Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2010. október 10., vasárnap
Ez a gyaloglat "kötelezően" benne volt
a túranaptárban, hiszen a Budapest-kupa mellett a Cartographia-kupában
is szerepelt. Persze kupa ide, vagy oda, a látványos útvonal és a nem
túl nehéz terep miatt egyébként is egy "kedvenc" túra számomra. Idén
először az "Extra" verzióval, azaz egy rövid szakaszon egyéni tájolással
fűszerezve.
Szilviékkel megyek, úgyhogy laza sétálós túrára készülök - Panni a tervek szerint a normál távon kutyát sétáltat.
A Normafánál lévő parkolóban van még hely, kényelmesen leparkolok,
nevezést is elintézzük, balga módon térképet nem veszek, pedig
kedvezményes áron lehet kapni a Cartographia kínálatából sokmindent, és
Mecsek térképre lassan szükség lesz... No mindegy, utólag okos az ember.
Korrekt, színes itiner, térképpel, szintmetszettel, elérhetőségekkel - a
rész- és teljes távolságadatok a térképen vannak feltüntetve - ahogy
azt a rendezőktől már megszokhattuk, egyszerűen "szép".
A
Kc jelzésen indulunk, Anna kápolna, majd egy vicclap.hu-ra érdemes
felirat egy padon... Az Erzsébet-kilátónál pont, 2/3-os többséggel a
"nem megyünk föl" nyer - emiatt csak a kilátó aljában található
emléktábla kerül megörökítésre.
A fotó elkészülte után irány Szépjuhászné, a jól ismert P- jelzésen lefelé a még-nem-annyira-őszi színezetű erdőben.
Szépjuhászné, majd S- jelzésen föl, a Nagy-Hárs-hegyre. Itt a pont a
kilátóban van, úgyhogy nincs mese, föl kell menni - az idő picit ködös,
de a kilátás így is szép - viszont torlódik a tömeg, úgyhogy tovább
indulunk a Kis-Hárs-hegy felé. Itt a pontőrök a szokott módon az
asztalnál ücsörögnek, a kilátón sokan vannak, inkább kihagyjuk...
A S- után a Zc jelzést is megleljük, aztán elhaladunk a Monoton
Maratonról ismert pad mellett, és következik a lefelé vezető nem túl
kényelmes, eleinte köves, a végén csöppet sáros szakasz a műútig.
A
Fekete-fej ismerős, masszív, a végére bedurvuló emelkedője következik -
jó kis erőpróba - ellépek picit - saját tempómban tolom fölfelé. Kissé
gőzmozdonyos jelleggel, de sikerül egyben letudni. A pontnál
zsírkrétázok, majd fönt a vaskályhánál fotózok, amíg a többiek fölérnek.
Panni érkezik előbb, köszönünk egymásnak, majd megy tovább.
Lent a
frissítőponton találkozunk ismét, váltunk pár szót, kiderül, hogy ő is
az extrát csinálja, úgyhogy kis csapatunk négy főre bővülve indul a
Vadaspark felé.
Beszélgetve gyorsan fogynak a jelzetlen méterek - nem csoda, hiszen
néhány túrán már jártunk erre. Előbb az aszfalton haladunk, majd a
dózerútról picit jobbra tartunk egy bevágásban a kerítés mellé,
megtartva az eddigi dél-délnyugati irányt. Távvezeték bozótos
nyiladékában haladunk egyenesen, párhuzamosan a tőlünk jobbra eső
kerítéssel, jól járható földúton. Egy mélyedésben jobbra feltűnik a Z+
jelzés, meg a kerítésen átvezető létra - erre fogunk tovább menni a
vadasparki kitérő után.
A Vadaspark bejáratánál hosszú sor, mi a kijárati forgókapun
keresztül, az itinert bőszen lobogtatva megyünk be - mondanom sem kell,
hogy a kutyát nem érdekli :-)
A kilátóhoz, majd a kilátóba
felcaplatva gyönyörködünk picit a tájban, majd a bélyegzést megkapva
némi pihenőt azért beiktatunk - a szintidő tartalmaz némi tartalékot a
park megtekintésére, így nézelődünk picit, majd indulunk tovább, azaz
vissza a korábban látott Z+ jelzésig.
Az egyéni tájolással teljesítendő szakasz "érdekes" része következik, ezt picit részletesebben leírom, hátha valakinek jól jön:
A Z+ jelzésen tehát balra megyünk, át a kerítésen. Egy pici
tavacskánál kifeszített háló állja utunkat, meg felirat, hogy ne
nyúljunk semmihez - így is teszünk, és szépen, nagy ívben kikerüljük
balra az egészet.
