Túrablog

Szégyen a futás, de hasznos, avagy sárdagasztás és birkózás a szintidővel a Cserhátban...

Két dolog hozott el erre a túrára: az egyik a Cartographia Kupa - ezzel lett meg a 10 túra, a másik meg egy gyors számvetés: 1855 pontom volt a ttmr-ben a gyaloglat előtt, közel az év vége, és kell a pont...
Volt egy harmadik is: ezen a tájon még nem túráztam eddig - ezt csak azért nem említem a fő okok között, mert kezdetnek jobb terepet is el tudtam volna képzelni magamnak :-))

Reggel fél öt előtt öt perccel megnézem az órát: "csak még öt perc"... Aztán fél hét körül újra felébredek. No, a korai rajtnak annyi, de azért még oda lehet érni, úgyhogy gyerünk.  Nagylócig eseménytelen pedáltaposás, leparkolok a rajt/cél helyszínétől picit távolabb, majd gyors nevezés és 8:30-kor indulás.
A sár már az itinerben is megemlítésre kerül -ez nem jó jel- de valóban, a birkák járta meredek úton tényleg sár van...
És ez még csak az eleje a sétának... Aztán az Őr-hegy gerincén/mellett ráadásul még keresztben lejt is az ösvény...  Pont, felírom, megyek tovább - rengeteg apró laminált lapocska jelzi a nem nagyon létező utat - no, ha ilyen lesz az út jelzése végig, akkor nem lesz gond a követésével.
Leérek a 2 EP-hez vezető kitérőt jelentő úthoz. Sáros. Nem kicsit, nagyon. Legalábbis akkor még úgy gondoltam hogy ez a "nagyon sáros". A feszületnél megkapom a bélyegzést, majd irány visszafelé. Később szántóföld, mező, gerincen vezető út, meg sok-sok villanypásztor :)

Végre aszfalt - lassan Zsunypuszta, ahol az ep. egy presszóban lesz - jaj de jó, lehet privátban frissíteni :-) Vagyis hogy lehetne, ha a kocsmáros nem unta volna meg a betóduló tömeget, és nem ment volna haza, bőven idő előtt. Egy gyors telefon, igen, tudnak róla.
Azért a Zsunyi-nyeregbe vezető emelkedő előtt jól esett volna némi "gyorsító", de ha nem, hát nem... A nyeregnél újabb felírós pont (közben itt-ott sár is volt, csak hogy el ne felejtsem megemlíteni), majd egy szép vízmosásos völgy következik - nagyjából sár nélkül.

Garáb előtt helybéli túrázókkal találkozok, beszélgetve érünk be ebbe a nagyon kedves kis faluba, ahol a ponton a bélyegzés mellé jár egy szelet csoki is.  A pontról még látszik az 50-es táv seprését végző csapat (Bubu, Tanker, Vándor Csillag), úgyhogy utánuk eredek, a nyeregbe felvezető emelkedőtől velük sétálok - és gyűjtöm be a Cserhát 500-as csúcsai mozgalomhoz az érintett csúcsok (Macska-hegy, Purga) kódjait. (Igen, a kódok ott vannak, ahol a képen a hangyák fociznak :-)
A Purga esetében megválaszoljuk a Csúcsrajáratás kérdését is. A Tepke kilátója is "kötelező", fel is mászunk (tériszonyosok kíméljenek jelige) - a párás idő ellenére messzire el lehet látni, Bubu magyaráz: Kékes-tető, Galya-tető, Múzsla, előtte Pásztó. Aztán nyugat felé is szétnézünk, A távolban a Börzsöny, a Naszály látszik - a Dobogó-tető jóval közelebb van - no, oda még megyünk ma :-)
Itt elég sokat nézelődünk, fotók is készülnek - tényleg szép a kilátás, a táj - lehet, hogy itt sikerült a futáshoz "szükséges" késést összeszedni? Mindegy, a táj lenyűgöző volt, az a kis kocogás meg belefért a végén :-)




