Túrablog

 Picit döcögősen értünk a rajtba, mert autós megközelítés miatt parkolóhelyet is keresgélni kellett, de csak sikerült, úgyhogy mire én is az iskolához értem, már csak a nevezési lap aláírása és itinerre cserélése maradt hátra.
Ezt gyorsan abszolváltuk, és a "játszótér lesz a túra után" ígéret fejében el is tudtunk indulni a tavalyról is ismerős útvonalon.
A Z- kellemesen emelkedik, és egyébként is lassan pörögnek föl a csajok normál menetsebességre, úgyhogy inkább komótosan, mint jó tempóban érintjük Disznőfő-t, ahol szomorúan konstatálom, hogy a forrásház tetején már szinte egy darab cserép sincsen, aztán tovább haladva a "macis" faházban fiatalok serénykednek - ezek szerint ennek az építménynek van gazdája.
A jelzés picit hiányos fölfelé, a Normafa felé induló túratársaknak szólok, hogy jobbra kéne tartani, mert az Anna-kápolna arra van :-) Megfogadják a tanácsot, és nagyjából egyszerre érünk a jól ismert épülethez.
Még egy pici fölfelé,  aztán Virágvölgy állomás fölött az elágazásnál az első ep: bélyegzés mellé nápolyit rágcsálhatunk.
A Kc jelzést szabatosan és pontosan követni, hála a sok ösvénynek-gyalogútnak nem túl egyszerű, de szak sikerül - legalább is nekünk, mert azért vannak aszfaltkedvelő kispisták is...
Az Erzsébet-kilátó ezen a túrán nincs az étlapon, helyette a nyeregből lefelé indulunk a Z3 jelzést követve - még nem 100%-os a bokám, így csak óvatosan, a gyerekek tempójához igazodva ereszkedünk le az aszfaltút első keresztezéséig.
Itt a szalagozáson balra indulunk (bár a leírásból hiányzik ez az apró, de nagyon fontos momentum, aminek köszönhetően sokan be is nézik a dolgot), a János-hegyi átjáróbarlanghoz, ami a túránk 2. ellenőrzőpontja.
Lámpát hoztam vagy hármat, úgyhogy "átjárunk" a barlangon, legalább kétszer :-)
Aztán persze indulni kell tovább, előbb vissza a szalagozáson, majd tovább lefelé a Z3 jelzést követve. Amikor ismét az aszfaltútra érünk, sikerül tévesztenem: balra helyett jobbra indulunk el - nem csak mi, így némi tömeghatás is van a dologban - szerencsére valaki szól, hogy nem erre van az arra :-) Tényleg nem, a szalagkorláton, ha figyelmes az ember, látszik a nyilazott jelzés.
A rövid, nulla pontért megtett kitérő után ismét a Z3, és ismét lefelé, az egyébként ismerős szerpentinen.
Hangosan kommunikáló gyerkőcökkel érkezik egy kisebb csapat mögöttünk - a lányok tempót váltanak, és igyekszünk növelni a távolságot, mert már őket is zavarja a kiabálás. Ez sikerül, annyira, hogy a Libegő alatt kényelmesen meg tudunk állni fotózni/nézelődni is.
Néhány kirándulót útba igazítok, aztán Tündér-szikla, Z- jelzés, iskola, cél - hosszú sor... Azért bő 10 perc alatt végzek, de első ránézésre, a sor hossza alapján nem gondoltam volna... Kitűzőre picit várni kell - frissen készül, évszámot is tartalmaz a felirata, úgyhogy érthető a dolog.
A díjazás átvétele után mire lehuppanok egy székre, már ott van a párom egy szelet, csalamádéval alaposan megpakolt zsíros kenyérrel, a lányom a szörpöt hozza, úgyhogy ezzel sem kell fáradnom - köszönöm nekik :)
Az ellátás, a szervezés jó, a tündéres kitűző ötletes, és az útvonal is egészen jó. Mondom ezt annak ellenére, hogy nagyrészt ismerős, sokat járt jelzéseken halad a túra; az átjáróbarlanghoz tett kitérő sokat dob az összbenyomáson. Családi kirándulás gyanánt, gyerekekkel tökéletes időtöltés.


