Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. március 30., vasárnap

Idén is úgy alakult, hogy pontot őriztem a Kiscelli kastély mögötti parkban, és utána teljesítettem a 15km-es táv hátralévő részét. Reggel bőven a rajtidő előtt érkezem a gimnáziumhoz - a többiek már szorgoskodnak a rajt kialakításában, nekem néhány irányjelző nyíl kirakása jut, aztán pontőr kollégával elindulunk, hiszen hamarosan jönnek a résztvevők is.

Pici vita, aztán beadom a derekam, és nem a szokott útvonalon, hanem egy keresztutcával később indulunk neki a domboldalnak - a Kandó kollégiuma mellett viszont nem hagyom magam, és a lépcső helyett egyenesen megyünk tovább az úton - amerre a jelzés is vezet, de biztos, ami ziher, kerül ki szalag is.
A kis kápolna még alszik, a kálvária keresztjein még itt-ott a téli "csomagolás" is megvan, annak ellenére, hogy bőven benne járunk a tavaszban - és ezt nem csak a naptár, hanem a szépen zöldellő növényzet is mutatja.
Egy szalag még a letéréshez, elfoglaljuk a helyünket a már jól ismert padnál, és nem is kell sokat várni, hogy az első résztvevők megérkezzenek. Ismerősök is érkeznek szép számmal, fényképek készülnek, beszélgetünk - kellemesen telik az idő - itt még mindenkinek őszinte a mosolya :-)


A pontzárás után pontőrtársam nekilódul, hiszen ő a hosszú távot söpri, én meg kényelmes tempóban sétálva indulok a jól ismert útvonalat követve. A második pontot a kolléga zárta, jóval a pontzárás után ott érnek be túratársak - picit "elkésték" a rajtot - mindegy, a lényeg, hogy itt vannak, nem?
Mátyás-hegy, lépcsőzés fölfelé - az egykori bányaudvaron kövekből kirakott ábrát fentről lefotózom - aztán megyek tovább,hiszen van még itt is fölfelé - aztán meg meredeken le, hogy pici aszfalt után egy újabb, bár kisebb puklit küzdhessek le. Na jó, annyira azért nem kellett küzdeni :-D A következő pontnál picit megállok beszélgetni - jól teszem, mert újabb résztvevők kerülnek elő mögöttem - udvariasan magam elé engedem őket is, aztán megyek én is tovább.
A Hármas-Határ-Hegy pontja már bezárt - jó, pontzárás ideje után vagyunk picivel, de a seprűt akkor is meg kéne várni... No mindegy, egy OKT-s bélyegzést begyűjtök azért. A túratársaknak megemlítem a repülős emlékhelyet - idővel nem állunk jól, úgyhogy a kitérő most elmarad - a Vihar-hegy nyerge a meredek le-föl sétával nem; kölcsönadom a botomat az egyik túratársnak, hogy jobban menjen neki az emelkedő :)
Virágos-nyeregnél egy időre elbúcsúzunk a K- jelzéstől, és a zöldet követve érkezünk a Csúcs-hegyi nyeregbe. Itt két régi ismerős őrzi a pontot - gyorsan összepakolunk, és a kéken együtt megyünk vissza Virágos-nyeregig. Itt ők lefelé indulnak, én meg váltok a zöld jelzésre.
A kényelmes szintúton gyorsan haladok, utol is érem az utolsó résztvevőket, úgyhogy a következő pontig ismét együtt megyünk - Farkastoroktól természetesen a Z+ jelzést követve - azaz a kereszteződésben gyakorlatilag egyenesen tovább.
A következő ponton fölfelé már jártunk, ismét adok egy kis előnyt a többieknek :-) aztán a pont őrzőjével indulunk utánuk a jól követhető K3 jelzésen a Kőtaraj felé. 


