Túrablog

Ez az év is elindult, bár "lesz, ahogy lesz" alapon ennyire év elején még nem tervezgetek kupákat/érmeket/mozgalmakat, de minthogy tavaly ismét összehoztam az MVTE érem arany fokozatát, így, ha másért nem is, de azt átvenni "jelenésem volt" ezen a túrán.

No, ha már odamentem, akkor nem csak az érmet vettem át, hanem szépen beneveztem (tavalyhoz képest azért a +20% nem kicsit durva emelés, még akkor is, 2011 óta nem volt változás), és ezen a ködös, "nem szeretem" időben nekivágtam a jól ismert S- jelzésnek - miután elfogyasztottam a rajtcsomagban kapott croissant+ivólé párost, amúgy reggeli gyanánt :)

A terep tűrhető, bár enyhén havas kivitelben szebb lenne, de ez van,  erre az évkezdetre nem kaptunk havat - és ahogy az előrejelzéseket nézem, egy ideig nem is számíthat a Budai hegység a szép, pihe-puha fehér takaróra...

Menet közben beérem egy volt kollégámat, kényelmes sétálós tempóra váltok, beszélgetve még ebben a randa időben is gyorsabban fogynak a méterek :)

Határ-nyereg, aztán fölfelé a S- meredek kaptatóján - itt azért jól jön, hogy nincs hó meg jég, aztán a szépen szalagozott útvonalon emelkedünk a Hármashatár-hegy majdnem csúcsáig, hogy a hóemberes bélyegzés "beszerzése" után K- jelzésre váltva "guruljak" tovább, a Fenyőgyöngye érintésével (ahol "szokás szerint" feltételes EP-n kapom a következő bélyegzést) egészen az Árpád-kilátóig.

A kilátónál nincs pont - nem is kell, hiszen rövidíteni nem nagyon lehet a Fenyőgyöngye és az Apáthy-szikla között - van viszont szép új tűzrakóhely :)

Az Apáthy-sziklánál "sorakozós" a pont, rövid időre beállok pecsételni meg rajtszámot diktálni, aztán ahogy elfogy a sor, tovább indulok én is, hiszen bő 10km azért még hátra van.

A ködben nem látszik, hogy hova megyünk, de a sziklán kint azért nézelődnek páran - most kihagyom, és a kényelmes ösvényről kiérve jöhet a Z- "nemszeretem" szakasza: lépcső, aszfalt, egyre csak lefelé - hogy aztán a völgy túloldalán visszaszerezzük az elveszített helyzeti energiánkat.

Szépen, ahogy a Z- kanyarodik, követjük többen a jelzést a Hűvösvölgyi úton való gyors ámde kockázatos átkelés után - egy gyalogátkelő jól jönne, de nincs...

 A Széher-út után lépcső lefelé, "kertek alatt" jellegű szakasz, kis emelkedő, újabb bátorságpróba - átkelni a Budakeszi úton.

Itt szusszanunk egyet, Karcsitól elköszönök, és tempósan vágok neki az évek alatt kényelmes szélességűre "hízott", fiatal erdősávban haladó ösvénynek, vagy inkább sétaútnak.

Fent jobbra fordulok, és tempósan gyalogolva érek a következő EP.-ra. Süti már nincs, mosolygós bélyegzés viszont van :-)

Itt sem időzök sokat, hiszen vár a Nagy-Hárs-Hegy, mint utolsó, jelentősebb  leküzdendő bucka a mai napon :-)

Ha vár, hát had várjon, kellemes tempóban érkezem a lábaihoz :-) aztán azzal a lendülettel le is küzdöm a S- emelkedőjét, és (szinte) csak a kilátónál állok meg egy stemplizés erejéig.

Van, aki "hátul" érkezik, olyan is van, aki arrafelé indul tovább - kikerülve a Bátori-barlang bejáratánál lévő dilemmát: Fent, a sziklán, vagy balra, a meredek lejtőn le a hídhoz?

Természetesen a jelzett utat választom, az egyre nehezebben járható meredek lejtővel a barlang bejárata mellett - ezzel tényleg kéne csinálni valamit, mielőtt "elfogy" a hegyoldal. Lehetne lépcsőt csinálni, vagy akár néhány deszkával megfogni azt a kevés talajt, ami még van, de akár az is jó lenne, ha a sziklára kerülne egy korlát...

A Nagyréten lévő pontig tényleg kényelmes "gurulás", a réten szépen körbe, ahogy a jelzés mutatja :-)

A ponton "malacom" van, sikerül egy nagyobb csoport előtt odaérni, így kényelmesen megkapom a bélyegzőt, és ezzel az itineremnek is lesz malaca :-) illetőleg nyugodtan válogathatok a többféle szaloncukor közül.

