Túrablog

Kohász kék minimál táv (10km)

A jövő héten tervezett Kinizsi előtt átmozgatás gyanánt a Kohász kék 10 és a Karszt 15-ös távját céloztam meg.

Reggel rajtnyitás előtt már az Interspar parkolójában voltam, aztán egy úr közölte, hogy rossz helyen vagyok, merthogy az inter nélküli spar parkolójában van a rajt, és pont ezért rakja most ki a tájékoztató kiírást. Átautóztam a rajtba, megvártam az első túratársakat, neveztem, és elindultunk. (Az, hogy nem egyedül indul az ember útnak ezen a túrán, az nem véletlen, sajnos egy-két szakaszon előfordulnak rosszarcú helybéliek...)
A lakott területről a temető mellett, kellemesen emelkedve jutunk ki, közben látunk egy érdekes görögkatolikus templomot is. Innen szépen rá lehet látni a városra. Ezt egy akácos követi - most virágzik az akác, az illata teljesen betöltötte az ösvényt.
Egy, csak a jelzést figyelve téveszthető elágazásnál balra lefelé megyünk - a leírás viszont korrekt segítség itt is. Nemsokára az első ep-n vagyok, a lányok picit szenvednek a gyereknyomdával - no igen, nem ilyen körülményekre tervezték ezt az "izét", de sokadik kísérletre csak látszik a labda a lapomon :-)
A pont után a jelzés+leírás alapján könnyű tájékozódni, bár egy szakaszon gyakorlatilag két útvonalon is fel van festve a K-, de itt is sikerül a rövid, lényegre törő és pontos szöveg alapján meglelni a helyes ösvényt.

Nemsokára egy ereszkedéssel érkezünk Somsályba. Sic transit gloria mundi - jut eszembe, amikor meglátom az ablakok-ajtók nélkül, romosan álló egykori művelődési házat, meg picit távolabb a szintén romos templomot...
Persze van itt más is: háborús emlékmű egy valamikor szebb napokat is látott park végében, vagy az utca másik oldalán a hajdani helyi labdarúgócsapat pályája, épülete...
No igen, bányavidék volt, a bányászat megszűnt, és csak a romlás, az elmúlás kísért tovább, ebben az egyébként gyönyörű völgyben lévő faluban.
Bányász vidék, így nem hagyjuk ki a főhajtást a bányász-emlékműnél, hiszen ki tudja, hányan voltak azok, akik nem tértek haza a föld alól...

A faluból egy kellemes emelkedőn jutunk ki, némi aszfaltkoptatást követően, hogy a túloldalon, a távolban látható kőkerteszthez leereszkedhessünk :) Nincsenek magas csúcsok, vannak viszont meredek gyalogutak, ösvények, úgyhogy picit szuszogva készül a következő fotó az út további részéről...
A völgyben a kőkereszt talapzatán ott a K- jelzés - sajnos nem nagyon lehetett máshova festeni, bár egy karón/oszlopon jobb helye lett volna...
A következő gerinc előtt sikerül túlontúl balra tartani, így aztán tökön-paszulyon, de mindenek előtt egy, a gazban lapuló vízfolyáson keresztül térünk vissza a helyes útra. Itt sikerül összefutni az Ózdon lakó másodunokatesómmal - utolért minket, innen vele sétálok a célig.
A leírás szerint a gerincen van az ep - no, annak itt még híre-hamva sincs, csak lejjebb, az Arlói tó mellett - biztos, ami biztos, kattintok egyet :)
A tó vízszintje a szokásos fölött van - nem hinném ugyanis azt, hogy annyira horgász legyen valaki, hogy a teraszról akarjon pecázni :-) Márpedig sok kis házikónál ez az ábra: a tó egészen a teraszig tart :-)
Arlón megyünk keresztül, "véletlenül" szembejön a polgárőrség autója, aztán ahogy a jelzés is mutatja, meg ahogy a leírásban is olvasható, balra, majd kerékpárút, majd jobbra...
A 25-ös főutat elérve már Járdánházán vagyunk, innen még egy pici séta a Gyepes-völgy felé, aminek a bejáratánál a 10-es távnak a célja/etetőpont található.