Track: Track_TUNDER_7_2013_szurt.gdb

Újabb hosszú kihagyás, vagy inkább kényszerszünet után merészkedtem ismét terepre - kifejezetten bokakímélő, nem rohanós teljesítést tervezve - komolyan belekalkulálva azt is, hogy ha fáj (a bokám), akkor kiszállok.
Logisztika a szokásos: az autót a célnál hagyom, fogaskerekű+villamos kombinációval nem túl tempósan átdöcögök a rajtba - ahol a szokásoshoz képes szinte nincs is sor; megkapom a cetlit a nevezéshez, gyorsan kitöltöm, és pár perc múlva már kapom az egyik asztalnál a füzetet meg az igazolólapot.
No, ez megvan, még némi cihelődés, ismerősök üdvözlése, aztán irány a múzeum - lépcsőn föl, és ugyanarra jövök vissza - a vasút melletti zúzottköves rövidítés most nagyon nem vonz - pláne, hogy lesz még ilyenhez szerencsém, ha minden jól megy.
Az aluljáró után nem sokkal szembejövő forgalom - néhány túrázónak a Fazekas-hegynél derült csak ki, hogy az már a második pont, úgyhogy ők pici repetázással kezdik a túrát :-)
Németül beszélgető fiatalok mögé sorakozok be a bélyegzésnél, ami korrekten lent, a felfelé vezető ösvén kiágazásánál van - innen föl csak kisebb csoportokban engedik felfelé azokat, akik fentről is szét szeretnének nézni - én kihagyom, a bélyegzés után irány balra tovább a szokásos útvonalon.
Villám utca - meredek, de nincs gond lefelé, rendesen viselkedik a bokám, úgyhogy nyugodtan bandukolok a jól ismert útvonalon.
A Nagyréten fogócskázik két pontőr - a többiektől gyors igazolás a lapra, és már megyek is tovább. Itt, ahol kényelmes sétaút van, itt próbálok azért tempósabban gyalogolni - totyogni lesz még lehetőség, lesz még kellemetlenebb szakasz...
A Hárs-hegyre fölfelé még nem az, bár azért jobban oda kell figyelnem - és oda is  figyelek, pláne, hogy az esti félhomályban lámpa nélkül sétálok - még fölösleges, bár a városi díszkivilágításhoz szokott alkalmi gyalogosok azért bőven lámpáznak, pláne, ahol a fák eltakarják a teliholdat...
Hárs-hegy állomás, Kis-Hárs-Hegy simán megvan, a Bátori-barlangnál le a hídhoz, aztán a botoknak hála az egyébként egyre randább kapaszkodó is letudva - kéne lámpa lassan...
Az még később kerül elő, először a Kaán Károly kilátónál kapom az újabb igazolást, aztán majdnem magányosan térek vissza a S- jelzésre... Páran azért jönnek mögöttem, de a túrázók zöme a kilátótól a jelzetlen úton megy tovább - ha az lenne a "kötelező", én akkor is "nagypistáznék" a jelzésen - arra ugyanis kényelmesebb.
Egy futó ér utól, váltunk pár szót, aztán a meredekbe váltó lejtőn lemaradok - nekem most nincs futás, de még kocogás se'.
Szépjuhásznénál újabb pont, meg egy fél liter kólát is betolok - jól esik, talán némi koffeint is mutattak neki, ugyanis nem ittam kávét az indulás előtt, és picit kezdek álmosodni...
Egy gyerekvasutas leányzó az édesanyjával "kellemes esti séta" gyanánt vállalta be ezt a túrát, nem igazán vannak képben, hogy mi, merre, úgyhogy csatlakozom hozzájuk, és kényelmes sétatempóban gyalogolunk immár a P- jelzésen fel a János-hegyre.
Rekortán illetve aszfalt, vagy a jelzést követve a kevésbé kényelmes lépcső? Sokakban felmerül itt a kérdés, és bizony a nagy többség a könnyebbik verziót választja - mi maradunk a jelzésen.
János-hegy állomás a következő pont, majd a bélyegzés után megyünk tovább, lefelé - hogy aztán Makkosmária után visszakapaszkodjunk :-) Persze addig még útba ejtjük a Virág-völgy alsó végét, ahol mint minden alkalommal, most is érezhetően hűvösebb a levegő, illetve a völgy után a GPS is előkerül, hiszen a P- letérését jobbra sajnos nem nagyon jelzi semmi...
