Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2010. május 23., vasárnap
Kohász kék minimál táv (10km)

A jövő héten tervezett Kinizsi előtt átmozgatás gyanánt a Kohász kék 10 és a Karszt 15-ös távját céloztam meg.

Reggel rajtnyitás előtt már az Interspar parkolójában voltam, aztán egy úr közölte, hogy rossz helyen vagyok, merthogy az inter nélküli spar parkolójában van a rajt, és pont ezért rakja most ki a tájékoztató kiírást. Átautóztam a rajtba, megvártam az első túratársakat, neveztem, és elindultunk. (Az, hogy nem egyedül indul az ember útnak ezen a túrán, az nem véletlen, sajnos egy-két szakaszon előfordulnak rosszarcú helybéliek...)
A lakott területről a temető mellett, kellemesen emelkedve jutunk ki, közben látunk egy érdekes görögkatolikus templomot is. Innen szépen rá lehet látni a városra. Ezt egy akácos követi - most virágzik az akác, az illata teljesen betöltötte az ösvényt.
Egy, csak a jelzést figyelve téveszthető elágazásnál balra lefelé megyünk - a leírás viszont korrekt segítség itt is. Nemsokára az első ep-n vagyok, a lányok picit szenvednek a gyereknyomdával - no igen, nem ilyen körülményekre tervezték ezt az "izét", de sokadik kísérletre csak látszik a labda a lapomon :-)
A pont után a jelzés+leírás alapján könnyű tájékozódni, bár egy szakaszon gyakorlatilag két útvonalon is fel van festve a K-, de itt is sikerül a rövid, lényegre törő és pontos szöveg alapján meglelni a helyes ösvényt.

Nemsokára egy ereszkedéssel érkezünk Somsályba. Sic transit gloria mundi - jut eszembe, amikor meglátom az ablakok-ajtók nélkül, romosan álló egykori művelődési házat, meg picit távolabb a szintén romos templomot...
Persze van itt más is: háborús emlékmű egy valamikor szebb napokat is látott park végében, vagy az utca másik oldalán a hajdani helyi labdarúgócsapat pályája, épülete...
No igen, bányavidék volt, a bányászat megszűnt, és csak a romlás, az elmúlás kísért tovább, ebben az egyébként gyönyörű völgyben lévő faluban.
Bányász vidék, így nem hagyjuk ki a főhajtást a bányász-emlékműnél, hiszen ki tudja, hányan voltak azok, akik nem tértek haza a föld alól...

A faluból egy kellemes emelkedőn jutunk ki, némi aszfaltkoptatást követően, hogy a túloldalon, a távolban látható kőkerteszthez leereszkedhessünk :) Nincsenek magas csúcsok, vannak viszont meredek gyalogutak, ösvények, úgyhogy picit szuszogva készül a következő fotó az út további részéről...
A völgyben a kőkereszt talapzatán ott a K- jelzés - sajnos nem nagyon lehetett máshova festeni, bár egy karón/oszlopon jobb helye lett volna...
A következő gerinc előtt sikerül túlontúl balra tartani, így aztán tökön-paszulyon, de mindenek előtt egy, a gazban lapuló vízfolyáson keresztül térünk vissza a helyes útra. Itt sikerül összefutni az Ózdon lakó másodunokatesómmal - utolért minket, innen vele sétálok a célig.
A leírás szerint a gerincen van az ep - no, annak itt még híre-hamva sincs, csak lejjebb, az Arlói tó mellett - biztos, ami biztos, kattintok egyet :)
A tó vízszintje a szokásos fölött van - nem hinném ugyanis azt, hogy annyira horgász legyen valaki, hogy a teraszról akarjon pecázni :-) Márpedig sok kis házikónál ez az ábra: a tó egészen a teraszig tart :-)
Arlón megyünk keresztül, "véletlenül" szembejön a polgárőrség autója, aztán ahogy a jelzés is mutatja, meg ahogy a leírásban is olvasható, balra, majd kerékpárút, majd jobbra...
A 25-ös főutat elérve már Járdánházán vagyunk, innen még egy pici séta a Gyepes-völgy felé, aminek a bejáratánál a 10-es távnak a célja/etetőpont található.

