Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2013. október 27., vasárnap
Sokat gondolkodtam, hogy menjek-e vagy sem, hiszen Pécs elég messze van, próbáltam telekocsit szervezni - a vége az lett, hogy egy utassal vágtam neki  a Pécsre vezető utazásnak - hasonlóan, mint három éve, és bízva abban, hogy visszafelé lesz további utas is.
Pécsre érve este még egy gyors bevásárlás, aztán a szállás elfoglalása és vacsora következett, hiszen másnap reggelre korai ébresztőt terveztünk.
Reggel tényleg korán keltünk,  és egy kis térképnézegetéssel sikeresen megközelítettük a rajtot, és leparkoltunk a picivel lentebb lévő parkolóban.
A nevezés gyorsan ment, útitársam futni készült, úgyhogy én is tempós menetelést terveztem, de... Első hiba: a GPS-t otthon nem néztem meg, és sikerült a döglött aksikat belerakni. Második hiba, vagy inkább pech, hogy a tartalék sem jobb. Második hiba: a botokat az autóban hagytam, úgyhogy ezzel is csak az idő ment.
Mindegy, a parkoló felé megy a Z- jelzés (Harmadik hiba: nem erre kellett volna most jönni, mert kotorják a tavat, és az egész terület hivatalosan le van zárva...)
Mindegy, a saját hibáim miatt morcosan nekivágok, átbotorkálok a lezárt területen, majd utána jön a szalagokkal is jól jelzett, három éve látott útvonal.
A tervem az, hogy a jellemző pontokon fotózok, így idő és hely adatok is lesznek, még akkor is, ha a GPS nem fogja bírni, bár reméltem, hogy tudok valakitől kérni két elemet... 
A kényelmes emelkedőn a nem túl jó kezdés és a banális hibák miatti morcosságom szerencsére enyhült, aztán amikor a kilátóhoz értem... Szóval nem lettem boldogabb... 
A panoráma szép, a fények-árnyak játéka, a harmatos fű... és mekkora kontraszt az összetört tábla...? Hiába, itthon otthon vagyunk. Sajnos, de igaz.
Nem is értem, miért viselkedik valaki így... Bár ha azt nézem, hogy az erdőben vagyunk, az erdőben állatok élnek... Biztos rosszul értelmezetten próbált az állatok közé beilleszkedni... Sajnos a kilátón is látszik már az idő, igaz nem ennyire durván: egy-két komolyabb terhet viselő eleme igencsak csúnya repedésekkel várja a következő telet.
Távolból még egy fotó búcsúzásul, aztán robogok tovább, hiszen messze még a cél, és most egy darabig csak enyhén hullámzó út következik, ami emlékeim szerint egészen kényelmesen járható.
Így is van, szalagok, jelzések segítik a tájékozódást - furcsa, hogy most vagyok itt második alkalommal, de az emlékek is teljesen korrekten jönnek elő az útvonallal kapcsolatban.
Az első pont a Babás szerköveknél van, itt a pontőröknél meg az épp arra robogó túratársaknál is rákérdezek az elemre, de nincs senkinek. Szerencsére a fotómasina aksija teljesen fel van töltve, úgyhogy nyugodtan fotózhatok kedvemre - sajnos a látványt nem nagyon adja vissza egy-egy fénykép, de azért emlékbe tökéletesek :)
Bár a gép is rendelkezik panoráma funkcióval, kipróbálom, hogy egymást legalább 1/3 részben átfedő fotók sorozatából lehet-e majd panorámaképet csinálni? Úgy néz ki, hogy igen; néhány eszköz kipróbálása után maradtam a Hugin mellett:


