Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2010. július 13., kedd
Szúnyogetetés a sötétben, avagy Iringó tanösvény éjjel...
A szokásosnak mondható hármas jött első körben össze erre az utazásra/túrára is, szerencsére Tihamér este hat körül felhívott a szombati Szurdokkal kapcsolatban, mire mondtam neki,hogy a mai éjszakai gyaloglattól függ a dolog - rövid töprengés és egyeztetés után visszahívott, hogy ő is jönne - végtére is a Cartographa kupa miatt neki is jól jön ez a gyaloglat.
Hét után pár perccel indulás Újpestről, Szötske és Tihamér a Móriczon gyorsan beszállnak, aztán irány a hatos út. Némi falukon keresztüli tekergéssel sikerült Nagylókra érni. A kommunikáció csodákra képes, egy kevés földút beiktatásával helybéli (az 1. EP-on később viszont látott) fiatalok segítettek eljutni a rajtba. Itt gyors nevezés, illetve részemről a kérdés, hogy miben különbözik az útvonal az Iringó 15-től... Gyakorlatilag semmiben, volt a közelítő válasz, meg hogy 16km, most mérték le.
Szerelvény igazítás, GPS-ek élesítése után nekivágunk - nem túl sokkal vagyunk naplemente után, úgyhogy a szúnyogok még erősen zabálnak, ezért igyekszünk tempósan haladni a lekaszált réten itt-ott felfedezhető földúton. Az első EP-ig egy hídon, meg a tanösvény egyik tábláján kívül igazán semmi emlékezetes dolog nincs, egy-két vonat zakatol el a távolban.
Az első ponton viszontlátjuk a segítőkész trabantos társaságot, megkapjuk a bélyegzést, aztán megyünk tovább.
Kicsivel később szalagokkal is jelezve terelésbe botlunk: Magánterület, kutyák - jobb a békesség... Apropo, szalagok. Volt szalag, nem is kevés, azonban a fehér fóliacsík az éjszakában bár a semminél több, de igen erősen kell mereszteni a szemünket, hogy észrevegyük azokat.
Kicsivel később a tuhus-térképen jobbra jelölt első út gyakorlatilag nincs, az egyel távolabbi felé vezet a szalagozás, nézzük a csillagos eget - no igen, nagyvárosban vagy a közelében ilyenhez nincs szerencsénk.
A 2. EP-nél találkozunk újra a gps szerint is a tanösvénnyel, szúnyog itt is van, igyekszünk tovább. Beérünk egy keskeny erdősáv közepén futó szakaszra, itt már lámpát is kell gyújtani, nem elég csak követni az előttünk haladók fényeit. Az erdősáv végén aszfaltra érünk, itt rákapcsolok a következő EP-ig. A ponton szólnak, hogy lesz az útról egy letérés jobbra, kötöttek keresztbe is szalagot - és tényleg: az utat lezáró szalagnál jobbra be a sűrűbe... Szalagozás szerencsére itt is van, kitaposott ösvény is akad, úgyhogy robogok tovább. Egy kis híd következik, csak egyik oldalon van korlát, szerencsére eltalálom a pallót, mert eléggé gusztustalan "izé" van alatta.
Úttalan út, szántóföld széle, kevés szalag - a következő szakaszt nagyjából ezzel lehet jellemezni - végülis iránymenet a vizenyős területként jelölt rész DNy-i csücske felé. Később ritkán járt, füves földút kerül a talpam alá - térképen még nincs, úgyhogy rajzoni is lesz mit - aztán egy magasles balról, utána pedig egy T-elágazás. A térkép szerint jobbra, a vizenyős részben(!) húzódik a tanösvény, elindulok arra - sár bőven van, nyomok viszont nincsenek, úgyhogy visszafordulok - ekkor fedezek fel picit távolabb egy szalagot, meg egy kitaposott nyomot is fölfelé.
Komoly véráldozattal :) megvárom a többieket, a közben érkezőknek is szólok, hogy merre lehet az arra...
