Rólam
K100 visszaszámlálás 2022
Blogarchívum
-
►
2015
(30)
- ► szeptember (2)
-
►
2014
(37)
- ► szeptember (2)
-
►
2013
(34)
- ► szeptember (5)
-
►
2012
(35)
- ► szeptember (6)
-
►
2011
(47)
- ► szeptember (5)
-
►
2010
(50)
- ► szeptember (3)
-
►
2009
(31)
- ► szeptember (3)
-
►
2008
(22)
- ► szeptember (2)
Címkék
2010
(50)
2011
(47)
2014
(37)
2012
(35)
2013
(34)
2009
(31)
2015
(30)
2007
(23)
2008
(22)
Gyermekvasút nyomában
(17)
seprű
(12)
Monoton
(11)
éjszaka
(11)
Bia 25
(10)
Budai 50
(10)
Gyermekvasút nyomában N
(9)
Hegedűs Róbert emléktúra
(9)
Meteor
(9)
Vasas maraton
(9)
2016
(8)
Budai kilátók
(8)
Gyermekvasút nyomában É
(8)
Halmi dűlő
(8)
Sárga
(8)
Együtt a magyar családokért
(7)
Gyermekvasút túra
(7)
Kinizsi
(7)
A város peremén
(6)
Barlangtól barlangig
(6)
Budai tájakon
(6)
Fóti Somlyó
(6)
Himbi-Limbi a Libegő alatt
(6)
Meteor 21
(6)
Monoton minimaraton
(6)
Tojás
(6)
rendezés
(6)
BUÉK
(5)
Buda határán
(5)
Budai kilátók extra
(5)
K100
(5)
Normafa
(5)
Piros
(5)
Téli Gyermekvasút
(5)
bejárás
(5)
EKF
(4)
Gyertek ki a Vadasparkba
(4)
Szomor
(4)
Zöld
(4)
Buda bércein
(3)
Budai trapp
(3)
Budapest terep félmaraton
(3)
Falasokk
(3)
HASE
(3)
Merzse-mocsár
(3)
Monoton maraton
(3)
Szurdok
(3)
Tojás 30B
(3)
Téry Ödön emléktúra
(3)
Tündér 7
(3)
Vár a Mikulás
(3)
Éves összefoglaló
(3)
Óbudai határtúra
(3)
Aragonit 10
(2)
Csabdi
(2)
Gerecse 50
(2)
Határjárás
(2)
Hegedűs Róbert emlékséta
(2)
Hárs-hegyi hétvége
(2)
KTF
(2)
Kitörés
(2)
Lábatlan
(2)
Meteor maraton
(2)
Monoton félmaraton
(2)
Nagybörzsönyi négylevelű
(2)
Pilisi trapp
(2)
Retro túra
(2)
Tanúhegyek nyomában
(2)
Tojás 30A
(2)
Tátralátó
(2)
Vitézlő
(2)
Vértesi barangolások
(2)
Zongor 45
(2)
Zsíros deszka 10
(2)
szalagozás
(2)
terepfutás
(2)
Éger-völgy
(2)
11km a XI. kerületben
(1)
20 éves a TTT
(1)
BEAC 30
(1)
BSI-túranap
(1)
Balaton 20
(1)
Budai 25
(1)
Budaörsi dolomitok
(1)
Bujáki kikelet
(1)
Börzsönyi kék
(1)
Corvin
(1)
Cserhát
(1)
Dolina
(1)
Don Bosco
(1)
Dél-börzsönyi kilátások
(1)
Dűlőkeresztelő
(1)
Együtt a magyar családokért (Á)
(1)
Forrástúra
(1)
Forrástúra a Börzsönyben
(1)
Forrástúra a Köszegi-hegységben
(1)
Geocaching tt.
