Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
2014. március 10., hétfő
Idén a hétvégéim harmada munka miatt kiesik, úgyhogy a "hagyományos" túrák mellett (meg sajnos néhány helyett...) az új fecskék rendezésit is ki kell próbálnom, hogy a Budapest kupában megcélzott 25+ túra összejöjjön - ez a séta is egy az ilyen, "nézzük meg, milyen"-ek közül.
Szépjuhászné környékén egy talpalatnyi zöld se' nagyon maradt szabadon a sok autótól - későn érkezek, rutinosan távolabb, szabályosan parkolok le, az a pár perces kényelmes séta belefér a rajtig... Mint ahogy az is, hogy néhány, a füvön parkoló autósnak szólok, hogy előfordulhat, hogy drága lesz a parkolás.
Ragyogó idő, van rövid táv, van kígyózó sor, meg pici káosz a rajtban - nyugta viszont nincs (de tippelem, hogy egyéb papírozás se nagyon...), úgyhogy tuti biznisz a rendezőknek, no mindegy.
Az útvonalleírásra nagyjából olvashatatlanul kerül fel a név meg a rajtszám - mindegy, nem nekem kell tudni elolvasni. Van még rajta három rubrika az ellenőrzőpontoknak(!) ami azért erősen alultervezett szám, ránézésre (némi buszozással) 15km-ből kihozható a túra. Majd belejönnek. Talán...
A leírás katasztrofálisan rossz, bő lére eresztve, hibákkal, fölösleges jelzések emlegetésével - táv és szintadatok nélkül. Külön kérésre kapok térképet (turistautak.hu térkép, a forrás nincs feltüntetve) és táv meg szintadatokat tartalmazó táblázatot - elsőre kiszúrom, hogy a végén nem egyezik a térkép meg a leírás: a leírás szerint a Tündér-hegyet megmásszuk a Z3 jelzésen, a térképen a Z- után az évekkel ezelőtt leszürkített Zc-n van rajzolva az útvonal, azaz nem bejárás (track) alapján készült, úgyhogy a terepi munkát sem vitték túlzásba.
A térkép rövid tanulmányozása és kipreparálása (követendő jelzések felírása) után nekilódulok: S-P-, Makkosmária, S-S+ Budaörs, P+P-S-Z+ Normafa, Z-Z3-Z+, Szépjuhászné az útvonal - röviden :-)
A S- mellett rögtön egy fotózni való fa: néhány túrával ezelőtt (Vár a Mikulás 10) még a rajta növekedő méretes gombát fényképeztem, most meg derékba törve fekszik az út mellett.
Később egy, pontosabban két másik, szintén pusztulóban lévő fa miatt állok meg, és mutatom a szújáratokat néhány túratársnak.
Makkosmáriánál autóból kapunk gyereknyomdás bélyegzést (stemplire sem költöttek sokat...) meg pár szem szőlőcukrot; gyors lábú túratársak érnek utol, beszélgetve felveszem a tempójukat - hátha sikerül legalább egy darabig tartani velük a lépést :-)
A Végvári (Szent Mihály) sziklánál egy gyors dokumentálás, aztán megyünk tovább fölfelé a P- jelzésen, egészen a fonódó P-S- szakaszig, ahol ismét a sárgára térünk, Kies-völgy, illetve Sorrento felé.
Az előbbiben pár éve komoly erdőritkítás történt, aminek következtében az eredeti állapothoz képest inkább kietlennek lehetne nevezni - viszont szép kilátás nyílik az ösvényről.


