Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2011. október 30., vasárnap

Egész nap "lógott az eső lába", így családi kirándulás helyett egyedül vágtam neki ennek a rövid sétának - mint kiderült, jól tettem, hiszen nem sokkal az után, hogy célba értem, el is kezdett szemerkélni az eső...
Reggel tehát némi zsámbéki nézelődés :) után megérkeztem Szomorra, ahol a kirakott táblákon felül a parkolást is segítő polgárőrök mutatták, hogy merre van a rajt. Gyorsan leraktam az autót, aztán bent, a sportcsarnokban kiderült, hogy a 10-es távra a nevezés Zsámbékon lesz, és a buszhoz, ami átviszi a résztvevőket, épp az előbb indult el a csapat. No, akkor hátra arc, és tempósan utánuk! Sikerült elcsípni őket, így az első körrel utazhattam át a rajtba.
Zsámbékon a Romtemplomtól picit fentebb, egy szépen rendben tartott présház előtt volt a rajt, ahol a kerek 11-es rajtszámot sikerült megkaparintanom :-)
A Romtemplomnál persze kötelező fotómegállás: kókadt fények, tipikus szomorkás őszi reggel, de a Romtemplom tényleg szép. Aztán persze indulás tovább, a terveim szerint hazafelé majd alaposabban megnézem, hiszen a résztvevők ma ingyen tekinthetik meg - és nem csak a kerítésen kívülről.
Szalag, leírás, mindkettő prímán segíti a tájékozódást, úgyhogy a Szent Norbert tanösvényt kényelmesen megtalálom.  Emelkedik tovább az út, egészen a gerincig, ahonnan most is szép panoráma tárul az ember szeme elé - megpróbálom elképzelni, hogy tiszta időben milyen lehet... Újabb indok, hogy ismét el kell ide jönni.
Az ösvény, amit a szalagok is jeleznek gyakorlatilag párhuzamosan halad a S- jelzéssel, de a gerinc/fennsík Szomor felőli peremén, úgyhogy ahol épp kilátunk balra, ott a távolban feltűnik a Kakukk-hegy is.  Az ösvény több helyen keresztez 2-3m mély vízmosás-szerű árkokat, úgyhogy kellemesen hullámvasutazva lehet haladni.
Terveztem, hogy ahol lehet, ott belekocogok, de valahol elmaradt a futókám, úgyhogy csak kényelmesen sétálok ezen a részen - is.  Aztán egy futó érkezik mögöttem, váltunk pár szót, és csatlakozom hozzá. Aztán pikk-pakk megérkezünk az Óriások lépcsőjéhez, ahol az EP-n nápolyival kínálnak minket. Innen még egy rövid szakaszon együtt megy a 10-es és a hosszabb távok útvonala, aztán a hosszú jobbra, a 10-es táv meg balra, Anyácsapuszta felé megy tovább - én ez utóbbi ösvényre fordulok, és nem sokkal később meg is érkezem a buszfordulóhoz.  Anno a Zongor 45-ön itt köszönt rám egy kisgyerek - most sehol senki, csak az n+1 parabolaantenna bámulja némán az eget az alaposan leharcolt állapotú, itt-ott "dózerérettnek" tűnő sorház tetején...
A ponton egy fiatal srác ücsörög, esernyő, fóliával letakarva a frissítésként itt osztogatott dobozos gyümölcslé  - hiába no, neki jóval tovább tart a mai műszak, mint nekem, aki már túl van a táv felén... Megiszom a gyümölcslét, doboz a szemetesbe, aztán mehetek egyenesen tovább - anno a Zongor 45-ön itt kellett kerülni a tó magas vízszintje miatt, most szerencsére nincs ilyen probléma.
Egy elágazásnál tábla is felhívja a figyelmet arra, hogy innentől kezdve kétirányú szakasz következik, úgyhogy a szembejövő forgalom nem azt jelenti, hogy bárki is rossz irányba halad :-)
Az Anyácsai-tó partján van a következő pont, már jóval korábban kiderül, hogy itt mit kapunk: a szemből érkezők zöme ugyanis út közben pogácsát eszik :-)
A bélyegzés után én is megkapom a friss fincsi pogit, aztán indulok tovább, bár a dombok közé szorult horgásztó nézelődésre csábít...