A panoráma most is csodaszép, a jelzésen lefelé meg meredek az ösvény - akinek ez problémás, az picivel visszább talál egy leágazást jobbra, ahol valamivel könnyebben lehet lejutni a Kőtaraj melletti völgybe. Innen már városi szakasz jön, papír,leírás, minden nélkül, emlékezetből vesszük az akadályt, és kényelmes tempóban érünk be a célba. 




2014. március 29., szombat
Régen voltam ezen a rendezést tekintve szerény túrán, ami idén a Cartographia kupában is helyet kapott, úgyhogy legalább két indok máris akadt, hogy ismét teljesítsem. A harmadik, kevésbé pozitív indok egyszerűen az, hogy kevés a valóban szabad hétvégém idén, úgyhogy ami van, azt ki kell használni - pláne, ha ilyen szép az idő :-)
Kicsit későn érek a rajtba -ez már egy ilyen év lesz, úgy tűnik- itiner már nincs, mondjuk nem is hiányzik, hiszen Piliscsabáig K-, majd a vasúton átkelve K3, és a második utcán jobbra - emlékeim szerint ennél sokkal többet nem is tartalmazna a rendezőktől kapott leírás sem. Na jó, az utcanevek még szerepelnek benne :-P
Az úttör... akarom mondani a gyermekvasutasok "zászlófelvonnak" - közben megpróbálnak énekelni is. A zászlófelvonás, meg úgy általában az alakizás jobban megy, maradjunk ennyiben.
Irány a Nagyrét, majd aszfalt sokáig - ez egy ilyen gyaloglat: eleje - vége lakott terület, de azért itt is lehet érdekes dologba botlani: például egy "pofásra" firkált házfalra :-)
Persze az igazán szép dolgok később következnek: elsőként a máriaremetei templom kertje - itt szoktunk rendszeresen esküvőbe botlani más túrákon - most még korán van, úgyhogy a násznép zsivaja helyett csend és nyugalom van a parkban.
A Remete-szurdok bejáratához vezető út kiágazásánál van az első pont, itt szép, erre a túrára készült bélyegző lenyomatát kapom az igazolólapra.
A szurdokon kellemes tempóban megyek végig, a kapaszkodós szakasz elején érek be egy minimum érdekes társaságot: zakók, fotózási kellékek, gálacipők - picit "tájidegennek" tűnnek, na.
Szerencsére a tempójuk olyan, hogy fölfelé menetben simán el lehet mellettük menni, úgyhogy ezt a megoldást választom. Persze a "nagy rohanásban" nem felejtem el megcsodálni a panorámát, illetve a nagyszerű virágszőnyeget az ösvény mellett. Remélem, más is csak csodálja, és nem próbálja meg hazavinni.
Zsíros-hegyig kellemesen hullámzó az út, sok szép virág is akad, de azért tempósan lehet haladni. Ismerős fotózgat, megállok én is - sajnos botanikai ismereteim hiányosak, így csak nézem a virágokat:

