Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2014. május 19., hétfő
Egy hét a Kinizsiig, regisztráció, orvosi rég letudva - a felkészülés
viszont... Szóval jelentős hiányosságokkal terhelt, hogy finom legyek,
úgyhogy menni kell... A célban, ötven kili után meglátom, hogy
lemondom-e a regisztrációt, és csak Dorogig megyek a jövő héten, vagy
belevágok az ötödik százas túrába... Node az még odébb van, ráadásul a
páromnak Debrecenben van dolga a hét végén, úgyhogy a gyerkőcöket is le
kell passzolni valahova... Szerencsére a kisebbik keresztanyja, amikor
kiderült, hogy ilyen sűrű lesz ez a hétvége, felajánlotta, hogy pénteken
este vigyem el a lányokat hozzájuk, és szombaton a túra után
visszakapom őket :)
Így is történt, pénteken este rettenet szakadó
esőben indultunk Juliékhoz, szerencsére mire odaértünk, már csak
csepergett. Gyerekek letudva, szombaton délután megyek értük.
Reggel
tehát igen korai ébresztő után, a kiírásban szereplő "alkalmi díjazás"
plusz motivációjával hamar a rajtba érek - még van elfogadható helyem
Szépjuhásznénál, még úgy is, hogy a kis körforgalom el van zárva a
forgalom elől a büfé vendégei részére.
Nincs tömeg, így a nevezés gyorsan megy, ráadásul az asztalsor végén jelentős kedvezménnyel szert tehetnék egy nagyon szép könyvre "A Kék - Túranapló kezdő kalandoroknak" címmel, de nem szeretném cipelni, úgyhogy a vásárlást későbbre halasztva elindulok.
Nincs tömeg, így a nevezés gyorsan megy, ráadásul az asztalsor végén jelentős kedvezménnyel szert tehetnék egy nagyon szép könyvre "A Kék - Túranapló kezdő kalandoroknak" címmel, de nem szeretném cipelni, úgyhogy a vásárlást későbbre halasztva elindulok.
Nagy-Hárs-hegy,
nem megy túl gyorsan fölfelé, de aztán csak belelendülök, és lefelé már
egészen jól megy a mozgás. Hűvösvölgy, aztán Nyéki-hegy következik -
nem, nem a kék, hanem a sárga jelzésen :-) Szerencsére csak picit
bambultam, úgyhogy legfeljebb úgy 20-30 méter volt a plusz kitérő.
Fent,
majdnem a csúcsnál a családi távhoz kirakott lapok az egyik fán - idén a
családi táv nem játszik, hiszen egy hét múlva K100, és nincs a lábamban
idén 40km-nél hosszabb gyaloglat (és az sem igazán remekbe szabott
idővel...), talán majd jövőre...
Határ-nyeregig kényelmes robogás
lefelé, aztán nem-annyira-kényelmes kapaszkodás a parkolóig, illetve az
oda kitelepült ellenőrzőpontig.
Innen pirinyót becsületre bízott
az Újlaki-hegy megmászása - nekem mondjuk természetes, hogy a csúcson
keresztül vezető jelzést követem. Igaz ez egészen addig, amíg ki nem
érünk a HHH alatti részre, ahol bizony eléggé dagonyásra vette az út a
figurát... Sebaj, itt-ott pici bozótharc árán ugyan, de ki lehet kerülni
az összes sarasabb szakaszt.
Virágos-nyereg, pontosabban a
katonasír után a hegyoldalban hullámvasutazó "ösvény" a csúszós, sáros
felszín miatt visszafogott tempóra késztet - nem szeretném kinyírni a
bokámat - szükség lesz még rá a jövő héten is :)
Később szelídebbre vált az út - szélesebb lesz az ösvény, és a dőlésszöge is barátibbá válik emiatt.
Túratársakkal szóba kerül az esztergomi vasút átépítése és annak határideje, az M0 újabb szektora - sok egyéb dolog között.
Az
Alsó-Jegenye-völgynél a szokásos etetőpont a következő említésre
érdemes dolog: szörpök, zsíroskenyér, újhagyma... Ahogy kell :-) Van,
aki szerint korai ez az etetőpont az 50-es távon, és van is benne
igazság, de így a 30-on indulókat is megvendégelik, és mégsem kell két
kajapontot felállítani.