A zsilipnél Petami és Szötske érkezik szemből - ők hosszabb távot választottak mára - váltunk pár szót, aztán mennek tovább, pogácsát enni :-)
Egy négyes kereszteződés után már ismerős az út: magasles balról az erdő sarkánál, majd  picivel később balra föl...
Szuszogósan, de azért sikerül felérni megállás nélkül a platóig, ahol csak és kizárólag a nézelődés okán állok meg :-) hogy egy újabb nekirugaszkodással a csúcson találjam magam.
A ponton épp tömeg van, ráadásul Attis - akivel reggel, amikor Szomorra értem találkoztam, miközben épp indulófélben volt -  is szembejött, amivel sikerült picit megkavarnia -- kiderült, hogy reggel egy rövid távot ment, és ez már a második "kör" neki. Innen aztán "csak" le kell csorogni Szomorra: picit meredek ösvény, majd a régi kálvária után némi aszfalt, majd cél.
Kerek két óra egy perces idő kerül a papírra, átveszem a szép emléklapot és kitűzőt, megjegyzem, hogy príma volt a szalagozás - tényleg az volt - utána pedig fogyasztok a "szokásos" túramenüből.  Picit hezitálok, hogy menni kéne még egy kört, de most szomori rajttal, aztán úgy döntök, hogy mégsem - ennek köszönhetően nem is ázok meg :-))

Nyomdász csodálkozik, hogy már a rajtban osztogatják a Cartographia-s bónokat - mondom nem, én már célba értem :)
Kapok egy bónusz Horalky-t, beszélgetünk egy keveset, aztán indulok haza - már csepergő esőben... Emiatt aztán a Romtemplom és a színházi bázis  megtekintése most kimarad - majd legközelebb...
 
2011. október 29., szombat

Két kupa, no meg a príma időjárás is egyértelművé tette,  hogy ma ismét végigjárok néhány csúcsot a Budai hegyekben, felmászok az útba eső kilátókba (na jó, majdnem mindbe...), és ezzel begyűjtöm a Budapest kupa, valamint a  Cartographia kupa következő bélyegzését.
Persze nem csak a kupa miatt indultam ezen a túrán: a kellemes őszi időjáráson túl maga az útvonal, meg a kínált látnivalók is vonzóvá teszik ezt a sétát.  Az "egyéni tájolással a Vadaspark - Katonasírok - P3 jelzés" sem jelent problémát, hiszen a Fekete-fej után kényelmes, mondhatni egyenes út vezet a Vadaspark bejáratához, onnan meg egy rövid szakasz kivételével (ami szintén egy nyíl egyenes út) végig jelzett úton lehet haladni - bár mi némi bozótharcot azért beiktattunk :-)
A rajtba a BKV szolgáltatását igénybe véve jutok el, amúgy bemelegítésként a Moszkva-téren a metró lépcsőt fölfelé kocogva teljesítem - azért a végén már kapaszkodni is kell egy picit :-)
A rajtoltatás gyorsan megy, "természetesen" a hosszabb távot választom - csak annyi a változás tavaly óta, hogy a cél a templomkertben lesz, nem az étteremben.
A Kc jelzés lent megy a sétányon, annak ellenére, hogy többen úgy  vélik, hogy az aszfalton... Anna kápolna, irány fölfelé, majd tovább az Erzsébet-kilátóig.
A János-hegyen természetesen fent, a kilátóban kapom a bélyegzést - nulla pontért felmegyek a tetejére, és jól körbenézek, hiszen innen (is) látszik szinte valamennyi kilátó,a hova ma még föl fogok mászni :-)
Pozsonyi-hegy lefelé kocogósan, aztán Szépjuhásznénál pici "nemjólérzemmagam", de szerencsére gyorsan elmúlt.  A Kaán-károly kilátóban is fent van a pont - ez jó, csúcsforgalom itt sincs.
A Hárs-hegyi nyeregnél vágtak ki fákat - a darazsasat pont nem... Kis-hárs-hegy, szánom-bánom, de ezt a kilátót most kihagyom - vannak egy páran fent, inkább nem várok.