A kilátó után némi kényszerű aszfaltút beiktatásával (de jó is az ilyen sáros túrán...) A K-K+ jelzésen irány Cserhátszentiván. Idő hiányában a bableves csárdát csak kívülről nézzük meg - aztán balra be az erdőbe a K+ jelzésen.
A faluban gyorsan megtaláljuk a hidacskát, meg a frissítőpontot is - a várakozásokat jelentősen felülmúló létszám megtette hatását, a frissítőpont csak szőlőcukorral és vízzel tud szolgálni, a kenyér elfogyott :-( Sebaj, remélem, a palócleves nem fog elfogyni, mire odaérek :-)
A bélyegzés fent van a kilátóban, úgyhogy nekiduráljuk magunkat, és leküzdjük  az emelkedőt, meg azt a pár lépcsőt, ami felvezet a kilátóba.
ha kilátó, akkor fotózás - mi mást, mint a völgyben meghúzódó falut kapom lencsevégre.


Visszatérve a frissítőponthoz elbúcsúzom a seprűktől - nekik meg kell kerülni a Közép-hegyet, nekem meg irány a Dobogó-tető.
Előbb persze keresztül kell sétálni a falun, majd követni a S+ jelzést. Jelzés megvan, követés is - egy német juhász kutyus szegődik itt a túrázókhoz , hol előre rohan, és az előttem haladókkal barátkozik, hol lemarad... Nagylócon, a célban is láttam - és nem látszott fáradtnak...
Az út Dobogó-tetőig hosszú volt, de megérte - egyrészt kaptunk szép matricát az igazolólapra :) másrészt újabb kódot jegyezhettem fel a Cserhát 500-as csúcsai mozgalomhoz.
A S- K- elágazásánál randa dagonya - mindegy, ezt épp ki lehet kerülni. Aztán meredek lejtőbe megy át az út - no, itt aztán csak óvatosan... Egy durván saras részt ki lehet kerülni az út melletti kaszálón, de a következő dagonyát (ami valójában átkelés egy patakon) nem - azért sikerül, bár már kezd elegem lenni a sárból...
A Hollókői várhoz elvileg "hátulról", szalagozás mentén kéne felmenni - sötétedik, szalagot nem látok, meg előttem is mennek végig a jelzésen, úgyhogy a falu felől gyalogolok föl a lépcsőn. A ponton finom karamella az ellátmány -elteszem desszertnek a leves utánra- előveszem a lámpámat, és indulok vissza, lefelé a lépcsőn, hiszen vár a palóc leves a Muskátli étteremben...
Bent kapok érkezési időt a lapomra (17:00), majd szinte azonnal kapom a finom, pont fogyaszthatóan forró, tartalmas levest. Leküldök mellé két szelet kenyeret, aztán indulási időt írnak (17:10), és elindulok, a leírást bőszen olvasgatva, hiszen egyedül vagyok, ismeretlen terep, ráadásul szalagozást kell követni, bónuszként még sötét is van :-)
Ennek örömére a főúton majdnem kisétálok a faluból (jól bele is kocogtam...), aztán rájövök, hogy talán mégsem erre kéne jönni... Itthon megnéztem, bő 1km-t tettem rá pluszban... No, ez nem esett jól...
A várban már látott túratárs jön ki az egyik mellékutcából - ő is benézett valamit, úgyhogy együtt indulunk felderíteni, hogy hol toltuk el... Sikerül is - csak két szalag lengedez az utca elején...
Elérjük az elmaradhatatlan villanypásztort, szalagok itt-ott vannak, figyelni kell, de azért jól haladunk. Át a villanypásztoron, majd a körbekerített terület túloldalán ismét, és be az erdőbe. Emelkedünk, majd az órámra nézek, osztok-szorzok: no, ez szoros lesz, úgyhogy megpróbálok kilépni - kevéssel az utolsó EP előtt. Itt még felírom a kódot, aztán hajrá, ami a csövön kifér, gondolom... Na ja, csak lefelé az irtásban alattomos gyökerek, csonkok meredeznek a fűben, úgyhogy párszor majdnem sikerül hasra esni...
Kanyargás megvan, szalagok teljesen jól vannak kirakva, aztán a gazos földút is megvan... Majd patakátkelés - valójában egy hosszabb, igen-igen randa  dagonya - aztán feltűnik a Z- jelzés.
A leírás szerint 200m után balra föl. Igen, nyíl megvan, út... No, az nem nagyon látszik, gps elvesztette a holdakat... kikapcs/bekapcs, igen. jó helyen megyek fölfelé- csak egyszerűen, ahogy a legmeredekebb :-))
Magasles, itt már nem a térképlapot, hanem a gps-t nézem, az egykor szebb napokat látott köves utat keresztezve előbb balra indulok, aztán kiderül, hogy mégsem - aztán az ösvény véget ér, beértem Nagylócra, beton, illetve aszfalt - és van kb. 5-6 percem, úgyhogy futás...
Az autóba gyorsan behajítom a botokat meg a zsákot, és az itinert szorongatva berobogok a célba. 18:3x...

