Túrablog

 
Új év, semmi sem kötelező, de azért az  MVTE-érem jó lenne, ráadásul kellemes sétáról van szó, úgyhogy ez a reggel ismét egy teljesítménytúra rajtjában talál.
A rajtban leszurkolom a nevezési díjat, közben -szerintem jogosan- kitessékelik a nyílt égésterű gázkészülékeket a Gyermekvasút zárt, faburkolatú aluljárójából. Nem akarok rohanni, így aztán kényelmes tempóban vágok neki a sétának, hogy aztán a S- első emelkedőjén botokkal a kézben csak elkezdjem tempósabban tolni :-) Kell, hiszen ez az év a sportszakmai dolgokról is fog szólni, ha minden igaz.
A tetőn egy fotó erejéig megállok - picit viaskodik bennem a sport és a természetjárás - aztán az előbbi kerekedik felül, és tempósan robogok lefelé a vadaskerti emlékmű, illetve a Határ-nyeregben lévő pihenőhely felé.
Az első említésre méltó dolog a Határ-nyereg utáni kellemes emelkedőn következik:  egy család babakocsival(!) igyekszik fölfelé. kellemesen elbeszélgetünk a parkolóig, útba igazítom őket, hogy hogyan, merre célszerű majd lefelé menni, aztán gyorsabb tempóra kapcsolok a HHH tetejéig. itt most csak bélyegzés, közben érkeznek Panniék - örülök a találkozásnak, innen együtt robogunk tovább.
Fenyőgyöngye, K-, de előbb egy pont, aztán az Árpád-kilátónál csak körbenézünk, és megyünk tovább. Az Apáthy-sziklánál "sorban állós" pont, majd a (térdem szerint) "nemszeretem" lefelé... Le is maradok a fiataloktól - a térdem megint vacakol.
Azért csak sikerül felvennem az utazósebességet ismét, talán azért, mert ismét fölfelé kell menni? Fene sem tudja, a lényeg, hogy a Pozsonyi-hegy oldalában ismét normál tempóban haladok. A pont után megint visszaveszek a tempóból, ismerősökkel csevegek picit, aztán Szépjuhászné következik, rövid pihenővel.
Innen már nem sok van hátra, S- Nagy-hárs-hegy, Sc, Nagyrét, parkoló, K-... Ha a cipőmet leraknám, hogy menjél, szerintem tudná az utat :-) Persze nem hagyom egyedül csatangolni a lábbelimet, úgyhogy megyek vele, ráadásul futómű-problémák sem jelentkeznek ismét, úgyhogy pörgetem fölfelé, ahogy csak tudom.
A Nagyrét sarkán szaloncukros pont, aztán csak be kell "kocogni" a célba - jól esik egy pici tempósabb mozgás, úgyhogy a végén némi futómozgást is beleviszek a túrába, aztán cél, díjazás, kint virsli még épp, hogy jutott mustárral, valamint kenyérrel, illetve saját bögrébe mért tea.

A GPS-ben persze lemerült az aksi, úgyhogy a "szokásos" track-alapú térképvázlat most nem készült. Térkép nélkül viszont "nem az igazi", így Mapsource-ban összeraktam az útvonalat (nagy méretben).
A túra rendezése szinte tökéletes, az itinerre az alkalomhoz illő egyedi bélyegzők lenyomatai kerülnek a pontokon (plusz idén a Fenyőgyöngyénél egy plusz ep-n is).
A leírás minden fontos információt tartalmaz, az útvonal jól jelzett, így -persze időjárástól függően- gond nélkül lehet teljesíteni, ráadásul a szintidő is bőséges.