Zc - no, ezt a szakaszt nemsokára legalább hétszer (szerk.: tizenötször...) meg fogom tenni :-)
Itt beszédbe elegyedek a későbbi bozótharcos csapatunk egyetlen hölgytagjával, együtt sétálunk le az aszfaltig, majd kapaszkodunk fel a Fekete-fejre.
Bélyegzés fent, édesség lent, ahogy szokott lenni, majd két srác is csatlakozik, és elindulunk a
Vadaspark felé, ahol azért némi állatnézegetést is beiktatunk - persze a cél itt is a kilátó, annak is a teteje :-) Egyébként az "extra" táv díjazásán (ami idén is egy szép bögre volt) is ennek a kilátónak a stilizált rajza látható. Érdekes, hogy a kilátóban egyszerre csak meghatározott létszám tartózkodhat a tábla szerint - viszont lentről nem látszik, hányan vannak fent... Gondolom, ha felér az ember, és kiderül, hogy többen vannak, akkor a fölös létszámnak le kell jönni :-) Vagy esetleg az a megoldás, hogy felkiabál az ember, hogy "hányan vagytok fönt?" No mindegy, mi felmásztunk a lépcsőn, és kész.
A mókusoknál, illetve a medvénél állunk megy picit, illetve a színpadnál, ahol épp a patkányok életmódjáról tart egy kedves hölgy előadást a gyerekeknek.
Érdekes dolgokat mond, de nekünk igyekezni kell, úgyhogy elindulunk a kijárat felé, majd vissza, amerről jöttünk, hogy az itteni Zc jelzést megleljük.
Ez sikerül is, aztán némileg letérünk a tavaly követett útvonalról - ellenben látunk őzeket, miközben az első "bemelegítő" iránymenetet tesszük meg a két jelzett út között.
A következő feladat egy kerítésen történő átjutás - könnyítés annyi, hogy van létra, úgyhogy aránylag gyorsan megy :-) Ez után az egyenesen nyugatnak tartó nyiladékot követjük, majd érkezik balról a tavaly óta létező Z3 jelzés, amin jobbra tartva a "Katonasírok" ep-t találjuk.
Itt picit beszélgetünk a természetjárás múltjáról, lövészetről, erről-arról, aztán tovább indulunk, hiszen most jön, illetve jöhet az "érdekes" része a túrának.
No, a tavalyihoz képest sikerül "mellé" lőni a letéréssel, így a fiatalos erdősávot telibe kapjuk, bőségesen átszőve indákkal, de sikeresen és csak minimális morgással át is verekedjük rajta magunkat a Szarvas-árokig, ami egyébként nagyon szép - pláne, hogy túrázó nagyon ritkán jár erre - bár látunk friss nyomokat, tehát mások is jöttek erre :-)
A túloldalon szépen kikapaszkodunk, majd nekivágunk egyenesen a hegyoldalnak - itt hibáztam, az árokkal párhuzamosan kellett volna fölfelé menni, akkor ez az erősen szederindás rész helyett a tavalyi úton jutottunk volna ki az útra... No mindegy, túléltük, megvan az út, irány jobbra. Aztán egy bevágás balra, magaslessel - menjünk-e arra, vagy inkább tovább egyenesen a járt úton, és később, a szemből érkező jelzést kövessük? Elindultunk fölfelé, eleinte kényelmes csapáson, ami a magasles után azért elkezdett fogyni... Jó, GPS ismét elő: Jobbra előttünk nem olyan messze megy a hőn áhított P3 jelzés... Izé... Bozótos... De olyan igazi harcolós... Mindegy, én megyek. A többiek utánam. Egyfajta túraélménynek jó volt, de hogy jövőre a Z3-on megyek (ahogy az a friss kiírásban is szerepel), az tótzicsi... Vagy legfeljebb a tavalyi rövidítésen, ahol összesen nem volt ennyi bozót, mint itt, ezen a rövid szakaszon... De a lényeg, hogy leküzdöttük. Igaz, utána eléggé szófukar lett a társaság :-) Nem értem, miért...?