Később a jelzés határozottan jobbra fordul, szép
emelkedővel - a fű magas, a jelzés hiányos, de azért követhető. Egy
távvezeték nyiladékának a keresztezése után a Z+ Z4 elágazásnál a
kevésbé meredek Z4 jelzést választva megyünk tovább. A tetőn szemből
érkezik a korábban elhagyott Z+, itt egyenesen nyugatnak fordulunk,
átmászunk a létrán, és az egykori erdei úton haladunk nyíl egyenesen
egészen addig, amíg balról egy másik Z+ jelzés nem érkezik - ezt idén
festették föl, Normafától jön, és a Tarnai pihenő fölötti P3-Z3
elágazásig tart, úgyhogy innentől ezt a jelzést is lehet követni.
A katonasíroknál megállok egy picit, majd a kissé távolabb lévő
ponton utolérem a többieket, és bélyegeztetés után tovább indulunk.
Mivel
ez a szakasz "egyéni tájolással" teljesítendő, így egy alkalmas
nyugat-északnyugat irányú erdei útra fordulunk, és egy irtáson
átbotorkálva megcélozzuk a Szarvas-árok nyugati oldalán haladó murvás
utat, bízva a gps-re töltött tuhu-s térképben. A művelet sikerrel jár,
és hamarosan a P3Z+ letéréséhez érkezünk, ahonnan a jól ismert jelzésen
kapaszkodunk fel a P3Z3 elágazásig.
Tarnai-pihenő oda-vissza; az úton az esők nyomán egyre mélyülnek az
árkok - azért gyalog még járható :-)) majd tempósan föl a Csergezán
kilátóba. Itt megnézzük, hova megyünk
, ücsörgünk is egy keveset,
aztán lefelé bele is kocogunk rendesen - érdekes, de a térdem sem
ellenkezik, sőt, jó is esik a tempó.
Beérve Nagykovácsiba már csak a célt kell meglelni - nem ördöngős dolog, csak a főúton kell sétálni egy keveset - az Ördöngős étteremig :-))
Itt megkapjuk a díjazást (szokásos négyzet alakú oklevél és kitűző), meg egy bónt, amivel többféle tészta (milánói, sonkás-sajtos, diós-lekváros, ha jól emlékszem...) közül választhatunk.
A késői ebéd/korai uzsonna gyanánt elfogyasztott kaja után beszélgetéssel telik az idő, majd az érkező busszal elindulunk hazafelé.
A túra hozta a szokásos minőséget, az időjárás is príma volt ehhez a bő 26km-es sétához - jövőre ha minden jól megy, ismét ezt a verziót választom, a Vadaspark-katonasírok-P3 jelzés közötti részt ugyanis más teljesítménytúra (még) nem érinti.
2010. október 4., hétfő
Nem szeretek korán kelni, így örültem a lehetőségnek, hogy söprűként indulhatok a túrán. Reggel nyolc körül indulok itthonról, a lapomra rajtidő gyanánt fél kilenc kerül. Még megvárok egy sebtében nevező futót, majd elindulok.
Feladat: 12 körülre Király-kúthoz érni, és utána a további szakaszon -ahol van- szalagot szedni, illetve lemaradozókat pátyolgatni. 18km-re van három és fél órám, persze ha később érek, az sem baj.
Pomáz belterületén ismerős utcákon haladok, azért egy érdekességre felfigyelek az egyik templom falán: no, ezt még eddig nem vettem észre...A házak közül kiérve végre erdei út hullámzik a talpam alatt - majd elkezd emelkedni, meg kidőlt fákat kerülgetni :-)
Nézem az órát, a távot - jól haladok, az emelkedő a Kő-hegyre fölfelé kellemesen átmozgat. A turistaháznál tea, de előtte leadom a "csomagot" a pontőröknek, majd igénybe veszem a zsákomon lógó bögrémet, és iszok egy pohárka teát.
Sokáig nem időzhetek, hiszen a vége még igencsak odébb van, úgyhogy megyek tovább a Vasas-szakadék felé. Az elágazásnál, ahol jobbra kell menni most nincs irányjelző lap, rutinból fordulok a helyes irányba, majd kocogósra veszem a pontig tartó szakaszt.
