Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2015. március 15., vasárnap
Elég régóta "kötelező" tavaszi túra számomra ez a gyaloglat, úgyhogy idén sem hagyom ki - szerencsére most az időjárás is kegyes, úgyhogy a "szokásos" módszert követve a Fogaskerekű utcában lerakom az autót, aztán a rajtzárást még elérő fogassal zötykölődök fel a hegyre.
A rajtnál gyakorlatilag nincs sor - na ja, a fogastól laza bemelegítő kocogást tartottam - úgyhogy hamar a kezembe kerül a füzet és a pecsételőlap, amire a kijáratnál megkapom a rajtbélyegzőt.
A peronon "bélelt" tea illatát hozza felém a cél - idősebb túratársak készülődnek az induláshoz vele :-)
Délután munka van, úgyhogy ismét egy gyorsnak tervezett túra, úgyhogy bot a kézbe, és kocogós tempó az első pontig - ahogy kell, a Svájci lépcső felé.
Egy szép kapunál azért megállok egy gyors fotó erejéig, aztán robogok tovább.
A bélyegzés után olyan jó tempóban indulok tovább, hogy jól elnézem a kereszteződést, ahol balra kellene fordulni, úgyhogy szép kerülővel sikerül visszakeveredni a kijelölt útvonalra. Sebaj, legalább az OMK bejáratánál lévő domborművet lencsevégre kaphatom :-)
A kápolnáig már csak egyszer állok meg fotózni, utána viszont tényleg szedem a lábaimat, és a szerpentinen is előzök néhány kisebb társaságot.
Ennek köszönhető, hogy a kápolnához kényelmesen, szólóban érkezem meg, és egy gyors bélyegzés után már roboghatok is tovább.A Farkas-völgyben aztán kiderül, hogy nem volt hiábavaló a gyors kezdéssel nyert idő: a téli jégtörés nyomait még erősen magán viseli ez a szakasz, rengeteg bedőlt fa nehezíti itt a haladást - szinte rá sem lehet ismerni az útra...
A völgy tetejénél viszont igen: a bokatörős jellegű vízmosás megvan; lehet, hogy tényleg célszerű lenne lassan a jobbra tartó ösvényre átterelni a túrát - kényelmesebb, a vissza iránynál a bejárata jobban látszik (közelebb van Normafa megállóhoz, tehát még papírt is ki lehetne rakni)... Mindegy, ez a rendezők dolga - az enyém meg az, hogy kövessem a kijelölt útvonalat :)
Az első "fölfelé" tehát megvan, Normafa megálló, majd Csillebérc következik, hogy aztán némi sínek közötti-melletti botorkálás emlékeztessen a túra névadójára :)
Jelzetlen, majd Z- jelzésű úton bukunk át a gerincen, a Z- lefelé szintén bedőlt fáktól válik érdekessé, igaz, csak a macis házig kell lesétálni, ugyanis oda telepedett le a pont, nem pedig a Disznófőhöz.
Visszafelé jobbra tartva a meredek kaptatón araszol a tömeg fölfelé - némi előzgetés, aztán hipp-hopp, ismét a gerincen futó aszfaltcsíkot keresztezem.
Virágvölgy állomás frissítőpontként üzemel - saját pohár van, úgyhogy használom is - duplán.
Ismerős lejtő jön Makkosmáriáig, ahol újabb pont, hogy aztán a szintén gyakran látott P- jelzést követve jöjjön a következő emelkedő.
Közben persze ellenőrzöm, hogy megvan-e még a kedvenc integetős fa - jelentem igen :-)
János-hegy állomás, majd fel a lépcsőn, meg még egy kicsi lépcső... Csúcs. Innen már csak egy nagy meg két kicsi emelkedő :-)
Szépjuhásznénál kezdődik a nagyobbik, de előtte még az állomáson begyűjtöm a pecsétet, hogy aztán a Nagy- és a Kis-Hárs-hegy kilátóinak a tövében kövesse további kettő.
Hárs-hegy állomásra is be kell ugrani a hegyről lefelé menet, tovább fogyasztandó az üres helyeket az igazolólapon - így is marad még három...