Sorrento következik, rengetegen piknikeznek, úgyhogy a teljes sziklaalakzatot sajnos nem tudom megörökíteni, de azért az útról is lövök egy képet - mert bár lehet, hogy "tájidegen" a fenyő, de itt mást nem nagyon tudnék elképzelni.
A S-S+ elágazásnál balra sorompó, utána pedig kényelmesen lehet lefelé sétálni egy mélyúton - no, ide autók is bejárnak, úgyhogy félre húzódunk egy szemből érkező autó elől, már amennyire lehet.
Az utca végén kis tér, meg ellenőrzőpont - természetesen gyereknyomdával - változatosság kedvéért csokis nápolyiból vehetünk a bélyegzés mellé.
Innen a mesés P+ jelzést kellett követni - ami csak azért mesés, mert hol volt, hol nem volt :-) Szerencsére a GPS, illetve valami régi túraélmény okán sikerül belőni, hogy melyik elágazásnál merre. Az egyik benézhető elágazásnál úgy kiabálok vissza egy túratársat, hogy ha gondolja, jöjjön a jelzésen :-) Rövid emelkedő után ismerős szakaszra érek: a Meteor útvonala érkezik szemből.
A lassan, de biztosan pusztuló repülős emlékműhöz is felmászok, a panoráma csodálatos - az emlékmű állapota már kevésbé. Mindegy, menni kell tovább.
A sorompó után picit bizonytalan vagyok, aztán csak meglátom a jelzést egy fán, lehet tovább bandukolni.
A lustábbak esetleg véletlenül a Sc jelzésre tévedve BKK-s segítséggel is eljuthattak Normafáig, persze biztos vagyok benne, hogy ilyen nem volt, még a gondolata sem fordult meg senkinek a fejében - én minden esetre maradtam a jól ismert P- jelzésen, hogy a ma már egyszer látott, fonódó P-S- után ez utóbbit kövessem a Makkosmária fölötti S-Z+ kereszteződésig.
A Magas-kő előtt kis tábla jelzi, hogy balra turista emlékhely található a felhagyott kőfejtőben - időmbe belefér, úgyhogy besétálok; szépen gondozott kopjafa a pihenőhelyen az eltávozott túratársak emlékére.
A Z+ jelzés következik, itt egy Budapest autóstérképpel kiránduló apukának segítünk a helyes útirány megtalálásában - picit elavult, és készítésekor sem pontos térképpel nehéz a navigáció....
A normafai kódot felírom, aztán veszek egy lángost, pótolandó az elmaradt reggelit - hosszú a sor, de azért gyorsan halad - gyorsabban, mint reggel a rajtban a nevezésnél :-)
A zöld sáv melletti macis háznál néha látni sürgés-forgást, most nincs itt senki - ahogy Disznófőné sem, igaz, csak elrobogok a forrás mellett, mert jó lenne már a célban lenni, és különben is, már láttam a hely névadóját :-)
Innentől a térkép helyett tehát a leírásra "hallgatok", és a Z3 jelzésen felcaplatok a Tündér-hegyre. Egy pillantás jobbra: a panoráma megvan, szép, mehetünk tovább :-)
A János-hegy oldalában haladó úton egy biciklis áll - és a gyalogosok elhaladása után int a többieknek, hogy jöhetnek. Bár messze nem a szívem csücske a downhill bringások tevékenysége, de ez megér egy dicséretet: ha a turistautak keresztezésekor így járnának el mindannyian, jóval kevesebb balesetveszélyes helyzet, meg vita alakulna ki. Nekik egyébként nem elsősorban a turista és sétautakon andalgó/sétáló/kocogó kirándulókkal van problémájuk, hanem azokkal, akik azokon a meredek "zergecsapásokon" kóvályognak (ahol egyébként gyalogosan sem lenne szabat mászkálni), amiket ők a lezúdulások során használnak. Remélem, ha a Normafa projekt teljesen nem is, de a kijelölt és kellően biztosított pálya vagy pályák belátható időn belül meg fognak valósulni.
A beszélgetés után kényelmes tempóra váltva sétálok be a célba, ahol kiderül, hogy oklevél még ép, hogy van, más nincs - aki szeretne kitűzőt, az külön adja meg az elérhetőségét (a nevezésnél is felírtuk egy A7 méretű fecnire...) - én köszönöm, nem kérem, majd talán egy következő túrán, ha ráérek...

Egyre több újdonsült rendező próbálgatja a szárnyait úgy, hogy maximum messziről látta, hogy mások hogyan csinálják. Persze lehet ezt jól is, meg kevésbé jól. Egyelőre ez utóbbiból van több, igaz némi pozitív változás itt-ott van, de ahogy anno volt olyan első rendezés, aminél azt mondtam, hogy pár év múlva jövök újra, úgy itt is ezt fogom tenni, hiszen bőséggel van lehetőség a Budapest-kupához túrát/pontot gyűjteni.

