Túrablog

Idén eddig 172km, ami nem sok - viszont vészesen közeledik a Kinizsi 100, amire már megvan a regisztrációm, "csak" fel kell készülni... Sajnos a munka miatt inkább lélekben, mint testben lesz lehetőség rá - egyelőre úgy tűnik, ez az utolsó hosszabb séta a százas előtt...

Előzetes nevezésre itt is adott a lehetőség, amivel élek is, úgyhogy reggel a rajtban csak át kell vennem az itinert, és már indulhatok is a Nagy-Hárs-Hegy meghódítására :)

Nem kell rohanni, ez az emelkedő kellően erős bemelegítésnek tökéletes lesz. Egy kidőlt, de már eltakarított fa miatt megállok egy pillanatra, aztán ahogy kell, egyben letudom az emelkedőt a szintes "pihentető" szakaszig.

A balra tartó sétaúton lehet pihenni, aztán a kanyar előtt még egy picit fölfelé, és máris letudva a Hárs-hegyre kirótt szintemelkedés.

Tovább lefelé a jól ismert S- jelzésen - egészen a Kerek-hegyi kanyarig, persze közben lesz még egy-két említésre méltó dolog :-)

A Nagykovácsiba vezető műútnál pici szusszanásnyi megálló a forgalom miatt, a hűvösvölgyi zebránál viszont simán átengednek az autósok.

Itt egy rövid szakaszon találkozunk a K- jelzéssel, hogy aztán megmászva a Nyéki-heg Vadaskerti-hegy tömbjét, a Vadaskerti emlékműnél lássuk viszont ismét - de nem utoljára ezen a túrán.

Ez a "bucka" is kényelmesen letudva, az emlékmű, után még egy kis ereszkedés, hogy aztán a Határ-nyeregből a jól ismert meredek kikapaszkodás következzen a parkolóig, ahol a következő EP. található.

Egy gyors bélyegzést követően még visszafordulok fotózni, aztán nekilendülök az Újlaki-hegyre vezető kényelmes és nem túl hosszú emelkedőnek, ahol bő egy hete jártam, úgyhogy nagyon nézelődni most nem fogok :-)
A lefelé oldalon megvan a fenyőfa -  nagyot nőtt, mióta először láttam vagy tizenöt éve... Furcsa érzés belegondolni abba, hogy hogy szállnak az évek...
A fák között rutinosan tartok jobbra az Y-elágazásban, a szélesre kitaposott úton.