Kellemes, erdőben kanyargó ösvény következik, aztán meglátom a három évvel korábban frissen feldarabolt fatörzset - ahogy a fotón látszik, nem csak a botjaim változtak azóta, a fatörzs is elindult az enyészet útján...
Az erdőben hagyott ilyen holt fa nem az erdőművelés "selejtje", hanem egy fontos része a táplálékláncnak, a tápanyagok körforgásának. Persze a ciklus leglassabb része az, amíg a kidöntött fa szó szerint a földdel válik egyenlővé - nem években, hanem évtizedekben lehet mérni, miközben a gombáktól elkezdve mohák, és persze sok-sok rovar teszi a dolgát ebben a nagyon összetett, gazdag és különleges életközösségben.
Persze az élő fák adják az erdő igazi szépségét, pláne, ha ilyen csodaszép napsütés társul az ősz semmihez sem fogható színkavalkádjához.
Aztán egy kevés emelkedő után lefelé fordul az erdei út, és nem sokkal később kiér az aszfaltozott úthoz, ami jobbra lefelé Petőcz-aknához visz, egyenesen tovább pedig  Petőcz-puszta felé, ahol a következő pont található, a szép harangtorony tövében. Még út közben kinyitom a magammal hozott páncélos frissítőt :) úgyhogy az itt kínált szörpökből nem fogyasztok - igaz, a bögrém is otthon maradt.
Gondolkodtam azon, hogy átnevezek a 20-as távra, és azzal bukom az MVTE érem arany fokozatát, de aztán tovább indulok előre: aszfalt, majd a szalagok mutatta letérésnél balra, lefelé az emlékeim szerint csodaszép völgy felé.
Jól emlékeztem - tényleg szép a völgy, elbűvölőek az őszi színek, próbálok arra is visszaemlékezni, hogy három éve hol, és mit fotóztam, hátha alakulhat egy "akkor és most" sorozat... Ha sorozat nem is, de egy-egy kép helyszíne nagyjából stimmel - és még a GPS-ben is van szufla, bár nagyon mondja, hogy alacsony az akku feszültsége - gyorsan békén is hagyom, hiszen a kijelző fogyaszt a legtöbbet, még akkor is, ha a háttérvilágítás teljesen ki van kapcsolva. Az előző ponton sem sikerült elemhez jutni, de kezdek bizakodni, hogy Hetvehelyig csak kitart, ott meg a frissítőponton talán-talán lesz valakinél...
Épp ezért sietősebbre fogom a lépteimet, a földútból murva, majd aszfaltcsík lesz - erdei iskola jobbra, aztán egy emlékmű szintén az út jobb oldalán: A felirat szerint 2005-ben állították fel, a cigánytelep lebontásának 25. évfordulóján.
A völgyből kiérve Hetvehely következik, bár csak másodszor járok erre, de rutinosan fordulok jobbra a főút mellett, és robogok egészen a kocsmáig, ahol a következő ellenőrzőpont van. 
Néhány túratárs fogyasztja a zsíros/margarinos/parizeres kenyerét, vagy épp a kocsma kínálatából kólát-sört vagy mást, úgyhogy felteszem itt is a kérdést, hogy ceruzaelem... Siker! Nem akar elfogadni semmit a srác, én meg nem tudom ingyen elfogadni a négy darabos készletet, de csak  megállapodunk - innen is köszönöm a segítséget!
Egy nagy szelet kenyér, meg egy tisztességes szelet párizsi lecsusszan, aztán a kocsma kínálatából választva öblítem le - messze a cél, addig kimegy az ereje :)
Jó beszélgetni, de aztán csak indulok tovább, hiszen félút se' és hol van még utána Budapest...
Picit "nem szeretem" rész következik: nem a faluban vezető járda/aszfalt a gond, hanem utána, a hosszan kanyargó, köves út a völgyben...
Itt-ott megállok, inkább kedvet, mint erőt gyűjteni, hiszen kényelmes, alig emelkedő úton haladok előre, balról a gerinc túloldalán Abaliget, jobbra, a másik irányba meg az a völgy amin Hetvehelyre érkeztem.
A völgy lassan, de határozottan dél felé fordul, és nemsokára feltűnik az út végét jelző rét egy magaslessel, és bal oldalon szalagok mutatják, hogy eddig volt a kényelem, most jön a kapaszkodás föl, a gerincen haladó K- jelzésre, úgy 60m szintet egyben letudva. Hatvan méter. Itt, a terepen nem tűnik soknak, városi szemmel bő húsz emelet, ami "onnan nézve" nem kevés, sőt inkább sok. Relatív, tudom, de akkor is érdekes összehasonlítás: vannak, akik 1-2 emeletet sem tesznek meg gyalog, itt meg egy szuszra jön több,mint húsz...
Ránézek az immáron jó egészségnek örvendő GPS-re, számolom az időt - aztán ránézek az itinerre: nem 40, hanem 45 kili, és idővel azért nem állok annyira hű, de jól, úgyhogy kevesebb duma, kevesebb fotózás.