Ismét eltelt egy év, és túl a karácsonyi- és egyéb ünnepléseken, de még a naptári év vége előtt ismét a Fóti Somlyóra készültem. A túra útvonalában két dolog biztos: az egyik a mogyoródi Gombai cukrászda, a másik meg a Fóti Somlyó csúcsa, érintve a Fáy présházat.
Nem véletlenül említettem a  naptári évet, hiszen ha jól megnézem, több, mint egy hónap túramentes időszak után következett ez a séta,  egy héttel a 2012-es BUÉK előtt, így akár a 2012-es túraév előrehozott kezdésének is nevezhetném...
Reggel picit hamarabb érek a Keletibe, mint számítottam, ennek ellenére már csak integetni tudok az épp induló vonatnak, de sebaj, már érkezik a következő - felszállok, majd egy túratárs is érkezik, úgyhogy beszélgetve gyorsan eltelik az idő Gödöllőig.
A királyi váró csodaszép, picit "tájidegennek" tűnik a sok-sok túrázó, aki nevezés előtt-után nézelődik. Én is körbejárom a helyiségeket, és megfogadom, hogy ide családdal is el fogok jönni.
Persze túrázni jöttem, úgyhogy a nézelődés után elindulok a csendes városban, először keresztül egy parkon, majd a királyi kastély bejáratához teszek egy rövid kitérőt: itt az első EP: felírom a postaládáról azt, amit kell, és indulok tovább.
A kerítés sarkán lévő érdekes tornyocska fotózásra csábít, de aztán indulok tovább - meg kell nézni, mit tudok kihozni magamból: ezt a túrát ugyanis sietősre terveztem: jövőre öt és feles átlagokat kell produkálni :)
Át a régi hármas úton, majd újabb sétány, hogy aztán kiérve a városból az autópálya (M31) feletti hídra kapaszkodhassunk fel. Az időjárás inkább késő őszi, mint december végi, a pályán enyhe a forgalom.
A túloldalon újabb felírni való, majd balra, az autópályával nagyjából párhuzamos, kényelmesen járható földút következik. Gödöllői dombság, tehát hullámzunk le meg föl... Itt az első lejtőnél rám talál a kocoghatnékom, úgyhogy kényelmes kocogásra váltok - most ez esik jól.
Aztán némi kanyargás a fiatal fák között egy ösvényen, majd a Mogyoród felé vezető aszfaltcsíkot keresztezzük. Érkezik a Z- jelzés (eddig a Mária-utat követte a túra), hogy aztán a Szár-hegy aljában el is hagyjon minket, hiszen nekünk a S3-at kell követni.
A Szár-hegyen zsírkrétás/számfelírós pont, túratársak tanakodnak, hogy merre-hogyan - pedig szerintem teljesen egyértelmű a leírás, és persze a szalagozás is tökéletes, úgyhogy robogok tovább, a kellemes lefelét ismét megkocogva. Szalagok itt is korrekten mutatják, hogy merre van az arra, úgyhogy az itinert szinte nem is kell előszedni.
Alagúton át a HÉV töltése alatt, majd a szőlőbirtokot szépen körbekerüljük, miközben a ring felől motorzajt hoz a szél.
A Gyertyános felé vezető szakaszon ismerős jön szembe - ő csak eddig jött, eddig is tervezte -  BUÉK, mondom, hozzátéve, hogy egy hét múlva :-)
A gyertyánosi kilátóba most nem lehet felmenni, szerencsére a kérdés lentről is pontosan megválaszolható. A lefelé picit csúszik, de messze nem annyira, mintha letaposott jeges hó lenne a talpam alatt. Botot nem hoztam, pedig lehet, hogy jó lett volna, no mindegy. Ismerős környék, az egy szál, a pár centis fűből kiemelkedő gazra kötött szalag mutatja, hogy hol kell balra térni, aztán Mogyoród, M3-as híd, kellemes kis utcán lefelé, és végre feltűnik a Gombai cukrászda, ahol hagyományosan tea és sütemény várja a megfáradt túrázókat - a bélyegzés mellé.