Persze csak módjával, hiszen a célban reményeim szerint fincsi virsli vár.

Az egykori munkásmozgalmi sétányon kényelmesen végigtrappolok, megcélzom a négy órán belüli teljesítést, ami kényelmesen sikerül is.
A célban szokás szerint borítékban kapom a díjazást: oklevél, jelvény, és persze megkapom a 2013-ban teljesített túrák alapján kiérdemelt MVTE érmemet is; hogy jövőre lesz-e módom ismét érmesnek lenni, az még bizonytalan, de ezzel a mai sétával az első lépést már megtettem, igaz, idén egy túrával több a kötelező penzum, de annyi baj legyen - a Budapest Kupa mellett bőven elfér a célok között :-)
Kint még elfogyasztom a fincsi célvirslit - nem holmi hóka fakó szétfövős "izé", hanem virsli, ahogy kell - mondjuk amióta MVTE túrákra járok, az ellátásra sohasem lehetett panaszom, maximum arra, hogy néha vastagon megszalad az áremelős ceruzájuk: idén pl. 20%-kal emelték ennek a túrának a nevezési díját.

Track: Track_BUEK_20_2014_szurt.gdb

Utolsó előtti rendezés... Nem jó ezt olvasni, hallani egy ilyen jó kis túrával kapcsolatban - de meg kell érteni a rendezőket is... Mindegy, kora reggeli vonatozásra kellett készülnöm, hiszen idén a két évvel ezelőtti útvonalon, de ellenkező irányban rendezték ezt a túrát. Két vonat között lehetett választani, megcéloztam a korábbit - sikerült :-)
Az állomáson jó néhány ismerős várja  a vonatot, így beszélgetéssel ütöm el az időt - Ez is nagyszerű a teljesítménytúrázásban: kortól, nemtől, felkészültségtől, mindentől függetlenül segít kapcsolatokat, közösséget építeni - a sport jellegű kikapcsolódás mellett. A csevegés folytatódik a vonaton is, így aztán hipp-hopp, szállhatunk is le Alsógödön.
Sokan érkezünk, de a profi rendezőknek hála gyorsan megy a nevezés és a rajtoltatás: az előbbi több asztalnál párhuzamosan, hiszen az tart jóval tovább.
Álmos, ködös reggel, rövid volt a vonaton töltött idő ahhoz, hogy picit felmelegedjek, úgyhogy gyorsan belenézek az itinerbe: negyedik utca jobbra, majd második balra, a település szélén villanyoszlop, felírós pont, majd gyors gyaloglásra váltok, mert bár tél az nincs, de hűvös az azért van.
Jelzés, szalag, ahogy kell, a villanyoszlop is megvan, megyek tovább, és közben azon gondolkodom, hogy most még aránylag kényelmes a laza talaj, de milyen lesz majd a mezőny végének...?
Szántóföld, erdő - és köd.- az M2 fölötti felüljárón látszik, hogy mekkora... Olyan randa késő őszi búslakodós.
A felüljáró után ismét erdő, kidőlt fa, és halmokban álló kábelszigetelés - bezzeg ha egy túra rendezője véletlenül kint hagy 2-3 szalagot... No mindegy, messze van még a cél, és tenni nem sokat tudunk - ha az, akinek a feladata lenne, nem teszi a dolgát.
Szántóföld és erdő váltakozik, a köd marad, egy kis aszfalt beiktatásával így érek a következő ponthoz - szintén felírós, ahogy ezen a túrán szokás, aztán következik a Fóti Somlyó megmászása...
Beszélgetve, meg "rutinból" gyalogolva szépen le tud menni az ember a térképről - itt nekünk is sikerült: a régi Z- jelzést követve - ráadásul ahol régen meredeken fölfelé indult a jelzés, azt is benéztük, és bő 500m után tűnt fel, hogy nincs jelzés, és ami fontosabb, hogy szalag sincs. Hátra arc, GPS-t nézve sikerül megtalálni az egykor volt elágazást, ahol a régi jelzés fölfelé indul...
Irány fölfelé, aztán a jobbról érkező ösvényen ott a jelzés - a Somlyó északi oldal pont szerencsére jóval feljebb van, nem marad ki.
Az először 2010-ben megörökített kidőlt fa is megvan, érdekes látni, hogy hogyan változik évről évre.egy ilyen szándékosan ott hagyott holtfa. Mondjuk az elnevezés is érdekes, hiszen fának valóban holt, de egy egészséges erdőnek talán ez a leggazdagabb, legváltozatosabb élőhelye.