Petőcz-aknánál újabb pont, pici oda-vissza az útban - ládázás itt is elmarad sajnos, pedig rengeteg geoláda van a túra útvonala mentén, ahogy utólag megnéztem... Sebaj, majd legközelebb :)
Szűk 3km a következő pont, erdészeti út, az út mellett itt-ott motoros fűrész zaja veri fel az erdő nyugalmát, szorgos kezek aprítják a kivágott fákat.
Az Abaligeti műút előtt kétfelé ágazik az út - jelzés a bal oldalon, arra megyek, aztán sorompó, aszfalt - és a parkolóban ott a pont. Leülök egy picit, a pecsételés mellé Zéró csokit kapok - és ez nem semmi, hanem egy igen-igen finom, felirata alapján belga töltött étcsoki. Nem is burkolom be az egészet, hagyok későbbre is, hiszen most jön a "bátorság próbája" szakasz a kanyargós főút szélén, a szalagkorláton belül visz gey darabon a jelzés - megúszom, mint ma mindenki, de...Lehet, hogy biztonságosabb volna a Z+ felől (amin lefelé jöttem) csinálni egy átkötést még az aszfalt előtt -igaz, akkor kimaradna az a tájékoztató tábla, ami a Z- jelzés letérésénél található,és azt mutatja be, hogy hogyan, miként újul meg itt is az erdő, több évtized alatt, egy-egy kisebb terület leművelésével biztosítva azt, hogy folyamatos erdőtakarás legyen. 
Térkép szerint úgy 160m szint van előttem, egy-két rövidebb kaptatóval ugyan, de kényelmes eloszlásban, úgyhogy egy-két nézelődős, folyadékpótlós megállással felérek a P- becsatlakozásáig. Egy rövid emelkedés még, aztán egy S-kanyar után újabb pont: Szilvi és Ebola őrzik, nem bírom nem megjegyezni, hogy az idősebbek már csak pontőrködnek :-D Persze veszik a lapot, úgyhogy itt is hosszan megy az idő a beszélgetéssel, közben elhangzik az is, hogy innen már csak lefelé...
Ha a következő szakasz 130m körüli emelkedését nem számoljuk, akkor akár közelítőleg igaz is lehet :) úgyhogy nekirugaszkodok, és kicsit "nem szeretem" érzésekkel felcaplatok a Cserkész-keresztig, meg még tovább - utána tényleg csak lefelé. 
Növekvő gyalogos forgalom, sorompó, parkoló autók, és ismét az abaligeti műúton kelek át, a túloldalon az esőbeállóban pont, gyorsan intézem az adminisztrációt, szörp itt is van, de a cél közel, így itt is kihagyom a frissítést.
Keskeny, itt-ott csak "másfél ember" szélességű, kellemesen kocogható ösvény csábít gyorsításra - így is teszek, kanyargás jobbra-balra, majd élesen jobbra, pici aszfalt, csinos harangtorony, aztán tovább a völgy jobb oldalában. Rózsa forrás, gyaloghíd, majd még egy "kunkor" szintén híddal - egész hangulatos ez a szakasz.
Aztán ismét át kell kelni az abaligeti úton, hogy a tényleg utolsó emelkedőt is letudva a célegyenesbe fordulhassak. A széles betonút melletti villanyoszlopon ott a DDP mozgalom igazolóhelye - nem bélyegző, hanem pici, bélyegzőlenyomatot tartalmazó matricák találhatóak a dobozkában - ha majd ezt a túramozgalmat megcélzom, ragasztok belőlük.
Fent, a gerincen sikeresen elnézem az útvonalat, és elindulok balra, az irtás szélén futó szélesen kitaposott utat követve, úgy 200m után jövök rá a tévedésemre... Az időmbe nagyjából belefér, de akkor sem esik jól.
Irány vissza, aztán balra, az egész jól jelzett ösvényen leereszkedek az utolsó ep-hez, begyűjtöm az igazolást, és robogok a cél felé - kis híd, gázló, szalagok balra az eredeti úttal párhuzamos úton, mivel a tó és környéke a kotrás miatt le van zárva - ez persze a helybélieket egyáltalán nem érdekli, a több példányban, magyar nyelven kirakott feliratok ellenére sétálnak a munkaterületen - igaz, most csak terület van, munka nincs :)
A célban a díjazás (kitűző - oklevél) átvétele után elfogyasztom az egy pár illendően méretes (bőven lelóg a papírtálcáról) virslit; de gustibus non est disputandum - nekem minden esetre ízlett.
A rendezés úgy mindenestől hozta az MVTE szokásos szintjét, telekocsival még a költségek is elviselhető szinten tarthatóak, ráadásul annak, aki Budapest kupára hajt, ezzel az egy plusz gyaloglattal meg lehet az MVTE érem is - ami egyéni véleményem szerint nagyon szép, és sportértékét tekintve is több,illetve más, mint a Budapest kupa.
 
