Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. szeptember 14., vasárnap
A tervek között a maraton szerepelt, hiszen tavaly még az a hír járta, hogy ez lesz az utolsó rendezés, de aztán másképp alakult - a táv is, meg szerencsére a túra sorsa is.
Reggel iskolai "ismerkedős" programra elviszem a lányokat Dunakeszire, aztán irány a Budagyöngye - szemben vele van egy parkoló, ott rakom le a kocsit, majd megyek a buszt várni..
Jön is a bilikék jármű, felszállok - rögtön két ismerős :-) No, akkor legalább a rajtig nem egyedül megyek :)
Budakeszin majdnem fent maradunk a Tesco-hoz menő buszon, de még időben kapcsolunk, és a jól ismert útvonalon elindulunk a rajt felé.
Csepereg az eső. Nagyon csepereg. Esik. Szakad... Rohamtempóban húzzuk magunkra az esőkabátokat - én még beállok egy eresz alá szerelvényt igazítani, úgyhogy lemaradok picit.
Sajnos az eső miatt a mamutfenyőkhöz vezető sétányon épült új hidat nem tudom megörökíteni - minden esetre nagyon szép lett.
A rajtba érve csendesedik az eső, túratársak elindulnak, én kényelmes tempóban indulok utánuk - az eső eláll, de az esőkabátot azért sem veszem le - esőriasztónak talán beválik.
Az útvonal eleje változott, szalagok mutatják, merre. Akinek nem tetszik, annak Fel is út Le is út... Jó, akinek tetszik, annak is :-)
Az eső gyakorlatilag elállt, 50-es távon indult fiatalokkal sétálok a következő pontig, egészen kényelmes tempóban. Az irtás most sem tetszik, de ez van - az erdőt leművelik, ugye? Szerencsére egy elég nagy területen (még?) megmaradt az erdőborítás, minimális aljnövényzet, sok puha moha, és szinte ligetesen ritkán álló fák. Csodaszép. Mint ahogy az irtásban elénk táruló panoráma is... 
Néhány kerítés, létra, átmászunk. A ponton pecsételés, majd jobbra, a jól ismert úton tovább A kőbánya bejáratánál szalagok, felirat, veszélyes bemenni. Rendben, nem megyünk :-) 
Néhány kerítés leküzdése után balról érkezik a Z3 jelzés, amin jobbra fordulunk, majd "kimegyünk" a bekerített területről az utolsó létrás kerítésmászás teljesítésével.
A Telkibe vezető műúton meglehetős forgalom van, de azért gyorsan átjutunk a túloldalra. A Z3 jelzésen emelkedve picit ellépek a társaságtól.
A Tarnai-pihenőnél a pecsét mellé egy szelet süti is jár (köszönjük), itt nem ácsorgok sokáig, hiszen még van az emelkedőből, egészen a Z3P3 elágazásig.
Egyedül robogok a jól ismert úton, azon elmélkedve, hogy csak az elmúlt 7-8 évben mennyit változik az erdő... Ahol egykor keskeny ösvényen bozótharcot vívva lehetett haladni, ott most széles erdei "sztráda" van...
Aztán ismét keskeny ösvény - milyen lenne, ha egyszer csak itt is erdészeti feltáróutat nyitnának? Brrr...
Érkezik a P- jelzés balról, Nagykovácsi felől, hogy némi szinttel meglepve az erre járót a Vörös-pocsolyás háthoz vezessen. Illetve még tovább is, de ez most nem az a túra :-)
A Vörös pocsolya nagyon szépen mutatja magát - hiába, volt miből feltöltődnie. A pontot picit odébb találom, beszélgetek picit az ismerős pontőrrel, aztán robogok tovább a kényelmes ösvényen Remeteszőlős felé, ahol ugyan aszfalt vár, de legalább lehet haladni.
A csendes aszfaltos úton egy lány kocog, gyalogolva nagyjából tartom a tempóját, aztán a Remete-szurdokban a pecsételés miatt lemaradok picit - hiába nekem ezt is kell :-)