Lemegyünk a Tarnai-pihenőhöz, a pontőr a sziklára telepedett le - picit sokan vagyunk, így gyorsan bélyegeztetek, és elindulok vissza a többiek után. A következő pont a Csergezán Pál kilátó, itt is fent vannak a pontőrök, úgyhogy itt is megcsodálhatjuk a panorámát, meg azt, hogy honnan, merről érkeztünk, illetve hogy hova tartunk.
No, innen már csak lefelé... Legurulunk a Z3 jelzésen a rét széléig, onnan tovább balra a Z- elágazásáig (tehát nem a képen látható széles úton), hogy aztán azon sétáljunk be Nagykovácsiba.
A többiek előresietnek, én a "nemjólérzemmagam" miatt ismét lemaradok, de aztán csak beérek a templom udvarán található célba, ahol az oklevél és bögre mellé most egy pár virsli jár, valamint van zsíros kenyér, margarinos kenyér, meg lekvár is.

Köszönöm az alkalmi túratársaknak az együtt töltött időt, és elnézést a bozótharc miatt, tényleg nem volt szándékos :)

2011. október 28., péntek

A túra teljes neve Ну, погоди! 35 - Less Nándor emléktúra a Bükkben - címnek sajnos túl hosszú, de sebaj :-) jókat hallottam róla, no meg a Cartographia kupának is része; telekocsira előző nap összeáll a létszám, úgyhogy reggel némi késéssel ugyan, de elindulunk Cserépfalu felé. Petamit felszedjük Gödöllőn, és a rajtidő végét megcélozva érünk Cserépfalura.
Nem könnyű parkolóhelyet találni, de azért csak sikerül - aztán a rajtban szétválik kis csapatunk: Petami 25-ön megy, SK és Jámbor szintén a 35-ös távon, de ők velem ellentétben nem cserélnek cipőt, úgyhogy egyedül indulok el a faluból kifelé.
Saját idő terhére bakancsot húzok tehát, ráadásul megpróbálok reggelire szert tenni a "bótban" - a rászánható 2-9 percen belül ezt nem sikerül kivitelezni, úgyhogy a többiek már messze előttem járnak valahol...
Príma szalagozás, Egy bucka meg egy bucka (az két bucka) és már ereszkedünk is Cserépváraljára. A faluban az irányjelző tábla mögötti téren kirakodóvásár jelleggel ruha-cipő ez+az kapható...
Az iskolával szemben helyett az emlékműnél jobbra (ugyanott, csak az iskola annyira nem tűnik fel...), előtte azonban egy anyuka+gyerkőc párost igazítok útba - a 12km-es távon indultak volna: ez a cserépváraljai kanyar oda-vissza úgy 6km plusz lesz nekik...
Meredeken fölfelé tartunk, aztán picit enyhül a terep, a Vár-hegy balra van, de mi most jobbra tartunk az úton, hogy aztán balra fordulva a Mangó-tető (milyen szép ősi magyar neve van...) alatt elérjük az első EP-t egy kaptárkő tövében.
Hogy miért kaptárkő? Mert a puha, szürkésfehér tufába még a honfoglalás előtt itt élők vájtak kis fülkéket - méhészkedés céljából.
Hogy merre? Ja, a kaptárkő mellett megyünk tovább fölfelé...  Rendben, akkor a faluból kivezető út csak enyhén emelkedett :-)
A puha kőzetbe mélyen bevágódott szekérútba leereszkedem, aztán picit kilépek, hiszen nem lenne jó, ha sokat kéne a többieknek várni a célban...
Mondjuk felmerül bennem az átnevezés a 25-ös távra, biztos, ami biztos, de aztán ahogy jön, úgy el is száll ez a gondolat - a csodálatos panoráma miatt mindenképp jó döntés volt a "bővített" 35-ös táv, de ne rohanjunk ennyire előre ;-)
Csodaszép az őszi erdő, aztán egy elágazás után jobbra tartva meglátom magam előtt Petamiékat - kényelmes tempót diktálnak, úgyhogy rövidesen utolérem őket - ráérnek, hiszen egy tízessel rövidebbet mennek...
Azért a Lator-patak mentén a Felső-szorosban együtt sétálunk, rohanni nekem sincs kedvem, hiszen igencsak rég volt, amikor legutóbb erre jártam...