A gyors falatozást követően irány az autó, és irány Budapest, hiszen bő 200km még előttem van...


Track: Track_EGER_VOLGY_40_2013_szurt.gdb

2013. október 13., vasárnap
Ismét egy "szokásos" túra, hiszen az útvonal és a látnivalók, no meg a Szarvas-árok a príma túraidővel együtt idén is kalandra csábítottak - persze nem csak ezért vágtam neki reggel a Normafához (f)eljutás nem túl egyszerű feladatának: ez a túra a rendezést tekintve is kellemes időtöltést ígért.
A rajt a szokásos helyen, a síház előtt van, ahogy a nevezés/rajtoltatás is a szokásos, gördülékeny módon megy, így aztán, bár a BKV-nek "hála" a rajtidő végéhez igen-igen közel érkeztem, kényelmesen és időben be tudok nevezni, hogy aztán az A4-es lapon jelzett módon a Kc helyett a fenti sétányon vágjak neki a távnak. Az itinert/térképvázlatot elrakom - csak a pontokon lesz rá szükség. 
Apró baki, hogy csak a pontok közötti távolságadatok szerepelnek rajta, de ezen bőven túl lehet lépni - összeadni remélhetőleg mindenki tud :-D
Az első pont az Erzsébet kilátó, természetes, hogy felgyalogolok a kilátó legtetejére, körbe is megyek a teraszokon - pont sehol, viszont a panoráma bőven megérte a lépcsőzést :) Illetve de, van pont: lent, a kilátó alsó szintjén. Emlékeim szerint nem így szokás, de mindegy, a lényeg, hogy voltam fönt is, van pecsétem is, úgyhogy sétálhatok tovább a P- jelzésen egészen Szépjuhásznéig. Itt váltás a "ritkán" járt S- jelzésre, és egyszuszra fel a Nagy-Hárs-hegy csúcsára a kiltóhoz, pontosabban a kilátóba, hiszen a pontőrök ahogy kell, a kilátóban voltak megtalálhatóak - és ilyen szép kilátásban gyönyörködhettek, ha épp nem lárt arra túrázó:

A nagy után jöjjön a kicsi - persze előbb még bokakímélő módban leóvakodok a Bátori-barlang bejárata melletti meredek részen a hídig - sok éve már, hogy megjegyeztem, kéne ide egy lépcső. Még most sincs, és lassan lehetőség sem lesz rá, hogy építsenek egyet, annyira meredekre kopik a hegyoldal...
Mindegy, Hárs-hegyi nyereg, majd rövid séta a Kis-Hárs-hegyi kilátóhoz. A pont lent,  a kilátón kevesen vannak, úgyhogy felmegyek - és nem is bánom meg, hiszen egy repülő húz el a "nagytesó" hátterében.
A S-ZcP- ismerős kombinációján gyorsan túl vagyok, még az aszfaltra leérkezés előtt jó néhány túrázót megelőzök - hiába, visz a gravitáció :-D Persze ugyanez a gravitáció a "túloldalon", a Fekete-fejre fölfelé visszahúz - de van bot, és ahogy lefelé is segítettek, úgy fölfelé is jó hasznukat veszem - bár az is igaz, hogy a levegőt, mire fölérek, a fülemen is venném... De megvan egyben ez az emelkedő is.
A csúcson pont, bélyegzés, az ereszkedés után a karámoknál egy szelet Horalky (a túra "szokásos" támogatója a Cartographia mellett) az ellátmány a ponton. Itt szétválik a normál és az "extra" táv útvonala - ez utóbbiból az "egyéni tájolás" megmaradt, bár végig van már felfestett jelzés, de azért "hagyományosan" élni fogok ezzel a lehetőséggel :)
Előtte persze megállok egy picit pihenni - mindennek, a rohanásnak és Budapetsnek is van határa - a kettő itt találkozik: Egy helyes kis határkőre telepedek le ugyanis :-) 
Berámolom a Horalky-t, leöblítem egy jó adag vízzel, aztán irány a Vadaspark, hiszen ott is van kilátó,a mit érinteni kell a túra extra távjának a teljesítéséhez. A park bejáratánál óriási sor, a kijáratnál senki - mivel az itiner felmutatásával be lehet menni, ezért -szintén hagyományosan- a kijáraton sétálok be a papírt lobogtatva. Az igazat megvallva a kutya sem figyelt rám - de ez legyen a park problémája :-)
Balra fölfelé, majd jobbra, ahogy a tábla mutatja - az út bal oldalán muflonok karámja, előttünk a farkasok medvék kifutói - az út pedig visz jobbra fölfelé, a túra emblémáján látható kilátóhoz.
A pont itt is - helyesen - fönt a kilátóban volt, de ha nem ott lett volna, akkor sem szabd kihagyni ennek az építménynek (sem) a megmászását: (a fotózáskor bevillant, hogy képeken látható erdősávval kettészelt tisztás felső végénél még fogok ma járni...)


