Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2015. március 7., szombat
Hosszú évek óta első alkalom, hogy egy teljes hónap kimaradt túraszakmailag, de ilyen az élet, emiatt nem fogok a túrabotomba dőlni - remélhetőleg márciusban sikerül visszatérni a régi kerékvágásba.
Ennek örömére - bár ügyeletben vagyok, de ez a rövid gyaloglat csak bele kell, hogy férjen - reggel összeszedtem magam, és irány a Normafa... helyett a Szépjuhászné.
A túra útvonala olyan, hogy ha nagyon kell, szinte bárhonnan be tudok érni a munkahelyemre "szintidő" alatt, úgyhogy emiatt sem aggódtam - a parkolás miatt viszont igen, de aztán csak sikerült letenni szabályosan az autót - jó messze a rajttól, de úgy vagyok vele, hogy nem állok olyan helyre ahova nem szabad, és nem csak a begyűjthető 30.000Ft-os csomag miatt.
A nevezés, bár sokan vagyunk, de több asztalnál zajlik, így gyorsan megy - gyorsabban,mint ahogy a GPS-em műholdat találna, úgyhogy az indulással picit várnom kell, de aztán spuri :-)
Na jó, tempós gyaloglás a magamhoz képest régen látott S- jelzésen, fotózni most nem, "csak" menni, élvezni az erdőt.
Futó ismerős robog el mellettem "hanyadik kör?" kérdésemre természetesen "a második" a válasz :-) Utána újabb, a hosszabb távot választó ismerős érkezik - felveszem a tempóját, és Csacsi-rétig együtt megyünk - hol kocogva, hogy csak tempósan gyalogolva.
Ő innen megy tovább a S- jelzésen, én meg balra a S+ jelzésen elindulva a katonasír érintésével megcélzom Normafát - közben persze váltva a Z+ jelzésre.
Ez utóbbin még látszik a tél nyoma egy méretes kidőlt fa darabjainak a képében - szerencsére már dolgozott a fűrész, úgyhogy itt nem kell különböző extra tornamutatványokat csinálni az továbbjutáshoz, nem úgy, mint picivel korábban lent, a Virág-völgy oldalában.
Normafánál a pecsét mellé almát kapunk, ezt rágcsálva megyek tovább, szigorúan lent, a Z- jelzésen, ahol néhány fa szintén a jégtörés nyomait viseli magán. A sétány itt jól járható, viszont a Z- a Kc elágazásától lefelé nem valami szépen néz ki... Érdekes lesz itt 15-én a Gyermekvasút Nyomában túrán, pláne, ha sokan leszünk...
A Kc keleti ágán kellemes tempóban sétálok végig - ahol kimegy a peremre, ott azért picit megállok nézelődni, mert most még nem takarja a panorámát a fák lombja.
A tanösvénynél egy anyuka biztatja a csemetéjét, hogy szedje össze magát, mert már nem sok van hátra - no igen, a díjazásért "menni kell", pláne akkor, ha kupára hajt valaki :-)
A János-hegy lépcsős emelkedőjén szuszogósan érek föl, begyűjtöm a bélyegzést, aztán kényelmes tempóban folytatom a sétát a célig - itt már nem kell rohanni, ha csörög is a telefon, hogy ügyeletesként dolgom akad, akkor is be tudok érni időben.
A telefon néma marad, úgyhogy nincs rohanás, ergo a célban a szokásosan bőséges és ízletes "ellátmányt" is végig tudom kóstolni - a kolbászkrémes kenyérből repetázok, ahogy a finom teából is, aztán persze indulás haza, hiszen van otthon is mit csinálni :-)
2015. január 18., vasárnap
Nehezen indult ez az év, sem az időjárás nem volt kegyes, sem pedig a szabadidőből nem jutott kellően a túrázásra - viszont a családi Budapest kupa idén ismét cél, úgyhogy ez a kellemes séta mindenképp jól jött.
A rajtidő legvége után indulunk útnak, hogy gyakorlatilag körbejárjuk a szigetet. Egy emberes rendezés, úgyhogy pontőrökkel nem fogunk találkozni, de azért nagyjából jól le van fedve az útvonal kérdésekkel -de tényleg csak nagyjából, mert a sziget északi csücskét simán ki lehetne hagyni - de az még odébb van, hiszen először arra a kérdésre kell választ adni a Ferences templom romjainál, hogy mikor bontották le a szállodát? Válasz megvan, mehetünk tovább.
Fotómegállásokkal tarkított séta inkább, de azért igyekszem biztatni a lányokat, hiszen a cél szűk két óra múlva bezár.
A szigetcsúcsnál kódot írunk, fotók készülnek, aztán irány észak - végig a sziget szélén húzódó futó- és sétaúton.
A teniszstadion előtt nem fordulunk be jobbra a jelentős számú túratársat követve - igaz ugyan, hogy arra közelebb van a harmadik pont, de a térkép szerint fel kell menni az Árpád-híd lehajtójáig.
Útba ejtjük a Zenélő kutat, látunk mókust, aztán a másik partról hajókat, és lassan, de biztosan elindulunk visszafelé.
A Nagyszállónál pici pihenő, utána meg majdnem sikerül kihagyni a következő pontot, de időben javítunk, és elbúcsúzva a parti sétánytól a szoborparkon keresztül érjük el a Szent Mihály templomot.
Sajnos a magyar valóság itt is tetten érhető -az elkövető, mármint az, aki az eredeti szobrokat ellopta nem- ugyanis néhány szobor bronz helyett LEGO-kockákból áll... 
Itt már lehet látni, hogy jelentős létszámban gyülekeznek a hívek és az érdeklődők a túra névadójának, Szent Margitnak az emlékére hamarosan kezdődő misére, úgyhogy a Domonkos kolostorrom területén található sírkőhöz már nem is tudunk odajutni - de túratársak sikerrel kérdezősködnek az évszámokat illetően, úgyhogy ez a kérdés is "pipa", irány a cél.
Ez a szakasz picit "loholósabbra" sikeredik, mint szeretnénk, de nem lenne jó lemaradni a célzárásról - ez nagyjából sikerül is. Sajnos a díjazás már elfogyott, úgyhogy bízni kell a postában, hogy megérkezik - (ahogy az első fotón látszik, ez meg is történt) mindegy, a kupában egy túra "pipa", és ami a lényeg, kellemeset sétáltunk, és elkezdtük a 2015-ös túraévet :-)
Track: Track_SZENT_MARGIT_NYOMABAN_szurt.gdb
Endomondo: Szent Margit nyomában 2015
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)