Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2014. április 22., kedd
Reggel hezitáltam a 20 meg a 30A között, aztán Városmajorba érve
döntöttem: 30A lesz belőle - az órára nézve a seprőkkel együtt haladva.
Így
is tettem: nevezés után még megvártam a seprés nemes feladatával
megbízott túratársakat, és együtt indultunk neki a kellemes városi
kapaszkodónak a Martinovics-hegy felé.
Itt még tudtuk zárni a
pontot,a Széchenyi-emléknél azonban (jóval a pontzárás előtt érkezünk,
ez igaz) néhány "piknikező" (sör, bagó, jókedv) túratárs pirinyót zokon
veszi, hogy szólunk nekik a pontzárásról, aztán csak elindulnak - no nem
a Z- jelzést követve, hanem a Gyermekvasút nyomában túrának a
nyomvonalán. Mindegy, legalább kapnak némi előnyt :-P
Előnyük növelése okán fotózni is megállunk, előbb az Ungvár ajándékaként ide került műalkotást, később pedig a Gyermekvasút legmagasabb pontján áthaladó szerelvényt kapom lencsevégre.
Az előny,
amit később pici "optimalizálással" tovább növelnek a normafai rétesesig
tart - azért a disznőfői pontnál "némi várakozás" árán csak beérnek
minket - nehéz a seprűk élete no...
A Libegő alatt ismét
találkozunk - igen, fölfelé, majd jobbra kell tartani - nem
rakétatechnika, van jelzés picivel odébb, meg térkép is van a világon. A
jobbra lefelé vezető, egykoron szűk, egy emberes
ösvény mostanra "kinőtte magát" - kényelmes sétaút lett belőle.
A
tojásos ponton nyuszilány és párja vár minket szép színes
csokitojásokkal (tavaly még mindegyiken "piros tojás" felirat volt, idén
már javította a gyártó cég). Tényleg csoki, nem kakaós massza, úgyhogy
kellően rövid idő alatt átcsomagolom: alufóliából ki, "bio" csomagolásba
be :-D
Az Apáthy-sziklánál is megálltak piknikezni "barátaink" -
itt már nincs kedvem várni, úgyhogy önként vállalt seprői pozíciómat
feladva tempósan nekivágok az Árpád-kilátóhoz vezető szakasznak.
Itt
is ismerős a pontőr, leülök egy picit beszélgetni, addig-addig, amíg
csak utolérnek a seprők - és utánuk befut a piknikezős társaság is.
Innen
tempósan robogok a kajapontig, ahol a szokásos terülj-terülj asztalkám
vár ránk: kétféle felvágott, kenyér, aszalt gyümölcsök, szörp, sőt még
sör is - gyors számolást követően saját bögrém terhére :) kérek belőle;
mire visszaérek a kocsihoz, lesz ideje lebomlani.
Majdnem végzek a finomságok végigkóstolásával, mire mindenki beér a pontra, úgyhogy innen is együtt indulunk tovább.
Sétaút, majd ki az aszfaltra, ahogy kell - ismerős útvonal, akár jelzések nélkül is menne már :-)
Szinte
észre sem vesszük, és máris a K- jelzést, no meg a Hármashatárhegyi
utat keresztezzük. A Z- rövid, de meredek lejtője most príma -
emlékszem, volt itt olyan sár is, hogy fától-fáig óvatoskodva, meg
oldalt, a gazos-bokros vízmosásban óvatoskodott le mindeni; most
szerencsére nincs erre szükség.
A szintúton tempósan haladunk a
Guckler-sziklánál lévő pontig, és tovább Virágos-nyeregig. Innen nagyobb
tempó kell, mert a végére kevés idő fog maradni - ez hat a piknikezős
csapatra is, úgyhogy ők is rákapcsolnak egy picit.
Innen szinte
eseménytelen az út, próbálunk tempósan haladni, hiszen nekem a szintidő,
a seprűknek meg a Solymár - Telki szakaszra megmaradó idő jelenthet
problémát.
Az erdőből kiérve már nem szántáson kell bukdácsolni -
meg van hagyva a jól járható földút, ráadásul se sár, se durva szél
nincs - pedig ez a rész ezekről szokott emlékezetes maradni :-)
A
Szarkavár mellett is teljesen jól lehet haladni, aztán a solymári
aszfalton az itt-ott összeszedett sár szépen lekopik a cipellőmről,
úgyhogy a célnak helyet adó kocsmába teljesen konszolidált állapotban
érkezek meg. Itt egy gyors érkeztetés után elköszönök az ismerősöktől, és irány a buszmegálló.