Track: Track_SORRENTO_21_2014_szurt.gdb


http://www.endomondo.com/workouts/312066940/6400846




2014. február 22., szombat

Végre ismét egy "sokadik" rendezés, jól bejáratott útvonallal és rendezőkkel - igaz, hogy ez nekem csak a harmadik teljesítés lesz, de nagyon jól tudom, mire számíthatok - a terepet illetően is - persze abból a java csak később jön :-) Az autót lent, a fogaskerekűtől nem messze hagyom, cipőcsere, kamásli a zsákba, mert szükség lesz rá... Jön a fogas, kényelmesen felbattyog a hegyre, aztán buszra szállok Normafáig, ahol a szokott helyen, a Síházban van ennek a távnak a rajtja.
A nevezés gyors, tömeg sincs, de a rendezők is tudják a dolgukat, kint még gyorsan felveszem a kamáslit, és lehet zúzni lefelé a Z- jelzésen a most még nem túl szép, ködös időben.
Disznófőnél nyitva van a forrásház, illetve a nagykapu is, úgyhogy bemegyek megnézem - no. ez jóval nagyobb, mint amire számítottam - életnagyságú vaddisznófejet mintáz ugyanis a forrás kifolyója - kár, hogy mögötte már a csövek hiányoznak... No mindegy, nézelődésből nem érek célba, úgyhogy csorgok tovább lefelé.
Első pont a Tündér-szikla alatt, pecsételés, aztán irány tovább az ismerős útvonalon, át a Libegő alatt, aztán rövid emelkedő után jobbra le, a mostanra megerősödött fiatalosban vágott széles ösvényen.
Budakeszi út, nincs nagy forgalom, utána pici aszfalt, majd némileg sárosabb ösvény, illetve út következik - itt már szépen "dolgozik" a kamásli :-)
Lépcső föl, lejtő le - a ponton szólnak, hogy egyenesen, a Fekete István emlékház előtt menjünk tovább, azaz a Tojásról ismert kunkor kimarad.
A Nagyhíd után a sokszorosan "nemszeretem"-nek nyilvánított kapaszkodás következik, gyakorlatilag egészen az Apáthy-szikláig... Érdekes, most nem annyira éreztem "nemszeretem"-nek ezt a szakaszt :-)
A sziklára mot nem megyek ki nézelődni, inkább robogok tovább.
Az Árpád-kilátónál szusszanásnyi pihenő, idővel jól állok, de... Szóval várható némiképp lassabban teljesíthető szakasz még :-)
A Szépvölgyi út aszfaltjára időben váltunk a mellette futó sétaútról - itt egyszer sikerült a sétányon majdnem lemenni a jelzésről, úgyhogy alaposan megjegyeztem, hol megy ki az aszfaltra.
Nagy gond persze nincs, ha valaki egyenesen tovább megy, a Kc jelzést elérve, azon jobbra indulva egy idő múlva eléri a jobbról érkező Z- jelzést, de ahogy a kispistázás sem szép dolog, úgy "nagypistázni", még ha csak kb. 400m plusz, akkor sem jó :-)
A Hármashatárhegyi út után aztán jön az egyik "kedvenc" rész: rövid, de erősen lefelé tartó szakasz, annyira vészesen nem csúszik, de azért óvatosnak kell lenni, hiszen a célból tömegközlekedéssel szeretnék visszajutni az autóhoz :-)
Guckler-szikla, Virágos-nyereg - a Boróka épületén "Eladó" tábla... Azért a pont még bent van, sőt, a büfé is üzemel - gyorsan bepótolom a reggel kimaradt kávét, aztán megyünk tovább.
Még a széles földúton sikerül megelőzni bagósékat - én legalább is nem azért jövök ki túrázni, hogy valakinek a bagófüstjét szagoljam...
A fonódó K-Z- már mutat picit abból mi várhat ránk a Tök-hegy aljától gyakorlatilag Solymárig... Aztán lent, a nagyjából szintes erdei úton kapunk rendesen pocsolyákat meg sarat, mondom is az alkalmi túratársamnak, hogy lesz még "érdekesebb" is...
Kiérve az erdőből kellemes meglepetésként kitaposott földút vezet keresztül a szántóföldön, úgyhogy ezt a részt megússzuk komolyabb sárdagasztás nélkül. Egy kőre festett kék Mária-út jelzést valaki kimentett a szántásból egy bokor ágai közé - érdekes megoldás, a kő tartós, a bokor is az, de a kettő együtt... Érdekes megoldás, az biztos.
A Szarka-vár melletti lefelé vezető részt viszont szokás szerint nem - gyerekként mindig azt hallgattuk, hogy ne menj a sárba, meg vigyázz a cipődre, nos, itt alaposan be lehet pótolni a sárban tapicskolást :-D
Egy pocsolyában nagyjából lemosom a cipőmet, mert így nem, hogy BKV, de célkocsma-kompatibilitási problémák is lennének.
Solymáron egy kevés aszfalt következik, átmegyünk a főúton, majd még egy kellemes emelkedő után Főtér, kocsma, cél következik.
Az érkeztetés gyors, kitűző, oklevél, Budapest-kupa pecsét - és még a buszt is elérjük.