Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2014. február 16., vasárnap
Ismét egy "kupához jó lesz" :) séta,
aminek azonban szokás szerint van olyan szakasza, amit ritkábban érint
teljesítménytúra, úgyhogy irány Hűvösvölgy. Nem reggel, hanem
kényelmesen, mondhatni "öregesen", rajtidő végét megcélozva :)
Gyorsan
letudom a nevezést, S- Zc P- P+ K-, az útvonal "sima ügy", papírt majd
Szépjuhásznénál előszedem, hogy felírjam a kihelyezett kódot, addig
nincs is rá szükség.
Tempós séta a
sárga jelzésen, pici lassulással a Hárs-hegy oldalában - ismerősök
jönnek szembe, elvileg ők is ezen a túrán vannak, de valamit sikerült
benézniük a leírásban; mindegy, én még "odafelé" megyek, ők meg már
vissza, úgyhogy rövidre fogjuk a beszélgetést, és indul mindenki tovább.
A
Zc keresztezésekor balra, ki a csücsökig (tengerszint feletti magasság:
326.794m), aztán irány a Hárs-hegyi-nyereg. Át a sínen, aztán
visszasétálok fotózni, mert jön a vonat - volt már jobb kép is; sebaj,
majd legközelebb. Például Szépjuhásznénál, ha már érkezik az ellenkező
irányból a szerelvény :-D
A kód is
megvan, még egy pici kapaszkodás fölfelé a P- jelzésen (meg utána a
kéken egy enyhe hupli Nagyrét és Hűvösvölgy között), és a szint letudva.
Lefelé igyekszem tempósan haladni, bár a bokámra nagyon vigyázok, hiszen egyre közelebb van a Kinizsi, és nem kéne lesérülni.
Ritkábban
járt jelzés, a P+ következik, bal oldalon vízmosás, idős kiránduló
"zsákbarádiót" hallgat, úgyhogy igyekszünk gyorsan hallótávolságon kívül
kerülni - közben megtudok néhány érdekes dolgot az Alsó-hegyi
Bar(l)angolás túráról - igen-igen régen jártam arra, úgyhogy itt az
ideje ismét, mert nagyon vonzónak tűnik a felvázolt útvonal :-)
Nagyrét,
majd az egykori Munkásmozgalmi sétány következik, utána pedig cél,
sorban állás, díjazás (kulcstartó), bélyegzés a kupafüzetbe, ahogy azt
kell.
Kellemes idő, egyszerű, de
teljesen elfogadható színvonalú rendezés (bár a hosszabb távokat többek
szerint elmérték), úgyhogy ha sikerül, máskor is jövök.
2014. február 15., szombat
Egy picit hezitáltam, hogy induljak vagy sem ezen a túrán, aztán
döntöttem: előnevezés letudva, díjazásként jelvény fog várni a célban, de addig nagyjából 20km és bő 900m szint vár rám a túra napján...
Bónusz, hogy ez a túra az idei Cartographia kupa első túrája, és ahogy
számolom, a minimálisan szükséges nyolc túrát simán össze tudom szedni,
úgyhogy reggel irány Gyöngyös, pontosabban Sástó, az Adrenalin
kalandparki rajt/cél. 
Az előnevezésnek hála gyorsan
megkapom az igazolófüzetet, az épületben pedig az indítás is megtörténik
- vonalkód leolvasva, jó utat kívánnak, és már indulhatok is.
Parkoló
túlsó sarka, lépcsősor... Ez visszafelé érdekes lesz, gondolom, de
aztán robogok tovább, Mátrafüred, pontosabban a Rákóczi forrás felé. Sár
itt-ott, mértéke nem túl vészes, úgyhogy a kamáslit a zsákban hagyom
"majd, ha nagy sár lesz, felveszem" felkiáltással (nem fogom...).
Mátrafüredig
nagyjából 200m szintet kell ereszkedni, hogy aztán Kékestetőig bő 600m-t
emelkedjen alattunk az út - ez a túra nem egyszerű séta - de Péter
emlékének adózva nem is lenne illendő holmi könnyed sétára invitálni a
túrázókat...
Mátrafüreden a
buszmegállóban begyűjtöm az első bélyegzést, aztán hátra arc, és
nekivágok a Kékesig emelkedő K3 jelzésnek.
Egy feltételes EP-n kapom a következő
bélyegzést, aztán tovább, egyre feljebb, Kékestető felé.
A völgy az aljában csobogó patakkal nagyon szép, a szintidő bőséges, úgyhogy kényelmesen lehet nézelődni. Szuszogós
emelkedő, hiába, a Mátra sem viccel :-)
Itt érem be Kittiéket -
családilag túráznak, úgyhogy kényelmes tempóban haladnak; picit gyorsabb
vagyok, úgyhogy pár szót váltunk, majd elköszönök - és szuszogósan
megyek tovább fölfelé. 