A Muflonban privát frissítés gyanánt iszok egy kólát - most ez esik jól, ráadásul délután autóba kell ülnöm - remélhetőleg négy órán belül (nagyjából ennyi idő kell egy sörben található alkohol lebomlásához), úgyhogy ezért is a drágább frissítő :-)
Pici aszfalt után egy ismét kellemes sétaút következik a Szénások felé, hogy egy rövid emelkedővel az Európa-diplomás (bármit is jelentsen ez...) védett területre érjek.
A szintút szép, a valamikori tanösvény tábláknak a nyoma még fellelhető - ilyenkor azért az embernek eszébe jut, hogy tényleg Európa, vagy valami más...?
Aránylag gyakran járok erre, úgyhogy sok nézelődés nélkül magam mögött hagyom a Nagyszénás csúcsát is - a Kőris-völgyben viszont kényelmesebb tempóra váltok, részben ismerős túratárssal beszélgetni, részben meg azért, mert itt ritkábban fordulok elő, és érdekes dolgokat is lehet látni :)
A völgy alsó harmadától aztán gyorsabb tempóra váltok, Piliscsaba következik, faluszél, aszfalt, főút, kutyák a kerítés mögött, macskakő, vasútállomás... 
Felüljáró nincs, ergo lépcsőmászás sincs (jó kérdés, hogy a kiírásban szereplő szintadatban számoltak-e ezzel?), van viszont nagyon szép fasor a túloldalon, amin a második utcáig sétálok, ahogy azt az előző alkalommal alaposan megjegyeztem.
A kereszteződés után szintben haladó aszfalton lehet a célig gyalogolni; szép fasor, meg egy székelykapu itt is van - szeretnék mielőbb célba érni, úgyhogy nem állok nagyon meg - ki tudja ugyanis, mikor lesz hazafelé valami tömegközlekedési eszköz, hiszen a vasutat épp felújítják.
A célban gyors érkeztetés: kitűző, oklevél, meg egy bón, amiért a presszóban fogyaszthatnék egy üdítőt. Ezt most kihagyom, helyette nézelődök a Cartographia-s asztalnál, ahol -mint mindegyik Cartographia-kupában szereplő túránál - kedvezményesen vehetnék térképeket meg könyveket.
Most ezt is kihagyom, váltok pár szót az ismerősökkel, aztán elindulok hazafelé - vonat + vonatpótló busz kombinációval.

Track: Track_TERY_20_2014_szurt.gdb




2014. március 24., hétfő
Idén munka miatt a hétvégék nagyjából harmada kiesik, és bizony ebbe a körbe ez a csodaszép hétvége is beleesett... De egy olyan túrával, amin eddig minden évben ott voltam 2007 óta, és ami - így visszatekintve- igencsak komoly lökést adott ahhoz, hogy ez a szép és kellemes időtöltést az életem része legyen nem tehettem meg, hogy kihagyom.
Netbook a hátizsákba, ügyeleti telefon hangosra állítva az övtáskába, aztán irány Biatorbágy.
Rajtidő vége táján érek a viadukthoz - a sor vége igen-igen messze az elejétől - arra gondolok, hogy a rövid táv miatt, de nem igazán: bőven vagyunk "hosszúsok" is :)
A sor kényelmesen, de halad, az autónál megkapom a "szokásos" színes térképes itinert - belepillantok, az útvonal a "szokásos", úgyhogy az első ep-ig mehet az övtáskába.
Enyhén, nagyon enyhén emelkedik az aszfalt Biatorbágyról kifelé, aztán ez a pici emelkedés is "elfogy", persze lesz még bőven és meredekebben is ;)
Az útra rátelepedett magánterületet szépen kikerüljük, sűrűn vagyunk az úton, de itt még kényelmesen lehet előzgetni.