Az adminisztráció gyorsan megy, kitűző azonos minden távnak (jó nagy :-)), az oklevél nagyon szép (bár a névnek szerintem pici a hely...), az ellátás pedig... Szuper. Olyan kedvesen, jó szándékkal kínálták az idős hölgyek a csodaszépen előkészített "szendvicseket" (két zsíros deszka között apróra szeletelt hagyma, illetve édesszájúaknak rámás-lekváros kivitelben, szalvétába csomagolva), meg a kétféle szörpöt, hogy egyszerűen enni kellett belőle.
Érkezik a fő szervező, Gréti, kérdezi, hogy milyen volt, hogyan láttuk a túrát, közben telefonál, sürög-forog, mutatja a Kohász-út új, fém bélyegzőjét - akkora lelkesedéssel, amit régen láttam. Gréti felajánlja, hogy visszavisz Ózdra, csak várni kell picit - a lehetőséget megköszönöm, a remek hangulatban a várakozás sem probléma :)

Jövőre, ha minden jól megy, a rövid távokon ismét lesz Kohász kék (legalábbis remélem) - ha így lesz, akkor biztos, hogy jövök: nagyon szép táj, lelkes rendezőgárda, korrekt leírás, jól követhető útvonal, tetszetős díjazás, és remek ellátás - kell még valami egy jó túrához?

2010. május 15., szombat

Budai 50 - az utolsó hosszabb „séta” a Kinizsi előtt

Valami azt súgta, hogy korai rajttal kéne nekivágni ennek a túrának - így is tettem: picit azért félve parkoltam le a Szépjuhászné parkolóban reggel hat előtt pár perccel.

A nevezési díj fejében színes térképet, az útvonalon található látnivalók rövid szöveges leírását, szintmetszetet, illetve részletes táv- és szintadatokat tartalmazó füzetet kaptunk. Kilenc ep. Az útvonalon, ez jó. Ami nem, az az, hogy az útvonal változott a Kutya-hegy után – tavaly itt problémáztak a DINP emberei :-( Idén legalább lett nekik szólva... Ha jól tudom.

Az idő kellemes, a terep kevésbé: a Nagy-Hárs-hegyre fölfelé cuppogott a sár a cipellők alatt... A kilátónál pont, megkapom a bélyegzést, és már megyek is tovább. A reggel picit hűvös, de a mozgás jól átmelegít. A Határ-nyereg után föl a S- jelzésen; picit csúszik – milyen is legyen a sok eső után – de azért jól járható. A parkolónál ott a következő pont. 7:15-öt mutat az óra, azaz egy óra 10 perce jövök, bemelegítésnek nem is rossz (6,2km, 340m szint).
Az Újlaki-hegy könnyen megy, lefotózom, ahogy a távolban egy völgyben pára gomolyog, majd a túloldalon indulok lefelé. A fenyőfa megvan, a jelzés is, lefelé bele is kocogok picit, jó lenne hamar végezni ma...
A Virágos-nyeregnél újabb pont (hopsz, tavaly még nem volt...), majd a jelzés eltűnik... No nem azért, mert rossz irányba megyek, sokkal inkább azért, mert dolgos kezek akkurátusan eltávolították azokat. Nekem nem gond ráfordulni a S- „hullámvasutazó egynyomos szakaszára így jelzés nélkül – aki kevesebbet jár erre, az sajnos elég fogós fejtörőt kap itt.

 A Kötők-padja előtt előzöm Béla bácsiékat – hajt a kajapont közelsége :-) Az etetőpont az Alsó-Jegenye-völgy végén, a réten található: itt bő tíz perc alatt végigmeózom a kínálatot :) zsíros, margarinos kenyér, lila hagyma, zöldhagyma, és kétféle szörp fogyasztható. Fél kilenckor indulás tovább. A Paprikás-patak völgye tudom, hogy szép, most nem igazán nézelődök: vár a hosszú unalmas emelkedő a benzinkút után. Az emelkedő végén a S- kunkora kimarad, aztán bejön a K- és egy jó ideig ez fog minket kísérni. A Muflon fél tízkor még nincs nyitva, az itteni pont viszont igen, úgyhogy a bélyegzést követően nem is időzök itt tovább :-)

Az aszfaltos szakaszon látom, ahogy a terep 100 egyik frissítőpontja épp összepakol, barátságosan köszöntjük egymást – jövőre lehet, hogy T50-et kéne kipróbálni? Ezzel a rendezvénnyel, pontosabban ennek a résztvevőivel legközelebb a Nagyszénási emlékfalnál találkozok: szegények a P-K+K- kombináció végén a K- jelzésen nem jobbra, hanem balra fordultak, és ismét a Nagyszénáson találták magukat... Némi útbaigazítás után mindannyian megyünk tovább. A csúcs után újabb futó jön szembe – neki is sikerült az előbbi mutatvány – ő a K- jelzésen visszafordul, és egy darabon együtt kocogunk.
A Kutya-hegy, kapu felirat mellé fél 11-kor kerül bélyegzés, itt eligazítanak rendesen, hogy a változás miatt merre (a kapun ki, majd balra), milyen szalagokat kell figyelni...
Így is teszek, a forgókapu után tehát balra, Nagykovácsi felé indulok, majd pár száz m után tényleg ott díszeleg több fán is a ponton megmutatott szalag – ahogy a muflonfejez jelzés, ez is teljesen korrekten van kirakva: nem sok, de a kényes pontokon mindenütt van. Az ismeretlen szakaszon azért jobban odafigyelek, szerencsére elágazás nincs túl sok, mint ahogy a szint is elég kevés, úgyhogy ismét kocogásra váltok. A Z- jelzést meglátva persze sokkal nyugodtabb leszek – itt már jártam (ha nem is ilyen kellemes túraidőben), ráadásul Telkiig emlékeim szerint szint se nagyon van – már látom, érzem, hogy meglepően gyors is lehetek ma.

