Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2013. december 31., kedd
Utolsó előtti rendezés... Nem jó ezt olvasni, hallani egy ilyen jó kis túrával kapcsolatban - de meg kell érteni a rendezőket is... Mindegy, kora reggeli vonatozásra kellett készülnöm, hiszen idén a két évvel ezelőtti útvonalon, de ellenkező irányban rendezték ezt a túrát. Két vonat között lehetett választani, megcéloztam a korábbit - sikerült :-)
Az állomáson jó néhány ismerős várja  a vonatot, így beszélgetéssel ütöm el az időt - Ez is nagyszerű a teljesítménytúrázásban: kortól, nemtől, felkészültségtől, mindentől függetlenül segít kapcsolatokat, közösséget építeni - a sport jellegű kikapcsolódás mellett. A csevegés folytatódik a vonaton is, így aztán hipp-hopp, szállhatunk is le Alsógödön.
Sokan érkezünk, de a profi rendezőknek hála gyorsan megy a nevezés és a rajtoltatás: az előbbi több asztalnál párhuzamosan, hiszen az tart jóval tovább.
Álmos, ködös reggel, rövid volt a vonaton töltött idő ahhoz, hogy picit felmelegedjek, úgyhogy gyorsan belenézek az itinerbe: negyedik utca jobbra, majd második balra, a település szélén villanyoszlop, felírós pont, majd gyors gyaloglásra váltok, mert bár tél az nincs, de hűvös az azért van.
Jelzés, szalag, ahogy kell, a villanyoszlop is megvan, megyek tovább, és közben azon gondolkodom, hogy most még aránylag kényelmes a laza talaj, de milyen lesz majd a mezőny végének...?
Szántóföld, erdő - és köd.- az M2 fölötti felüljárón látszik, hogy mekkora... Olyan randa késő őszi búslakodós.
A felüljáró után ismét erdő, kidőlt fa, és halmokban álló kábelszigetelés - bezzeg ha egy túra rendezője véletlenül kint hagy 2-3 szalagot... No mindegy, messze van még a cél, és tenni nem sokat tudunk - ha az, akinek a feladata lenne, nem teszi a dolgát.
Szántóföld és erdő váltakozik, a köd marad, egy kis aszfalt beiktatásával így érek a következő ponthoz - szintén felírós, ahogy ezen a túrán szokás, aztán következik a Fóti Somlyó megmászása...
Beszélgetve, meg "rutinból" gyalogolva szépen le tud menni az ember a térképről - itt nekünk is sikerült: a régi Z- jelzést követve - ráadásul ahol régen meredeken fölfelé indult a jelzés, azt is benéztük, és bő 500m után tűnt fel, hogy nincs jelzés, és ami fontosabb, hogy szalag sincs. Hátra arc, GPS-t nézve sikerül megtalálni az egykor volt elágazást, ahol a régi jelzés fölfelé indul...
Irány fölfelé, aztán a jobbról érkező ösvényen ott a jelzés - a Somlyó északi oldal pont szerencsére jóval feljebb van, nem marad ki.
Az először 2010-ben megörökített kidőlt fa is megvan, érdekes látni, hogy hogyan változik évről évre.egy ilyen szándékosan ott hagyott holtfa. Mondjuk az elnevezés is érdekes, hiszen fának valóban holt, de egy egészséges erdőnek talán ez a leggazdagabb, legváltozatosabb élőhelye.
A csúcskőnél is felírós pont van - a szemből érkezők diktálják a számot, de mi nem adjuk fel, és elsétálunk a csúcskőig - egyik kolléga valami pálinkát hiányol - rákérdezek, hogy kér-e? Kér. Akkor koccintunk - egyrészt a csúcs elérése okán, másrészt meg azért, mert ez most születésnapi túrának sikeredett :-) A tíz éves ágyas szilva kellemesen dob a hangulaton, meg persze az is, hogy egy bucka kipipálva :-)
A parkolónál újabb pont, a bélyegzés mellé műzliszelet vagy csokimikulás választható, mielőtt ismét elindulnánk fölfelé.
Az ismerős padnál megállok, no nem azért, mert le akarok ülni, hanem megválaszolni az igazolólapon lévő kérdést, aztán robogás tovább - közeledik Mogyoród, ahol remélem, hogy idén is fincsi süteményt kapunk :)
Előbb persze  kerül egyet a Z4 jelzés: kikerüli az új focipályát. Végül is jogos: ami nem megy, azt kell gyakorolni,és ahhoz meg sok focipálya kell. Nagyon sok :-P
Az ismerős híd után betérek a cukrászdába, egy süti meg egy pohár tea jár - saját zsebre kérek egy másik sütit is, hogy ne kelljen kétszer sorakozni. Közben szabadul fel ülőhely is, úgyhogy gyorsan lehuppanok, fincsi süti, meleg tea, pihi...