A kilátó után hátra arc, irány vissza egy darabon, hiszen az "egyéni tájolással" szakasz sem iránymenetet jelent - vagyis itt még nem :)
A vadaspark kijáratától tehát balra indulok, aztán az első mély árokban balra át a kerítésen, a fonódó Z+Zc jelzést követve. A tavacskát balról kerüli az ösvény, majd egy idő után jobbra kikapaszkodik a völgyből, a gerinc irányába.
Persze előbb átlósan keresztülvisz a villanyvezeték alatt, hogy utána nem sokkal szétváljon a két jelzés: Z+ balra, Zc jobbra, tovább fölfelé.
A Zc később teljesen keletnek fordul, úgyhogy itt a Z3 a helyes irány, ez érinti a kilátóból látott irtásnak a szélét is. Alkalmi túratársamnak is mutatom, hogy ezt láttuk a kilátóból, majd megyünk tovább - a változatosság kedvéért a Z4 jelzésen, mert az valamivel rövidebb. Felérve a gerincre át a létrán, a jelzetlen, de jól járható út innen egyenesen a katonasírok felé visz.
Érkezik balról a Z+, aztán az úttól balra egy ligetes rész ölelésében meg is találjuk a sírokat, tőle jobbra tartva, a jelzés mellett pedig a kedves pontőröket is.
A pont után továbbmegyünk a jelzést követve - alkalmi utitársamtól egy idő után búcsút veszek, hiszen nálam az "egyéni tájolással"-ba pont beleillik a "rövidítés" a Szarvas-árok meglátogatásával. Nem véletlen az idézőjel: minimális a különbség távban, időben még tovább is tart, pláne, ha sikerül bozótharcos verzióban teljesíteni ezt a szakasz - de a szépsége szerintem megéri.
Rögtön, az árok oldalánál meseszép látványt nyújt az ezerszínű fiatal erdő - ősz van, szinte nincs két egyforma színű lombkorona.
Aztán leereszkedve az árokba, a mohos kövek, bedőlt fák, itt-ott némi csörtetés a sűrű bozótos jellegű fiatalos erdőrészben, a szinte csak képzeletben létező csapásokon - olyan élmény, amit a jelzett utakon nem igazán tapasztalhat meg az átlagos túrázó.Persze alaposan el kell találni, hogy hol vágjon neki az ember, hiszen bele lehet futni - ahogy idén ismét sikerült - sűrűn benőtt részbe, de az idei útvonaltól picivel feljebb teljesen jól járható átjárás van a jelzett út és a Szarvas-árok túloldala között
Az árokból kikapaszkodva idén követni kellett egy picit az árok vonalát fölfelé, aztán a GPS-alapján sikerült kibökni a sűrű bozótos legkeskenyebb részét, úgyhogy minimális küzdelem árán a P3Z+ jelzés felé roboghattam a kényelmes erdészeti úton.
Jelzésen föl, aztán egy gyors kitérő a Tarnai-pihenőhöz. Idővel jól állok, gyors döntés: GCFEHE ládát, ha már ilyen sokszor járok errefelé, meg kéne keresni.
Pici bóklászás, szerencsére az enyhén, de azért láthatóan kitaposott ösvény is árulkodó volt, hogy merre keressem, így rövid idő alatt sikerült begyűjteni a kódot. Sajnos a láda teteje csúnyán el volt repedve, úgyhogy forgattam egy kicsit, amíg csapadékálló helyzetben sikerült visszarejteni.

Picit följebb merészkedtem a hegyoldalban, egészen pazar kilátás nyílik a Tarnai-pihenőre, úgyhogy a tömegesen rajzó, áttelelésre alkalmas helyet kereső  harlekin katicákkal megküzdve  nézelődtem egy picit innen.
Nézelődés után felkapaszkodás az elágazáshoz, és még tovább (ez a part lesz a végső...), hiszen az utolsó pont, a Csergezán Pál kilátó még hátra van :-)
Harlekin katicák tömkelege itt is - bizony tömegesen vannak már elhullott példányok a lábunk alatt is, ahogy mászok fel a kilátóba. Ha úgy tekintem, hogy az őshonos hét pettyes kedvenceinktől veszik el az élőhelyet, akkor annyira azért nem kár értük - a tömeges rajzás viszont elgondolkodtató - mi lesz jövőre, ha már most ilyen számban élnek ezen a környéken?
A pont természetesen a kilátó felső szintjén található, kényelmesen felcammogok a lépcsőn, közben épp nem a tájban, hanem a kilátó szép szerkezetében, és a rácsos szerkezeten átszűrődő fények játékában gyönyörködve.
Mérnökként azt szokás mondani, hogy az lehet jó, ami szép is. Ez a kilátó nagyon szép, úgy belülről nézve, mint kívülről, távolból rátekintve. És jó is, hiszen messze ellátni a kilátószintről, pláne szép, tiszta időben.
Látszik például a völgy, ahol Nagykovácsi húzódik meg szerényen - na oda fogunk lecsorogni innen, mondom, és szedelőzködés után indulok is.