(1)
Görgey
(1)
Havazoo
(1)
Hidzsra a várból
(1)
Hol a következő
(1)
Iluska séta
(1)
Kakukkhegy
(1)
Karszt
(1)
Kikelet vizei
(1)
Kincsem
(1)
Kinizsi 25
(1)
KisNyolcas
(1)
Kiss Péter Emléktúra
(1)
Kohász kék
(1)
Kéktúra a Cserhát-kupáért
(1)
Kézdi 10
(1)
Less Nándor
(1)
Libanoni cédrus
(1)
Libegő
(1)
Magas Bakony
(1)
Masni
(1)
Mecsek 999
(1)
Merzse-mocsár É
(1)
Moccanj. Városliget
(1)
Mátra 40
(1)
Mátrahegy
(1)
Nahát
(1)
Nyerges 40
(1)
Oroszlány
(1)
PMTT
(1)
Pest irányába
(1)
Sorrento 21
(1)
Szent Margit nyomában
(1)
Séta az éjszakában
(1)
Tojás 20
(1)
Turul
(1)
Téli teljesítménytúra
(1)
Töki tökölő
(1)
Viharbükk
(1)
Váci csata 20
(1)
Vándorbottal a vasparipáért
(1)
Várnak a várak
(1)
Városliget
(1)
Vöröskő
(1)
Zebegényi séta
(1)
Zugligeti
(1)
elmaradt
(1)
feladva
(1)
túramozgalom
(1)
Éjjel a Mezőföldön
(1)
Ну погоди
(1)
Ars Poetica is lehetne
Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.
A
Túranaptár
Túrák
Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.
Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2010. június 24., csütörtök
Zongor 45 (2010.06.19.)
16:05
|
Bejegyezte:
turablog
|
Szinte az indulás reggeléig hezitáltam, hogy hogyan, melyik távokat vállaljam be a Turul túrák közül: 20+90? 70+20? 45+56? Aztán döntöttem: Első nap 45, aztán majd meglátom, hogy vasárnap lesz- e kedvem fáradtan jubilálni a 100. túrámmal, avagy elhalasztom a következő alkalomra a jubileumi gyaloglatot - de ne rohanjunk ennyire előre...
Reggel nyolckor "tömegrajt", azaz illene korán odaérni a Déli pu. közelében lévő rajthoz - ez nagyjából sikerül is; gyorsan veszek egy nevezési lapot a Zongor 45-re, majd egy másik asztalnál megkapom az itinert, illetve egy süket poharat. (süket, merthogy nincs neki füle...) Ismerősök mindenütt, beszélgetéssel megy az idő - mivel a terv az, hogy nem egyedül megyek, legalábbis az első 22km-en...
A rendezők már pakolnak, én még egyedül - gyorsan elintézem Panni nevezését is, megkapom az itinerét, illetve a rajtbélyegzők mellé a turult ábrázoló jelvényeket is. A tér kiürül, Panni is megérkezik, úgyhogy kilenc körül elindulunk fölfelé...
Szent Orbán tér, Diana utca, Z- No, innen azért ismerősnek tűnik az útvonal, most épp sietünk :) hiszen szűk háromnegyed óránk van felérni a Széchenyi emlékig - sikerül.
Bubu fotóz, majd bélyegez, mi pedig igyekszünk tovább - Normafánál vár ránk (reméljük) a rétes meg a meggylé.
Lassan magunk mögött hagyjuk a Z- városi részét, elsétálunk a Határjárás túra célja előtt - a vasút és az gyalogút között épp kaszálnak, a frissen levágott fű illata kísér minket itt egy darabon - jó lenne leheveredni, csak ne lenne vizes... Némi aszfalt, aztán a síház előtt megkapjuk a következő bélyegzést, meg egy-egy fél literes ásványvizet, amit most elrakunk, hiszen vár minket a rétes büfé :-)
Panni a legtávolabbi padot szemeli ki, de sikerül kilocsolás nélkül odajuttatnom a két pohár meggylét - kényelmesen leülünk, beszélgetünk, a panoráma a párás levegő ellenére tényleg szép.
A Z+ kényelmesen lejt, a terep teljesen jó, mint ahogy az időjárás is, bár eléggé felhős az ég, de reméljük, nem szakad a nyakunkba - idén elég volt az esős túrákból :)
Makkosmáriánál újabb pont, itt is van ásványvíz, illetve csokit is kapunk – egy-egy snickers az ellátmány. Tovább a P- jelzésen, majd ahol a P-S- fonódó szakasz véget ér, ott balra leficcenünk a S sávon. -- hogy a leírást idézzem :-) A gyermekvasút keresztezésekor épp érkezik a vonat Hűvösvölgy felől, fél tizenkettő körül jár az idő, időben vagyunk. Balra, a S+ jelzésre váltunk picit később, majd a műút előtt újabb pont, itt szintén ásványvizet lehet vételezni.
