Túrablog

Reggel hezitáltam a 20 meg a 30A között, aztán Városmajorba érve döntöttem: 30A lesz belőle - az órára nézve a seprőkkel együtt haladva.

Így is tettem: nevezés után még megvártam a seprés nemes feladatával megbízott túratársakat, és együtt indultunk neki a kellemes városi kapaszkodónak a Martinovics-hegy felé.

Itt még tudtuk zárni a pontot,a Széchenyi-emléknél azonban (jóval a pontzárás előtt érkezünk, ez igaz) néhány "piknikező" (sör, bagó, jókedv) túratárs pirinyót zokon veszi, hogy szólunk nekik a pontzárásról, aztán csak elindulnak - no nem a Z- jelzést követve, hanem a Gyermekvasút nyomában túrának a nyomvonalán. Mindegy, legalább kapnak némi előnyt :-P

Előnyük növelése okán fotózni is megállunk, előbb az Ungvár ajándékaként ide került műalkotást, később pedig a Gyermekvasút legmagasabb pontján áthaladó szerelvényt kapom lencsevégre.
Az előny, amit később pici "optimalizálással" tovább növelnek a normafai rétesesig tart - azért a disznőfői pontnál "némi várakozás" árán csak beérnek minket - nehéz a seprűk élete no...

A Libegő alatt ismét találkozunk - igen, fölfelé, majd jobbra kell tartani - nem rakétatechnika, van jelzés picivel odébb, meg térkép is van a világon. A jobbra lefelé vezető, egykoron szűk, egy emberes ösvény mostanra  "kinőtte magát" - kényelmes sétaút lett belőle.

A tojásos ponton nyuszilány és párja vár minket szép színes csokitojásokkal (tavaly még mindegyiken "piros tojás" felirat volt, idén már javította a gyártó cég). Tényleg csoki, nem kakaós massza, úgyhogy kellően rövid idő alatt átcsomagolom: alufóliából ki, "bio" csomagolásba be :-D

Az Apáthy-sziklánál is megálltak piknikezni "barátaink" - itt már nincs kedvem várni, úgyhogy önként vállalt seprői pozíciómat feladva tempósan nekivágok az Árpád-kilátóhoz vezető szakasznak.

Itt is ismerős a pontőr, leülök egy picit beszélgetni, addig-addig, amíg csak utolérnek a seprők - és utánuk befut a piknikezős társaság is.

Innen tempósan robogok a kajapontig, ahol a szokásos terülj-terülj asztalkám vár ránk: kétféle felvágott, kenyér, aszalt gyümölcsök, szörp, sőt még sör is - gyors számolást követően saját bögrém terhére :) kérek belőle; mire visszaérek a kocsihoz, lesz ideje lebomlani.

Majdnem végzek a finomságok végigkóstolásával, mire mindenki beér a pontra, úgyhogy innen is együtt indulunk tovább.

Sétaút, majd ki az aszfaltra, ahogy kell - ismerős útvonal, akár jelzések nélkül is menne már :-)

Szinte észre sem vesszük, és máris a K- jelzést, no meg a Hármashatárhegyi utat keresztezzük. A Z- rövid, de meredek lejtője most príma - emlékszem, volt itt olyan sár is, hogy fától-fáig óvatoskodva, meg oldalt, a gazos-bokros vízmosásban óvatoskodott le mindeni; most szerencsére nincs erre szükség.

A szintúton tempósan haladunk a Guckler-sziklánál lévő pontig, és tovább Virágos-nyeregig. Innen nagyobb tempó kell, mert a végére kevés idő fog maradni - ez hat a piknikezős csapatra is, úgyhogy ők is rákapcsolnak egy picit.

Innen szinte eseménytelen az út, próbálunk tempósan haladni, hiszen nekem a szintidő, a seprűknek meg a Solymár - Telki szakaszra megmaradó idő jelenthet problémát.

Az erdőből kiérve már nem szántáson kell bukdácsolni - meg van hagyva a jól járható földút, ráadásul se sár, se durva szél nincs - pedig ez a rész ezekről szokott emlékezetes maradni :-)

A Szarkavár mellett is teljesen jól lehet haladni, aztán a solymári aszfalton az itt-ott összeszedett sár szépen lekopik a cipellőmről, úgyhogy a célnak helyet adó kocsmába teljesen konszolidált állapotban érkezek meg. Itt egy gyors érkeztetés után elköszönök az ismerősöktől, és irány a buszmegálló.

Track: Track_TOJAS_30A_2014_szurt.gdb