Nagyjából 20km van mögöttem, és 13 körül előttem, idővel jól állok, úgyhogy csak kényelmesen - és különben is, célzárás van, nem szintidő, addig meg bőven beérek.
A süteményezés után elindulok, aztán visszamegyek a botokért - hiába, öregszem :-) Szerencsére az emelkedőn ezt nem veszem észre, kis park balra, felüljáró, aztán egy lekerített terület miatt balra lemegyünk, hogy a völgyecske túloldalán fölkapaszkodva vegyük célba a megdöbbentően leromlott állapotú Gyertyános kilátót... Pár év, és körbekerítik, hogy életveszélyes?!
Meglátok egy piros "M" betűt az egyik fán - hirtelen nem tudom hova tenni az egyedi jelzést (A Budai hg.-ben a Meteor túra jelzése is ez), aztán leesik a tantusz, hogy a Margita is M-mel kezdődik. Rejtvénynek viszont jó lenne  :-)
A szőlőskerten át lehet vágni, így nem kell nagy kerülőt tenni (köszönjük!) a szántóföld csücskéig, ahol egynyomos ösvény következik - nem gond, nincs nagy forgalom :-)
A HÉV vágánya alatt "aluljárunk", aztán jön a (majdnem) utolsó emelkedő a Szár-hegyre - újabb pont. Lefelé haladva "hiányzik" az erdő, de ez az élet, meg az erdőművelés rendje - ami vágásérett, azt idővel ki fogják vágni, hogy új, fiatal erdő váltsa fel.
A mogyoródi bekötőútnál igencsak magas a korlát, de leküzdjük - hogy aztán a hosszú egyenes irtásban hullámvasutazzunk az M31 felüljáróján átvezető aszfaltcsíkig, de előtte még pici saraskodás jön a gázvezeték nyomvonalát keresztezve.
A trükkös rész a felüljáró túlsó végén következik: dupla szalagkorlát, jó magas, úgyhogy picit odébb mászok át rajta, és a túloldalon óvatoskodok vissza a rézsűn levezető lépcsőig - nem lenne jó a szúrós akáccal kiszaggatni a kabátomat.
A lejtő után már "csak" be kell gyalogolni Gödöllőre - a vadaspark mellett azért meg-meg állok fotózni, úgyhogy erősen belassulok, de megéri, hiszen ritkán járok erre...
Az Erzsébet-parkban sem rohanok, és nem csak azért, mert lépcsőt kell számolni a következő ponton :-)
A hármas úton átkelve aztán tempót váltok, jó lenne 7 órán belül beérni... Aszfaltos járda, távolban feltűnik az állomás, meg a királyi váró, a túra célja - 6:65 a vége, nagyjából 5km/ó átlaggal... Nem siettem :-)
A célban átveszem az előkészített díjazást, aztán megváltom a jegyet a Keletiig, és az érkező vonattal elindulok haza.

Profi rendezők, évente változó útvonal néhány fix ponttal évzárásként - ez volt eddig ez a túra - kár érte... Persze titkon remélem, hogy 2014-ben mégsem az utolsó rendezés lesz, hiszen 2015 még oly messze van :-)


Track:  Track_FOTI_SOMLYO_2013_szurt.gdb





2013. december 30., hétfő
Lassan hét éve, hogy ezzel a túrával elkezdtem a 2007-es túraévet, meg a teljesítménytúrázást, így aztán egyértelmű volt, hogy idén is ott leszek - annak ellenére, hogy idő közben az év elejéről az év végére került ez a kellemes séta.
Igyekeztem korán a rajtba érni, és úgy terveztem, hogy tempósan végigmegyek a jól ismert útvonalon... Ez részben sikerült is :-) A nevezés gyorsan ment - miután kiderült, hogy a belső asztalnál van a nevezési lap, amit ki kell tölteni, és csak utána kell sorakozni a bejárathoz közelebbinél... Apró, de zavaró hiba, ami meglepő egy rutinos szervezőgárdánál. Az viszont plusz pont, hogy megkérdezték, mikor indulok, és ahogy kértem, lett kb. 10 percem szedelőzködni.
Erre szükség is volt, minthogy a GPS is nehezen szedte össze magát, és Panni és a húga is érkezett nevezni - Töki kutya társaságában :-) Természetesen megvártam őket, aztán együtt eredtünk Attisék nyomába.
Hatodik teljesítés ide vagy oda, bizony a Pál-völgyi barlangnál sikerült immáron sokadszor rossz irányba indulni - igazán megjegyezhetném, hogy a Szent Mihály szobornál jobbra kell tartani. Két éve még mi kiabáltunk itt vissza másokat. Hiába, egy év kimarad, és máris kopnak az emlékek :-D Gyors korrigálás után ismét a helyes úton, "kellemes" aszfalton fogyasztjuk a métereket - távban és tengerszint feletti magasságban egyaránt. Ez utóbbit persze nem sokkal később visszaszerezzük, ahogy élesen balra ráfordulunk a Mátyás-hegyen átvezető K+ jelzésre. Nem sietünk, megyünk a "szokásos" tempónkban. Köd van, panoráma erősen korlátozottan, úgyhogy fotómegállások sem lassítanak.