Nagykovácsiig persze még kell sétálni egy keveset, de innentől már tényleg csak kényelmesen lefelé vezet az út, kocogásra csábít, kevés sikerrel - valahogy most nincs kedvem rohanni, csak szépen, tempósan élvezni az őszi erdőt.
Aztán az irtás szélére érve néhány túratárssal ellentétben nem tartok jobbra a tanösvényen, hanem balra, a jelzést követve kerülöm meg az egykoron tarra vágott területet, ahol azóta szépen nő az újulat.
Emlékszem, évekkel ezelőtt a jelleghatáron futó jelzés egy szűk, de annál szebb ösvény volt, összeboruló koronájú fiatal fákkal - mostanra ebből széles erdészeti út kezd kialakulni. Aztán jön a "nemszeretem" köves út Nagykovácsiig - a végén már csak hűlt helye van a "Szabad Nagykovácsi kavicsozó"-nak, pontosabban egy parkoló van a helyén, aztán híd, aszfalt, parókia udvara, a bejáratnál szép nagy Horalky-s molinó, Cartographia-s zászló...
A célban szokás szerint egyedi díjazás, a korábbi évekhez képest picit kisebbre szabott "már nem mondható, hogy sehova be nem férő :-) " oklevél jár a teljesítésért.
Ez után jöhet az uzsonna: paprikás krumpli virslivel a menü, a túra rendezőinek és támogatóinak köszönhetően -remélhetőleg- senki sem maradt éhen a gyaloglat után :-)

Track: Track_BUDAI_KILATOK_EXTRA_2013_szurt.gdb


 
2013. október 11., péntek
Az első túraévem, 2007 óta rendszeres résztvevője vagyok ennek a túrának, ráadásul pár éve a maratoni táv seprését is csinálom, úgyhogy idén sem maradhatott ki ez a csodaszép, de nagyon jó erőbeosztást igénylő kirándulás.
Reggel nem kelek túl korán, kényelmesen elautózok Pomázra, írok egy nevezési lapot, megkapom az itinert - 7:50 körül van az idő, kényelmes tempóban nekivágok - délre Király-kúthoz kell érnem, aki utánam indul, annak addig kell megelőznie.
Pomázon sétálva előbb egy emlékkereszt mellett haladok el, aztán a korábbi évekről jól ismert festékbolt, a "soha el nem készülő" felirattal :) majd pedig az útjelző tábla, "Dobogókő 18" (mármint km) felirattal idéz fel korábbi emlékeket.
Amikor már azt hinném, hogy ismerem a látnivalókat, egy emléktáblán akad meg a szemem: Itt járt Nikola Tesla. No, akkor ezt is megjegyzem :)
Pomázról kifelé tartva már tavaly is ebben a kis vízmosásban haladt a Z- jelzés, most van időm fotózni is - tényleg szebb, mint a korábbi mélyútban caplatni fölfelé :)
János forrás, majd még fölfelé - szuszogósan, de egyben megvan, bár nem hajtom nagyon magam, hiszen a szint jórésze a túra végére összpontosul, úgyhogy illik tartalékolni - akkor is, ha még igencsak messze van...
Lenyűgöző a táj, el is időzök egy keveset a pihenőnél - sajnos nem nulláztam le a rajtban a gps-t, úgyhogy csak saccolom, hogy időben/távban/átlagban hogy állok, ráadásul a karórám is megadta magát pár napja, úgyhogy ha pontos időt szeretnék tudni, valamelyik kütyüt elő kell szedni :-)
A pihenőtől picit jobbra Napóleon kalapja áll ellen az időjárásnak nem tudni, mióta - bár az szinte 100%-ban bizonyos, hogy névadójánál régebbi darab :-)
Szépen süt a reggeli nap, így csak hunyorogva nézek körül: a panoráma ismerős, de mindig más egy picit: tavaly ilyenkor köd ülte meg a völgyeket, most viszont csak a távolban látszik, hogy párás a levegő:

A pihenőhely után visszatérek a fák között kanyargó jelzésre, hiszen egy macskaugrásnyira van a Kő-hegyi menedékház, ahol szokás szerint az első ellenőrzőpont működik.
A ponton nagyon finom gyümölcsteával kínálnak - szánom, bánom, a bögrém otthon maradt, így aztán kénytelen vagyok eldobható poharat használni :-(