Innen a korábban emlegetett Határjárás útvonalán, de ellenkező irányba haladunk, azaz a jelzésen a Korányi előtti zebrán át, majd a kőkereszt mellett be az erdőbe, egészen a parkolóig. A jelzés nélküli szakaszon ritkán, de teljesen jól követhetően szalagozás segít eljutni a Petneházy rét (karámok) sarkánál található 6. ellenőrzőpontig. Itt a bélyegzéshez pogácsát is kapunk, illetve itt is van palackos víz. Picit leülünk, hiszen tényleg nem sietünk, szerelvényt igazítunk, aztán nekivágunk a P- jelzésen Nagykovácsiig tartó következő szakasznak. A Vörös pocsolyában jó sok víz van, meg is állunk egy pillanatra.
Nagykovácsiban a főtér teljesen fel van túrva, a buszmegállóban ácsorgó túratársak mutatják, hogy merre tudunk bejutni a plébánia udvarára. Panninak itt van a cél, nekem pont a fele, úgyhogy a bélyegzés, meg a kapott rétes elfogyasztása után elindulunk - ő a buszhoz, én meg a teret teljesen megkerülve tovább a S- jelzést követve.
A faluból kiérve az enyhe emelkedőn folyik szembe a víz, szerencsére simán ki lehet kerülni - bár amilyen meleg idő ígérkezik, gyorsan megszáradna a cipellőm.
A Don Bosco túrától eltérően végig a S- jelzésen kell haladni, így a gerincúton meg lehet csodálni a szép panorámát is. Szerencsém van, hogy ismerős a terület, mert jelzés az nem nagyon van, szalag is csak mutatóba, úgyhogy a leírást itt azért érdemes elolvasni - és a tereppel egyeztetni.
Az erdőből kiérve, majd a vadkerítéshez érve a távolban feltűnik a 7. ellenőrzőpontnak helyet adó ligetecske - az út nagyjából toronyirányt vezet a nyílt terepen, igaz, közben a kissé iszapszagú Békás-patak árkán is át kell kelni.
A ponton ropit kapunk, a paradicsom elfogyott - a távolban egy fehér - no nem vitorla, hanem póló, és benne Bubu tűnik fel, a besöprést elkerülendő megyek tovább, bár eléggé "nemszeretem" szakasz következik nemsokára, jó sok aszfalttal és betonnal, Perbál egyik szélétől a másikig.
Járda, aszfalt, balra a templom (micsoda habzsi-dőzsi frissítőpont volt itt tavaly, a Don Bosco-n...), majd tovább, előre. A leírásnak megfelelően teljesen jól sikerül elnavigálni a gombatelepig, illetve onnan tovább is, egészen Anyácsapusztáig. Itt egy bicikliző kisgyerek óriási nagyot köszön - meglepődök egy picit, sajnos Budapesten ez nem szokás, aztán persze köszönök én is. A következő pontot távolabb, egy elágazásnál találom - a változatosság kedvéért itt háromféle nápolyiból lehetett fogyasztani. Az útvonal innen picit változik: a tó kiöntött, így jobbra indulunk tovább.
Lehet, hogy a valamivel vékonyabb zokni, vagy az időjárás az oka, de a lábam itt picit rosszabbul volt, mint a K100 végén, úgyhogy lassabbra vettem a tempót a szántóföld közepén haladó földúton. Később jobbra fordulunk, előttünk balra a Kakukk-hegy - no, oda még fel kell mászni... Meredek kaptató, de pont olyan hosszú, hogy komolyabb lihegés nélkül sikerül abszolválni - itt már nem kell tartalékolni, úgyhogy mindent beleadva lehet fölfelé robogni. A bélyegzés után persze lefelé vezet az út, meredekebben, mint fölfelé...
Azért sikerül probléma nélkül lejutni a szebb napokat látott kálváriához, majd pedig Szomor házai között egészen a célig.
Még nincs háromnegyed hét, amikor a célban átveszem a kitűzőt és az oklevelet - bő egy óra van a busz indulásáig, úgyhogy kényelmesen letelepedek megenni a gulyást. Két túratárs is leül, beszélgetés közben kiderül, hogy autóval viszik őket vissza Budapestre - beférek hozzájuk, úgyhogy a lehetőséget megköszönve együtt indulunk haza - innen is köszönöm nekik a fuvart.
Nagyszerűen szervezett túra, bőséges ellátás, teljesen jól követhető leírás, a pontoknak nem csak a nyitva tartását, hanem a telefonos elérhetőségét(!) is feltüntető itiner, kitűző, jelvény... Bár messze van még az év vége, de az év teljesítménytúrája versenyben igen előkelő helyet követel magának ez a túra.