Lefelé aztán belassulok egy picit, mert a cipellőm alaposan elkoptatott talpa igencsak csúszkál a párától nedves köveken, és nem lenne jó összetörni magamat...
Az első EP-n Bajári sporttárs ücsörög a kocsiban, és osztja szorgalmasan a bélyegzéseket, aztán az aszfaltnál már az Attisékkal kiegészült társaságot érem utol.
Pannival kényelmes tempóban állunk az élre a Hármashatár-hegyre felfelé menet, aztán persze illendő módon bevárjuk a többieket :-) Érdekes, beszélgetve egészen gyorsan felérünk a ponthoz, ahol a szokásoktól eltérően nem Vagdalthúsék őrzik a pontot - viszont van szíverősítő, amiből egy kis kóstolót köszönettel elfogadok, hiszen messze még a cél, addig bővel kilihegem :-P
Hosszabb pihenő után indulunk tovább, immáron lefelé - Kc, majd S- jelzés, gyorsan haladunk, hiszen a terep is príma, az időjárásra sem lehet panaszunk - maximum annyi, hogy nem téli, de egye fene, ezt elnézzük neki .-)
Azért a parkoló után, a S- meredek lejtőjénél picit lassulunk - tényleg picit, hiszen Határ-nyeregnél "lendületből" sikerül majdnem rossz irányt venni :-)
A következő emelkedő is olyan, mint a HHH-re fölfelé: szinte észre sem veszem, és már Hűvös-völgy felé ereszkedünk - ezért is jó társasággal túrázni.
A ködben csak hallom, hogy a gőzös indulni készül a fűtőházból,  de látni semmit sem látok belőle, aztán amikor már majdnem feladom a várakozást, elkezd közeledni a hang, aztán meglátom a fújtató, füstöt okádó mozdonyt is kibukkanni a ködből. Szerintem megérte az a pár percnyi várakozás :-)
A Nagyrétet megkerülöm, bár a pont a Nagykovácsi út túloldalán szokott lenni... És valóban: Bíbor és Husi úr most itt őrzi a pontot, és osztja a bélyegzést, meg a Horalky nápolyit. Nem időzök sokat, hiszen jó lenne beérni a többieket, így aztán a Hárs-hegy pillérén is tempósan megyek fölfelé, arra gondolva, hogy a P50-en mennyire más volt itt gyalogolni :-)
Fent, már a szintes szakaszon érem be Attist és párját, aztán a S- felé vezető szerpentinen a többieket - igaz, picit lihegve :)
A Kaán Károly kilátót csak lentről nézzük meg - felmenni nem érdemes, a ködöt lentről is tökéletesen látjuk :-)
A Bátori-barlangnál természetesen a híd felé megyünk, bár fent, a sziklán átóvatoskodva kevésbé rongálnánk a hegyoldalt - de a jelzés az jelzés, erre megy és kész. 
Lent a pihenőnél megállunk, felírjuk a pontőrt helyettesítő feliratot, aztán a spontán csoportkép után indulunk is tovább.
A Kis-Hárs-hegy a következő szusszanás helyszíne, a kilátót én kihagyom, el bírom képzelni, milyen lehet a köd onnan nézve :-)
Egy kis erdei séta még lefelé, aztán aszfalt - a Szerb Antal utca is készen van már, aztán le egészen az Ördög-árokig, hogy a túloldalon visszaszerezzük az imént leadott helyzeti energiánkat az oly sokszor  szidott, de most valahogy könnyen legyűrt Battai, illetve Nagybányai lépcső megmászásával :-)
Az Apáthy-sziklára kisétálunk, Attis mutatja, hogy mit merre (kéne) látni :-)
Az itt készült csoportképben az a jó, hogy bármilyen hátteret mögé lehetne fotoshoppolni, annyira szép, egyenletesen szürkésfehér a háttér :)
A pont lent, a barlangnál van, nem kell megmászni a sziklát, mint múltkorában - és ez így van jól, hiszen védett területen járunk.
Aztán a buszfordulóhoz kiérve következik a túra városi szakasza - a meredek Kapy utcát keresztezzük, A Balogh Ádám sziklánál egészen jól berendezkedtek a hajléktalanok... Aztán a Tömörkény utcában még megmásszuk a nagyjából utolsó emelkedőt, a Törökvészi utat elérve pirinyó hezitálás, majd egy futó útbaigazítása után a zebrán átkelünk, és pici repeta jön az erdei sétából - az Érzékek ösvényén :-) Jó, a Ferenc-hegyen, de ha egyszer így nevezték el ezt a tanösvényt, akkor nem hívhatom máshogy, nem igaz?