Rövid pihenő után tovább indulok, a Vasas-szakadéknál Tamás, az egyik főrendező adja a bélyegzést - meg az infót, hogy még ketten indultak utánam a maratoni távon - tudom, mondom, VadMalac az előző ponton előzött meg, és ő is mondta, hogy már csak Tibet van mögöttem.
Elindulok tovább, vagyis visszafelé a S- jelzésre - az elágazásnál páran arra várnak, hogy a papírjuk megtegye a Vasas-szakadékhoz a kitérőt - nem tetszik, de lelkük rajta...
Később a S- jelzés a hosszú egyenes erdészet útról a vele párhuzamos ösvényre tér, így a régi letérésnél lévő tájékoztató táblát hátulról közelíti meg.
Picivel később ér utol egy ismerős, váltunk pár szót egy szombati, nevének említésére sem méltó színvonalú túráról...
Így beszélgetve érkezünk meg a Lajos-forráshoz, ahol Laci őrzi a pontot - neki is elmeséli a kolléga, hogy milyen "jó" tapasztalatai voltak szombaton...
A nápolyi és a bélyegzés után indulás tovább, Dömörkapu felé - fölfelé tehát az egykori turistaház mellett, aztán a sarkánál jobbra, a magas fűben, át az erdei úton...
Aztán felérek a Körösi-Csoma emlékműnél a gerincre, ahonnan több helyen nagyon szép kilátás nyílik a Bükkös patak völgyére. Sokadik alkalom, de innentől pláne nem lehet megunni az útvonal szépségét...
A dömörkapui ponton is Laci pecsétel, és közben almával kínál - elveszek egyet, aztán osztok-szorzok az idővel - ki kell lépni egy picit, de meg lehet délre Király-kút.
Út közben az aszfaltozott erdei út mellett meglátok egy táblát: "Az Ikon-kő" felirattal. Felirata szerint tavaly is itt volt - passz, nem emlékszem rá, így aztán alaposan szemügyre veszem.
A táblát a Hód Honismereti Túraegylet állította fel, az út mellett szerényen megbúvó feliratos kő bemutatására.
Nem sokat időzök, hiszen vár a Király-kúti pont, de addig még hosszú az út, egy kicsi aszfalt, majd a Bükkös-patak mentén, a patakon itt-ott átkelve kanyarog a jelzés.
A Lenkó-emlékmű után már tavaly is hiányzott a híd, most is keresni kell picit azt a helyet, ahol át lehet kelni a patakon, hogy aztán a valamilyene rőgéppel szélesre taposott egykori ösvényen a Sikárosi vadászház kerítése mellett kiérjek a rét szélére.
Korábban itt is el volt terelve a K- jelzés, de most ismét a "régi" útvonalon, balra, a Szilágyi Bernát forrás felé visz. Egy szakaszon elektromos kerítés szegődik balról mellénk, szépen, sarkosan megkerüljük a lekerített részt, aztán kiérve Bükkipusztára, ahol a P- érkezik balról, a Tölgyikrek felől újabb pont, újabb bélyegzés - és persze a soha meg nem unható csodaszép táj:


A bélyegzés után gyorsan tovább kell mennem, hiszen szűk az idő Király-kútig, szedem is a lábam rendesen - egészen addig, amíg egy nagyon frissen festett nyilazott  K- jelzés az újabb kerítés melletti elágazásban balra nem mutat. Még épp vissza tudok kiabálni egy túratársat, hiszen Király-kút felé jobbra kell tartani, arra, amerre a pár hete még elterelt, P- jelzéssel fonódó K- vezetett. 
Az, hogy a K- jelzést több éves terelés után visszaállították a korábbi nyomvonalra, az jó. Az viszont nem, hogy ez a bejárás és a túra rendezése között történt meg - így ugyanis nem tudtunk róla, és nem tudtuk javítani a leírást és a térképet. Térerő persze nuku, telefonálni nem tudok, úgyhogy megyek gyorsan tovább.
Meglepően hamar elérem a pontot - még nincs dél, tehát "időben" érkezem, és mondom a pontőr kollégának a problémát a jelzéssel - sajnos telefonálni innen sem lehet, a Bükkipusztai pontos pláne nem tudjuk elérni, hogy szóljanak azoknak,a kik még mögöttünk vannak... 