Aztán a jól ismert jobbos kanyar után botot megmarkol, és... És felgyalogol egy menetben a tetőig - igaz, a 424-es gőzöshöz hasonlatos zakatolás és szuszogás kíséretében, de csak sikerül :-D
Szemben "villanypásztor", automatikusan megyek jobbra az immár szintben futó pihentető ösvényen - a kerítésként funkcionáló villanypásztor kísér balról egy jó darabon.
Az ellenőrzőponton sokan nézelődnek - a panoráma tényleg szép - én igyekszem a tömeget elkerülni, úgyhogy nem várom meg, míg megindulnak; gyorsan elköszönök, és robogok tovább.
Minden emelkedőhöz tartozik egy lejtő - itt is. És ahogy az emelkedő meredek volt, a lefelé talán még meredekebb - szerencsére annyira nem hosszú - igaz, a völgy túloldalán a "varietas delectat" jegyében egy emelkedőt kell leküzdeni, úgyhogy egészen rövid szakaszon alaposan átmozgatom magamat.
Előtte persze rácsodálkozom a völgy túloldalára: a hegytetőn az erdő jelentős részét tarra vágták ugyanis... Egy-két fánál mondjuk érthető, hiszen "érdekesen" néz ki a törzs metszete, de az egész erdőrész eltűnése azért furcsán hat. Mint mindennek, ennek is van praktikusan jó oldala: szépen rá lehet látni a Budai hegyekre :) Elektromos kerítés persze van itt is, sőt, keresztezzük is, méghozzá úgy, hogy se kapu, se átjáró - szerencsére megrázó élmények nélkül sikerül mindenkinek átjutni rajta :-)
A következő hosszú, ellenben nem túl meredek emelkedőn megpróbálok előzni, mert a ponton nem szeretnék sokat sorban állni. Ez sikerül is, tempósan megyek tovább, ismerősöket érek be, Sóskútig kellemesen beszélgetve telik az idő.
A ponton a szokásos trakta: palackos ásványvíz és édes vagy sós rágcsálnivalóból egy csomag - én csokis mézes sütit kérek, ha már lehet választani :)
Egyik túratárs privát frissítést iktat be a híd után, én megyek tovább a Kálvária felé, a jól ismert picit eldugottan induló ösvényen. Az időjárás príma, meglepő módon a szél sem akar elvinni a Kálvária tetejénél, ahol begyűjtöm a következő, nagyon szép egyedi bélyegzést az igazolólapra. Egyébként minden ponton a túrára készült, a ponthoz kapcsolódó ábrát és feliratot tartalmazó bélyegző van, ez is mutatja, hogy komolyan veszik a rendezést.
Egy meredek ereszkedés után hosszú sík szakasz következik - igyekszem gyorsan haladni a horgásztóig, szerencsére a terep príma, és olyan túratársakkal beszélgetve telik ez a szakasz, akik szintén jó tempóban haladnak. Emlékszem, az első alkalommal, amikor teljesítettem ezt a túrát, még nyoma sem volt a lovardáknak, az út sem igazán volt ennyire kijárt... És a horgásztó után is a házak között ment a jelzés, hogy egy gyaloghídon keljünk át a Benta patakon.