A jelzések ebből az irányból is elfogadhatók, úgyhogy gyakorlat nélkül is simán vehető a következő szakasz: Virágos-nyereg - itt ismét üdvözölhetjük egy rövid szakaszon a K- jelzést a katonasírig - hogy aztán a Csúcs-hegy oldalában futó, váltakozóan ösvény és kényelmes sétaút következzen.
Itt-ott szép kilátásban is gyönyörködhet,a ki erre jár, hiszen nagyjából 350m tengerszint feletti magasságban kanyarok az út, és ahol hiányoznak a fák, ott messzire el lehet látni. Én "már láttam" alapon, no meg azért is, mert ez a túra a k100-hoz a "felmérő", nem állok meg nézeklődni - különben is a Sárga szalagozásakor nem is olyan rég jártam erre :-)
A Kötők padjánál óvatosan veszem az ahadályt - nem lenne jó tönkretenni a bokámat, mert azért az ötödik k100 teljesítést nagyon szeretném megcsinálni idén... Persze addig még van ebből a túrából is bőven, a Békásmegyer-Tata távon felül :-)
Az Alsó-Jegenye-völgyig kényelmes tempóban haladok, bár várom a leérkezést, hiszen a tisztáson szokott lenni a nagyon jól kitalált frissítő- és etetőpont.
Azoknak, akik kevésbé figyelnek, apró kis nyilacska van kirakva a sétaúton keresztben, úgyhogy remélhetőleg mindenki megtalálta a sátrat, ahol a szokásos kínálat várja a résztvevőket.
Nálam a karikára vágott zöldhagyma és zsíroskenyér a "sláger". Szörp is fogyasztható - saját bögrémbe kérek, hiszen ha már van, akkor ne szaporítsuk fölöslegesen a szemetet eldobható pohárral.
Dinnye szólít meg, úgyhogy rövidre fogom a falatozást, és csatlakozom hozzá, bár a tempója most túl erősnek tűnik neken.
A vízesésnél egy fotó erejéig letérünk az útról - aztán visszakapaszkodunk, és robogunk tovább.
A S-S+ elágazásnál megállok egy picit, Dinnyétől elköszönök, ő robog tovább, én lazább tempóra váltva megyek tovább.
Ahogy utólag nézem, picit sikerül hamarabb elhagyni a jobbra lévő párhuzamos úton haladó S- jelzést - legközelebb jobban figyelek :-) Viszont a K- felé az átkötést renben eltalálom, és ez a lényeg.
Kötelező megállás a Muflonban egy korsó erejéig - bár a pont pont nem itt van, de mindegy, megfogadtam, hogy ha erre járok, és nyitva vannak, akkor betérek valamit fogyasztani.
Utána a ponton is megállok beszélgetni - no, ilyet a K100-on nem nagyon kéne - de itt belefér az időmbe.
Az aszfaltos szakasz után örömmel fordulok jobbra a Nagy-Szénás felé: 120m szint következik, több részletben, kényelmesen teljesíthető meredekséggel :)
A csúcs után igyekszem picit gyorsabban szedni a lábaimat, hiszen még féltávnál sem vagyok, és az óra meg ketyeg rendületlenül - közben reménykedem abban is, hogy a motivációmat is sikerül meglelni valahol, mert nem nagyon találom... Mi lesz így a hónap végén...?!
Aztán csak eljön az utolsó tisztás a kijárati kapu előtt - nagyon szép a panoráma, úgyhogy lövök egy "otthon összerakós" sorozatot egy panorámaképhez, aztán néhány enyhe kanyar után jobbra tart a jelzés az erdészeti útról, és pár lépés múlva a kapunál találom magamat.

