Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2014. április 28., hétfő
Minthogy a Budapest kupának része ez a séta, így adta magát, hogy
családilag vágjunk neki a bő 3km-esnek kiírt távnak a Nagy-Hárs-Hegy
körül.
nem érkezünk túl korán, szerencsére a parkolóban
észreveszek egy üres helyet, úgyhogy gyorsan lerakom a kocsit, és
megyünk adakozni, akarom mondani nevezni. A gyerekeket rendesen
"befizetem" a túrára, nekik tehát lesz oklevél meg kitűző, mi csak
Budapest kupa stemplit kérünk majd a végén, szabadon eldöntött nagyságú
adomány fejében.
Megkapjuk a papírokat, EP nincs, Zc jelzésen meg kell kerülni a Hárs-Hegyet, és ennyi. Becsületre van bízva - mi nekiindulunk, és útvonalkövető módra sétálunk egyet a príma kirándulóidőben.
Az út első részében van a szint jelentősebb, meredekebb része - annyira nem vészes, gyorsan legyűrjük a jól ismert szakaszt. Innen kényelmes séta következik a "csücsökig" - ebbe a sétába belefér néhány szép virág, meg egy épp ebédjét fogyasztó rovar megörökítése is.
|
|
|
A "csücsökből" visszafelé enyhén emelkedünk a Hárs-hegyi nyeregig, onnan pedig széles, kényelmes úton haladunk a cél felé."Máris?" jön a lányomtól a kérdés - igen, máris, ez most egy nagyon rövid kirándulás :)Még egy gyors fotó erejéig átküzdöm magam a nem túl sűrű bozóton, hogy a "kötelező" vonatos fotót is megcsináljam :-)
Innen aztán hamar a célba érkezünk, a lányok átveszik a díjazást, aztán gyorsan el is indulunk az autó felé.
Kevesebb, mint egy óra, saját mérés szerint 3,7km, úgyhogy le a kalappal a lányok előtt; az állásidőket levonva erős négyes átlaggal tettük meg ezt a kellemes kört - és gyűjtöttük be a kupához szükséges igazolást.
Track: Track_EMCSA_5_201404_szurt.gdb
2014. április 22., kedd
Reggel hezitáltam a 20 meg a 30A között, aztán Városmajorba érve
döntöttem: 30A lesz belőle - az órára nézve a seprőkkel együtt haladva.
Így
is tettem: nevezés után még megvártam a seprés nemes feladatával
megbízott túratársakat, és együtt indultunk neki a kellemes városi
kapaszkodónak a Martinovics-hegy felé.
Itt még tudtuk zárni a
pontot,a Széchenyi-emléknél azonban (jóval a pontzárás előtt érkezünk,
ez igaz) néhány "piknikező" (sör, bagó, jókedv) túratárs pirinyót zokon
veszi, hogy szólunk nekik a pontzárásról, aztán csak elindulnak - no nem
a Z- jelzést követve, hanem a Gyermekvasút nyomában túrának a
nyomvonalán. Mindegy, legalább kapnak némi előnyt :-P
Előnyük növelése okán fotózni is megállunk, előbb az Ungvár ajándékaként ide került műalkotást, később pedig a Gyermekvasút legmagasabb pontján áthaladó szerelvényt kapom lencsevégre.
Az előny,
amit később pici "optimalizálással" tovább növelnek a normafai rétesesig
tart - azért a disznőfői pontnál "némi várakozás" árán csak beérnek
minket - nehéz a seprűk élete no...
A Libegő alatt ismét
találkozunk - igen, fölfelé, majd jobbra kell tartani - nem
rakétatechnika, van jelzés picivel odébb, meg térkép is van a világon. A
jobbra lefelé vezető, egykoron szűk, egy emberes
ösvény mostanra "kinőtte magát" - kényelmes sétaút lett belőle.
A
tojásos ponton nyuszilány és párja vár minket szép színes
csokitojásokkal (tavaly még mindegyiken "piros tojás" felirat volt, idén
már javította a gyártó cég). Tényleg csoki, nem kakaós massza, úgyhogy
kellően rövid idő alatt átcsomagolom: alufóliából ki, "bio" csomagolásba
be :-D
Az Apáthy-sziklánál is megálltak piknikezni "barátaink" -
itt már nincs kedvem várni, úgyhogy önként vállalt seprői pozíciómat
feladva tempósan nekivágok az Árpád-kilátóhoz vezető szakasznak.
Itt
is ismerős a pontőr, leülök egy picit beszélgetni, addig-addig, amíg
csak utolérnek a seprők - és utánuk befut a piknikezős társaság is.
Innen
tempósan robogok a kajapontig, ahol a szokásos terülj-terülj asztalkám
vár ránk: kétféle felvágott, kenyér, aszalt gyümölcsök, szörp, sőt még
sör is - gyors számolást követően saját bögrém terhére :) kérek belőle;
mire visszaérek a kocsihoz, lesz ideje lebomlani.
Majdnem végzek a finomságok végigkóstolásával, mire mindenki beér a pontra, úgyhogy innen is együtt indulunk tovább.
Sétaút, majd ki az aszfaltra, ahogy kell - ismerős útvonal, akár jelzések nélkül is menne már :-)
Szinte
észre sem vesszük, és máris a K- jelzést, no meg a Hármashatárhegyi
utat keresztezzük. A Z- rövid, de meredek lejtője most príma -
emlékszem, volt itt olyan sár is, hogy fától-fáig óvatoskodva, meg
oldalt, a gazos-bokros vízmosásban óvatoskodott le mindeni; most
szerencsére nincs erre szükség.
A szintúton tempósan haladunk a
Guckler-sziklánál lévő pontig, és tovább Virágos-nyeregig. Innen nagyobb
tempó kell, mert a végére kevés idő fog maradni - ez hat a piknikezős
csapatra is, úgyhogy ők is rákapcsolnak egy picit.
Innen szinte
eseménytelen az út, próbálunk tempósan haladni, hiszen nekem a szintidő,
a seprűknek meg a Solymár - Telki szakaszra megmaradó idő jelenthet
problémát.
Az erdőből kiérve már nem szántáson kell bukdácsolni -
meg van hagyva a jól járható földút, ráadásul se sár, se durva szél
nincs - pedig ez a rész ezekről szokott emlékezetes maradni :-)
A
Szarkavár mellett is teljesen jól lehet haladni, aztán a solymári
aszfalton az itt-ott összeszedett sár szépen lekopik a cipellőmről,
úgyhogy a célnak helyet adó kocsmába teljesen konszolidált állapotban
érkezek meg. Itt egy gyors érkeztetés után elköszönök az ismerősöktől, és irány a buszmegálló.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)