Mikor is? Ha jól emlékszem, 1989 őszén... Aki akkortájt az NME bánya- vagy kohómérnöki karának hallgatója volt, annak elég, ha azt mondom KÁCS :-) Régen volt, na...
Persze csak rövid szakaszon egyezik az akkor tett kirándulásunk útvonala a mai túrával, de azért -így utólag, a beszámoló megírásakor rájövök, hogy miért volt olyan ismerős ez a környék, miért tűnt úgy, hogy már jártam itt...
A Dobi-rét előtt ellépek a fiataloktól, a bélyegzés után szépen mutatja a szalag: balra a kényelmes erdei úton. Picit később a leírással ellentétben jól jelzett S- jelzés érkezik jobbról.
Aztán meredeken le egy vízmosás jellegű völgyecskébe, utána pedig... "Nézz a lábad alá - aknamező" következik :-)
Rendszeresen használt legelő, na... Mint tudjuk, minden inputból output lesz - bár itt inkább outpotty van - az viszont bőségesen :-)
 A legelő után átkelünk egy patakon, majd egy aszfaltcsík keresztezése után rövid emelkedőt kell megmászni a Perpác-rétig. Itt a 12km-es Geotóp napi túrának van ellenőrzőpontja, mi mehetünk tovább a tanösvényt követve.
A Hór-patakon kényelmesen átkelünk, az aszfaltcsík előtt pici tanakodás - jobbra megyünk tovább. Várom már a kajapontot - érzem az elmaradt reggelipótlás hiányát... Aztán csak elérkezik az Oszla tájház felé a leágazás - itt ismét találkozom a Cserépfaluból visszafordított párossal: kértek új rajtidőt, és másodszorra már jó irányban indultak el a rajtból.
A veszélyes jókedvre figyelmeztető táblán mosolygok egyet, aztán néhány szelet zsíros, meg margarinos kenyér elfogyasztása, illetve saját bögrém terhére utánaküldött szörp után még csodálom egy picit a tájat - igen, oda fogunk fölmenni :-) Azt itt még nem tudom, hogy milyen lesz a fölfelé, bár hallomásból... Szóval meredek és hosszú.
Motoszkál bennem a 25-re való átnevezés gondolata - rákérdezek, de a szükséges tudás birtokosát nem találják, úgyhogy ezen kérdés egyelőre megválaszolatlan és ennek folyományaként eldöntetlen marad...
Vissza az aszfaltra, és tovább a patak mellett... Egy család apró gyerekekkel sétál, az apróságoknak tetszik a bot - elkérik, odaadom, próbálják ki :-) Örülnek, és ez a jókedv rám is rám ragad, aztán persze gyorsabb tempóra váltok, és elbúcsúzunk - minden esetre kellemesen feldobott ez a találkozás. A feltételes ponton természetesen van pontőr, aláírást kapok a lapra, és megyek tovább, megelőzve egy nagyobbacska harsány gyerekcsoportot, aztán...
Aztán balra át, és neki az emelkedőnek. Durva. Nem kicsit, ellenben nagyon. Olyan igazi "a füleden is levegőt akarsz venni", pláne, ha egyben akarom leküzdeni :-) Ráadásul alattomos is: látja az ember maga előtt a gerincet feltűnni (jaj de jó, már csak addig kell fölfelé...)  - aztán jobbra hajlik az út, és máris a gerinc egy magasabb része van előttünk. És ezt legalább kétszer játssza el az ösvény... Aztán persze felérek, a kövesútra is kikapaszkodok, és lassan, de megyek tovább, mert ilyenkor (sem) jó megállni, nem csak az emelkedőn.
Az ódorvári pontnál a bélyegzés mellé egy szelet Horalky jár, meg a kérdés, hogy melyik táv - 35, mondom, mire a válasz annyi, hogy akkor a felső úton kell menni... Azt nem teszik hozzá, hogy "de utána rögtön jobbra, a szalagokat NE vedd figyelembe..." Én meg szépen elrongyolok a príma szalagozást követve a szintúton...
No, ezt nem kellett volna - legalább is a kiírás szerint, ugyanis a panoráma az csodálatos, úgyhogy bőven kárpótol a plusz kilométerekért - jobbra az Ódor-hegy. balra mintegy 250 méterrel alattunk a Hór-völgy.
