Túrablog

József Attila emlékére szervezik ezt a túrát már hosszú évek óta, szerencsére idén már nem ütközött vele a Gyermekvasút 10, ami nálunk családilag "kötelező" séta, így ismét az indulók között találtam magam délelőtt 10 tájban a hűvösvölgyi buszvégállomáson.
A nevezés gyorsan ment, aztán mielőtt elbeszélgettük volna a dolgot, a nevezési díjat is átadtam a nevezést intéző idős úrnak, aztán némi segítséggel megtaláltam a Solymárig közlekedő busz megállóját.
A sofőrt megkérdezve kiderült, hogy Solymár, Kökörcsin utca megállóig kell utazni - plusz segítségként a megállót "Kökörcsin utca, Rózsika forrás"-ként mondta be - köszönjük!
Az Alsó-Jegenye-völgy hozta a szokásos tavasz eleji formáját - itt-ott kevéske sár, kirándulók helyett inkább csak helybéli kutyasétáltatókkal, meg néhány kulturált kerékpárossal - és persze a Rózsika-forrásnál egy ep-vel, ami kiírás szerint valójában a túra rajtja.
A forráshoz vezető híd még tartja magát, de elég csúnyán megsüllyedt a túloldali vége - remélem, helyrehozzák, mielőtt arra a sorsra jutna, mint pár éve az első néhány híd itt, a völgyben. 
Kényelmes tempóban sétálok,  egy családfő olvassa hangosan a völgy leírását - szóba elegyedünk, szeretnének még szép helyeket látni - javaslom a Kálváriát, hozzátéve persze azt, hogy a vége aránylag húzós emelkedő, és hogy ha felértek a sorompóig, akkor előtte balra kell tartani, és utána jobbra felfelé megy az ösvény.
Nem tudom, végül felmentek-e odáig, az viszont biztos, hogy az ominózus sorompó környékén ebből az irányból nem látszik, hogy merre is megy a jelzés, úgyhogy talán nem volt hiába a részletes magyarázatom. (Remélem, a Sárga túrákra vagy pótolják a hiányzó jelzéseket, vagy legalább némi szalagot kiraknak. Mondjuk ismerve a szervezőket, ebben biztos lehetek...)
A sorompó előtt tehát balra, majd fölfelé az ösvényen, keresztezve a másik széles erdei utat, hogy aztán erősen hullámvasutazva a Kötők padjánál szusszanjak egy fotómegállásnyit :-)



A  megállás olyan "jól sikerült" hogy utána Virágos-nyeregig egy szuszra végigtoltam - szemből közben érkezett egy ismerős, - akit olsen régebbi beszámolójában  "flanellinges Peti"-nek nevezett :-) "Nem kispistázok busszal"  mondta, aztán robogott tovább a rajt felé - a príma idő miatt nem a szokásos ingben, hanem pólóban :-D Az persze nem volt kérdés, hogy a túrán még fogok vele találkozni, csak az, hogy mikor és utol.
A tempós robogás következtében Virágos-nyeregnél álltam meg csak, a lakókocsi-büfé kínálatára nem vágytam, bár a reggelit ma nem (ma sem) vittem túlzásba, de bíztam a Hűvös-völgyi lángosban :-D
Az idő csodás, a terep szintén, a virágok immár tényleg a tavaszt jelzik, úgyhogy jó kedvűen szedtem a lábaimat, és készültem a túra második komolyabb szintjét adó Újlaki-hegy meghódítására :-D
A meglepetés a hegy aljánál ért: a pontőr ugyanis oda települt ki -a csúcs (avagy környéke) helyett, és a résztvevőknek "az erdészet nem javasolta, hogy arra menjen a túra, mert csúszik, és nem akarunk balesetet" magyarázattal a hegy alatt vezető jelzett utat javasolt.
Távban mondjuk nincs különbség, szintben viszont 50-60m mínusz nekik...
Minthogy a túra után írom ezt a beszámolót, így kitalálható, hogy nem voltak emberevő szörnyek az Újlaki-hegyen átvezető S- jelzésen, sőt, sár is csak az ösvényből pár év alatt terepjáróval is járható úttá szélesített úton díszelgő aránylag friss keréknyomban volt... No mindegy.
Ahogy később hallottam, a DINP "nem szeretné", hogy a csúcson legyen az erre vezető túrákon ellenőrzőpont. Biztos nagyon zavarnák a siklóernyősöket... Másra ugyanis nem tudok gondolni, hiszen a taposási kárt (ami az itt található kökörcsinre tényleg veszélyes) azt pont nem a turistaúton sétáló természetjárók okozzák - pláne, ha még a pontőr fel is hívja a figyelmüket arra, hogy csak óvatosan, és csak a kijelölt úton, és pluszban néhány szót szól az itt található védett növényekről...