Az erdősávon átvágunk, közben néhány fán azért feltűnik a tanösvény jelzése(?) is. Földút, aztán egy elágazásban némi hezitálás után sikerül a helyes ágat eltalálni, innetől aztán a tópart és néhány horgász ami emlékként megmaradt.
A Piroska-tó végénél jobbra megyünk, balra feltűnik a cél, átvágunk a gazon, még pár méter, és beérkeztünk. A kitűző nagyon szép, az oklevél is - a főtt virsli, a szóda pedig igencsak jólesik.
A mért táv 16km körüli, amit bő három óra alatt tettünk meg. Ha leszámítom a véráldozatot, amivel a szúnyogokat etettük, akkor kellemeset gyalogoltunk. Ha hozzáteszem azt, hogy saját térkép és GPS nélkül egy-két helyen "fejvakarós" még így, kiszalagozva is az útvonal, akkor azért árnyaltabb a kép... Útvonalleírás gyakorlatilag nincs, a kapott fénymásolt térkép, amin filccel volt körbehúzva a 20-as, illetve a 40-es táv "útvonala", az nagyjából arra jó, hogy kitöltse a papír egyik oldalát... Szolgáltatásban jó, terepi munka közepes, a kapott írásos anyagot nézve viszont elégtelen az osztályzat. Ha valaki kalandra vágyik, akkor ez egy jó lehetőség, a saját térképet persze ebben az esetben se hagyja otthon...
A tanösvény térképe Nagylók honlapjáról származik.
A szokásosnak mondható hármas jött első körben össze erre az utazásra/túrára is, szerencsére Tihamér este hat körül felhívott a szombati Szurdokkal kapcsolatban, mire mondtam neki,hogy a mai éjszakai gyaloglattól függ a dolog - rövid töprengés és egyeztetés után visszahívott, hogy ő is jönne - végtére is a Cartographa kupa miatt neki is jól jön ez a gyaloglat.
Hét után pár perccel indulás Újpestről, Szötske és Tihamér a Móriczon gyorsan beszállnak, aztán irány a hatos út. Némi falukon keresztüli tekergéssel sikerült Nagylókra érni. A kommunikáció csodákra képes, egy kevés földút beiktatásával helybéli (az 1. EP-on később viszont látott) fiatalok segítettek eljutni a rajtba. Itt gyors nevezés, illetve részemről a kérdés, hogy miben különbözik az útvonal az Iringó 15-től... Gyakorlatilag semmiben, volt a közelítő válasz, meg hogy 16km, most mérték le.
Szerelvény igazítás, GPS-ek élesítése után nekivágunk - nem túl sokkal vagyunk naplemente után, úgyhogy a szúnyogok még erősen zabálnak, ezért igyekszünk tempósan haladni a lekaszált réten itt-ott felfedezhető földúton. Az első EP-ig egy hídon, meg a tanösvény egyik tábláján kívül igazán semmi emlékezetes dolog nincs, egy-két vonat zakatol el a távolban.
Az első ponton viszontlátjuk a segítőkész trabantos társaságot, megkapjuk a bélyegzést, aztán megyünk tovább.
Kicsivel később szalagokkal is jelezve terelésbe botlunk: Magánterület, kutyák - jobb a békesség... Apropo, szalagok. Volt szalag, nem is kevés, azonban a fehér fóliacsík az éjszakában bár a semminél több, de igen erősen kell mereszteni a szemünket, hogy észrevegyük azokat.
Kicsivel később a tuhus-térképen jobbra jelölt első út gyakorlatilag nincs, az egyel távolabbi felé vezet a szalagozás, nézzük a csillagos eget - no igen, nagyvárosban vagy a közelében ilyenhez nincs szerencsénk.
A 2. EP-nél találkozunk újra a gps szerint is a tanösvénnyel, szúnyog itt is van, igyekszünk tovább. Beérünk egy keskeny erdősáv közepén futó szakaszra, itt már lámpát is kell gyújtani, nem elég csak követni az előttünk haladók fényeit. Az erdősáv végén aszfaltra érünk, itt rákapcsolok a következő EP-ig. A ponton szólnak, hogy lesz az útról egy letérés jobbra, kötöttek keresztbe is szalagot - és tényleg: az utat lezáró szalagnál jobbra be a sűrűbe... Szalagozás szerencsére itt is van, kitaposott ösvény is akad, úgyhogy robogok tovább. Egy kis híd következik, csak egyik oldalon van korlát, szerencsére eltalálom a pallót, mert eléggé gusztustalan "izé" van alatta.