A Jegenye-völgy szép, még akkor is, ha
tempósan robogok végig rajta - kell is, hiszen a teljes távhoz képest
szinte el sem indultam még :-D
Az aszfaltcsík keresztezése után
ismerősök érnek utol. gyorsan szedik a lábukat, de sikerül tartani a
tempót velük. Mindhárman tudjuk, hogy nem kell a S- vargabetűjét
megtenni a Kerek-hegy felé, mégis sikerül yool benézni a dolgot, és
nagypistázni egyet... Nem gond, időbe és távba belefér.
Ahogy
belefér az is, hogy a Muflonban megigyak egy sört - lazán megfogadtam
ugyanis, hogy ha erre járok, fogyasztok valamit, akár kávé, kóla, sör
legyen az - hátha segít ez abban, hogy ne járjon úgy, mint a Boróka büfé
a Virágos-nyeregben.
A sörözéssel persze fuccs a titkon remélt PB
időnek - bár így is egészen jó az átlagom - úgyhogy kényelmes, de
haladós tempóban gyűröm le a szénásokig vezető szakaszt - még akkor is,
ha a vége, a sorompóhoz vezető emelkedő megpróbálja picit jobban emelni a
pulzusomat, mint szeretném.
A sorompó után még egy picit fölfelé,
aztán a szintúton már jöhet a tempósabb gyaloglás, amit csak a
Nagy-Szénásra vezető kaptató tör meg.
A panoráma szép, távolban
ugyan némi csúnya felhő is látszik - leghamarabb kora délutánra teszem,
hogy ezen a tájékon legyen belőle valami égi áldás, úgyhogy kellően
megnyugodva bandukolok tovább a Kutya-hegy felé.
A K-K3 elágazás után rég látott szakasz követezik, de így is ismerős a táj, csak a Kutya-hegy tetején lévő kilátó(?) tűnik újnak. Mindegy, most nem azért jöttem, úgyhogy a kijárati kapuig igyekszem egyenletes tempóban robogni.
A kapunál bélyegzés, aztán jöhet a szalagozott átkötés a Z- felé. valamelyik éven tetszett ez a rész, most picit unalmas az irtás mellett kutyagolni - sajnos ez van, az eredeti útvonal mindenképp szebb lenne, de arra sajnos nem mehet a túra.
A zöld sáv jelzést elérve az ismerős, szép erdei út következik, szerencsére a reggeli nem túl biztató időjárásra sem lehet gond, úgyhogy nyugodtan sétálok Telki felé - az Anna vadászháznál már rutinosan tartva jobbra :)
A településen azért szembe jön a kutyatartási kultúra hiánya is - mindegy, nem én fogok belelépni...
Itt a bélyegzést a kiírás szerinti vendéglátóipari egység bejárata előtt megkapom, úgyhogy szinte meg sem kell állni, és roboghatok tovább. Péter is most indul, mondja, hogy nem lesz gyors, úgyhogy ha gondolom, menjek csak - nem gondolom :) elég volt eddig egyedül jönni, úgyhogy együtt megyünk tovább.
A település elhagyása előtt a játszótérnél még vizet veszünk, aztán egy kis aszfalt után ismét erdős részen sétálunk a vízmű védterülete felé.
Futó srác húz el mellettünk, majd átmászik a zárt kapu melletti létrán - érdekes, ez a kapu eddig minden alkalommal nyitható volt. Most is az, úgyhogy mi megússzuk a létrázást :-)
Az Anna vadászház felől érkező széles murvás úton lefelé, majd balra - no, ez a rész picit unalmas - lenne, de beszélgetve egészen jól fogynak a méterek, és hamarosan a Tarnai-pihenő felé kapaszkodunk.
Picit pihenünk, aztán leküzdjük a még hátralévő szintet az elágazásig - itt viszont megállok fotózni, mert ilyen szépen virító "gazt" ritkán látni :-)
Picit pihenünk, aztán leküzdjük a még hátralévő szintet az elágazásig - itt viszont megállok fotózni, mert ilyen szépen virító "gazt" ritkán látni :-)
Idős fák között haladunk lefelé a jól ismert úton, jobbra a Szarvas-árok felé vezet az erdészeti út, aztán a Z+ jelzés tér el jobbra - érdekes, pár éve még ebben a kanyarban a P3 letérését kellett keresgélni, most meg széles úton mehetünk egyenesen tovább... Azért a pici táblácska még megvan az egyik bokor azóta jelentősen megerősödött ágán...
Beszélgetéssel telik az idő, hegyes szögben fordulunk jobbra a P- jelzésre, és tempósan érünk a Kecske-hátnál lévő P-P+ elágazáshoz, ahol némi édesség jár a bélyegzés mellé.