Ez a gyaloghíd pár éve már nincs meg, úgyhogy a közúti hídon visz át a jelzés a túlpartra, ahol a durva kőtörmelékkel felszórt ösvény lassan járhatóvá szelídül. A patak partján látunk néhány vadkacsát - mire előszedem a fotómasinát, már el is bújtak egy bokor mögé... Kár, mert tényleg nagyon szépek voltak.
Ugyancsak elbújtak, pontosabban el lettek takarva az erdészház udvarán álló régi járművek - a drótkerítésre nádszövetet húztak - hogy a kíváncsi szemek vagy más ellen, nem lehet tudni... 
Picit frissítek, hiszen kellemes (tényleg kellemes, nem olyan, mint az első kettő) emelkedő jön - pont annyira emelkedik, hogy kényelmesen lehet rajta tempót gyalogolni .- így is teszek, robogok fölfelé, a híd romjainál éles fordulóval már a vízmosás túloldalán járok - egy szép fenyő jobbra, pici lejtő, aztán még egy nekirugaszkodás fölfelé, és máris a Nyakas-kőnél kapom a következő igazoló bélyegzést.
Nem is ez a túra lenne, ha nem egy jó meredek kaptató következne :) Botokkal erősen segítve sem könnyű, de a panoráma megéri - no meg erre visz a túra útvonala is :-) Az ösvény romos pincék előtt visz el, aztán a majdnem utolsó emelkedővel elbúcsúzok a szép kilátástól, és a zártkertek közötti utakon kanyarogva (a jelzések és az itinerben lévő színes térképvázlat teljesen jól mutatja, hogy merre kell menni, bár nekem "könnyű", hiszen sokadszor járok erre), hullámvasutazva érkezek a szokásosan sáros, de minimum kellemesen puhán nedves lejtőhöz. Most príma a talaj itt is, hiszen nagy esők nem voltak, úgyhogy hamarosan a Szily-kápolnánál szusszanhatok egyet, és gyűjthetem be az utolsó előtti bélyegzést.
 Az innen tovább vezető ösvény pár éve még kellemetlen, keskeny csapás volt, mostanra már jóval kényelmesebbre tapostuk - emlékszem, az első alkalommal nem volt nagy élmény fájós bokával itt sétálni.
Szerencsére most minden rendben, sérülés nincs, ügyeleti hívás sem futott be, úgyhogy innen már tényleg "enjoy" módban robogok a cél felé.
Közben persze megállok a Lőtéren, ahol az utolsó ellenőrzőponton is van rágcsálnivaló a bélyegzés mellé - kicsivel távolabb kék kúti vízzel oltjuk többen a szomjunkat :-) aztán focipálya, aszfalt, "Túrista út" (és a táblánál jól le is térünk róla jobbra), rét jobbra... Rajta néhány helyismerettel nem rendelkező túratárs igyekszik "toronyirányt" a célba - közben persze ott a patak, csak innen nem látszik :-D
Néhány túratárssal szépen körbesétálunk, a célban rövid sorakozás után átveszem a díjazást, és egy kellemes túra élményével indulok haza.