A Török-rétnél sem fogok gyanút, megyek tovább balra, a Mákszem oldalában futó kerítéssel lezárt erdőgazdasági úton. A kerítéseken természetesen létrán lehet átkelni - az egyik "hagyományos" kerítésmászó létra, a másik viszont sima szobafestőlétra - komoly láncokkal rögzítve az oszlophoz...
Aztán csak kezdem hiányolni a Völgyfő-házat, beleolvasok az itinerbe, ott van egy jobbos letérés is, miközben a Török-rét elágazásának nyomát sem találom benne.
Akkor és ott elhangzott tőlem néhány, itt nem idézhető gondolat a rendezéssel, meg a szalagozással kapcsolatban... Szerencsére épp senki sem volt a közelemben :-) Irány vissza, futók jönnek szembe - igen, ti mentek jó irányba, mondom, és robogok tovább. Aztán egy lány meg egy fiú jön szembe - ők viszont a 35-ös távon vannak, így visszafordulnak velem együtt...
Szép ez a bő 2km, de nulla pontért, pláne úgy, hogy rám fognak várni a célban... Plusz hab a tortán a Kövesdi kilátónál lévő pont zárási ideje - Utólag végigszámolva a korábbi rendezéshez képest hosszabb távval a pontzárást, bizony 30-40 perccel később illett volna azt a pontot zárni... 
Szóval sietnünk kell, úgyhogy a TuHu-s térképet megnézve úgy döntünk, hogy a Török-rétnél nem jobbra, a pont felé megyünk, hanem balra, a murvás úton, a másik oldalról kerüljük meg az Ódor-hegyet. A panoráma persze itt is szemet gyönyörködtető, azonban az óra kegyetlen, így fotómegállás nem nagyon van.
 Végre aszfalt, tanakodás, térképnézegetés, aztán másodikra eltaláljuk, hogy merre kell menni - enyhén fölfelé, Völgyfő-ház... Innen már csak bő 5km a Kövesdi kilátó - és van bő 70 percünk a pont zárásáig... Trappolnánk, de a Felsőtárkányi patak völgyére nyíló kilátás azért meg-meg állít minket... Egy tarvágásos rész után ellépek a fiataloktól - legalább  én érjek be a pontzárásra, hogy tudjak szólni, hogy még vannak mögöttem...
Szinte percre pontosan pontzárásra érek a Kövesdi-kilátóhoz, kapok nápolyit, meg príma útbaigazítást (ha már előadtam, hogy jól megkevertek Ódorvár után a szalagok...), cserébe elmondom, hogy legalább ketten még vannak mögöttem... Aztán beérkeznek ők is, a pont tényleg bezár, és elindulnak az oda-vissza szakaszon le, a nyereg felé, szemben a forgalommal. Aztán persze megállnak, mert jó pár túrázó érkezik, és nekik is adnak bélyegzést...
A nyeregből jobbra lefelé, Bükkzsérc irányába robogok, a Novaji-kunyhónál élesen balra követem a jelzést... erdőszél, rét, előttem távol a völgyben Bükkzsérc...
A faluba aszfalton kutyagolunk be - nem esik jól a talpamnak... A település túloldalán még vár egy aprócska tréfa: meg kell mászni a Nyomó-hegyet... Megteszem, igaz, a poénból kirakott táblákon és feliratokon inkább csak kínomban vigyorgok... Bár a "Védd a fákat egyél hódot pontőrt" azért tetszik :-D
Megvan ez a pont is, egy, a feljövetelnél sokkal szolidabb lejtő után rövidesen beérek Cserépfalu pincesorára, onnan meg kényelmesen besétálok a célba.

Jámbor segít elintézni az adminisztrációt, én megyek, és gyorsan bekanalazom a levesemet, aztán indulunk haza.

Először jártam ezen a teljesítménytúrán, és remélem, hogy még sokszor jöhetek, ugyanis minden tökéletesen klappolt -  az elkavarásomat a saját figyelmetlenségem számlájára írom, bár szerintem a végig nagyon jó szalagozás miatti "kényelem" is közrejátszott benne.