A túloldalon lefelé is príma száraz úton érkeztem a parkolóhoz - itt még azt gondoltam, hogy talán a határkőnél kezdődő meredek lefelé lesz problémás, de az is teljesen rendben volt, úgyhogy végképp nem tudom hova tenni a "nem javasolt, mert csúszik" dolgot...
Hűvösvölgyben nyitva volt a lángosos, úgyhogy megálltam egy tejfölös-sajtos verzió erejéig - a nem túl pörgős kiszolgálás miatt közel negyed óráig tartott, de nem volt baj - a fincsi lángosért megérte.
Egy nekirugaszkodás, a "jövő értelmisége" egy szeletéből álló ordibáló, illuminált csapatok kerülgetése, és máris a Kaán Károly kilátónál kerülgethetem a szintén nem józan egyetemistákat...
Kár, hogy a kulturált viselkedést nem tanította meg nekik senki, mint ahogy azt sem, hogy az erdőben - bár az állatok otthona - pont nem állat módon kell viselkedni.
Szerencsére a kilátó után "elfogytak" ezek a tájidegen hordák, így a Szépjuhászné állomásnál ücsörgő pontot már kellően nyugodtan kereshettem meg - némi ismerősi segédlettel :)
Elköszönök Barnától (aki Szőke, bár eredetileg fekete, de egy ideje inkább ősz), ő már indul, én meg csak most érkeztem, és még vizet is vételezni szeretnék valahol. Az állomás sarkánál le van dugózva a csap, úgyhogy marad a "kék kúti víz" - az még üzemel.
Próbálok tempósan haladni a kellemesen hullámzó úton, amikor "flanellinges Peti" érkezik, és bosszankodik az erdőt telefüstölő-büdösítő dízelmozdony miatt - valamennyire egyet tudok vele érteni, az persze jó kérdés, hogy normális villamos vontatásra hogyan lehetne biztonságosan átállni...? És persze miből...
Kicsivel később Barnáékat érem be - jó tempóban haladok, úgyhogy csak köszönök nekik - aztán Barna is rákapcsol, és a nem túl gyors alkalmi társaságát lecseréli, és együtt "száguldunk" a cél felé.
Csacsi-réten egy rövid szusszanás - néhány túratársat útba igazítok - sok fán szép, új jelzésalapok virítanak - sajnos kell, mert már ezt a környéket is rendszeresen "megtiszteli" a baltás (jelzés)gyilkos :(
A S-Z+ elágazásnál nincs pont, de ezen már nem csodálkozunk, hanem megyünk tovább.
Itt kezdődik a ritkábban járt környék - a "ritkábban" persze relatív, szerintem a cipőm önállóan képes lenne végigmenni az útvonalon :-) ami Nagyszénászug után a Kies-völgy oldalában halad - a fák között szép panorámával. Nagyon szép ez a völgy, még így iz, hogy az aljában khm. alaposan megritkították a fákat.
Egy rövid, de húzós emelkedő után Sorrento következik - most nem fúj úgy a szél, mint az egyik tavalyi gyaloglaton, úgyhogy lehet gyönyörködni a természet faragta alakzatokban  - persze csak módjával, hiszen a cél még egy picit odébb van :)
Budaörs határában jobbra fordulunk az Felsőszállás utcán, ami nagyjából szintben halad, itt-ott szép kilátást biztosítva a Kopárokra.
Aztán jobbra térve előbb a Ló- majd a Csík-hegy oldalában futó ösvény kerül a talpunk alá - itt ott azért elgondolkozom azon, hogy csúszós-sáros időben, avagy télen, havas-jeges körülmények között azért nem piskóta ez a meredek oldalban futó keskeny ösvény...
A Törökugratót alaposan megnézem, hiszen a Sárga 70 vége, ha minden igaz, felvisz a tetejére - érdekes érzés lesz majd közel 70km után lenézni rá :-) 
Néhány kanyar után jobbra kiágazik a sárga háromszög jelzés - túratársak megnézik a panorámát, mi sietünk lefelé - aszfalt, lakott terület, garázsbolt az út jobb oldalán - Cél.
A célban a szokásos fém függő a díjazás, a boltban veszek egy egy hónapja lejárt kólát (ezt csak később veszem észre...) - igaz, olcsóbb az 1 liter, mint Hüvösvölgyben a lángososnál a fél...