2014. április 20., vasárnap
A húsvétot nem szoktuk Budapesten tölteni, de idén először úgy
alakult, hogy a teljes hosszú hétvégén itthon voltunk, így aztán ez a
korábban "nem tervezett" gyaloglat is bekerült a programba - utólag
hozzáteszem, hogy ez nagyon jó döntésnek bizonyult :-)
Tíz
kilométer, nem túl sok szint, úgyhogy kényelmes családi sétára
készülhettünk - príma időjárás kíséretében, mondhatni "szokás szerint" a
rajtidő végét célozva meg. Minthogy bő másfél óra lett volna
tömegközlekedéssel eljutni a rajtba, így az autós megközelítést
választottuk, szerencsére le tudtuk rakni az autót a rajt közelében, bár
elég sok autó állt az út két oldalán.
A nevezés gyorsan ment,
ismerősökkel is váltottunk pár szót, de tényleg csak keveset, hiszen a
célzárásig illene beérkezni :) Azt azért megtudom, hogy príma a
szalagozás, illetve sok-sok kis nyilacskás tábla is ki van rakva,
úgyhogy nagyon elkavarni nem lehet - annak ellenére sem, hogy az
igazolólapon a színes térkép mellett nincs leírás. Mondjuk utólag, a
terep ismeretében nem csodálom, hogy leírás nem készült - nem igazán
lett volna mit írni ugyanis.
Az előre letölthető track alapján
tudom, hogy az elején egy kellemes emelkedővel indul a túra - tényleg
kellemes erdei út, illetve ösvény kerül a lábunk alá. A lányokra itt-ott
azért kell várni, de egy-egy gyors fotóval elütöm az időt :-)
Az
emelkedő végén egy meredekebb szakasz után jobbra tartunk, egy rácsos
oszlop az út mellett jobbra: a létra alsó része leszedve, úgyhogy
megmászni nem lehet :-/
Nagyon sok tájékoztató és oktató táblát
érint az útvonal, jó sok táblán QR-kód is ott figyel - sajnos nincs erre
használható alkalmazás a telefonomon, úgyhogy csak később tudom
megnézni, mit tartalmaznak: Egy linket:
http://www.ujbuda.hu/page.php?template=kamaraerdei_tanosveny
Lejtő, újabb "táblás megállóhely", majd a jelzésről letérve egy mélyútban ereszkedünk tovább.
Szépen látszik a talaj rétegződése, mutatom is a lányoknak, ha már az egyik táblán pont a talajról volt szó.
Élesen
visszafordulunk egy aszfaltos úton, balról egy szép tisztás - egy
kipreparált farönkön pici táblácska mutatja néhány évgyűrűn, hogy az
mikor is nőtt...
Enyhén emelkedik ismét az utunk a szép,
rendezett erdőben, kétszer is jobbra tartva, ahogy a térkép és a nyilak
is mutatják - tényleg nem lehet eltévedni, nagyon profi az útvonal
kijelölése, köszönjük!
Az erdős rész szélére érve előttünk
tornyosul a Budafoki víztorony - 3000köbméter vizet képes tárolni,
teljes magassága 42méter - ívelt, aszimmetrikus alakja a nyílt fennsík
látványának meghatározója immáron hét éve (2003-tól 2007-ig épült a
torony).
Hamarosan ellenőrzőpontot érintünk, ahol víz, szőlőcukor,
mazsola, sós rágcsálni való fogyasztható.Csipegetünk picit, aztán a
szalagok és nyilak mutatta ösvényen tovább indulunk. Bokros részen
vágunk keresztül, sok szép virág nyílik - szánom-bánom, nagy részüket
csak látásból ismerem :-) Szerencsére a tanösvény táblái azért segítenek
picit, igaz, az órára tekintve picit rá kéne kapcsolni, hogy a
célzárásra beérjünk. Szerintem...
Egy pici fenyőfákkal tarkított erdőfolt(ocska) mellett is elmegyünk - amíg a lányok beérnek, csattintok néhány képet, hátha jó lesz valamire alapon :-)
Még egy kevés kanyargás a fennsíkon, aztán vissza az erdőbe, ahol kényelmesen lejtős sétányon - ösvényen ereszkedünk lefelé. Pontosabban robogok a két lányom után :-) Az aszfaltcsíkhoz érve megállunk szusszanni, Aztán még tovább, lefelé az út mellett - hogy aztán átkelve a túloldalra a majdnem utolsó emelkedőnek vágjunk neki.
Egy kis völgyet kerülünk meg szintben haladó ösvényen, táblák jelzik a hátra lévő távolságot, km-ben, aztán az 500m-es táblát is elérjük. A túra vége egy rövid, de meredek lejtő balra, aztán aszfalt és a cél következik.
Track: http://images.zelena.hu/track/2014/Track_KTF 10 2014_szurt.gdb
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)