Az Anna-vadászház előtt már rutinosan tartok jobbra – aztán Telki előtt, ahogy az erdőből kiérünk ismét – mint kiderül itt nem ez a helyes irány, szerencsére gyorsan korrigálok, pontosabban korrigálunk, mivel egy futó is ebbe az irányba indult.
Együtt kocogunk le Telkibe, még az aszfalton is tartom vele a lépést a Z- balra betérését majdnem elvéti, mint én pár évvel ezelőtt, de ahogy utánaszólok, hogy „bal”, már fordul is be a jó irányba.

A Főúttal párhuzamos egyirányú utca azért megfog mindkettőnket, tempósan, de gyalogolva érünk fel.
A Kerék nevű műintézményben gyorsan pecsételtetek – lóg az eső lába, nem lenne jó sokat kapni belőle... Aztán Telki végén rákezdi – előbb csak csepergősen, majd egyre durvábban. Kalap a fejre, esővédő a zsákra, Z+S+ kombináció – nemszeretem szakasz, sunyin emelkedik, sok a pocsolya, úgyhogy csak tempós gyaloglás marad.

A Z3-at jó látni, bár szintet legyőzni itt kell igazán – valahogy azért csak sikerül :-) és nemsokára feltűnik a P3, amiben ismét van jócskán lejtő, meg szintes szakasz, úgyhogy jöhet ismét a futkorászós verzió.
Itt is van egy cseles letérés, jelzés nem nagyon (csak messze bent, de azért látszik), a bokrok vizesek, de sebaj – már én is az vagyok :-) így aztán becsörtetek.

A köves, kanyargós szakasz csúszik, gyors gyalogló tempóra lassítok, aztán ismét jól kocogható rész jön, majd szinte megváltásként a P-

Emelkedőn tempós gyaloglás, máshol laza kocc, ez egy ilyen túra lett – aztán a 30-as távval közös EP is elérkezik – kapok csokit, van még vagy hat kili – az órára nézve nem nagyon hiszek a szememnek: 13:10... Megeresztek egy telefont... No, akkor mindent bele, most már tényleg nincs szükség tartalékolni, megyek, ahogy a csövön kifér – pontosabban ahogy a csúszós köves szakaszon lehet.
Picivel később Petami csatlakozik a boxutcából :-) ő is kocog, váltunk pár szót, aztán lemarad – más dolga van :-)
Le az aszfaltig az erdő szélén – randán csúszik, de azért lehet haladni – majd jóval az aszfalt után egy szembe jövő lovaskocsi elől kell félreugrani...

A karámoknál még van egy pont, itt vízzel kínálnak – nem kérek, hiszen már „csak” bő 3 km... Jó, persze, Fekete-fej, meg a Nagy-Hárs-Hegy oldala, de akkor is :-) Előbbi fölfelé teljesen jól megy, lefelé azért kevésbé – borzalmasan csúszik, pláne a felső szakaszon. Telefon csörög, jó, rendben :) Aztán ennek a lejtőnek is vége, jön a horror szakasz az aszfalton. Itt lehet választani: vagy az út szélén folyó esővízben lépked/tocsog az ember, vagy pedig az autók lesznek nagyon közel... Túléljük. A Nagy-Hárs-hegy fölfelé, pláne az elején durva, saras, csúszós – itt bot nélkül tényleg csak „gyökkettővel” lehet haladni...

Aztán az utolsó nagy emelkedőnek is vége, szembejövő forgalom is van :-) így aztán kocogás helyett kényelmes séta le a Szépjuhászné állomáson berendezett célig: 14:05, azaz pontosan nyolc óra alatt lett meg a túra.
A jelvény szép, az oklevél szintén – az eső pedig esik... Ismerősökkel váltok pár szót, aztán autóba ülünk, és elindulunk hazafelé.