A ponton finom cukorkával kínálnak a bélyegzés mellé, és mint mindenkinek, nekem is mondják, hogy a szalagozást kell figyelni, mert jobbra lesz letérés a S- jelzésről. (Azaz a "szokásos" útvonal...)
A szalagozott átkötés a Z- jelzésre jól követhető, ahogy utána a Z- is, úgyhogy a tájékozódásra nem kell sok energiát fordítani.
Az Annavadászháznál azért oda kell figelnie annak, aki először vagy nagyon ritkán jár erre: a széles murvás út balra tart, és Z+ jelzést visel: nekünk nem az kell, hanem a Csergezán emlékmű után jobbra (nyugat) tartó régi földút. Ezt anno egyszer sikerült benézni, úgyhogy akkor nagyon megjegyeztem :-)
Az óvodások köretfája után a nyílt terepre érve viszont balra kell tartani, nem az erdő szélén futó földút a helyes választás - sajnos elég vékonyka fák vannak az út mellett, de azért sikerült egy-egy jelzést felpingálni rájuk.
Telkibe beérve a muflon/zerge fejet kell figyelni - ott van a kereszteződésben balra az oszlopon, és szépen mutatja, hogy balra kell fordulni (ezt is benéztem első aklalommal...)
A főutcáról a vele párhuzamos, kellően meredek utcácskába vezet a jelzés, a kis téren balra tartunk a járdára, bolt, kocsma, és ez utóbbi előtt ücsörgő pontőrök következnek.
Frissítő kéne - nyitva a bolt, úgyhogy ott veszek egy kólát, aztán jöhet a "nem-annyira-szeretem" szakasz, ami átköt a Z3 jelzésre.
Előbb persze ki kell jutni Telkiből, úgyhogy egy picike aszfalt még van, aztán a vízmű védterület kapuja tréfálja meg egy sietős túratársunkat: mire átóvatoskodik a kerítés fölött az ingatag létrán, addigra én is odaérek, és kényelmesen bemegyek a nem lezárt kapun :-)
Egy kis erdősáv után az Anna vadászháznál látott murvás útra fut ki a muflon/zergefejes jelzés, irány jobbra, azaz lefelé.
Autó jön - félreállunk, aztán balra élesen be az erdei útra. Nagyméretű magasles jobbra, majd keresztezzük a kőbányába vezető utat - eddig se nagyon kanyargott a S+ jelzés alatt az út, innentől viszont nyíl egyenesen roboghatunk a Dezső kunyhó elágazás felé (ott találkozik a S+ és a Z3). Persze mi nem megyünk el odáig, nagyjából 240-250m-rel hamarabb, a jelzést követve  balra fordulunk - van olyan túratárs, aki nem először jár erre, viszont ezt az átkötést a Z3-ra eddig még nem vette észre :)
A Z3 jelzés szépen emelkedik, és néhány kanyar után kiérve a fák közül a Tarnai-pihenő következik, ahol most nincs pont.
Az erdő ezen a környéken is nagyon csúnyán néz ki a decemberi jégtörés nyomán - úgy gondolom, hogy az őszi Budai Kilátók Extra során az "egyéni tájolással" szakaszt lehet, hogy nem a szokásos majdnem iránymenet módon kell majd teljesíteni :-(
P3 jelzés jobbról a jól ismert elágazástól ezt a jelzést követjük. Itt tudom meg, hogy miért olyan magasak (nagyjából 170cm) az utak mentén a farakások (sarang): így lesz egy méternyi farakásban az 1 méter hosszú, 10-15cm körüli átmérőjű rönkökből egy (erdei) köbméternyi fa.
Bőségesen látható kitermelt fa is, meg a termelés nyoma is ezen a szakaszon: a képen a hagyásfa alatt egy normál magasságú magasles látható...
A P- jelzésre kiérve "már nincs sok hátra, de..." érzés előjön, de gyorsan el is száll - szerencsére :-)
Még a pont előtt (Vörös pocsolya) egy erősen csoffadozó túratársba öntünk lelket - lehet, hogy jó ücsörögni, de úgy nem fog beérni még szintidőn túl sem :-D
A pont szokás szerint jóval a P-P+ elágazás után van - aki nem tudja, hogy hol szokott lenni, az picit hiányolja őket, de szerencsére nem vesztek el, úgyhogy kapunk mindent, ami jár :)
A Kecske-hátnál illendően megmutatom, merre vezet a jelzés - fene tudja, hogy a szép emlékű Falasok(k) által használt rövidítés létezik-e, és különben is, a jelzés az jelzés, azt köll követni, nem igaz?
A rövid aszfaltos szakasz után balra tér az itt picit hiányos jelzés, de sikeresen vesszük ezt az "akadályt" is, hogy aztán az utolsó ponton, a Fekete-fej tövében szusszanjunk egy kicsit.
Van sima és szénsavas ásványvíz is - én az utóbbiból kérek (sima víz van a puttonyban is), aztán elbúcsúzom alkalmi túratársaimtól, és erős tempóban mászom meg a Fekete-fejet, illetve utána a Nagy-Hárs-hegy oldalát is, hogy aztán kényelmesen besétáljak a célba.
A teljesítési idő 11:10, ami, ha úgy nézem, jó, de ha úgy, hogy a K100-on mekkora távot tervezek megtenni ennyi idő alatt, akkor azért "picit lassú voltam". Mindegy, nem most kell a legjobb formában lennem, hanem 30-án :-)

Kellemes, nagy hagyományokkal rendelkező rendezés, meglepő (műanyag kitűző), de szép díjazás, és "sportosan fárasztó" útvonal. Akinek az "ötvenes" sok, annak a rövidebb távot is nagyon tudom ajánlani, az is szép, és szintén "sportosan fárasztó" útvonalat jár be.