A szurdok után ismét aszfalt, ráadásul némi emelkedővel - nem sok, de elég arra, hogy ne szeressen az ember...
A templomban most nincs esküvő, van viszont pont a szokott helyen - pecsételés közben kiderül, hogy valóban átveszik a korábbi rendezőktől a stafétabotot, úgyhogy ha minden jól megy, jövőre is lesznek Meteor túrák. Úgy legyen...
Ismerős ér utól, felveszem a tempóját, és együtt gyűrjük le a még hátralévő néhány kilométernyi aszfaltot a Nagyrét sarkáig, ahol "mutatóba" még kapunk egy pici erdőt :-)
A gyermekvasútnál induló szól, úgyhogy szépen menetelve fejezzük be ezt a gyaloglatot.
A célban a díjazás szokás szerint egy míves tűzzománc jelvény, illetve egy 2dl-es dobozos gyümölcslé frissítés gyanánt. Mint eddig minden alkalommal, most sincs külön oklevél vagy emléklap - az itiner első oldala szolgál ilyen célokat - de nem is hiányzik, hiszen nem a papírért, hanem a természet és a mozgás nyújtotta élményekért túrázunk, vagy nem?
Remélem, hogy a részben új rendezőkkel is megmarad ilyennek ez a túra, és még sokáig gyűjthetjük a teljesítések számától függően változó színű jelvényeket :-)
2014. augusztus 30., szombat
Nyáron a családdal már jártunk itt, és akkor megfogadtam, hogy vissza kell jönni valamikor, mert csodaszép a környék. Így is lett, igaz először az volt a terv, hogy családdal "még egy utolsó hétvége a nyáron" alapon jövünk, de a kisebbik lányom péntek délutánra(!) berakott évnyitója miatt ez a terv kútba esett.
A Cartographia kupához viszont kell ez a túra, úgyhogy gyors telekocsi szervezés után szombaton reggel kényelmesen vágtunk neki a Budapest - Bakonybél útvonalnak.
Nem igazán a rajtidő elejét céloztuk meg, így aztán parkolóhelyet picit keresgélni kellett, de sikerült, úgyhogy egy gyors nevezést követően neki is vágok az egyik útitárssal a  20km-es távnak.
A Gerence-patak völgye szép, igaz, most nem kocogok, mint nyáron, amikor erre jártam, hiszen picit több táv meg szint van előttem, mint legutóbb. A kötelek megvannak a patak mellett, kényelmesen veszem az akadályt, és nemsokára az első pontot mutató gombás molinó is feltűnik.
A fincsi vajas kekszből repetázok, aztán rövid aszfalt visszafelé, hogy utána megkezdjük a tanösvényen a kapaszkodást fölfelé.
Halomsír balra, tájékoztató táblák jobbra, majd egy bagós nénit kikerülve tempót váltok. Hamar elmaradnak mögöttem, amíg lehet, tolom fölfelé erősen. Ebben csak a tanösvény szép táblái "akadályoznak meg", hiszen ha már erre járok, akkor el is kéne olvasni azokat :-) Na jó, majd otthon a fotón elolvasom, most inkább megyek, darálom a távot meg a szintet.
Egy röpke aszfaltos kitérő, de a kilátásért megéri, aztán még némi szint, és balra feltűnik a radarállomás - egyesek szerint állványra rakott, nagyra nőtt golflabda.
A ponton citromos vízzel és narancsdarabokkal kínálnak - frissítés után felkapaszkodom még a kilátóba is. Kilátás még azért van, de teljes körpanorámát ne várjon senki.
A nézelődéssel persze megy az idő, úgyhogy a jó átlagsebességnek annyi - de hol másütt nézelődjön az ember, ha nem ott, ahol még nem járt, nem igaz?
Meredek ereszkedés jön, aztán magas fű, utána pedig nyílt terepbe futó, meredek, kellemetlenül köves vízmosta ösvény. Itt már elkezdett rendetlenkedni a gyomrom, de azért igyekszem tempósan haladni Szépalma felé.


Kisszépalma után egy táblánál kiderül, hogy miért is van egy nagy terület tarra vágva ezen a részen... A 100 év körüli korú szlavón tölgy állományt kellett a gyapjaspille-tarrágást követő lisztharmat fertőzés miatti károsodás miatt 2006-ban letermelni, és a területet kocsánytalan tölgy elegyes bükkös erdő létrehozásával felújítani.
Egy kevés erdő még, aztán karámok között, nyílt terepen vezető széles földúton gyalogolok Szépalma felé, ahol néhány éve jártam.
A szürkemarhák megvannak, a kis tó is - a gcszea geoládát most kihagyom, helyette a pontot próbálom megtalálni.
Picit távolabb, az út mellett balra egy fa alatt kapom a következő bélyegzést, meg egy almát.
Innen már gyakorlatilag nem lesz szint - a végén egy rövid szakasz kivételével, igaz, aszfalt az bőven várható. A pont után még megcsodálom a panorámát, aztán balra tartva az erdő szélen látható szalagok irányába vezető csapáson megyek tovább.
Az erdőbe érve kényelmes földút következik, aztán szinte a célig aszfalt... Ettől az apróságtól eltekintve a Száraz-Gerence völgy csodaszép, sajnos az idővel nem állok jól, úgyhogy kevés fotó készül (emiatt aztán eldől, hogy ide is vissza kell még jönni máskor is). A patakmederben, meg az út szélén azért nagyon látszik, hogy milyen az, amikor nem száraz ez a völgy... Iszonyatos ereje van a víznek - ha épp erre jár :-)
Azért a "nulla km-es" jelzést megörökítem - ilyet se lehet sok helyen látni, úgy gondolom.
Kicsivel később picit kiszélesedik a völgy, szalagok mutatják, hogy az aszfaltról balra le kell térni. Pici földút, némi emelkedővel megspékelve, utána már Bakonybél szélső házai következnek.
A Zircre vezető műút ivét levágva, a jelzést követve lesétálok a faluba, ahol a célban mindenkit nagyon kedvesen fogadnak - nem mellékesen az adminisztráció is gyors - a célban kapott bón ellenében fogyasztható meleg kaja meg finom, köszönöm, nagyon jól jött.
Útitársaim a hosszabb távon indultak, úgyhogy kényelmesen kipihenem magam, mire megérkeznek - de ez kell is a hazafelé vezető út előtt.
Szép, és jól jelzett útvonal, lelkes szervezők, korrekt rendezés, úgyhogy csak ajánlani tudom ezt a túrát.

Track: Track_MAGAS_BAKONY_20_szurt.gdb