Innen már a túracipő visz tovább, annyira ismerős a környék :) a Fekete-fej előtti ponton vízzel kínálnak - van buborékos, úgyhogy abból kérek is egy bögrére valót, aztán még megmásszuk a Fekete-fejet, meg a Hárs-hegy észak-nyugati pillérét, és huss, máris a célban vagyunk :) Na jó, azért nem annyira "huss", hiszen az utolsó kilométer bő 13 perc alatt lett meg, de lényeg a lényeg: kényelmesen, 11 órán belül sikerült teljesíteni ezt a gyaloglatot - talán elég lesz a jövő heti meneteléshez, már ami az erőnlétet illeti.
A célban a "szokásos" jelvény helyett jubileumi díjazást kapunk: bár még messze van az év vége, de az "év jelvénye" díjra nálam komoly esélye van. A rendezés egyszerű, de tökéletes - ahogy az várható egy ilyen nagy múltú túrán, az útvonal szép, kellemes fizikai kihívást jelentő, de nem nehéz - ha sikerül jól beosztani az erőnket, hiszen a végén is van azért kapaszkodni való :-)
2014. május 5., hétfő
A tegnapi igencsak kényelmes tempójú Vitézlő 10 után a mai Halmi-dűlő
- jól ismert, kényelmesen járható útvonala okán is - gyors
teljesítésére készültem. Sajnos nem csak a terepviszonyok különböznek
jelentősen, hanem az időjárás sem volt az igazi - hol csak lógott az eső
lába, hol meg csepergett - mindegy, 12km-en nagyon megázni csak extrém
időjárás mellett lehet, olyanra meg nem kellett számítani :-)
Lehetett
viszont tervezni azzal, hogy a nevezés gyors lesz, bár nem olcsó,
cserébe viszont olyan ellátást kapunk, hogy tényleg megemlegetjük :-D
Időben
érkezem (sikerül hibátlanul abszolválni az autós megközelítést), az
iskola aulájában sok ismerőssel találkozok, de sok időm most nincs, majd
ha körbeértem :)
A túra eleje-vége aszfaltkoptatás: iskolakapun
ki, majd balra - kocogósra veszem a tempót, botot nem viszek, sem a táv,
sem a terep nem igényli igazán.
Kereszteződésben majdnem szemből érkeznek páran - ők már a cél felé
tartanak; az aszfalton rózsaszín nyilak mutatják, hogy merre - nem, nem a
Sportkastély felé, hanem egyenesen tovább.
Az aszfaltról letérve süppedős homokban kocogok - opsz, ez az irtás tavaly mintha még nem lett volna...
Mindegy, fotó majd visszafelé,megyek tovább. Első pont, Szilvi pecsétel; visszafelé még találkozunk, úgyhogy robogok tovább. Csepergős idő, príma terep, friss levegő - mi kell még?
Az útvonal gyakorlatban három "hurok",a mit két oda-vissza szakasz köt össze. A második pont után hamar elérem az újabb kétirányú részt - közben leküzdve a túra szintjének jelentős részét :-)
Picit javul az idő, itt-ott belekocogok az ismerős sétányokon, követve a pontokkal jelölt útvonalat. Az újabb pont után kényelmes séta visszafelé - a csepergős időben nem igazán van kedven fotózni, de az elején látott irtást - a mások oldalról - csak megörökítem - remélhetőleg itt is új erdő kerül telepítésre majd.
Innen egy kis kocogás még, majd élesen jobbra, az első, és egyben utolsó pont felé. Az eső csepereg, a fákon csigák araszolnak fölfelé - sebességben igyekszem jelentősen eltérni tőlük :-D
Szilviéknél még begyűjtöm az utolsó bélyegzést, az utolsó terepi szakasz után pedig következik az aszfaltkoptatás. 
Vannak, akik az elején veszik lazán az útvonal ezen részét, és vannak,
akik az utolsó kereszteződésnél fordulna jobbra, a Sportkastély felé,
annak ellenére, hogy az aszfalton nyíl is mutatja, hogy nagyjából
egyenesen kell tovább haladni az iskola felé.
A célban 13°C, a csepergő esőtől eltekintve príma túraidő - de lássuk,miből élünk :) persze szigorúan csak az érkeztetés után :-)
Az induláskor már megtekintett frissítőasztal kínálata az eltelt szűk két óra alatt mit sem csökkent, úgyhogy kellemes eszegetéssel zárom ezt a túrát.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)