Aztán ismét aszfalt, a barlang utcán megjelenik a Zb jelzés, megyünk, mendegélünk, a meredek lefelét most jól bírja a térdem, nem úgy, mint első alkalommal, sok évvel ezelőtt.
A célban gyors adminisztrálás, az emeleti büfében a szokásos zsíros- margarinos-lekváros kenyér és tea vár még ránk.
nagyon örülök, hogy a tavalyi kihagyás után idén ismét megrendezték ezt a túrát - kérjük 2014-ben is! (Sajnos a TTT-s előzetes listában nincs ott ez a túra, de remélem, ez nem marad így, pláne, hogy a Fóti Somlyó, ami szintén a két ünnep között volt korábban, 2014-ben lesz utoljára, és akkor is májusban)


2013. december 1., vasárnap
Késő őszi időben egy "kötelező" családi séta, hiszen Gabinak ez lett a tizedik Budapest-kupás túrája. Reggel helyett késő délelőtt érünk a rajt közelébe, autót jó messze sikerül lerakni, de így is el tudunk 11 körül indulni, ezen a nyúlfarknyi, jól ismert útvonalat bejáró túrán.
A kellemes, ám csalóka őszies idő miatt meg-meg állunk ki- és begombolkozni, meg persze fotózni is; szerencsére a tempó, amit közben sikerül diktálni, az nagyon jó, a terep is príma, úgyhogy haladni is tudunk :-)
Makkosmária felé még megvan a kedvenc "integetős" fa; ezt is megörökítem, hiszen az erdőművelés nyomait jócskán lehet látni a jelzés mentén, és ki tudja, mikor érnek ide...
A pont az esőbeállóban van - egy mikulás-sapka jelzi - messziről nem igazán tűnik fel, de csak sikerül az igazolást begyűjteni - egy randa púppal együtt, ugyanis az esőbeállóba belépni csak mély főhajtással lehet...
Emiatt aztán morcosan kezdjük meg a kapaszkodást Normafa felé, de aztán csak felcammog kis csapatunk, bár mire felérünk, sikerül jelentősen elkoptatni azt az időelőnyt, amit korábban összeszedtünk. Ez azért nem akkora gond, hiszen szint már nem sok van előttünk, és a szintidőn belüli teljesítésre minden esély megvan. Sőt. De ezt azért nem újságolom el a lányoknak, hanem megyünk szorgosan előre, előbb picit le a Z- jelzésen, majd az Anna-kápolna felé a Kc-t követve.
A gyerekek is jól ismerik már ezt a szakaszt, szépen mennek, amerre a jelzés mutatja - itt-ott persze némi nézelődés belefér, hiszen a panoráma igen-igen sokadszor látva is nagyon szép.
A következő pont a János-hegy csúcsán, a kilátó mögött van, ahogy kell - mi illendően a lépcső felől a P- jelzésen érkezünk - egy lendülettel leküzdve ezt a tényleg utolsó emelkedőt, hogy aztán a padon ücsörögve, a ponton kapott édességet rágcsálva még egyszer kifújjuk magunkat.
A kilátót a jelentős forgalom miatt kihagyjuk - tudom, minden alkalommal ígérem, hogy felmegyünk, de ami késik, közeledik, fogunk egy "Fel a János-hegyre" kirándulást csinálni, csak és kizárólag a kilátó megmászásáért :)
A lefelé menetelés szinte eseménytelen, egy normális kerékpáros társaságtól eltekintve - tudják, hogy a Pozsonyi-hegyen a jelzésen kerekezve tilosban járnak, viszont ahogy kell, igyekeznek vigyázni a gyalogosokra, nem őrültködnek, nem az adrenalinlöket miatt zúznak lefelé a hegyről... Ilyen is van, sajnos kevesebb, mint kellene - ha a "Normafa fejlesztése" során ezen a téren (kerékpárutak, downhill pálya kijelölése/kialakítása) sikerülne előre lépni, az mindenkinek hasznos lenne...
Némi séta még, aztán cél, és sorakozás. Várjuk a buszt, mert azon maradt a díjazás egy része... Busz befut, a krampuszok meg a mikulás is szorgalmasan forgolódik, és hordják befelé a dobozokat, aztán a sor is megindul, célpecsét, oklevél, kitűző, mikuláscsomag - és a zsúfoltság miatt gyors indulás haza.
Maga az ötlet, hogy a Budai hegyekben is legyen "Mikulás-túra" jó és díjazandó. A rettentően lerágott csont útvonal, és a jelentős tömeg khm. nehézkes kezelése sajnos sokat levon a túra értékéből.