Igaz, a levesezés ideje levonandó, de akkor is perceken múlt a szintidőn belüli teljesítés... Utólag végignézve a gps tracket, nem voltam annyira lassú, amilyennek számomra tűnt - egyszerűen a sáros, csúszkálós, vagy  pont vendégmarasztalós talaj sokkal többet kivett belőlem, mint más hasonló nehézségű túrák.
Ami sokat jelentett, az az itt-ott fotózással eltöltött idő, no meg a Tepke, ahol azért igen sokat álltunk...

A táj csodaszép, a rendezés, a terepi munka, minden-minden kiváló - az útvonal viszont igencsak "combos", pláne sárral nehezítve, úgyhogy inkább gyakorlottabb, sportos túrázóknak ajánlott, olyanoknak, akik nem riadnak vissza a sok-sok jelzetlen szakasztól sem.

 Osztottam-szoroztam, és kiderült, hogy a megcélzott TTMR arany fokozathoz bizony kellenek még jócskán pontok, úgyhogy menni kell... Erre a napra persze ott volt a Pest megyei piros 4. szakasza is, de koránkelős, összetett logisztikás... Úgyhogy egy huszárvágással eldőlt, hogy Csillaghegyre megyek.
Így is lett: a rajtba menet még be tudtam ugrani boltba egy flaska gyümölcsléért, illetve volt időm tekeregni a rajt/cél számára helyet adó iskola környékén, normális parkolóhelyet keresve. A kocsiban áthúztam a túrázós nadrágomat, aztán irány a suli.
Távonként külön tanteremben van a nevezés - megkérdezik, hogy futok, vagy gyalogolok - mint kiderült, a különbség annyi, hogy a futóknak lent írnak rajt/cél időt, a gyalogosoknak meg fent, a teremben, a nevezés során - illetve a futók kapnak rajtszámot is.
A színes térképes itiner mellé megkapom a rajtszámot, illetve egy sós meg egy édes rágnivalót, majd némi pakolászás után elindulok, a térképet tanulmányozva.
Lent, az udvaron megkapom a rajtidőt, majd -ha már futónak álcázva indultam- némi kocogással indítok, legalábbis az aszfalton. Aztán rövidesen emelkedő jön szembe, úgyhogy visszaállok a tempós botozós gyaloglásra, és nézem a térképet - bár fölösleges, mert a szalagozás tökéletes.
Emelkedünk. Aztán ismét, még tovább. Balra föl, a Róka-hegyre - lépcső. No meg tömeg... Ahol lehet, azért igyekszem előzni - sikerül.
 Aztán a Buda határán-ról ismerős szakasz következik - túl a "bemelegítő" lépcsőzés egy részén... Majd még egy kicsi emelkedés, és hamarosan a P- jelzésre érek - no, itt még fogok járni ma, merthogy ez a szakasz oda-vissza benne van a túrában... A jelzés mellett, meg a földön/köveken jól látszik a korábbi Piros túra rózsaszín festése.
Később P+ jobbról, majd hosszan belátni a Kevély felé az utat... Sokan vannak előttem - egy villanásnyira Kinizsis érzés fog el - aztán alábbhagy: most jóval könnyebben megy az előzgetés. Első ep, nagyjából öt km, kerek ötven perc... Mit is reggeliztem? Nem, nem versenylovat, pedig picit úgy néz ki a dolog :-) Mindegy, megyek tovább...
 A Kevély-nyeregig kényelmes trappolás, szép a kilátás, gyalogernyősök repkednek - sportolnak ők is, meg én is, úgyhogy robogok tovább.
A nyeregben sokan vannak, a pontőrt sikerül gyorsan meglelni, majd a bélyegzés begyűjtése után tovább a K- jelzésen.
Itt találkozok egy futó sráccal, egy jó darabig együtt megyünk... Azért a sík részen elhúz, én megyek a saját tempómat tartva.