Úttalan út, szántóföld széle, kevés szalag - a következő szakaszt nagyjából ezzel lehet jellemezni - végülis iránymenet a vizenyős területként jelölt rész DNy-i csücske felé. Később ritkán járt, füves földút kerül a talpam alá - térképen még nincs, úgyhogy rajzoni is lesz mit - aztán egy magasles balról, utána pedig egy T-elágazás. A térkép szerint jobbra, a vizenyős részben(!) húzódik a tanösvény, elindulok arra - sár bőven van, nyomok viszont nincsenek, úgyhogy visszafordulok - ekkor fedezek fel picit távolabb egy szalagot, meg egy kitaposott nyomot is fölfelé.
Komoly véráldozattal :) megvárom a többieket, a közben érkezőknek is szólok, hogy merre lehet az arra...
Az erdősávon átvágunk, közben néhány fán azért feltűnik a tanösvény jelzése(?) is. Földút, aztán egy elágazásban némi hezitálás után sikerül a helyes ágat eltalálni, innetől aztán a tópart és néhány horgász ami emlékként megmaradt.
A Piroska-tó végénél jobbra megyünk, balra feltűnik a cél, átvágunk a gazon, még pár méter, és beérkeztünk. A kitűző nagyon szép, az oklevél is - a főtt virsli, a szóda pedig igencsak jólesik.
Az 1860-70-es évek körül egy vándorjuhász több éven át a Piroska-tó környékén a domboldalakon, legelőkön, tarlókon legeltette nyáját. Volt egy csodálatos szépségű leánya, kit nagyon óvott és féltett, tőle telhetően kényeztetett. Ő volt minden kincse, szemefénye, reménye.A lány nagyon szeretett fürödni, már kora reggel apjával ébredt és az első ténykedése az volt, hogy megmártózott a gyönyörű tó tiszta vízében.Az édesapja többször figyelmeztette, hogy a tó tud gonosz is lenni, nagyon vigyázzon nehogy baj érje, legyen óvatos.Egyszer azonban - a sok figyelmeztetés ellenére - a lány felhevült testtel a magas partról a tóba ugrott - utoljára.Az apja - amikor a nyájjal visszatért - furcsállotta a nagy csendet, nem hallotta a lányt énekelni. Rossz érzése támadt. Azonnal a tóhoz sietett, oda ahol a lány fürödni szokott. Rossz érzése támadt. Azonnal a tóhoz sietett, oda ahol a lány fürödni szokott. Rossz érzése sajnos beigazolódott, megdöbbent a látványon - a lányt már holtan találta, a tó vizébe lelte halálát.Átkozott tó, elvetted az egyetlen lányomat - zokogott. Te csúnya Gardai tó. Ezentúl legyen a neved a lányomról elnevezve, hogy az utókor emlékezhessen rá ezután legyél Piroska-tó.Hát így lett a Gardai-tóból, mivel a juhász lányát Piroskának hívták Piroska-tó.Ez a lejegyzés Hepp Jánosné 83 éves, Reiter József 80 éves, Tauz Józsefné 83 éves emberektől származik, akik a Piroska-tó környékén laknak s a szüleiknek is ott volt a lakhelyük.
Forrás: http://www.piroskato.logsol.hu/tortenet.html
A mért táv 16km körüli, amit bő három óra alatt tettünk meg. Ha leszámítom a véráldozatot, amivel a szúnyogokat etettük, akkor kellemeset gyalogoltunk. Ha hozzáteszem azt, hogy saját térkép és GPS nélkül egy-két helyen "fejvakarós" még így, kiszalagozva is az útvonal, akkor azért árnyaltabb a kép... Útvonalleírás gyakorlatilag nincs, a kapott fénymásolt térkép, amin filccel volt körbehúzva a 20-as, illetve a 40-es táv "útvonala", az nagyjából arra jó, hogy kitöltse a papír egyik oldalát... Szolgáltatásban jó, terepi munka közepes, a kapott írásos anyagot nézve viszont elégtelen az osztályzat. Ha valaki kalandra vágyik, akkor ez egy jó lehetőség, a saját térképet persze ebben az esetben se hagyja otthon...