Sikerül nem elkavarni, úgyhogy legközelebb Makkosmáriánál állunk meg, részben pecsételni, részben erőt gyűjteni az emelkedőhöz. Biztatom alkalmi túratársaimat, hogy eddig két "nagy" kaptató megvolt, most már "csak" három van, és az sem olyan vészes :-)
Virágvölgy állomáson vizet vételezünk a penetráns szagú WC-k bejáratánál, aztán gyorsan tovább is indulunk, hiszen nem sok van hátra fölfelé - közben azon gondolkodom, hogy a Disznófői pont lent, a helyén les-e, vagy a "macis" faháznál...?
Lent, a helyén volt a pont, úgyhogy jó kis kapaszkodás következett fölfelé - igyekeztem a jelzésen maradva vezetni kis csapatunkat, bár mindenfelől/mindenfelé jöttek-mentek túrázók... Mondjuk nem csoda, hiszen itt szinte minden két gfa között van egy ösvény a hegyoldalban...
Normafától lefelé - bár a leíráshoz kapott térképvázlat egy rövidítést mutat - maradtunk a Z+ jelzésen, mert szánom-bánom, de fogalmam sincs, hogy hol kell(ett volna) balra tartani a jelzésről. Tudom, van, aki szerint a "nagypista is pista" (azaz a távot megnövelő szándékos útvonal módosítás is khm. kerülendő), de ezen a túrán ennek bele kell férnie.
A vasutat elérve balra fordultunk, aztán hosszan követtük - egészen Csillebérc állomásig, ahol a bélyegzés mellé Limonádéval kedveskedtek a rendezők. Saját bögrém terhére fogyasztottam, bár ezen a gyalogalton még bőven van eldobható műanyag pohár, én igyekszem minél kevesebb szemetet termelni.
Normafa megálló után azt terveztem, hogy a bokatörő, benőtt(nek hitt) szakaszt a márciusi téli(es) túrán is kipróbált kerülővel kihagyjuk, de mire észbe kaptam volna, már a gázos táblákat láttam jobb oldalon a kerítésen, ami után meglepetésként egy nyíl alakú tábla mutatta a balra vezető utat... Kellett hozzá néhány év, hogy ezt megérjük, főleg az ezen a környéken kevésbé ismerősek nevében is köszönet érte!
Lefelé menet egyértelművé vált, hogy az első vonatot nem érjük el, úgyhogy ha volt holtpontnak nevezhető rész ezen a túrán, akkor az itt következett be, pláne, hogy az egész lefelé gyaloglás sokkal hosszabbnak tűnt, mint amire emlékeztem...
Fölfelé aztán - az első kanyarban lévő padnál némi pihenőt, erőgyűjtést beiktatva - jött a "csakazértis", és a leányzó mint aki versenylovat vacsorázott robog fölfelé a szerpentinen. A kápolnánál is csak egy rövid bélyegzésre állunk meg, aztán huss, robog tovább - alig győzöm tartani vele az iramot :)
A rét szélén már érezzük a cél közelségét, bár leszmég egy kanyar a Széchenyi emlék felé, de az már tényleg csak hab a tortán.
Az ösvény cseles letéréséig előre robogok, pár túratársnak is mondom, hogy merre, illetve hogy a másik nyílt rész túloldalán hol a "kijárat", aztán megyünk mi is utánuk.
A "kijárat", azaz a rét széle után aszfalt, kitérő a Széchenyi emléknél lévő ponthoz, majd - a leírás szerint választható módon - hátra arc, és a Svájci lépcsőt kihagyva sétálunk be a célba.

Itt sajnos két kellemetlen élmény fogad: 13. teljesítésre járó kitűző elfogyott, úgyhogy a következő, 14. alkalomra járót választom, ergo jöhetek jövőre is :) illetve - és ez a kellemetlenebb - a virslin igencsak látszik az infláció... Vagy az, hogy extra módon túlfőzték...
Mindegy, nem ezért jön túrázni az ember, de mintha nem ezt szoktuk volna meg ettől a rendezői gárdától.

Persze a túra élménye, az, hogy bár a végére azért éreztem, hogy bőven nem 100%-os a bokám, de sikerült végigmenni, meg úgy az egész rendezés feledteti a virslis malőrt, úgyhogy jövőre mindenképp jövök - és nem csak a kitűzőt becserélni :-)

Track: Track_GYERMEKVASUT_EJSZAKAI_20130819_szurt.gdb