Track: Track_BIA_25_2014_szurt.gdb






2014. március 16., vasárnap
Az éjszakaival meg a tavalyi ismétléssel együtt 15. teljesítés, úgyhogy nehéz sok újat írni/mondani erről a túráról, pláne, hogy sietősre fogva szerettem volna teljesíteni, ha már a rajtidő végét sikerült elcsípni - igaz, még így is az állomás bejáratáig ért a sor, amikor odakocogtam a Fogaskerekűtől, és mire hátranéztem, már jócskán sorakoztak mögöttem is. A nevezésnél a sor teljesen jól haladt; nevezés több asztalnál, rendezői irányítással egyiknél sem volt üresjárat, úgyhogy ismét le a kalappal a rajtban szorgoskodó fiatalok előtt!
Füzetet nem kérek, kifelé megkapom a rajtbélyegzést, és pici "saját idő terhére" szedelőzködés után nekilódulok, igyekszem a kisebb-nagyobb csoportokban haladókat előzgetni, hátha nem kell sokat sorakozni a pontokon.
A Széchenyi emléknél gyors bélyegzés, utána kényelmesen sétálok a Rendőrtiszti főiskoláig, a rétre érve viszont előkerül a futókám, és kocogásra váltok - ez jól is megy, aztán a kápolnától néhány méterre sikerül egy tipikus "nagykabát" ívű esést produkálni - szemüveg megvan, technika működik, nem fáj sehol, mehetek tovább :-)
A lejtőnek persze vége lesz nem sokára, fölfelé visszaveszek a tempóból - nem lenne jó az út közepén húzódó mély vízmosásba belezuttyanni :-)
Majdnem fölérek, fiatal pár jön szembe, keresik a normafai pontot, mondom nekik, hogy hátra arc, mert odébb lesz :-)
Velük sétálok tovább, Normafa, majd Csillebérc állomás következik. Tovább a vasút mentén, majd egy rugaszkodással fent is vagyunk Normafánál, hogy a túloldalon aztán Disznófő helyett csak a "macis" házig ereszkedjünk a következő bélyegzésért.
Bélyegzés után pici jelzetlen "iránymenet" az Anna kápolnáig. A kápolna körül szépen faragott kövek, egy-egy település nevével - néhány fotó után megyek tovább, azon gondolkodva, hogy vajon mi célból kerültek ide ezek a kövek...?
Virágvölgy állomásnál limonádéval kínálják a "megfáradt" túrázókat, szánom-bánom, de a bögrém otthon maradt, úgyhogy az eldobós pohár marad a megoldás. Makkosmária szintén ep, a kellemes ereszkedés után egy pici rugaszkodás fölfeé a P- jelzésen, integető fa balról még megvan :-)
Picit távolabb, a P-S- elágazásnál viszont "lepihent" az irányjelző tábla - hogy azért-e, mert az oszlopának a töve nem bírta, vagy épp "segített" neki valami "jótét lélek", ezt nem tudom - remélem, hamarosan ismét a helyére kerül - bár itt (még) jók a jelzések is.
Eseménytelen séta után János-hegy állomás helyett az előtte lévő útátjárónál pecsételnek, így nem kell oda-vissza sétálni, csak menni tovább fölfelé a jelzést követve.
A János-hegy csúcsát megmászva újabb pont, majd tempós ereszkedés az igen jól ismert szerpentinen, meg még tovább, egészen Szépjuhásznéig, ahol a változatosság kedvéért ismét pecsétet kell gyűjteni az igazolólapra :)
Ahogy a szuszogós emelkedő után a Nagy-Hárs-hegy tetején is - bár a jelzést követő túrázóknak van idejük kifújni magukat a szintes szakaszon :-D
Innen még két (és fél) emelkedő következik, a nyereg után föl a Kis-Hárs-hegyre, illetve a Villám utca...
Az előbbi gyorsan megy, lefelé gyorsabb tempóra váltok, de Hárs-hegy állomásra azért nem felejtek el beugrani az újabb pecsétért :-)
A hegy lábánál automatikusan fordulok balra a Sc jelzésre, és csak a műútnál állok meg. No, ez a szakasz is gyorsan megvolt :-)
A Nagyréten újabb stepmli, a Villám utca szinte már unalmas emelkedője jól megy, bár tény, hogy megnövelt légcserét igényel :-D
A Fazekas-hegyre természetesen fel kell menni, szerencsére nincs tömeg, úgyhogy kényelmesen és biztonságosan letudható az oda-vissza szakasz is. Innen már csak le kell robogni Hűvösvölgybe, egy kanyar a múzeumhoz, és trappolhatok a Gyermekvasutas otthon folyosóján lévő célba.
Az érkeztetés gyorsan megy, az igazolólap száma alapján elő van készítve az oklevél, kitűzőből a 13. teljesítésre járót kérem, hiszen 14.-et tavaly már kaptam.
Az étteremben megkapom a meleg kaját meg a dobozos gyümölcslét, jó idő van, úgyhogy kint telepedek le elfogyasztani. Ebéd után aztán megcélozom a vonatot, ami szinte menetrend szerint indul vissza a rajtba. 