A tanösvény térképe Nagylók honlapjáról származik.
2010. július 7., szerda
A Börzsöny tényleg nem viccel, avagy 55km, jó sok és hosszú emelkedővel...
Hajnalban nem túl jól ébredek, érzem, hogy a tegnapi kajákból valamit nem lett
volna szabad megenni... No mindegy, reméljük a legjobbakat.
Ötre
mégiscsak összeszedtem magam, és elindultam... Szötske, ahogy
megbeszéltük, 5:10-kor hív, hogy merre járok, mondom neki, hogy most
ülök be a kocsiba, bocs a késésért...Újpest központnál veszem fel
Lupinnal őket, aztán irány Nagybörzsöny. Az M2-n picit tovább megyünk,
mint kéne, de aztán 7 körül így is a célnál vagyunk.
Négy levél, azaz négy kör, oda-vissza be kell járni, úgyhogy kétfelé válik a csapat, GPS-t izzítunk, aztán nekivágunk.
Nagybörzsöny - Koppány-nyereg - Róth-erdő - Nagybörzsöny
Elsőként
tehát a Nagybörzsöny - Koppány-nyereg - Róth-erdő - Nagybörzsöny
"levelet" tudjuk le: Lupin indul visszafelé, Szötskével ketten a kiírás
szerinti irányt választjuk. Sár az van, nem is kevés, de azért lehet
haladni. A jelzések jól követhetők, egy bedőlt fa lombját kell alaposan
megritkítani az egyébként kellemesen laza, bemelegítő jellegű útvonalon,
még a nyereg előtt.
Ezen felül még egy napelemes vadkerítés állja utunkat, amin létrán kelhetünk át.
A horgásztó előtt az áteresz tetején folyik át a patak, de egészen sekély, a kiálló köveken simán átjárható. Visszaérve a faluba a trafót tartó betonoszlopon lévő P- jelzéstől eltérve balra, a régi jelzésen megyünk a Szent István templomig - nem csak a pont miatt érdemes ezt a kunkort beletenni a túrába, a templom is nagyon szép.
Nagybörzsöny - Magyar-hegy - Salgóvár - Vár-nyereg - Bányapuszta - Magyar-völgy - Nagybörzsöny
Második körre Lupinnal megyek: Nagybörzsöny - Magyar-völgy - Bányapuszta -
Vár-nyereg - Salgóvár - Magyar-hegy - Nagybörzsöny útvonal, de
visszafelé :-)
Azért, hogy ne legyen sok az ismétlés, a falu szélétől a fonódó K-P- helyett az aszfalton vezet az útvonal, aztán egy gázló után balra fölfelé. Magyar hegy. A szintmetszeten is látszott, hogy nem vicc ez a szakasz, de a valóság még erre is rátesz egy lapáttal: hosszú, egyenletes emelkedőn kaptatunk fölfelé... Aztán még tovább... Szerencsére a térdem jól bírja - lefelé biztos, hogy nem vállalnám. A Várak a Börzsönyben mozgalom tábláját lefotózom - aki szeretné tudni, hogy mi van a kérdőjel meg a maszatolás helyén a valóságban, az tekintse meg a helyszinen :-)
Elérjük a Salgóvárat, innentől (szinte) csak lefelé kell menni... Azért a P+
megérdemel egy pici szalagozást - idáig még nem jutottak el a
felújítással. A szalagozni való szakaszt jegyezzük, aztán megyünk
lefelé.
A K- sem várat sokat magára - hol van már az akkori kerítés, meg Bányapusztánál a dzsindzsás, aminél anno nem találtam a K- letérését...