Kisétálunk a buszhoz, bő fél óra múlva jön - bár reggel még azon gondolkodtam, hogy visszasétálok a KFKI-ig, de letettem róla :-)


Track: Track_A_VAROS_PEREMEN_2013_szurt.gdb 

 A péntek esti szitáló eső után nagyon nem volt kedvem a hét végén túrázni, így a Téry idén (is) kimaradt, viszont a Budapest-kupához illene gyűjtögetni a pontokat, no meg ezen a túrán már sokszor voltam, és tudom, hogy kellemes erőpróba - a rövid táv ellenére is, hiszen szint az bőven van benne...
Este még korai rajtot terveztem, aztán úgy alakult, hogy a rajtidő vége előtt nem sokkal sikerült megérkeznem - a korábbi teljesítések előtt néha bemutatott városi elkavarás nélkül - így aztán megvártam a futók indítását, és jócskán 10 óra után vágtam neki a Hunyad-orom meghódításának, a jól ismert útvonalat követve.
Picit csúszkálós - szuszogós volt a kapaszkodás, de ment egyben - igaz, a csúcson nem igazán tökéletes artikulációval tudtam köszönni a pont őrzőinek :-D
Minthogy elég régóta itt ácsorogtak a nem igazán tavaszias időben, így nem csoda, hogy örömmel és sebesen zárták a pontot, és pikk-pakk elindultunk lefelé.
Persze a panorámát kötelező megörökíteni, de aztán robogunk le a parkolóig - na ja, bottal könnyű :-)
Azért Geri is leérkezik gond nélkül, úgyhogy fordulhatunk a rajt/cél helyszíne felé.
Közben egy infó: néhányan jóval a rajtidő vége után, egy másik túráról érkezve indultak el, úgyhogy a szemből érkezőkre figyeljünk oda, és bélyegzést nekik. Nincs nehéz dolgunk, a gyalogos forgalom minimális - a túratársak megkapják a bélyegzést, és megígérik, hogy felmásznak oda, ahonnan mi épp most érkeztünk le :-)
Beérve az immáron ep-vé alakult rajtba picit átmelegednek Szilviék, megpróbáljuk megvárni az előbbi társaságot, közben kellemesen beszélgetünk - családias a túra, harminc fölött  van valamivel a gyalogos, és húsz táján a fotók létszáma - ez van, ha két túra egy napra kerül a naptárban :-( Pedig lehet duplázni, hiszen a saját idő terhére induló csapat is ezt tette.
Nem várjuk őket, elindulunk szembe velük, mert az aktuális kiírás szerint az utolsó fölfelé kivételével a Z3 jelzésen (az aszfaltút mellett) vezet az útvonal.
A Pozsonyi-hegynél lévő ponton is várakozunk egy keveset, sok-sok futó halad el szemből - ők a Libegő 10-et csinálják, azaz a Libegő alatt a meredek ösvényen föl, majd a Pozsonyi-hegy felé le - mindezt ötször...
Aztán érkezik az "utóvéd", akik fotóval dokumentáltan is bizonyítják, hogy jártak a Hunyad-orom tetején :)Érintjük a téli pontőrködésünk helyszínét, aztán kényelmesen lecsorgunk a Tündér-szikla felé, ahol egy bedőlt fenyőfát kell átlépni az "óriáslépcsők" tetejénél.A következő ep. lent, a szikla aljánál van, Agnela (igen gn) a pontnak őrzője - minthogy immár mi vagyunk az utolsók, így zárjuk a pontot.
Agnela megvár minket, hiszen nekünk még le kell menni a lógó gatya, izé, libegő alsóhoz, hogy a következő bélyegzést begyűjtsük.
Így is teszünk, pici szusszanás, majd irány vissza, hiszen Z3-Z útvonalon Normafa a következő pont.