Ide most csak zsírkréta jutott, felírom, hogy 1911, és indulok visszafelé. Az elágazás után ketten jönnek szembe: kérdezik, hogy ugye kihagytak egy pontot? Igen, mondom, némi útbaigazítás után mindenki megy tovább a maga útján.A Lajos-forrásig vezető szakasz az erdőművelés ellenére "tűrhetően" járható - az aszfalt keresztezése után némi szalagot is kapott a jelzés - no, ezt majd a rövid táv seprűje fogja begyűjteni, nekem majd Dömösön kezdődik a betakarítós munka :)
Lajos-forrásnál megtöltök egy palackot forrásvízzel, a Dömör-kapunál lévő pontőr részére, és a bélyegzés után már robogok is az irtáson át lefelé a szalagozást követve. Sár itt-ott már van, úgyhogy inkább felveszem a kamáslit - jobb későn, mint soha...
A lejtő után persze emelkedő jön, nomeg Körösi Csoma Sándor emlékműve, hogy aztán megcsodálva a Bükkös-patak völgyére nyíló kilátást nem sokkal később le is ereszkedjünk a patakvölgybe, pontosabban a dömörkapui ponthoz.Átadom a vizet, kapom a csokit meg a bélyegzést, meg az információt, hogy a Lenkó emlékműnél nincs pont.
Innen a Király-kútig gyakorlatilag nem nagyon lehet komolyan trükközni - minden esetre egy túratárssal maradunk a patakmeder mellett, ahol kell.
Sikárosnál a K- jelzést elterelték, és a K+ mellett halad az aszfaltot követve. Szép, persze, hogy szép az erdő, de az eredeti K-, meg Sikáros látványa sokkal szebb - mindegy, a jelzés nem arra megy :-(
Később, a P- elérésekor szemből is érkezik valaki - ő megnézte Sikárost...
Király-kúthoz 12:10 körül érkezek meg - néhányan hezitálnak, hogy hosszú vagy rövid - aztán döntenek, hogy az a tempó, ami innen a célzárás (17:00) eléréséhez kellene, az nekik sok, úgyhogy 20-25 perces ácsorgás után (hátha jön még valaki) egyedül indulok tovább a Szőke-forrás völgye felé.
Az aszfaltos út keresztezésénél utolér egy futó, beszélgetünk, aztán kocogósra fogjuk a tempót - végül is legalább 20 perc előnye van az előttem haladóknak...
A P- jobbra letérését is sikerül nekik majdnem benézni - szerencsére közel vannak, úgyhogy innentől együtt megyünk Dömös felé.
Dömösön szalagot kellene szedni, de hála a helyieknek az elágazásnál nincs, csak később, a Duna-partra vezető út mellett. Addig persze elhaladunk Vertel József szülőháza mellet is - egykoron bélyeget gyűjtöttem, és azt tudtam róla, hogy grafikus, bélyegtervező - most mnár azt is tudom, hogy Dömösön élt és alkotott :-)A dunaparti részen kajapont, zsíros kenyérrel, méteres kaláccsal, szörpökkel... Meg egy órányi várakozással... Ugyanis annyi volt még vissza a pont hivatalos zárásáig, és egy utánam indult túratárs ezt alaposan ki is használta. 24.9km-nél vagyok, van még a hivatalos célzárásig kettő és fél óra - meg 13,7km, 706 méter szinttel... No, ez pöttyet el lett számolva, úgy gondolom, de sebaj, seprűként pont- és célzárásról lehetetlen lemaradni :-)
Szedem a szalagot, sétálok, sétálgatok, aztán csak vége az "unalmas" szántóföldnek is, és beérek Pilismarótra. Térdem, bokám picit unja a dolgot, aztán a ponton mégiscsak úgy döntök, hogy felmegyek a célig - másfél óra alatt persze eléggé "necces" dolog lenne (9,3km/669m szint), de mehetek a saját tempómban, megvár a cél :-)
Azért megyek, ahogy tudok, a Szakó-hegy egyben megvan, a Szakó-nyeregtől fölfelé is sikerül jó tempóban haladni, sőt, a Rezső-kilátó után kocogósra veszem az iramot, így a célidőként 17:55 kerül a lapra.
Ez persze a bruttó idő, nettóban, a pontzárásokra várást leszámítva alig valamivel több, mint nyolc óra menetidő... Jó volt, szép volt, jövőre is jövök, bár söpörni csak akkor, ha a dömösi és pilismaróti pontok hamarabb zárnak egy órával :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)