Az útvonal lefelé kényelmes, egy gázló, néhány
patakátkelés, balra tartunk, picit emelkedve, majd jobbra a fák közt
meglátjuk a P- balos letérése előtti gázlót is - szóval közeledünk :-)
Balról érkezik a K4 - itt még fogunk ma járni- aztán jön a Tátralátón ellenkező irányban benézett letérés - most sokkal jobb a helyzet, de azért ide is előjegyzünk egy-két szalagot...
A Lek-vár-lak előtti kínálatot megszemléljük, de nem állunk meg vásárolni, hiszen két levél még hátra van, bár a nehezén már túl vagyunk.
A harmadik "levél" előtt kajálok egy keveset, mert a reggeli "problémák" miatt a reggeli úgy mindenestől kimaradt, és nagyon kezd lemerülni a duracel...
Nagybörzsöny - Hegyes-hegy-orom - Vasedény kulcsosház - Rustok-hegy - Nagybörzsöny
A Magyar-hegy emelkedője hosszú volt, a Hegyes-hegy orom emelkedője is hosszú, ráadásul meredek is - aztán lefelé sem sokkal kényelmesebb :-) Elhaladunk a Diós-kút (vagy Dijós-kút?) mellett, a felirat minden esetre érdekes...
A Vasedény kulcsosházhoz balra lefelé vezető jelzést egy hosszú farakás zárja el, úgyhogy picit kerülni kell. Lent megállunk, Szötske palackot tölt (és nem zárja el a csapot :-)) majd jön a K4, sár itt is van, de nagyjából megúszható komolyabb sároskodás nélkül.
A Rustok-hegyre fölkapaszkodunk az új K3 jelzést követve, majd egy erdei úton haladva érünk vissza a K4-re, amin némi ereszkedést követően elérjük a ma már látott fonódó K-P- utat, amin balra, a falu felé fordulva érkezünk vissza.
Nagybörzsöny - Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta - Hosszú-bérc - Nagybörzsöny
Levezetésként Szötskével, kiírás szerinti irányba indulunk, a korábban már látott S- jelzésen. Kisirtáspusztán ismét szóba kerül a Tátralátó, majd elkezdünk fölfelé gyalogolni... Csak hogy ne felejtsük el, milyen az igazi börzsönyi emelkedő :-))
Nagyirtáspuszta után S+, majd amikor ismét találkozunk az aszfaltúttal, ismerősnek tűnik a túloldalon a hosszú asztal - no igen, a Tátralátón erre mentünk vissza Nagybörzsönybe, érdekes módon picit csoffadtabban, mint most.
Még két bucka, majd lejtő, némi irtással, aminek áldozatul esett a jelzés is itt-ott :-(
A falu szélén az ösvény utolsó méterei igen meredeken levágva érnek be egy kis utcába, ahonnan már csak pár száz métert sétálunk az autóig.
A Börzsöny ma sem viccelt, kemény emelkedőkkel, szép tájakkal, erdőkkel örvendeztetett meg minket, remélem, hogy augusztus 7-én, a Nagybörzsönyi Négylevelű túra napján minél többen neki fognak vágni legalább két levél teljesítésének.
A bejáráson készített GPS track: nagyborzsonyi_negylevelu_draft.gdb
Ötre
mégiscsak összeszedtem magam, és elindultam... Szötske, ahogy
megbeszéltük, 5:10-kor hív, hogy merre járok, mondom neki, hogy most
ülök be a kocsiba, bocs a késésért...Újpest központnál veszem fel
Lupinnal őket, aztán irány Nagybörzsöny. Az M2-n picit tovább megyünk,
mint kéne, de aztán 7 körül így is a célnál vagyunk.Négy levél, azaz négy kör, oda-vissza be kell járni, úgyhogy kétfelé válik a csapat, GPS-t izzítunk, aztán nekivágunk.
Nagybörzsöny - Koppány-nyereg - Róth-erdő - Nagybörzsöny
Ezen felül még egy napelemes vadkerítés állja utunkat, amin létrán kelhetünk át.A horgásztó előtt az áteresz tetején folyik át a patak, de egészen sekély, a kiálló köveken simán átjárható. Visszaérve a faluba a trafót tartó betonoszlopon lévő P- jelzéstől eltérve balra, a régi jelzésen megyünk a Szent István templomig - nem csak a pont miatt érdemes ezt a kunkort beletenni a túrába, a templom is nagyon szép.
