Túrablog

Osztok-szorzok, kéne a kupához... Viszont megfogadtam, hogy "muszájból" nem túrázok :-) Az ellentmondást feloldani nem volt nehéz: egy alkalmi geoláda, plusz egy olyan, ami csak most, a túra keretében lesz elérhető, úgyhogy reggel irány Budaörs.
Az étterem második nekifutásra megvan, bemegyek, gyors nevezés - térkép nincs, leírás van, no, ez így nagyszerű lesz :-) pláne, hogy a gps-re a letölthető tracket nem raktam fel. Mindegy, a lakott területen a leírást böngészve navigálok el a P- jelzésig, aztán sikerül jól a patak másik oldalán lévő utcában, a GPS-re töltött térkép szerint menni, miközben a valóságban a P- a másik, párhuzamos utcában van felfestve...
Enyhén emelkedett eddig is az útvonal, a P- elérése után viszont következett a Pirosról ismert "nemszeretem" szakasz, annyi könnyítéssel, hogy most nem éjjel van, és nincs a lábamban ötvenegynéhány kilométer. Azért persze így sem barátságos az emelkedő, de bőségesen előzgetve csak felkapaszkodok -itt-ott persze megállva, hiszen fotózni is kéne, meg ha már nappal járok erre, akkor szétnézni is...
Még fölfelé, sok túrázót megelőzök, futók előznek, aztán csak felérek az első pontra.
De legalább jó sok szint letudva :-)
Egyetemi gólyatáborból ismerős arcot pillantok meg - nem tegnap volt, de azért mindkettőnknek sikerül beazonosítani a másikat :-)
Kellemesen lejt az út, aztán egy kirakott lap mutatja, hogy Makkosmária irányába rövidít a túra egy picit. Lent, a tisztáson sokan vannak, a pontot azért sikerül meglelni.
Rövid szusszanás, beleolvasok a leírásba, aztán indulok tovább.
Sajnos a "baltás" már ide is eljutott: a rombolásának a nyoma ott "virít" egy egészséges fa törzsén.
Nem elég, hogy a jelzést tönkreteszi, az élő fát sem kíméli. Nagyon szomorú, hogy ilyen emberek szabadon járkálnak, közben pedig minden érintett - gyakorlatilag - tehetetlen.
A Végvári szikla előtt egy általános iskolás csoportot érek be - az egyik szépen kikerekedett srác füstöl, mint a gyárkémény: "anyámtól csórtam", mondja, amikor rákérdezek, hogy ugyan honnan a cigaretta. No mindegy, a szalagozást követve pikk-pakk felszaladok a nagyjából párhuzamos, egyébként meg a Meteor túra piros "M" betújével jelzett útra - igaz, most az eredeti iránnyal szemben kell gyalogolni.
Aztán persze jön a S- jelzés, Kies völgy, pazar kilátással, meg egy aprócska híddal. Szerencsére egyedül vagyok, így tempósan tudok haladni a völgy oldalában kanyargó egy emberes ösvényen.
Aztán egy húzósabb emelkedő után Sorrento következik: szegény pontőr, bár behúzódott a szikla mélyedésébe egy kis asztallal, de a viharos szél által felkapott kőporból ott is jócskán kapott, de hősiesen őrizte a pontot
- meg a csak erre az alkalomra újra kereshetővé vált geoládát és annak erősen viharvert logbook-ját. Logolni nem lehet, de megtalálást rögzíteni igen, ezt meg is teszem, aztán elbúcsúzok, és megyek tovább.
A S-S+ elágazásánál picit tanácstalan vagyok: A szalag a S- felé mutatja az utat, a leírás a S+-ról és a Felsőszállás utcáról regél, holott ez utóbbi a S- jelzésen érhető el... Érkeznek a netről letöltött track-kel felkészült túratársak: aki azt a csiganyálat húzta, az a S+-on ment le Budaörsre, úgyhogy mi is így teszünk.
Aztán jobbról csak megérkezik a Felsőszállás utca is, meg a leírásban szereplő többi "utcát" is sikerül beazonosítani, úgyhogy a hétvégi telkek között szépen sikerül a leírásnak megfelelő útvonalon leereszkedni a tényleg lakott területig.
Közben persze a  kopár, sziklás dombok, meg az itt-ott egészen magasra felkúszó beépítés jó fotótémákat kínálnak, de a cél közelsége miatt inkább visszafogom magam, és gyorsan igyekszem letudni az aszfaltos záró szakaszt.

A célban oklevél, kitűző, Budapest-kupa bélyegzés... Megemlítem a S-S+ elágazás és a leírás problémát, de úgy tűnik, a célban ücsörgők nem nagyon tudják a kérdést hova tenni. Mindegy.
 