Track: Track_BUDAI_50_2015_szurt.gdb

Endomondo: BUDAI 50 2015.

Amikor néhány hete megjelent a hír, hogy nem rendezik meg a Sárga túrákat, nagyon gyorsan megpróbáltam elérni a szervezőket, hiszen az nem lehet, hogy nincs Sárga...

Szerencsére sikerült elhárítani a problémákat, úgyhogy szükség lett a felajánlott segítségre, és megkaptam feladatul a 40-es táv szalagozását, illetve Nagyszénászugnál a frissítőpontot.

A szalagozásra egy -akkor még- ismeretlen túratársat kaptam magam mellé, aki szerencsére kevéssé ismerte a S- jelzés ezen szakaszát; szalagozásnál ez nagyon jól tud jönni ott, ahol én mennék automatikusan :)

Egyeztettük, hogy melyik busszal megyünk Vörösvárra, reggel még egy rövid "beköszönés" a munkahelyemre, aztán irány a busz.

Eseménytelen zötykölődés után szállunk le a buszról, némi "hol és merre is vagyunk" tanakodás után "rárakjuk magunkat a térképre", és elindulunk.

Első jelentősebb látványosság a fedett medence, akarom mondani aluljáró, ami most épp eredeti funkciójának megfelelően használható, úgyhogy "aluljárunk" a vasút alatt, hogy aztán a túloldalon némi kanyargás után a Takarékszövetkezet épülete melletti lépcsőt elérve immáron a "szokásos" útvonalon haladjunk.

A rajtnak majd helyet adó kocsmához nem térünk le - lakott területen amúgy sem szalagozunk előre - egyből megyünk tovább egyenesen, ahogy a jelzés (vagy a rutin?) diktálja.

Pilisszentivánra átérve a templom mellett a változatosság kedvéért lefelé lépcsőzés következik, aztán át az úton, balra... Itt majd kell szalag, de most nem érdemes kirakni - messze van a holnap délelőtt...

Újabb tak.szöv. fiók az út túloldalán, hiába, ez nálam foglalkozási ártalom lehet :-) mi viszont jobbra fordulunk: szemben a Szénások tömbje emelkedik - igen, oda föl. Jó, nem teljesen :-)

Az ösvény kezdetéhez kerül ki az első két szalag, aztán az Antónia-árok bejáratánál lévő kapu felé vezető út elejére is rakok párat. Érkezik a P- jobbról, aztán bent, a kapun túl el is köszönünk tőle: mi az Antónia-árkon megyünk, a P- meg a Hosszú-árok felől közelíti meg a Nagy-Szénást.

Amikor először jártam erre, tíz (vagy több?) éve, akkor hosszabbnak tűnt az Antónia-árok, bár most is megállunk, hiszen ritkán lát az ember villanyoszlopot ilyen módon elfektetve...

Régen volt a jégtörés, ami vélhetőleg ezeknek az oszlopoknak a végzetét is elhozta - úgy néz ki, hogy nem nagyon erőltetik ennek a vezetéknek a kijavítását, és az is jó kérdés, hogy a völgynek ebből a járművekkel nem igazán járható részéből mikor és hogyan fog kikerülni ez a két roncs...?

Az árokból kijutva balra tartunk - még itt sem kerülhet ki szalag - azért az aszfaltos úton balra az oszlopra már rakok, nehogy véletlenül valaki leguruljon Nagykovácsiba :-)

Egy megerősítés a következő oszlopnál, a sorompónál több is, merthogy erős vegetáció fedi el az egyébként jó állapotban lévő jelzést.

A Muflon nincs nyitva, úgyhogy megyünk tovább - itt-ott kerülnek ki szalagok, de csak módjával - jelzésváltás nincs, benézhető elágazás sincs sok, úgyhogy az oldalamra akasztott tekercs bőven elég lesz.