Nagybörzsöny - Magyar-hegy - Salgóvár - Vár-nyereg - Bányapuszta - Magyar-völgy - Nagybörzsöny
Azért, hogy ne legyen sok az ismétlés, a falu szélétől a fonódó K-P- helyett az aszfalton vezet az útvonal, aztán egy gázló után balra fölfelé. Magyar hegy. A szintmetszeten is látszott, hogy nem vicc ez a szakasz, de a valóság még erre is rátesz egy lapáttal: hosszú, egyenletes emelkedőn kaptatunk fölfelé... Aztán még tovább... Szerencsére a térdem jól bírja - lefelé biztos, hogy nem vállalnám. A Várak a Börzsönyben mozgalom tábláját lefotózom - aki szeretné tudni, hogy mi van a kérdőjel meg a maszatolás helyén a valóságban, az tekintse meg a helyszinen :-)
Elérjük a Salgóvárat, innentől (szinte) csak lefelé kell menni... Azért a P+
megérdemel egy pici szalagozást - idáig még nem jutottak el a
felújítással. A szalagozni való szakaszt jegyezzük, aztán megyünk
lefelé.A K- sem várat sokat magára - hol van már az akkori kerítés, meg Bányapusztánál a dzsindzsás, aminél anno nem találtam a K- letérését...
Az útvonal lefelé kényelmes, egy gázló, néhány
patakátkelés, balra tartunk, picit emelkedve, majd jobbra a fák közt
meglátjuk a P- balos letérése előtti gázlót is - szóval közeledünk :-)Balról érkezik a K4 - itt még fogunk ma járni- aztán jön a Tátralátón ellenkező irányban benézett letérés - most sokkal jobb a helyzet, de azért ide is előjegyzünk egy-két szalagot...
A Lek-vár-lak előtti kínálatot megszemléljük, de nem állunk meg vásárolni, hiszen két levél még hátra van, bár a nehezén már túl vagyunk.
A harmadik "levél" előtt kajálok egy keveset, mert a reggeli "problémák" miatt a reggeli úgy mindenestől kimaradt, és nagyon kezd lemerülni a duracel...
Nagybörzsöny - Hegyes-hegy-orom - Vasedény kulcsosház - Rustok-hegy - Nagybörzsöny
A Vasedény kulcsosházhoz balra lefelé vezető jelzést egy hosszú farakás zárja el, úgyhogy picit kerülni kell. Lent megállunk, Szötske palackot tölt (és nem zárja el a csapot :-)) majd jön a K4, sár itt is van, de nagyjából megúszható komolyabb sároskodás nélkül.
A Rustok-hegyre fölkapaszkodunk az új K3 jelzést követve, majd egy erdei úton haladva érünk vissza a K4-re, amin némi ereszkedést követően elérjük a ma már látott fonódó K-P- utat, amin balra, a falu felé fordulva érkezünk vissza.Nagybörzsöny - Kisirtáspuszta - Nagyirtáspuszta - Hosszú-bérc - Nagybörzsöny
Nagyirtáspuszta után S+, majd amikor ismét találkozunk az aszfaltúttal, ismerősnek tűnik a túloldalon a hosszú asztal - no igen, a Tátralátón erre mentünk vissza Nagybörzsönybe, érdekes módon picit csoffadtabban, mint most.Még két bucka, majd lejtő, némi irtással, aminek áldozatul esett a jelzés is itt-ott :-(
A falu szélén az ösvény utolsó méterei igen meredeken levágva érnek be egy kis utcába, ahonnan már csak pár száz métert sétálunk az autóig.
A Börzsöny ma sem viccelt, kemény emelkedőkkel, szép tájakkal, erdőkkel örvendeztetett meg minket, remélem, hogy augusztus 7-én, a Nagybörzsönyi Négylevelű túra napján minél többen neki fognak vágni legalább két levél teljesítésének.
A bejáráson készített GPS track: nagyborzsonyi_negylevelu_draft.gdb
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)