A csúcskőnél is felírós pont van - a szemből érkezők diktálják a számot, de mi nem adjuk fel, és elsétálunk a csúcskőig - egyik kolléga valami pálinkát hiányol - rákérdezek, hogy kér-e? Kér. Akkor koccintunk - egyrészt a csúcs elérése okán, másrészt meg azért, mert ez most születésnapi túrának sikeredett :-) A tíz éves ágyas szilva kellemesen dob a hangulaton, meg persze az is, hogy egy bucka kipipálva :-)
A parkolónál újabb pont, a bélyegzés mellé műzliszelet vagy csokimikulás választható, mielőtt ismét elindulnánk fölfelé.
Az ismerős padnál megállok, no nem azért, mert le akarok ülni, hanem megválaszolni az igazolólapon lévő kérdést, aztán robogás tovább - közeledik Mogyoród, ahol remélem, hogy idén is fincsi süteményt kapunk :)
Előbb persze  kerül egyet a Z4 jelzés: kikerüli az új focipályát. Végül is jogos: ami nem megy, azt kell gyakorolni,és ahhoz meg sok focipálya kell. Nagyon sok :-P
Az ismerős híd után betérek a cukrászdába, egy süti meg egy pohár tea jár - saját zsebre kérek egy másik sütit is, hogy ne kelljen kétszer sorakozni. Közben szabadul fel ülőhely is, úgyhogy gyorsan lehuppanok, fincsi süti, meleg tea, pihi...
Nagyjából 20km van mögöttem, és 13 körül előttem, idővel jól állok, úgyhogy csak kényelmesen - és különben is, célzárás van, nem szintidő, addig meg bőven beérek.
A süteményezés után elindulok, aztán visszamegyek a botokért - hiába, öregszem :-) Szerencsére az emelkedőn ezt nem veszem észre, kis park balra, felüljáró, aztán egy lekerített terület miatt balra lemegyünk, hogy a völgyecske túloldalán fölkapaszkodva vegyük célba a megdöbbentően leromlott állapotú Gyertyános kilátót... Pár év, és körbekerítik, hogy életveszélyes?!
Meglátok egy piros "M" betűt az egyik fán - hirtelen nem tudom hova tenni az egyedi jelzést (A Budai hg.-ben a Meteor túra jelzése is ez), aztán leesik a tantusz, hogy a Margita is M-mel kezdődik. Rejtvénynek viszont jó lenne  :-)
A szőlőskerten át lehet vágni, így nem kell nagy kerülőt tenni (köszönjük!) a szántóföld csücskéig, ahol egynyomos ösvény következik - nem gond, nincs nagy forgalom :-)
A HÉV vágánya alatt "aluljárunk", aztán jön a (majdnem) utolsó emelkedő a Szár-hegyre - újabb pont. Lefelé haladva "hiányzik" az erdő, de ez az élet, meg az erdőművelés rendje - ami vágásérett, azt idővel ki fogják vágni, hogy új, fiatal erdő váltsa fel.
A mogyoródi bekötőútnál igencsak magas a korlát, de leküzdjük - hogy aztán a hosszú egyenes irtásban hullámvasutazzunk az M31 felüljáróján átvezető aszfaltcsíkig, de előtte még pici saraskodás jön a gázvezeték nyomvonalát keresztezve.
A trükkös rész a felüljáró túlsó végén következik: dupla szalagkorlát, jó magas, úgyhogy picit odébb mászok át rajta, és a túloldalon óvatoskodok vissza a rézsűn levezető lépcsőig - nem lenne jó a szúrós akáccal kiszaggatni a kabátomat.
A lejtő után már "csak" be kell gyalogolni Gödöllőre - a vadaspark mellett azért meg-meg állok fotózni, úgyhogy erősen belassulok, de megéri, hiszen ritkán járok erre...
Az Erzsébet-parkban sem rohanok, és nem csak azért, mert lépcsőt kell számolni a következő ponton :-)
A hármas úton átkelve aztán tempót váltok, jó lenne 7 órán belül beérni... Aszfaltos járda, távolban feltűnik az állomás, meg a királyi váró, a túra célja - 6:65 a vége, nagyjából 5km/ó átlaggal... Nem siettem :-)
A célban átveszem az előkészített díjazást, aztán megváltom a jegyet a Keletiig, és az érkező vonattal elindulok haza.

Profi rendezők, évente változó útvonal néhány fix ponttal évzárásként - ez volt eddig ez a túra - kár érte... Persze titkon remélem, hogy 2014-ben mégsem az utolsó rendezés lesz, hiszen 2015 még oly messze van :-)


Track:  Track_FOTI_SOMLYO_2013_szurt.gdb