Kellemes kirándulás, a tömegtúra jelleg ellenére -gyakorlat teszi a mestert- jelentősebb fennakadások nélkül megszervezve, ahogy már megszokhattuk ettől a rendezőgárdától.
Az útvonal döntően egyéb túrákról is jól ismert jelzéseken halad, mégis jó választás lehet a téli punnyadás után a tavaszi túraszezon megkezdéséhez - még akkor is, ha a sok jelzésváltás, illetve jelzetlen szakasz miatt tájékozódási szempontból talán egy picit több odafigyelést igényel.



http://www.endomondo.com/workouts/315396144/6400846

2014. március 10., hétfő
Idén a hétvégéim harmada munka miatt kiesik, úgyhogy a "hagyományos" túrák mellett (meg sajnos néhány helyett...) az új fecskék rendezésit is ki kell próbálnom, hogy a Budapest kupában megcélzott 25+ túra összejöjjön - ez a séta is egy az ilyen, "nézzük meg, milyen"-ek közül.
Szépjuhászné környékén egy talpalatnyi zöld se' nagyon maradt szabadon a sok autótól - későn érkezek, rutinosan távolabb, szabályosan parkolok le, az a pár perces kényelmes séta belefér a rajtig... Mint ahogy az is, hogy néhány, a füvön parkoló autósnak szólok, hogy előfordulhat, hogy drága lesz a parkolás.
Ragyogó idő, van rövid táv, van kígyózó sor, meg pici káosz a rajtban - nyugta viszont nincs (de tippelem, hogy egyéb papírozás se nagyon...), úgyhogy tuti biznisz a rendezőknek, no mindegy.
Az útvonalleírásra nagyjából olvashatatlanul kerül fel a név meg a rajtszám - mindegy, nem nekem kell tudni elolvasni. Van még rajta három rubrika az ellenőrzőpontoknak(!) ami azért erősen alultervezett szám, ránézésre (némi buszozással) 15km-ből kihozható a túra. Majd belejönnek. Talán...
A leírás katasztrofálisan rossz, bő lére eresztve, hibákkal, fölösleges jelzések emlegetésével - táv és szintadatok nélkül. Külön kérésre kapok térképet (turistautak.hu térkép, a forrás nincs feltüntetve) és táv meg szintadatokat tartalmazó táblázatot - elsőre kiszúrom, hogy a végén nem egyezik a térkép meg a leírás: a leírás szerint a Tündér-hegyet megmásszuk a Z3 jelzésen, a térképen a Z- után az évekkel ezelőtt leszürkített Zc-n van rajzolva az útvonal, azaz nem bejárás (track) alapján készült, úgyhogy a terepi munkát sem vitték túlzásba.
A térkép rövid tanulmányozása és kipreparálása (követendő jelzések felírása) után nekilódulok: S-P-, Makkosmária, S-S+ Budaörs, P+P-S-Z+ Normafa, Z-Z3-Z+, Szépjuhászné az útvonal - röviden :-)
A S- mellett rögtön egy fotózni való fa: néhány túrával ezelőtt (Vár a Mikulás 10) még a rajta növekedő méretes gombát fényképeztem, most meg derékba törve fekszik az út mellett.
Később egy, pontosabban két másik, szintén pusztulóban lévő fa miatt állok meg, és mutatom a szújáratokat néhány túratársnak.
Makkosmáriánál autóból kapunk gyereknyomdás bélyegzést (stemplire sem költöttek sokat...) meg pár szem szőlőcukrot; gyors lábú túratársak érnek utol, beszélgetve felveszem a tempójukat - hátha sikerül legalább egy darabig tartani velük a lépést :-)
A Végvári (Szent Mihály) sziklánál egy gyors dokumentálás, aztán megyünk tovább fölfelé a P- jelzésen, egészen a fonódó P-S- szakaszig, ahol ismét a sárgára térünk, Kies-völgy, illetve Sorrento felé.
Az előbbiben pár éve komoly erdőritkítás történt, aminek következtében az eredeti állapothoz képest inkább kietlennek lehetne nevezni - viszont szép kilátás nyílik az ösvényről.


