Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2015. április 26., vasárnap
Tegnap nem sikerült családi túraként megcsinálni a Merzse-mocsár 10 sétát, úgyhogy ma erre az egyébként nem tervezett Budapest-kupás gyaloglatra vittem el a lányokat.
Határozott fejlődés látszik a rendezésben - évi n+1 túrával azért lehet is - de messze van azért a messze, azaz van hova javulni - viszont az is biztos, hogy a szándék megvan a rendezőkben, és ez is nagyon fontos.
A rajt/cél a KFKI sporttelepén kapott helyet: két asztal, az egyik a 7, a másik a 14km-es távhoz rendelve, két-két fővel. Amikor odaértünk, a 7-es asztalnál hosszú sor (beérkezők, indulni vágyók vegyesen), a 14-esnél meg senki. A főrendező gyorsan átrendezte a sorokat, hogy ketten vigyék a 7km-es táv célját, úgyhogy innentől kezdve csak annyi kellett, hogy felkerüljenek a nevek a pótlólagosan másolt itinerre, és elinduljunk. A négy lap megírását megosztottuk a rajtban serénykedő hölggyel, úgyhogy a rajtoltatás gyorsabban ment, mint azt a sort először meglátva gondoltam. (Ennél több gond egy túrán se legyen...)
A TTT-s oldalra még időben kikerült a kézzel rajzolt vázlat helyére egy szakember által összerakott térkép, úgyhogy sikerült előre felkészülni az útvonalból (ScP-Z+S-S+, az utolsó kivételével az elágazásoknál jobbra)
Bár jelzésváltás/km értékben kiemelkedő, de egyáltalán nem bonyolult, viszont szép, és javarészt azért nem annyira elcsépelt útvonal, úgyhogy ezért is dicséret illeti a szervezőket.
A Sc széles erdei út, kényelmes poroszkálós tempóban indulunk; ismerősök előznek - belefér az időnkbe, bár azért jó lenne értelmes idő alatt végigmenni...
Ennek picit odavág az, hogy a Sc-ről balra le lehet ereszkedni egy platóra, ahol szép kilátás nyílik Budaörsre, amit persze, hogy nem hagyunk ki - ha már eljöttünk idáig.
Aztán persze visszakapaszkodunk a turistaútra, és egészen a piros sáv keresztezéséig (szinte...) meg sem állunk. Ott is csak azért, hogy a tábláról felírjam a felírandót - ugyanis ezen a túrán nincs "emberes" pont, csak egy kérdésre kell válaszolni. Aki két kört megy annak is...
A P- eleinte fölfelé tart (A Piros túrán de jó lesz már itt lefelé jönni...), aztán balra lefelé, a Végvári-szikla felé fordul.
Itt ér be minket egy volt kollegina; munkával kapcsolatos meg szakmai dolgok kerülnek elő, felveszem a tempóját, aztán vagy kétszer meg is állunk bevárni a lányokat :) Harmadszor a Végvári sziklánál állunk meg, itt a lányaim frissítenek, Adri elköszön - neki még lesz ezen kívül egy másik kör, merthogy ő a Masni 14-et csinálja.
Innen nagyon kényelmes, enyhe emelkedővel tartunk Makkosmária felé, úgy, mintha bővében lennénk az időnek, pedig annyira nagyon azért nem :)
Makkosmáriánál egy bélyegzés, utána viszont laza fölfelé a Z+ jelzésen - szerencsére csak a S- eléréséig, ahol jobbra fordulunk, hogy a "masni" kialakuljon az útvonalból.
Makkosmáriánál egy bélyegzés, utána viszont laza fölfelé a Z+ jelzésen - szerencsére csak a S- eléréséig, ahol jobbra fordulunk, hogy a "masni" kialakuljon az útvonalból.
Az út mellett a lányom észrevesz egy erdei siklót - sajnos ez most nem táplálkozott, hanem próbált elbújni, úgyhogy nem tudtuk megörökíteni, de igazán alaposan megszemlélni sem.Ez a szakasz kényelmes séta, minimális szinttel, úgyhogy jó tempóban haladunk, az idő viszont szorít, úgyhogy a Magas-kő felhagyott kőfejtőjében található emlékhelyet most kihagyjuk
Az érkeztetés pici döccenésekkel, de azért jól megy: oklevél sajnos elfogyott (nem sírunk miatta - nem igazán szép a feketével telibe nyomtatott lapon virító fehér masni... Tudom, de gustibus non est disputandum, minden esetre nekem nem tetszik...), a kitűző viszont egészen szépre sikeredett.
a díjazáson felül jár még egy-egy szelet pizza is, a hely adta lehetőségek miatt mikróban melegítve - az ötlet jó, a pizzaszelet is finom, úgyhogy gyorsan leülünk falatozni, majd pedig irány haza.
