és postaládával "felszerelt" kereszteződésnél tényleg elköszönök tőlük - innentől már nem lesz elágazás, kivéve az iskola felé a jobbra letérést - ott meg marad a tábla és a szalag.
Addig persze néhány piros-fehér szalaggal gyarapodik a gyűjteményem :-) Nem sok, de azért erre az egyértelmű szakaszra is jutott, úgyhogy résztvevői szemmel nézve is príma volt a szalagozás - és seprőként sem kellett azért megszakadni a begyűjtésükkel.
A célba érve természetesen megkapom a teljesítésért járó oklevelet és teljesítői kitűzőt is, aztán pedig kényelmesen nekilátok falatozni, a szokásos zsíros kenyér - csalamádé - hagyma - tea menüből :-D
nem sokkal később az apa-fia páros is beérkezik, gratulálok nekik én is, aztán két, szintén Budapesti túratárssal elindulunk hazafelé.

Nem véletlen, hogy nagyon népszerű ez a túra: nagyon szép, jól jelzett, könnyen követhető útvonalak mind a négy távon (tudom, az 56km-est még nem próbáltam, de megbízható források szerint :-) az is hasonlóan príma, mint 10,illetve 23km-es távok), gyakorlott rendezők és pontőrök... És akinek ez számít, minden ponton adnak valamit - a bélyegzésen kívül :-)
A népszerűség persze hozza magával azt, hogy a létszámkorlátokat feszegeti az indulók száma, úgyhogy itt is szükség volt a webes előnevezés bevezetésére, amit a túra honlapján lehet megtenni - még nem kötelező, de célszerű, hiszen kár lenne lemaradni egy ilyen kellemes rendezvényről.

Track: Track_SZOMOR 23 2015_szurt.gdb

Endomondo: Szomor 23