Addig persze van némi kapaszkodás fölfelé, Szilvi a Kossuth emlékművet szeretné meglelni, de előtte még elhaladunk a Disznófő mellett - borzasztó :(
A forrásházon már szinte egy cserép sincs, a kerítés egy szakaszon le van földig taposva - nem, nem megyek be a lekerített részre, bár nagyon érdekel, hogy hogy is néz ki valójában a hely névadója, a forrás vaddisznófejet formázó kifolyója. Ha még megvan...
Feljebb Geri mutatja, hogy balra a jelzéstől ott a Kossuth emlékmű, háttal az aszfaltcsíknak, szemben a várossal - a kő talapzatban egy nagyon szép domborművel - mintha valamelyik éjszakai Gyermekvasút Nyomában gyaloglaton szalagozva lett volna a zöld sávról a kitérő... Mindegy, Szilvi kérdezte, hogy hol van, megtaláltuk, megnéztük, megyünk tovább :-)
Normafánál rétes helyett friss tejfölös-sajtos lángos csusszan le - időnk van, a pont elvileg kettőkor zárna, az meg még odébb van - viszont mi vagyunk az utolsók, úgyhogy pontzárás előre hozva :)
A Kc jelzés kellemesen fel van az elején frissítve, de így is sikerül az aszfalt mellett maradni egy picit, de gyorsan javítok - buta dolognak tűnik, hogy az eleje az úttal párhuzamos, majd két közel derékszögű töréssel megy vissza a másik, szintén a székelykapunál végződő gyalogútra.
A Libegő felső állomásánál a jól ismert zöld felfújható sátornál újabb pont - pici rendezői megbeszélés és frissítés, majd irány ismét a Z3 jelzés. Itt lefelé ereszkedve egy kidőlt fán rengeteg taplógomba nő - elrobognék mellette, ha nem fotózná valaki - tényleg érdekes, szép látvány, ahogy a gombák nekilátnak a fa újrahasznosításának...
Az ep. után kellemes tempóban tartunk lefelé, Elemér robog el mellettünk - igazából nem robog, csak hozzánk képest :-) Pedig tegnap egy ötvenest ment, és ma is a Libegő 11-en körözget... Épp mostanában olvastam, hogy harmincegy Gerecse 50, huszonkilenc Kinizsi 100 meg másfél Országos Kéktúra van mögötte - a rengeteg egyéb túrán kívül. Mi nem sietünk, kényelmesen lesétálunk a Libegő aljához, és ráhangolódunk az utolsó szakaszra :)
Lépcsőn indulunk, én inkább mellette sétálok a füvön, ahol csak lehet (apropo, ha az, aki a lépcsőn megy, az lépcsőzik, akkor aki a füvön, az füvezik?).
Aztán elfogy a lépcső, meredek ösvényre váltunk, és ismét taplókat fotózhatok - igaz, ezek két keréken zúdulnak lefelé... (Itt kérek elnézést a taplógombáktól.)
A kapaszkodás egyébként meglepően gyorsan ment, fotómegállások :) voltak ugyan, de így is gyorsan felérünk. A sátornál persze még nincs vége, hiszen a János-hegy csúcsára is fel kell még sétálni - 134 (vagy 135?) lépcső, ez is gyorsan megvan, Karcsiék örülnek nekünk, zárjuk a pontot, és indulunk vissza lefelé.
A célban a szokásos oklevél, kitűző, zsíros kenyér, tea után segítünk összepakolni, sátrat bontani, aztán amikor minden kész, nekivágunk a lefelé vezető útnak az egykori piros sáv jelzésen.

Track: Track_HIMBI-LIMBI A LIBEGO ALATT 2013_szurt.gdb