Két okból sem sikerült a korai ébredés: az egyik egy szombati esküvő, a másik meg az, hogy most volt az óraállítás, úgyhogy ezzel is kevesebbet lehetett aludni - de időben a rajtban voltam, és 9:40 körül már az óbudai aszfaltot koptattam - érdekes házak között.
Az út persze kényelmesen emelkedett már itt is, de az első EP-ig (Kiscelli kastély melletti park) tempósan lehetett haladni. Itt leragadtam beszélgetni, aztán a pont zárása után hármasban gyalogoltunk tovább.
A 2009-es Don Bosco túráról (is) ismerős volt az útvonal, aztán a Mátyás-hegyre felfelé többszörösen is, hiszen ezt a lépcsősort tapossák a Barlangtól barlangig túra résztvevő is - remélhetőleg idén is, bár a naptárban egyelőre még nincs benne :-(
A lépcsősor aljánál pontőr ügyel arra, hogy mindenki meglelje a helyes irányt, a pontot zárjuk, és nekivágunk az emelkedőnek. Így, hó nélkül egészen más :-) Aztán jön a K- jelzés hosszan, az aszfalt mellett - közben egy újabb ponttal és annak őrzőjével - vele visszafelé még fogok találkozni, hiszen a K3 jelzés itt ágazik el a Kőtaraj felé.
Kényelmes, de azért tempós gyaloglással érünk a Hármashatár-hegyre; újabb ep, kéktúrázók kérik, hogy fotózzuk le őket, mert nincs meg(?) a bélyegző... A fotó elkészül, elindulunk, én azért megnézem a stemplit - bizony-bizony ott van a lánc végén a jól ismert fém bélyegző, úgyhogy a két srác után szólunk, hogy ha bélyegezni akarnak, akkor jöjjenek vissza :-)
A Vihar-hegy nyerge bár nem tartozik a kedvenceim közé, de kényelmesen letudjuk, közben néhány "lehasalós" fotón megörökítem a tavaszt hirdető virágokat. Ebből az irányból szerintem könnyebb, bár meredeknek mindkét oldalon meredek...
Virágos-nyereg előtt a réten összefutok egy szintén kocka :) ismerőssel, ők "csak úgy" kirándulnak most, úgyhogy pár mondat után a túratársak nyomába eredek. Persze sokat nem kell loholni utánuk, hiszen a következő pont a Virágos-nyeregnél van - no, vele is fogok még találkozni ma :-)
A Boróka büfé rácsán lévő dobozból lóg a bélyegző - itt a gumis verzió van, úgyhogy szépen visszarakom a helyére, ott kevésbé árt neki az időjárás.
A Csúcshegyi nyeregig az eddig követett K- helyett a Z- mentén haladunk, a ponton aztán elköszönök a többiektől, ők a körtúrát csinálják, nekem viszont visszafelé kell mennem, immár a K- jelzést követve, legalább is Virágos-nyeregig.
Ezen a kellemes szakaszon bele is kocogok, bár próbálok ügyelni arra, hogy a "tiszteletbeli seprű" feladatainak eleget tegyek, de nem nagyon megy :-) 
A nyereg után Z-, majd Z+ következik, ez utóbbi szakaszon kevés túra halad, pedig szép és kellemes sétaútról van szó, így aztán készül néhány fotó is, közben beszélgetek egy kényelmesen sétálgató túratárssal - a társai mögöttünk vannak, itt-ott telefonon érdeklődik hogylétük felől, illetve ad instrukciókat, hogy hol merre - én mondjuk bevárnám a többieket, ha már együtt indultam velük, no mindegy. Az aszfaltot elérve a túloldalon robogok lefelé a K- jelzést szigorúan követve, egészen a korábban már látott pontig - sajnos még vannak néhányan mögöttem, így pontzárás elhalasztva, én meg robogok tovább a kissé hiányos K3 jelzésen a Kőtaraj felé.
Fentről érkezve prímán kivezet a jelzés a kilátóponthoz:  a panoráma gyönyörű, egy másik arcát mutatja a város innen.
Nézelődök, fotózgatok, aztán a meredek oldalon elindulok lefelé, és nemsokára már a hegyoldalba felkapaszkodott házak között, az aszfalton sétálok a célé felé, úgyhogy előszedem a leírást - lakott területen szerintem sokkal könnyebb elkavarni :-)
Szerencsére most nem sikerül, így néhány kanyar/elágazás, meg egy pici szint leküzdése után feltűnik a cél. 
Nagyon szép oklevél jár a kitűző mellé a teljesítésért - no meg a szokásos zsíros kenyér - szörp menü.

Falatozok egy kicsit, aztán elindulok a buszhoz. Út közben néhány ismerős érkezik szemből - ők már a körtúra végén járnak. Hosszú időt töltöttem terepen, de ezt most nem bánom, hiszen egy jót sétáltam, ráadásul az útvonal egy része ritkán járt területre vitt, így bátran ajánlhatom ezt a túrát azoknak is, akiknek a Budai-hegység már a könyökén jön ki :-)