2011. október 18., kedd

Ötödik alkalommal indultam ezen a túrán, idén is bevállalva a hosszú táv seprését, hiszen tavaly azt mondtam, hogy ha előrébb kerül a két utolsó pont zárása, akkor jövök seperni :-)
A pomázi aszfalton próbáltam tempósan menni, mert onnan még messze volt a vége - és persze nem gondolni arra, hogy Marót után mi vár rám...
Az út mellett az irányjelző táblán a "Dobogókő 18" (km) feliratot látva a régi poén jut eszembe, hogy de mi tudunk egy hosszabb utat az erdőn keresztül...
A festékboltot évek óta festik :-D szerintem ötletes, és ahogy elnézem, igencsak jó minőségű a festék, mert nem csöpög, nem folyik meg - és nem is nagyon fakul az évek alatt...
A János-forrás medencéjét fedő vasbeton lap el van törve - a jó ég tudja, hogy kik és hogyan csinálták...
No mindegy, szerencsére senki nem esett bele.
Az emelkedőt igyekszem egyben, megállás nélkül megcsinálni - nagyjából sikerül is, de azért jól jön a Petőfi pihenőnél egy pici szusszanás. Sokan jönnek mögöttem, de mindenki a rövid távon, úgyhogy mehetek nyugodtan, hiszen seperni csak a Király-kúttól kell majd.
 A Kő-hegyi turistaház az első ep, itt a citromos tea szokás szerint príma, bent is szét lehet picit nézni (köszönjük!), aztán tovább.
A Vasas-szakadékhoz vezető oda-vissza elágazása jól jelzett, megcsinálom a kitérőt, majd trappolok föl a nagyjából szintben haladó földútig. Idén jobb volt a terep,mint tavaly, legalábbis nem volt annyira feltúrva - viszont a táblánál, ahol balra bemegy a S- az erdőbe egy szalag a földön. Felszedem, és kettétépve kötöm fel, hogy az útról is jól látható, egyértelmű legyen a letérés, bár a S- jelzés is egészen korrekt ezen a részen.
A Lajos-forráshoz vezető aszfaltot keresztezem, aztán egy ösvénnyel hamarabb megyek be a másik oldalon az erdőbe, de ahogy visszanéztem, a jelzésnél is korrekten ott volt a szalag.
A forrásnál tömeg, elindulok fölfelé az elhagyatott  ház mellett, a pont táblája az úttal párhuzamosan a korlátra kötözve - picit igazítok rajta, aztán a szépen és bőségesen kirakott szalagok mentén irány jobbra le. Itt örülök, hogy ezt nem nekem kell begyűjteni, mert tényleg bőven lett szalagozva ez az ösvény, ami itt a magas fűben-gazban halad egy darabon, aztán egy erdészeti utat keresztezve ismét fák közé ér.
Egy vízmosás következik, majd rövid kaptató után a Kőrösi-Csoma emlékmű, meg az innen feltáruló csodálatos panoráma következik - sokan pihennek itt, úgyhogy nem időzök sokat, pláne azután, hogy osztok-szorzok, és a Király-kútig hátralévő távot hosszúnak, a rá felhasználható időt meg rövidnek találom. A gerincen kocogok egy picit, látok néhány szalagot, aztán meredeken lefelé: Dömörkapu következik.
A ponton langyos csoki :-) az ellátmány, hiába mutat októbert a naptár, egyszerűen meleg van... Aszfalt, patakpart, két gázló, híd, Lenkó-emlékmű, milyen virág... Túratársak töltik a rajtban kapott totót :-)
Az OKT-pecsétnél kéktúrázókkal találkozunk, megerősítik, hogy ez az első bélyegző Dobogókő után... Aztán a leírás szerint a K+ felé indulunk - mint kiderült, a K- már a Sikárosi-rét túloldalán halad újra, úgyhogy jövőre ezt javítani kell a leírásban.
A P-K- közös szakaszról ismerősök jönnek szembe: ők az újonnan felfestett K--ot követték - jövőre tehát, ha minden így marad, a leírást ismét javítani kell.