Sorrento következik, rengetegen piknikeznek, úgyhogy a teljes sziklaalakzatot sajnos nem tudom megörökíteni, de azért az útról is lövök egy képet - mert bár lehet, hogy "tájidegen" a fenyő, de itt mást nem nagyon tudnék elképzelni.
A S-S+ elágazásnál balra sorompó, utána pedig kényelmesen lehet lefelé sétálni egy mélyúton - no, ide autók is bejárnak, úgyhogy félre húzódunk egy szemből érkező autó elől, már amennyire lehet.
Az utca végén kis tér, meg ellenőrzőpont - természetesen gyereknyomdával - változatosság kedvéért csokis nápolyiból vehetünk a bélyegzés mellé.
Innen a mesés P+ jelzést kellett követni - ami csak azért mesés, mert hol volt, hol nem volt :-) Szerencsére a GPS, illetve valami régi túraélmény okán sikerül belőni, hogy melyik elágazásnál merre. Az egyik benézhető elágazásnál úgy kiabálok vissza egy túratársat, hogy ha gondolja, jöjjön a jelzésen :-) Rövid emelkedő után ismerős szakaszra érek: a Meteor útvonala érkezik szemből.
A lassan, de biztosan pusztuló repülős emlékműhöz is felmászok, a panoráma csodálatos - az emlékmű állapota már kevésbé. Mindegy, menni kell tovább.
A sorompó után picit bizonytalan vagyok, aztán csak meglátom a jelzést egy fán, lehet tovább bandukolni.
A lustábbak esetleg véletlenül a Sc jelzésre tévedve BKK-s segítséggel is eljuthattak Normafáig, persze biztos vagyok benne, hogy ilyen nem volt, még a gondolata sem fordult meg senkinek a fejében - én minden esetre maradtam a jól ismert P- jelzésen, hogy a ma már egyszer látott, fonódó P-S- után ez utóbbit kövessem a Makkosmária fölötti S-Z+ kereszteződésig.
A Magas-kő előtt kis tábla jelzi, hogy balra turista emlékhely található a felhagyott kőfejtőben - időmbe belefér, úgyhogy besétálok; szépen gondozott kopjafa a pihenőhelyen az eltávozott túratársak emlékére.
A Z+ jelzés következik, itt egy Budapest autóstérképpel kiránduló apukának segítünk a helyes útirány megtalálásában - picit elavult, és készítésekor sem pontos térképpel nehéz a navigáció....
A normafai kódot felírom, aztán veszek egy lángost, pótolandó az elmaradt reggelit - hosszú a sor, de azért gyorsan halad - gyorsabban, mint reggel a rajtban a nevezésnél :-)
A zöld sáv melletti macis háznál néha látni sürgés-forgást, most nincs itt senki - ahogy Disznófőné sem, igaz, csak elrobogok a forrás mellett, mert jó lenne már a célban lenni, és különben is, már láttam a hely névadóját :-)
Innentől a térkép helyett tehát a leírásra "hallgatok", és a Z3 jelzésen felcaplatok a Tündér-hegyre. Egy pillantás jobbra: a panoráma megvan, szép, mehetünk tovább :-)
A János-hegy oldalában haladó úton egy biciklis áll - és a gyalogosok elhaladása után int a többieknek, hogy jöhetnek. Bár messze nem a szívem csücske a downhill bringások tevékenysége, de ez megér egy dicséretet: ha a turistautak keresztezésekor így járnának el mindannyian, jóval kevesebb balesetveszélyes helyzet, meg vita alakulna ki. Nekik egyébként nem elsősorban a turista és sétautakon andalgó/sétáló/kocogó kirándulókkal van problémájuk, hanem azokkal, akik azokon a meredek "zergecsapásokon" kóvályognak (ahol egyébként gyalogosan sem lenne szabat mászkálni), amiket ők a lezúdulások során használnak. Remélem, ha a Normafa projekt teljesen nem is, de a kijelölt és kellően biztosított pálya vagy pályák belátható időn belül meg fognak valósulni.
A beszélgetés után kényelmes tempóra váltva sétálok be a célba, ahol kiderül, hogy oklevél még ép, hogy van, más nincs - aki szeretne kitűzőt, az külön adja meg az elérhetőségét (a nevezésnél is felírtuk egy A7 méretű fecnire...) - én köszönöm, nem kérem, majd talán egy következő túrán, ha ráérek...

Egyre több újdonsült rendező próbálgatja a szárnyait úgy, hogy maximum messziről látta, hogy mások hogyan csinálják. Persze lehet ezt jól is, meg kevésbé jól. Egyelőre ez utóbbiból van több, igaz némi pozitív változás itt-ott van, de ahogy anno volt olyan első rendezés, aminél azt mondtam, hogy pár év múlva jövök újra, úgy itt is ezt fogom tenni, hiszen bőséggel van lehetőség a Budapest-kupához túrát/pontot gyűjteni.

Track: Track_SORRENTO_21_2014_szurt.gdb


http://www.endomondo.com/workouts/312066940/6400846