Ezeket is begyűjtöm a jól ismert útvonalon haladva (Nagyrét, Fazekas-hegy, Múzeum), a célban átveszem a díjazást, és konstatálom, hogy a korábban a pontokon gyakori sor most az étterem előtt jelent meg: gyakorlatilag bőven kint állt a meleg kajára várakozó sor vége, úgyhogy idén először, de kihagytam a kaját.
Mivel munka van még délután, így betolok egy pizzát az állomás épületének alsó szintjén található Kisvasút pizzériában, amit nagyon nem bánok meg - szerintem máskor is be fogok ülni egy-egy hasonló körre.
Track: Track_GYERMEKVASUT_NYOMABAN_N_2015_szurt.gdb
Endomondo: Gyermekvasút nyomában
2015. március 7., szombat
Hosszú évek óta első alkalom, hogy egy teljes hónap kimaradt túraszakmailag, de ilyen az élet, emiatt nem fogok a túrabotomba dőlni - remélhetőleg márciusban sikerül visszatérni a régi kerékvágásba.
Ennek örömére - bár ügyeletben vagyok, de ez a rövid gyaloglat csak bele kell, hogy férjen - reggel összeszedtem magam, és irány a Normafa... helyett a Szépjuhászné.
A túra útvonala olyan, hogy ha nagyon kell, szinte bárhonnan be tudok érni a munkahelyemre "szintidő" alatt, úgyhogy emiatt sem aggódtam - a parkolás miatt viszont igen, de aztán csak sikerült letenni szabályosan az autót - jó messze a rajttól, de úgy vagyok vele, hogy nem állok olyan helyre ahova nem szabad, és nem csak a begyűjthető 30.000Ft-os csomag miatt.
A nevezés, bár sokan vagyunk, de több asztalnál zajlik, így gyorsan megy - gyorsabban,mint ahogy a GPS-em műholdat találna, úgyhogy az indulással picit várnom kell, de aztán spuri :-)
Na jó, tempós gyaloglás a magamhoz képest régen látott S- jelzésen, fotózni most nem, "csak" menni, élvezni az erdőt.
Futó ismerős robog el mellettem "hanyadik kör?" kérdésemre természetesen "a második" a válasz :-) Utána újabb, a hosszabb távot választó ismerős érkezik - felveszem a tempóját, és Csacsi-rétig együtt megyünk - hol kocogva, hogy csak tempósan gyalogolva.
Ő innen megy tovább a S- jelzésen, én meg balra a S+ jelzésen elindulva a katonasír érintésével megcélzom Normafát - közben persze váltva a Z+ jelzésre.
Ez utóbbin még látszik a tél nyoma egy méretes kidőlt fa darabjainak a képében - szerencsére már dolgozott a fűrész, úgyhogy itt nem kell különböző extra tornamutatványokat csinálni az továbbjutáshoz, nem úgy, mint picivel korábban lent, a Virág-völgy oldalában.
Normafánál a pecsét mellé almát kapunk, ezt rágcsálva megyek tovább, szigorúan lent, a Z- jelzésen, ahol néhány fa szintén a jégtörés nyomait viseli magán. A sétány itt jól járható, viszont a Z- a Kc elágazásától lefelé nem valami szépen néz ki... Érdekes lesz itt 15-én a Gyermekvasút Nyomában túrán, pláne, ha sokan leszünk...
A Kc keleti ágán kellemes tempóban sétálok végig - ahol kimegy a peremre, ott azért picit megállok nézelődni, mert most még nem takarja a panorámát a fák lombja.
A tanösvénynél egy anyuka biztatja a csemetéjét, hogy szedje össze magát, mert már nem sok van hátra - no igen, a díjazásért "menni kell", pláne akkor, ha kupára hajt valaki :-)
A János-hegy lépcsős emelkedőjén szuszogósan érek föl, begyűjtöm a bélyegzést, aztán kényelmes tempóban folytatom a sétát a célig - itt már nem kell rohanni, ha csörög is a telefon, hogy ügyeletesként dolgom akad, akkor is be tudok érni időben.
A telefon néma marad, úgyhogy nincs rohanás, ergo a célban a szokásosan bőséges és ízletes "ellátmányt" is végig tudom kóstolni - a kolbászkrémes kenyérből repetázok, ahogy a finom teából is, aztán persze indulás haza, hiszen van otthon is mit csinálni :-)
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)