Reggel nyolckor "tömegrajt", azaz illene korán odaérni a Déli pu. közelében lévő rajthoz - ez nagyjából sikerül is; gyorsan veszek egy nevezési lapot a Zongor 45-re, majd egy másik asztalnál megkapom az itinert, illetve egy süket poharat. (süket, merthogy nincs neki füle...) Ismerősök mindenütt, beszélgetéssel megy az idő - mivel a terv az, hogy nem egyedül megyek, legalábbis az első 22km-en...
A rendezők már pakolnak, én még egyedül - gyorsan elintézem Panni nevezését is, megkapom az itinerét, illetve a rajtbélyegzők mellé a turult ábrázoló jelvényeket is. A tér kiürül, Panni is megérkezik, úgyhogy kilenc körül elindulunk fölfelé...
Szent Orbán tér, Diana utca, Z- No, innen azért ismerősnek tűnik az útvonal, most épp sietünk :) hiszen szűk háromnegyed óránk van felérni a Széchenyi emlékig - sikerül.
Bubu fotóz, majd bélyegez, mi pedig igyekszünk tovább - Normafánál vár ránk (reméljük) a rétes meg a meggylé.
Lassan magunk mögött hagyjuk a Z- városi részét, elsétálunk a Határjárás túra célja előtt - a vasút és az gyalogút között épp kaszálnak, a frissen levágott fű illata kísér minket itt egy darabon - jó lenne leheveredni, csak ne lenne vizes... Némi aszfalt, aztán a síház előtt megkapjuk a következő bélyegzést, meg egy-egy fél literes ásványvizet, amit most elrakunk, hiszen vár minket a rétes büfé :-)
Panni a legtávolabbi padot szemeli ki, de sikerül kilocsolás nélkül odajuttatnom a két pohár meggylét - kényelmesen leülünk, beszélgetünk, a panoráma a párás levegő ellenére tényleg szép.
A Z+ kényelmesen lejt, a terep teljesen jó, mint ahogy az időjárás is, bár eléggé felhős az ég, de reméljük, nem szakad a nyakunkba - idén elég volt az esős túrákból :)
Makkosmáriánál újabb pont, itt is van ásványvíz, illetve csokit is kapunk – egy-egy snickers az ellátmány. Tovább a P- jelzésen, majd ahol a P-S- fonódó szakasz véget ér, ott balra leficcenünk a S sávon. -- hogy a leírást idézzem :-) A gyermekvasút keresztezésekor épp érkezik a vonat Hűvösvölgy felől, fél tizenkettő körül jár az idő, időben vagyunk. Balra, a S+ jelzésre váltunk picit később, majd a műút előtt újabb pont, itt szintén ásványvizet lehet vételezni.
Innen a korábban emlegetett Határjárás útvonalán, de ellenkező irányba haladunk, azaz a jelzésen a Korányi előtti zebrán át, majd a kőkereszt mellett be az erdőbe, egészen a parkolóig. A jelzés nélküli szakaszon ritkán, de teljesen jól követhetően szalagozás segít eljutni a Petneházy rét (karámok) sarkánál található 6. ellenőrzőpontig. Itt a bélyegzéshez pogácsát is kapunk, illetve itt is van palackos víz. Picit leülünk, hiszen tényleg nem sietünk, szerelvényt igazítunk, aztán nekivágunk a P- jelzésen Nagykovácsiig tartó következő szakasznak. A Vörös pocsolyában jó sok víz van, meg is állunk egy pillanatra.
Nagykovácsiban a főtér teljesen fel van túrva, a buszmegállóban ácsorgó túratársak mutatják, hogy merre tudunk bejutni a plébánia udvarára. Panninak itt van a cél, nekem pont a fele, úgyhogy a bélyegzés, meg a kapott rétes elfogyasztása után elindulunk - ő a buszhoz, én meg a teret teljesen megkerülve tovább a S- jelzést követve.
A faluból kiérve az enyhe emelkedőn folyik szembe a víz, szerencsére simán ki lehet kerülni - bár amilyen meleg idő ígérkezik, gyorsan megszáradna a cipellőm.
A Don Bosco túrától eltérően végig a S- jelzésen kell haladni, így a gerincúton meg lehet csodálni a szép panorámát is. Szerencsém van, hogy ismerős a terület, mert jelzés az nem nagyon van, szalag is csak mutatóba, úgyhogy a leírást itt azért érdemes elolvasni - és a tereppel egyeztetni.