A Kékestetőre vezető utat
keresztezve már hó is akad :-) bár itt még tényleg csak mutatóban -
ahogy innentől már emelkedő is hasonlóképp kevés van hátra - legalább is
a csúcsig.
Parkoló, sípálya balra, még egy picit fölfelé, motoros emlékhely, csúcskő, aztán picit távolabb a Kiss Péter emlékhely.
Padok, emlékkő, mécsesek - megállok egy picit, és nem csak azért, hogy
pihenjek. A főhajtás után megkeresem a pontot, némi frissítés
reményében.
Pont megvan, bélyegzés szintén - bő két óra volt eddig, 8.3km, úgyhogy ha azt nézem, lassú vagyok, de ha azt, hogy ebben volt 662m szint is, akkor szerintem idővel jól állok. Meg bögrével is :-) úgyhogy a finom teát a saját bögrémből kortyolhatom a zsíros kenyérből ad-hoc módon kreált hagymás szendvicsem mellé. A "menü" sikeres, úgyhogy duplázok, és csak aztán indulok tovább.
Vissza a csúcskő mellett, aztán némi kanyargás a fonódó Z-P- jelzésen, hogy ez utóbbit a Négyeshatárig ereszkedjek.
Az ösvény kellemetlenül köves, nem túl bokakímélő, de azért tempósan haladok.
Négyeshatár után Z3 jelzés - meg csodaszép panoráma északkeleti irányba - ritkán járok erre (sajnos), időm van, úgyhogy alaposan körbenézek.
A Kis-kőnél tehát ellenőrzőpont következik, a bélyegzés mellé egy műzliszelet jár, elrágcsálom, aztán a szalagozott, és a leírásban is pontosan szereplő széles, nagyjából szintben futódózerúton indulok tovább. Sáros, persze, de nem vészes, simán kikerülhetők a nagyobb tócsák és dagonyák.
Aztán bal oldalon kapujelzés gyanánt két szalag látszik - érkezik jobbról a P- jelzés, és tart balra, lefelé, úgyhogy folytatódik az ereszkedés Mátrafüred irányába. Eleinte erdőben fut a "nemszeretem" köves talajú ösvény - óvatosan igyekszem haladni, hiszen bő három hónap múlva Kinizsi, és nem lenne jó most túlterhelni a bokámat.Aztán a széles gerincen irtáson, fiataloson vág keresztül az itt már inkább sáros ösvény: jobbra feltűnik a távolban nagyjából velünk egy magasságban a kalandparki függőhíd oszlopa. Mutatom túratársaknak, hogy oda megyünk vissza. Nem is értem, miért nem szerették volna tudni ezt :-)
Meredek letörés jobbra, érkezik jobbról a Z-, meg a Csurgó-patak, és ahogy Kékesről indultunk, ismét fonódik a zöld és a piros sáv jelzés.
A Csepegő-Forrás, hála a csapadékos időszaknak nem csepeg - folyik.
Innentől már nincs sok hátra Mátrafüredig, ahol ismét irány a buszmegálló, az utolsó bélyegzésért a cél előtt.
Mátrafüredről a So jelzést kell követni - a leírás jó, a jelzés is használható, az ösvény viszont... Nem lesz a "szívem csücske", pláne ilyen sáros időben... Folyamatosan emelkedik, a bot nagyon jó szolgálatot tesz, tempósan, bár eléggé csoffadtan tempózok fölfelé, itt-ott előzni is sikerül, aztán... Jobbra feltűnik a lépcső.
Nem megy egyben, két-három alkalommal megállok közben, és számolok. Ha minden igaz a parkolóig 213 lépcsőfok vezet fel...Lihegős a vége, szerencsére a parkolóban van idő pihenni és szuszogni :-)
Pici sorakozás a célban, aztán megkapom a frissen nyomtatott oklevelet és a jelvényt, valamint az Over magazin Petire és Zsoltra emlékező számát.
Beszerzem az idei túranaptárat, a Cartographia kupa igazolófüzetét, meg ez utóbbiba az első bélyegzést.
Étkezés a másik épületnél, az ellátás bőséges, de most kihagyom - pihenek egy picit az autóban, aztán elindulok haza.
Az útvonal nagyon szép, de nem könnyű - még a "babatávon" sem, de így van rendjén, ha már az ország legmagasabb hegységében járok. Nagyon év eleje van még, de elég komoly esélyét látom annak, hogy az év teljesítménytúrája legyen. Remélem, jövőre is megrendezik, és egy távval feljebb léphetek :)
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)