A Kerek-hegynél a kunkorban is jók a jelzések, meg itt lehet majd feltételes pont is (elsütöm a poént, miszerint azért feltételes a pont, mert az igazolásának a megszerzése feltétele a teljesítés elismerésének), úgyhogy itt is csak trappolunk tovább.

Lefelé egy Y-elágazásban én is elbizonytalanodok,a jobban járt bal oldali ágon indulok, aztán javítunk és pakoljuk a szalagokat :)
Középső-jegenye-völgy aljában is van egy szép elágazás - no ide viszont nem kell szalag
Lent a benzinkút után a gyalogátkelőhely túloldalán kerül egy szalag a tábla oszlopára (tessék szabályosan közlekedni, ahogy mi is tettük), utána az Alsó-jegenye völgyön csak végigrobogunk - aki itt eltéved, az megérdemli, nem?
A rétnél a jobbos kanyar is jól látható, de kap egy megerősítést. Az emelkedő jól megy, fönt, a sorompónál viszont ismét dolgunk akad: pár éve még a sorompó előtt ment balra a jelzés, ráadásul erősen hiányos is, úgyhogy itt is igyekszünk jól láthatóan és egyértelműen jelezni, hogy merre van az arra.
Jön a "hullámvasút", ahol a régi Z- keresztezi a jelzést, ott egyértelműen látszik a jelzés a túloldalon, úgyhogy egészen Virágos-nyeregig csak menni kell.
Itt igyekszünk a térképen jelzett nyomvonalat követni és szalagozni - ez utóbbi nem egyszerű, de azért találok egy csenevész cserjét, amire rábiggyesztem a szalagot - aztán egy másikat is, úgyhogy szerintem itt sem fognak tömegesen elkavarni a résztvevők :-)
Újlaki-hegyen előjön a "merre van a lefelé" kérdés - biztos, ami ziher, kirakok ide is egy szalagot, bár ha minden igaz valaki őrizni fogja ezt a pontot a túra napján :-)
Határ-nyereg, Vadaskerti emlékmű, fel a hegyre, és máris Hűvösvölgy következik. A lángosos bódéban új csapat van, a lángos finomabb és ár/érték arányosan is jobb, mint volt korábban :-)
Túratársam elköszön, ő idáig jött, én megyek tovább Budaörsig.
Mivel innen indul a rövid táv, viszont nekem eléggé benne van a lábamban az útvonal, így nagyon kell figyelnem, hogy hova kell szalagot rakni - remélem, sikerült jól eltalálni :)
A Hárs-hegy csúcsánál (Kaán Károly kilátó) nem szalagozok, rábízom a pontőrökre az iránymutatást - ha lesznek :-)
Kényelmes tempóban haladok a szokatlanul üres sétányon, Szépjuhászné, majd tovább... Kis-kőfejnél hegyes szögben jobbra le - hopp, ide egy szalag kell, pláne, hogy ez már a rövid táv útvonala, ahova azért kevésbé gyakorlottakat is várunk.
A Korányi fölötti kis hídnál is látszik a fákon a jégtörés nyoma - évek, ha nem évtizedek kellenek hozzá, hogy az erdő is tényleg teljesen elfelejtse ezt a természeti csapást.
A Virág-völgy aljánál jön a következő feladat - jó pár szalag kerül ki,a S- elvileg az oldalban futó ösvényen halad, de aki az első letérést benézi, az is tud még javítani vagy három helyen, úgyhogy mindenhova rakok a piros-fehér csíkos fóliából - remélem, elég lesz :-)
Nem is olyan rég jártam itt lefelé, akkor voltak bedőlt fák - most is vannak, de szépen feldarabolva és elpakolva az útból (köszönjük!), úgyhogy szabad az út egészen Csacsi-rétig.
Itt beiktatok egy pihenőt - szintidő most nincs, meg egyébként sem a rohanás a cél, nem igaz?
Persze aztán megyek tovább , és az út mellett szomorúan fedezem fel az egykoron S- jelzést is mutató  "golyvás" fát feldarabolva... Ennek a szakasznak ez volt az egyik érdekes színfoltja :-(
Út közben itt-ott azért még kerül ki szalag, Nagyszénászugnál igyekszem alaposan körülnézni, hogy hova telepedünk ki holnap a frissítőponttal.
A Kies-völgy felé a letérés mindenképp szalagért kiált, ahogy a völgyoldalba balra felfelé vezető ösvény is.
A reptéren egy helikopter "szórakozik" - a hang elszáll, a füst ott marad... Sorrento után futó jön szembe - szerintem nem csak én lepődtem meg a találkozáskor :-) Ha jól számolom, Szépjuhászné óta összesen 2-3 emberrel találkoztam, ami még hétköznap is ritka ezen az útvonalon.
A murvás út túloldalán tovább vezető ösvény bejárata is kap szalagot, még akkor is, ha nagyon "mutatja magát" hogy arra van az arra.
Hamarosan a fokozottan védett terület határát (is) jelző sorompóhoz érek - szalag kerül a jobbra tartó jelzett, szűk ösvényre, ami kivezet Budaörs szélére.
Az volt a mondás, hogy lakott területen nem szalagozunk, mert esélyes, hogy elviszik/átkötözik/letépik, de itt mindenképp fontosnak tartom, hogy legyen megerősítése a jobbra forduló jelzésnek, úgyhogy két szalag ide is kikerül - ahogy kicsit később, az útról egy védett terület táblánál jobbra letérő jelzésnél is.
Innen már tényleg nincs sok hátra, próbálok tempósan haladni, az az egy-két kirakandó szalag, ami adódik nem lassít le, úgyhogy egy tisztás meg egy tisztás az két tisztás, plusz némi kanyargás a hegyoldalban - aztán egy szalaggal megerősítendő T-elágazás következik, mielőtt az utolsó előtti EP tervezett helyét érintve elindulnék le a hegyről.
Előtte persze megcsodálom a panorámát - meg picit fejvakarva nézem a Törökugratót. Oda még fel kell ma menni...