Az erdőből kiérve, majd a vadkerítéshez érve a távolban feltűnik a 7. ellenőrzőpontnak helyet adó ligetecske - az út nagyjából toronyirányt vezet a nyílt terepen, igaz, közben a kissé iszapszagú Békás-patak árkán is át kell kelni.
A ponton ropit kapunk, a paradicsom elfogyott - a távolban egy fehér - no nem vitorla, hanem póló, és benne Bubu tűnik fel, a besöprést elkerülendő megyek tovább, bár eléggé "nemszeretem" szakasz következik nemsokára, jó sok aszfalttal és betonnal, Perbál egyik szélétől a másikig.
Járda, aszfalt, balra a templom (micsoda habzsi-dőzsi frissítőpont volt itt tavaly, a Don Bosco-n...), majd tovább, előre. A leírásnak megfelelően teljesen jól sikerül elnavigálni a gombatelepig, illetve onnan tovább is, egészen Anyácsapusztáig. Itt egy bicikliző kisgyerek óriási nagyot köszön - meglepődök egy picit, sajnos Budapesten ez nem szokás, aztán persze köszönök én is. A következő pontot távolabb, egy elágazásnál találom - a változatosság kedvéért itt háromféle nápolyiból lehetett fogyasztani. Az útvonal innen picit változik: a tó kiöntött, így jobbra indulunk tovább.
Lehet, hogy a valamivel vékonyabb zokni, vagy az időjárás az oka, de a lábam itt picit rosszabbul volt, mint a K100 végén, úgyhogy lassabbra vettem a tempót a szántóföld közepén haladó földúton. Később jobbra fordulunk, előttünk balra a Kakukk-hegy - no, oda még fel kell mászni... Meredek kaptató, de pont olyan hosszú, hogy komolyabb lihegés nélkül sikerül abszolválni - itt már nem kell tartalékolni, úgyhogy mindent beleadva lehet fölfelé robogni. A bélyegzés után persze lefelé vezet az út, meredekebben, mint fölfelé...
Azért sikerül probléma nélkül lejutni a szebb napokat látott kálváriához, majd pedig Szomor házai között egészen a célig.
Még nincs háromnegyed hét, amikor a célban átveszem a kitűzőt és az oklevelet - bő egy óra van a busz indulásáig, úgyhogy kényelmesen letelepedek megenni a gulyást. Két túratárs is leül, beszélgetés közben kiderül, hogy autóval viszik őket vissza Budapestre - beférek hozzájuk, úgyhogy a lehetőséget megköszönve együtt indulunk haza - innen is köszönöm nekik a fuvart.
Nagyszerűen szervezett túra, bőséges ellátás, teljesen jól követhető leírás, a pontoknak nem csak a nyitva tartását, hanem a telefonos elérhetőségét(!) is feltüntető itiner, kitűző, jelvény... Bár messze van még az év vége, de az év teljesítménytúrája versenyben igen előkelő helyet követel magának ez a túra.
Címkék:
2010
,
Turul
,
Zongor 45
|
0
megjegyzés
2010. június 6., vasárnap
Oroszlány 20 (2010.06.05.)
13:30
|
Bejegyezte:
turablog
|
A Kinizsi után egy laza átmozgató túraként ezt a távban és szintben is könnyed sétát választottam - főleg, hogy a Cartographia kupában is szerepelt. Az eredeti terv 10 km-es családi program lett volna, azonban Arcüreg Gyuszi sajnos ezt nem engedte meg, így -talán mondhatom- a megszokott túratársakkal indultam útnak reggel.
Bár az iGo térképén nincs olyan, hogy Oroszlány, Fő tér, leírás alapján sikerül a rajtot megtalálni, és 8:05-kor egy A4-es itiner, meg egy két oldalas, fényes papírra nyomtatott térkép+igazolólap társaságában elindulni, a szalagozást követve.
Az első pont a víztorony - innentől a Majki remeteségig az integrálszámítás és alkalmazásai a "téma" - Szötske elemében van, magyaráz - az ember szinte kedvet kap a témához :-)
Beszélgetés közben repül az idő, szalad az út - a Majki remeteségnél állunk meg legközelebb, itt sport szelet jár a bélyegzés mellé. Itt aztán témát is váltunk: a szerzetesrendekről kapunk némi kiselőadást :)
A tó és a környéke nagyon szép, egy újabb kirándulásra csábító helyet sikerült felfedezni - de megyünk tovább, hiszen időre vissza kell érni Budapestre :)
Szalagozott szakasz jön, aszfalt, majd erdő, szántóföld váltakozik, egészen Várgesztes határáig.