Alakul ez, alakul :) úgy gondolom, hogy - főleg a gombamód szaporodó új rendezések mellett - teljesen megállja a helyét az ajánlott túrák között. Ha azt is hozzáveszem, hogy az útvonal egy része más rendezők által erősen elhanyagolt környéket mutat be, akkor meg pláne.
Track: Track_MASNI_7_2015_szurt.gdb
Endomondo: Masni 7
2015. április 25., szombat
Erre az évre is jut még felfedezni való, például a Merzse-mocsár, ahova enélkül a túra nélkül nem biztos, hogy elvetődtem volna - de kezdjük az elején...
Késői ébredés után összekapom magam - ez most nem családi séta lesz, arról már lekéstünk, úgyhogy futós cucc, övtáska, egy palack izó, és gyorsan kocsiba vágom magam, hogy a rövid távon a rajtidő végét még elcsípjem...
Sikerül, sőt még a hosszúra is mehetnék, ha úgy gondolom - de nem gondolom, nem arra készültem, sem idővel, sem cuccal - a kalapom például otthon vigyorog - a nap meg fenn az égen, és a 20-as távon bőven van nyílt terep, azt meg erős napsütéssel együtt nem szeretem...
Lakott terület, aszfalt, kocogás (ha már futócipőben jöttem) - szalag ahol kell, ott van, úgyhogy hamarosan az első ponthoz érkezek.
Ahol kell,ott van szépen szalag, és az itinerhez is korrekt térkép tartozik, úgyhogy hamarosan magam mögött hagyom a lakott területet, és átkelve a vasúton... Nos, nem csak a szemem kezd el káprázni a méretes rikító sárga repceföld láttán, hanem a telefonba épített fotómasina is megküzd a nagyon sárga látvánnyal... Kutyapanzió és eladó ház egymás mellett az út bal oldalán - az előbbi orra gyakorolt negatív hatásai miatt igyekszem gyorsan túljutni ezen a szakaszon.
A védett területet a repceföld túlsó csücskénél éri el az útvonal, innentől egy jól követhető, tájékoztató táblák sorát felvonultató tanösvény következik. Jobbra a Merzse-mocsár, most épp víz is van benne, úgyhogy a kanyar után feltűnő ep-n, bár be lehetne egyensúlyozni a madárfigyelő magasleshez, most ezt a látványosságot kihagyom - a csokit viszont nem - kell az energia :)
A két táv szétválásáig egy 20-ason indult túratárssal sétálok, utána viszont rákapcsolok, és a táblákat ugyan le-le fotózom, de sziinte meg sem állok a következő pontig, ahol alma és dohányfüst kapható - az utóbbi okán maradok a gyors bélyegzés és a sürgős távozás mellett...
Jobbra szántó, balra keskeny erdősáv azon túl ismét csak szántóföld, a rikító sárga repcével. Az órámra nézek - jó lesz ez, pláne gyalogos szemmel nézve :) Pihenősen sétálok a széles földúton, egészen a rövid oda-vissza szakaszig.
Itt egy picit meglepődök: a 10-es távon még most is jönnek szembe, úgyhogy bőven elértük volna a tényleges rajtzárást a családdal... No mindegy.
A vasúton átkelve itinert nézek: egy másik, nagyon szép utcán kell elindulni fölfelé - itt egy kis terecskén van a pont, kocogva épp megelőzök egy nagyobb társaságot, utána viszont lazábbra veszem a tempót; főút, egy utcányit balra, sokadik utcán balra, és már fel is tűnik az iskola, ahol a rajt/cél van.
Kényelmesen letudom az adminisztrációt, utána a sok ismerős mellett azért igyekszem időt szakítani az étkezésre is: zsíros kenyér, hagyma, hegyes csípős paprika - repetázni lehet, kellő alapossággal pótolom is a túra során elfogyasztott kalóriákat :-) Szóba kerül a távol-keleti konyha is, egy kis "szóbeli főzőcske" után indulhatok haza.
Először is köszönöm a rendezőknek, hogy megmutatták Budapestnek ezt a szép és finoman fogalmazva is kevéssé ismert szegletét, ráadásul egy ilyen -tőlük megszokott- jól szervezett túra keretében. Ha minden jól megy, az éjszakai verzióra is jövök :-)
Endomondo: Merzse-mocsár 10
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)