A lefelé betonos út nem tetszik a lábamnak, igyekszem gyorsan túl lenni rajra, és gyorsan leérni a főútig.
Ez sikerül is, a településen elvileg nem kéne szalagoznom (fújt jelzések lesznek), de teljesítésként is el szeretném számolni ezt a sétát, úgyhogy irány egyenesen tovább. Enyhe az emelkedő a balos letérésig - automatikusan rakom ki a szalagot a köves ösvény elejénél.
Mivel a tanösvény a csúcsra menet-jövet egy nyolcast ír le, így próbálom úgy szalagozni, hogy fölfelé az egyik, lefelé meg a másik ágra terelje a túrázókat.

A csúcson pihenőt tartok - a panoráma a naplementével nagyon szép, úgyhogy akár ezért is érdemes ide eljönni, és ha már itt van az ember, akkor a tanösvényt is végigjárni.
Szép szép a naplemente, viszont tovább kell indulni, az utcák neveit, illetve az útvonalat megpróbálom "fejből" összerakni - előtte a vaslépcsőn a bányaudvarra leereszkedve azért megnézem a kutat: működik, ez jó.


A bányaudvart elhagyva végleg aszfalt következik, GPS-t nézek, aztán megyek emlékezetből :) Szalagot már nem kell kirakni, bár a lépcsős átkötés bejáratához azért teszek, mert ebben biztos vagyok - utána viszont egyhangúan bandukolok a szép házakkal sűrűn beépített utcákon.
Az Edison utcával vége szakad a szép házaknak - szürke és beton következik, szerencsére nem sok, hiszen néhány száz méter után a Holdfény utca végén ott a körforgalom - épp jön a busz, úgyhogy egy rövid trappolással fejezem be a mai túrát.

Track: Track_SARGA_40_SZALAGOZAS_2015_szurt.gdb

Endomondo: Sárga 40 szalagozás 2015