Itt ismét aszfaltút kerül a talpunk alá, illetve ahol balról érkezik a K- jelzés is. A település szélén K-S- fonódó jelzésen, majd a KL-en fölmegyünk a várba, a következő EP-ra. Itt a kapott bónt ki-ki beváltja neki tetsző italra - leülünk, kényelmesen frissítünk, majd elindulunk lefelé, hogy aztán a S- jelzésen balra térve folytassuk az utunkat vissza, Oroszlány felé.
Erdő, pocsolyák - az elmúlt hetek időjárása alapján "szokásosnak" mondható terep, majd egy csalós betérés jobbra - Mindig van, aki figyel...
Egy nyiladékban a kerítésen ott az önellenőrző pont - felírjuk a sajnálatos módon igencsak időszerű "homokzsák" szót a papírra. Picivel távolabb aszfaltutat keresztezünk, majd egy patakot, ami később tóvá szélesedik.
Rövidesen a más ismert salakos úton sétálunk visszafelé, azonban nem fordulunk el balra, a víztorony irányába, hanem egyenesen megyünk be a városba.
Az útvonal még útba ejti a bányász emlékművet, majd pedig feltűnik a cél, ahova pontban délre sikerül beérni.
A célban oklevél, kitűző, illetve választhatóan virsli vagy debreceni jár a teljesítőknek.
Jó sok városi szakasz, kellemes, laza séta, apró szépségek az útvonal mentén. A jelzések követhetősége átlagos, odafigyelést igényel. Jövőre, ha jövök, valamelyik hosszabb távot szeretném teljesíteni.
Bár az iGo térképén nincs olyan, hogy Oroszlány, Fő tér, leírás alapján sikerül a rajtot megtalálni, és 8:05-kor egy A4-es itiner, meg egy két oldalas, fényes papírra nyomtatott térkép+igazolólap társaságában elindulni, a szalagozást követve.
Az első pont a víztorony - innentől a Majki remeteségig az integrálszámítás és alkalmazásai a "téma" - Szötske elemében van, magyaráz - az ember szinte kedvet kap a témához :-)
Beszélgetés közben repül az idő, szalad az út - a Majki remeteségnél állunk meg legközelebb, itt sport szelet jár a bélyegzés mellé. Itt aztán témát is váltunk: a szerzetesrendekről kapunk némi kiselőadást :)
A tó és a környéke nagyon szép, egy újabb kirándulásra csábító helyet sikerült felfedezni - de megyünk tovább, hiszen időre vissza kell érni Budapestre :)
Szalagozott szakasz jön, aszfalt, majd erdő, szántóföld váltakozik, egészen Várgesztes határáig.
Itt ismét aszfaltút kerül a talpunk alá, illetve ahol balról érkezik a K- jelzés is. A település szélén K-S- fonódó jelzésen, majd a KL-en fölmegyünk a várba, a következő EP-ra. Itt a kapott bónt ki-ki beváltja neki tetsző italra - leülünk, kényelmesen frissítünk, majd elindulunk lefelé, hogy aztán a S- jelzésen balra térve folytassuk az utunkat vissza, Oroszlány felé.
Erdő, pocsolyák - az elmúlt hetek időjárása alapján "szokásosnak" mondható terep, majd egy csalós betérés jobbra - Mindig van, aki figyel...
Egy nyiladékban a kerítésen ott az önellenőrző pont - felírjuk a sajnálatos módon igencsak időszerű "homokzsák" szót a papírra. Picivel távolabb aszfaltutat keresztezünk, majd egy patakot, ami később tóvá szélesedik.
Rövidesen a más ismert salakos úton sétálunk visszafelé, azonban nem fordulunk el balra, a víztorony irányába, hanem egyenesen megyünk be a városba.
Az útvonal még útba ejti a bányász emlékművet, majd pedig feltűnik a cél, ahova pontban délre sikerül beérni.
A célban oklevél, kitűző, illetve választhatóan virsli vagy debreceni jár a teljesítőknek.
Jó sok városi szakasz, kellemes, laza séta, apró szépségek az útvonal mentén. A jelzések követhetősége átlagos, odafigyelést igényel. Jövőre, ha jövök, valamelyik hosszabb távot szeretném teljesíteni.
Címkék:
2010
,
Oroszlány
|
0
megjegyzés
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)