A sütit elfogyasztom, leöblítem a teával, és indulok is tovább, hiszen a felénél sem tartok...
A településről kifelé a meredek aszfalton erős tempó nem tetszik a térdemnek, úgyhogy megállok egy picit - a pihenés segít, robogok tovább, aztán nyílt terep, egy farm jobbról, aztán hipp-hopp,
Fót széle - az Öreg-hegy, pihenőhely pont mellett meg majdnem elrohantam :)
Szerencsére nem, az utcanév is megvan, innen kényelmesen lecsorgok a Fáy-présház melletti parkolóhoz, ahol két mandarint kapok ellátmányként - egy darabig nem a szalagot, hanem a mandarinhéj-jelzést kell követni :-(
A Somlyó csúcsára felkapaszkodó ösvényre térés előtt szemből jönnek ismerősök - kicsit túlóráztak :-) Az emelkedő szuszogósan megy - itt is jó lenne a bot - aztán a csúcskőnél gyorsan felírom a választ, és indulok visszafelé - valaki utánam szól, hogy tényleg arra? Persze, le is van írva :-) Az ok egyszerű: a csúcsról ÉNY felé levezető ösvényt lezárták, arra tehát nem szabad menni.
 Ezen a részen  családdal is jártunk, a két kidöntött fa, aminél megálltunk, az is  megvan, majd prímán szalagozott visszafordító balra, a hegy északi oldalára. Természetesen pont is van, matricával, számmal. Ragasztok, számot írok, aztán tovább, lefelé.
Neákiház, majd Fót-Csomád műút, jelentős forgalommal, de azért sikerül átkelni rajta, aztán a vasúton is...
A mező szélén haladó földút sáros. Nem kicsit, bár volt már durvább sár is az életemben, de most ez nem tetszik, úgyhogy néhány összetettebb mondatban megemlékeztem a rendezőkről - csak úgy magamban :-)
Vegyes hulladékkal szegélyezett út, majd erdő, aszfalt, szalagozott letérés jobbra, és némi emelkedőcske. Az előttünk "magasodó" puklit szerencsére nem kell megmászni - tökön-paszulyon keresztül lehetne csak, kárpótlásképp kapok egy pici csepergő eső jellegű csapadékot.
A buckán átkelve újabb önkiszolgáló ep, majd szigorúan a szalagozást, illetve a jelzéseket követve ki az aszfaltra, ami az iszaplerakóig visz.
 Igen, iszaplerakó, nem parfüméria, de azért annyira nem vészes, bár az aszfaltról jobbra térő, irtásban haladó földút friss levegője azért sokkal-sokkal kellemesebb :-) Sajnos az egykori erdőt itt teljesen tarra vágták - nem túl emlékezetes rész, na.
Elágazás, balra fölfelé, távvezeték, hullámvasutazó, szántó és erdő... No meg egyre több szemét az erdei utak mellett - közeledik a lakott terület :-(
Aztán jó néhány kanyar után végre feltűnnek Göd szélső házai - itt még egy kérdésre válaszolok, aztán szaporán a cél felé veszem az irányt.

Amilyen szép és kellemes volt a rajt helyszíne... A célnak kijelölt kocsma nagyon nem az. Tömeg, füst, kaotikus érkeztetés. Amilyen gyorsan csak lehet, átveszem a díjazást, a kapott bónt beváltom egy pohár rostos gyümölcslére, majd menekülök kifelé a füstös helyiségből.

A vonatig van még időm, veszek némi rágcsálni valót, majd a picit késve érkező vonattal elindulok haza.
A szervezés -a cél kiválasztásától eltekintve- szokásosan jó, príma szalagozás, nagyon jól követhető leírással. A karácsonyi töltött káposzta- és bejgli ledolgozására príma alkalom, ráadásul soha sem unalmas a változó útvonalból adódóan. A cukrászda sütije meg -így, az ünnepi sütemény- és édesség-túladagolás után is- csoda finom.