Megeszek egy sportszeletet, Tibet elrobog - ő volt csak mögöttem a maratoni távon, úgyhogy megyek én is tovább - közben persze nézem a telefont, hogy van-e valahol értékelhető,nem csak segélyhívásra alkalmas térerő.
A nyeregnél jó helyen érek ki az aszfaltra (Király-kút után a szekérútról egy Y-elágazásban balra tart a jelzés), térerő nincs. Fiatalossal kezdődik a Szőke-forrás-vülgy felé vezető szakasz, majd irtás a völgy túloldalán, és térerő itt, úgyhogy gyors helyzetjelentés telefonon Tamásnak, és igyekszem tovább, hiszen úgy Dömös, mint Pilismarót, mint pont még előttem van, és nem szeretném, ha sokat "túlóráznának".
A jelzés egy szakaszon kimegy a dózerútra, aztán vissza - ahol a völgy bal oldalán irtás van, ott az út felőli (jobb) oldalán is festékpöttyök virítanak a fák egy jelentős részén - úgy tűnik, hogy ezt az oldalt is részben ki fogják vágni. Tetszik, vagy sem, ez a sorsa a fáknak a művelésbe vont erdőkben :(
A szebb napokat látott hídhoz érve csörög a telefonom - egy kollégám keres, megbeszéljük, mondom neki, hogy szerencséje van, mert pár perce még nem tudott volna elérni, és lehet, hogy öt perc múlva szintén ez lesz a helyzet...
Ahogy a jelzés mutatja, megyek le, a patak mellé - itt-ott nem egyszerű átkelni rajta, de aztán szelídül a völgy, pihenőhely balról - és egyre több kiránduló - balra felfelé a Rám-szakadék, én megyek jobbra, Dömös felé.
A Szentfa kápolna szépen rendben van, a jelzés a kápolna mellett jobbra felmegy a pici épület fölötti oldalba - a piros túrákon itt szokott lenni egy pont - nekünk nincs, de jó megjegyezni, mert ha valakinek hiányzik, azt visszaküldik ide Dömösről :)
Ezen a túrán a pont a Duna partján van, így mé egy kevés séta hátra van, illetve a szalagokat is kell figyelnem, hiszen a Király-kút után már seprem a távot.  Szalag persze itt még nem nagyon van, Dömösre beérve viszont igen, sőt, felfedezek néhány -szerintem- fölösleges/hibásan festett (vagy le nem szürkített) P- jelzést is: emlékeim, meg a trékép alapján is a P- az Y-elágazásban balra, a fonódó S-Z- meg jobbra tart..
A Dunához vezető úton is "kellően sűrű" a szalagozás,  gyűjtöm szorgosan, aztán a pontra érve első dolgom leadni - Pilismarótig lesz még bőven belőle.
Bedobok két szelet zsíros kenyeret csalamádéval, víz, plusz tabletta, és persze az elmaradhatatlan méteres kalácsból is van még - ez utóbbi nagy kedvencem, pláne, ha ilyen finomra készítik :)
Szalag szokás szerint bőven van, hiszen jelzetlen út vezet Pilismarótig, igaz, lekavarodni az útról nem igazán lehet - balra a vízmű, jobbra a Duna, aztán erdősáv a folyóra nagyjából merőlegesen - na itt kell hátat fordítani a folyónak, és balra, ahogy a szalagok mutatják... Aztán meg jobbra, két szántóföld között. Távolban egy pirosas tetejű épület az út jobb oldalán... Megy ez, de a szalagok azért kezdenek az agyamra menni :-) Szedem, és szedem, és szedem... Aztán csak elérem a diófás elágazást, ahol balra, Pilismarót felé fordulhatok - és még egy darabig gyűjthetem a francos szalagokat... Elég hosszú mind, úgyhogy az övtáskám alá fűzöm be mindet - lassan csini piros-fehér szalagszoknyám lesz :-D




Szerencsére a maróti ponton le tudom adni a szalagkupacot, aztán ki-ki indul a dolgára... Egy picivel később, mondhatni a szokott helyen leülök a beton korlátra, vetek néhány pillantást a szebb napokat látott
kútra - gyerekkoromban én még jártam ilyenre vízért nagyanyáméknál... Nem is volt olyan rég... Illetve de :-(
A vasas ízű víz emlékei mellé némi izotóniás italt meg gyümölcslét döntök magamba - kell a folyadék, kell az energia, hiszen innentől szinte végig csak fölfelé.
Kiérve a faluból a Z- balra letérését mutató, egykoron szépen látható jelzés igen-igen megkopott már - viszont az ösvény eleje egészen szépen ki van takarítva, így nehéz eltéveszteni. Nem úgy a jelzést picivel feljebb, mivel elkezdték ritkítani ezt az erdőrészt, és széles nyom vezet felfelé - sikerül is picit balra tartani a kerítés melletti ösvényről, de aztán korrigálok.
És csak fölfelé, egyre magasabbra... Mondjuk ezt a túrát ezért is szeretem: alaposan be kell osztani az embernek az erejét, hogy a vége se legyen kínlódás.
Nem az, illetve annyira nem :) Egy szakaszon itt is alaposan telepöttyözték a fákat, úgyhogy itt is alaposan meg fog változni hamarosan az erdő képe... A Hosszú-hegy tényleg hosszú, és tényleg hegy, de csak felérek a szintútig, ahol ismét egy pici szusszanás, és jöhet a Szakó-hegy, innen számolva nagyjából 60m-nyi szintje. Nem szeretek emelkedőn felfelé megálnni, de a páratlanul szép panoráma okán most kivételt teszek - ez a szép kilátás a minimum azért, hogy valaki idáig felkapaszkodik :-)


Aztán szuszogósan megyek tovább, kényelmes lejtő a Szakó-nyeregig, majd "ez a part lesz a végső" felkiáltással egy iramodással a Tost Gyula obeliszknél vagyok - innen már csak 120-130m szint még, de kényelmesen, úgyhogy szaporázni kezdem a lépteimet, hogy ne nagyon kelljen rám várni a célban - azért a Rezső-kilátót nem hagyom ki, hiszen onnan is nagyon szép a kilátás - azokra a hegyekre is, amiket nem sokkal korábban a Szakó-hegy oldalából láttam.
Itt persze már sokan jönnek-mennek, sétálgatnak, kerülgetem az andalgókat, befelé morgok a dohányosok miatt, aztán parkoló, Matyi büfé, cél, oklevél, kitűző, autó, Pomáz - jó volt, ha minden jól megy, jövők jövőre is :-)


Track: Track_VASAS_MARATON_2013_szurt.gdb