Király-kútnál a pontőr majdnem nem enged tovább :-) aztán megenyhül, mikor kiderül, hogy én seprem a hosszút :-)) 18-20 perccel előttem ment el az utolsó ember a hosszú távon, úgyhogy szaporázom a lépteimet, pláne, hogy 12:20 táján jár az idő...
Az aszfalt keresztezése előtt a tavalyihoz hasonlóan sikerül lemennem a jelzésről - komolyan mondom, nem tudom, hogy hogyan sikerült, de a következő Vasas maraton előtt azért meg kéne keresni ezt az elágazást...
Az út túloldalán gyakorlatilag csak lefelé, egészen a Duna szintjéig (jó, itt-ott hullámvasutazva egy picit), úgyhogy belekocogok, ne kelljen a hátralévő két ponton sokat túlórázni.
A track alapján úgy tűnik, hogy a Malom-patak völgyében sikerült "alternatív", avagy a régi P- jelzést követve kocogni - a kikapaszkodásnál szalag, no, ezt már nekem kell begyűjteni - így is teszek.
Robogok tovább, a hídnál nem kell megállni, mint tavaly, minimum 15 perc előnye van az utolsó hosszú távosnak...
A Szentfa-kápolna után nem sokkal egy frissen dózerolt csapás vezet ki az aszfaltra, ezt sikeresen benéztem, és innen az aszfalton mentem lefelé - remélem, ezen a részen nem volt szalag :-(
Dömösön volt, szedtem szépen, majd Duna-part, két résztvevő még a ponton: a lány kiszáll, picit győzködjük, de nem - elköszönünk, és a túratárssal közösen szedjük a bőven kirakott szalagokat...
Ja, a süti nagyszerű volt, köszönet érte! Szalag tényleg bőven volt  - szépen megy is vele az idő...  Marót szélénél a srác előrerobog, én kényelmesen sétálok - Pygmea a buszmegállóban bélyegez, meg korhol, hogy egyel korábbi buszt szerette volna elérni :-) Jövőre Dömös meg Marót zárhatna -akár nem hivatalosan- fél órával később, mint idén, vagy tényleg el kell 8-kor indulni seperni az utolsó túrázókkal együtt...
Marót szélén még utolérem a srácot - tett egy kitérőt jobbra a P--on... Egy szalag esetleg jól jött volna ide is, bár picit már herótom volt tőle.
Az aszfalton már alig látható a jelzés balra, szalag viszont van - ennek a begyűjtésén még osztozunk, aztán a kolléga elrobog fölfelé - szorítja a szintidő.
A hosszú-hegy tényleg hosszú, a Szakó-hegy előtt le is ülök picit pihenni, meg erőt gyűjteni - ez a kb. 60m szint, pláne, ha az ember nem tudja, hogy itt mi vár rá... Szóval nem esik túl jól. Ha tudja, akkor sem igazán - viszont a panoráma itt is bőven kárpótol a kapaszkodásért.
A Szakó-hegyről lefelé egy elszórt szalag - no, akkor nyugodt lehetek, a kolléga nem kavart el fölfelé :-))
Szakó-nyereg után azért elmormogok az orrom alatt némi jókívánságot az emelkedő családjának, de csak sikerül egy nekirugaszkodással felcaplatni - miközben pont a szemembe tűz a nap... Aztán a Jász-hegy gerincén még némi kényelmes szint, majd sűrűsödő gyalogosforgalom, nem rohanok, számítok a fuvarra lefelé :) és sikerül is gyakorlatilag pont a célzárásra beérni.

Ötödik éve járok teljesítménytúrákra, és ahogy elnézem a statisztikáimat, nagyon kevés olyan gyaloglat van, amit idén ötödször teljesítettem. Ez az egyik. Nem véletlenül: Csodaszép útvonal, ami fizikailag és agyban is (beosztani az energiákat!) kellemes kihívás, az időpontját tekintve talán a legszebb őszi arcát mutató erdő... És persze korrekt, jól elosztott EP-kkel megoldott rendezés.
Jövőre? Úgy gondolom, nem tehetem meg, hogy ne jöjjek - jó túrázni, és jó, ha picit is, de rendezők segítésével valamit visszaadni a teljesítménytúrázó közösségnek is.