Csobánka, szentkút a következő állomás, itt elrágcsálok egy müzliszeletet, leöblítem a kútból nyert friss vízzel (milyen jó, ha az embernek van saját bögréje...), majd a hatos átlagot tartva tovább indulok.
Csobánka előtt pulcsi le, egy szál rövid pólóban megyek tovább - a naptárhoz képest rekkenő hőség van :-))
Csobánka főtere szép, egy ismerős épp a sörét kortyolgatja - én nem tehetem, hiszen az autó a célban vár, úgyhogy a kölcsönös üdvözlés után megyek tovább... Fölfelé, a meredek utcán. Majd a szalagozás mentén - szintén meredeken. Utána a K- pici pihenője után ismét meredeken fölfelé - a változatosság kedvéért a S- jelzésen...

 Azért sikerül a Kevély-nyereghez másodszor is felkapaszkodni. Itt sajnos nagyjából közében bagózik valaki, úgyhogy gyorsan el is indulok lefelé az Egri vár makettjéhez, ahol korhű harci bemutatóval várják a résztvevőket. Szép, de ha eddig hat fölött van az átlagom, ráadásul futóként indultam, akkor csak egy fotó meg a bélyegzés erejéig állok meg, és máris indulok tovább, Pilisborosjenő felé, a tökéletes szalagozást követve. A településen azért beleolvasok az itinerbe, illetve megnézem a térképet, mielőtt a tömeget bambán követném :)
A Kő-hegyi bánya című ep-ig még némi emelkedő jön, aztán a bélyegzés megszerzése után huss, robogás lefelé a délelőtt már látott P- jelzésen. Az iszinik-en mennyire más körülmények lesznek, jut eszembe... Majd jövő ősszel kiderül :-)
A Róka-hegy visszafelé nincs a programban, úgyhogy simán a P--ot kell követni, utána szalagozás, a Csobánkai nyereg előtt elhúzott futót látom kicsivel előttem sétálni, úgyhogy belekocogok, váltunk pár szót, majd bekocogunk a célba, nagyjából egyszerre.

Kiírás szerint 29.36km, 948m szinttel - 4:41 alatt. Szerintem egészen elfogadható eredmény - bár ami igaz, az igaz, futásnak azért nem nevezném :-))

A célban az érkeztetés picit kaotikus, de azért némi sorakozás után megkapom a kitűzőt, oklevelet, némi reklámanyagot és egy fél literes zöld teát tartalmazó "csomagomat". Utána némi energiapótlás az "elmaradhatatlan" hagymás zsíros kenyérrel, meg fincsi meleg teával.