Az adminisztráció gyorsan megy, kitűző azonos minden távnak (jó nagy :-)), az oklevél nagyon szép (bár a névnek szerintem pici a hely...), az ellátás pedig... Szuper. Olyan kedvesen, jó szándékkal kínálták az idős hölgyek a csodaszépen előkészített "szendvicseket" (két zsíros deszka között apróra szeletelt hagyma, illetve édesszájúaknak rámás-lekváros kivitelben, szalvétába csomagolva), meg a kétféle szörpöt, hogy egyszerűen enni kellett belőle.
Érkezik a fő szervező, Gréti, kérdezi, hogy milyen volt, hogyan láttuk a túrát, közben telefonál, sürög-forog, mutatja a Kohász-út új, fém bélyegzőjét - akkora lelkesedéssel, amit régen láttam. Gréti felajánlja, hogy visszavisz Ózdra, csak várni kell picit - a lehetőséget megköszönöm, a remek hangulatban a várakozás sem probléma :)

Jövőre, ha minden jól megy, a rövid távokon ismét lesz Kohász kék (legalábbis remélem) - ha így lesz, akkor biztos, hogy jövök: nagyon szép táj, lelkes rendezőgárda, korrekt leírás, jól követhető útvonal, tetszetős díjazás, és remek ellátás - kell még valami egy jó túrához?

Budai 50 - az utolsó hosszabb „séta” a Kinizsi előtt

Valami azt súgta, hogy korai rajttal kéne nekivágni ennek a túrának - így is tettem: picit azért félve parkoltam le a Szépjuhászné parkolóban reggel hat előtt pár perccel.

A nevezési díj fejében színes térképet, az útvonalon található látnivalók rövid szöveges leírását, szintmetszetet, illetve részletes táv- és szintadatokat tartalmazó füzetet kaptunk. Kilenc ep. Az útvonalon, ez jó. Ami nem, az az, hogy az útvonal változott a Kutya-hegy után – tavaly itt problémáztak a DINP emberei :-( Idén legalább lett nekik szólva... Ha jól tudom.

Az idő kellemes, a terep kevésbé: a Nagy-Hárs-hegyre fölfelé cuppogott a sár a cipellők alatt... A kilátónál pont, megkapom a bélyegzést, és már megyek is tovább. A reggel picit hűvös, de a mozgás jól átmelegít. A Határ-nyereg után föl a S- jelzésen; picit csúszik – milyen is legyen a sok eső után – de azért jól járható. A parkolónál ott a következő pont. 7:15-öt mutat az óra, azaz egy óra 10 perce jövök, bemelegítésnek nem is rossz (6,2km, 340m szint).
Az Újlaki-hegy könnyen megy, lefotózom, ahogy a távolban egy völgyben pára gomolyog, majd a túloldalon indulok lefelé. A fenyőfa megvan, a jelzés is, lefelé bele is kocogok picit, jó lenne hamar végezni ma...
A Virágos-nyeregnél újabb pont (hopsz, tavaly még nem volt...), majd a jelzés eltűnik... No nem azért, mert rossz irányba megyek, sokkal inkább azért, mert dolgos kezek akkurátusan eltávolították azokat. Nekem nem gond ráfordulni a S- „hullámvasutazó egynyomos szakaszára így jelzés nélkül – aki kevesebbet jár erre, az sajnos elég fogós fejtörőt kap itt.

 A Kötők-padja előtt előzöm Béla bácsiékat – hajt a kajapont közelsége :-) Az etetőpont az Alsó-Jegenye-völgy végén, a réten található: itt bő tíz perc alatt végigmeózom a kínálatot :) zsíros, margarinos kenyér, lila hagyma, zöldhagyma, és kétféle szörp fogyasztható. Fél kilenckor indulás tovább. A Paprikás-patak völgye tudom, hogy szép, most nem igazán nézelődök: vár a hosszú unalmas emelkedő a benzinkút után. Az emelkedő végén a S- kunkora kimarad, aztán bejön a K- és egy jó ideig ez fog minket kísérni. A Muflon fél tízkor még nincs nyitva, az itteni pont viszont igen, úgyhogy a bélyegzést követően nem is időzök itt tovább :-)

Az aszfaltos szakaszon látom, ahogy a terep 100 egyik frissítőpontja épp összepakol, barátságosan köszöntjük egymást – jövőre lehet, hogy T50-et kéne kipróbálni? Ezzel a rendezvénnyel, pontosabban ennek a résztvevőivel legközelebb a Nagyszénási emlékfalnál találkozok: szegények a P-K+K- kombináció végén a K- jelzésen nem jobbra, hanem balra fordultak, és ismét a Nagyszénáson találták magukat... Némi útbaigazítás után mindannyian megyünk tovább. A csúcs után újabb futó jön szembe – neki is sikerült az előbbi mutatvány – ő a K- jelzésen visszafordul, és egy darabon együtt kocogunk.
A Kutya-hegy, kapu felirat mellé fél 11-kor kerül bélyegzés, itt eligazítanak rendesen, hogy a változás miatt merre (a kapun ki, majd balra), milyen szalagokat kell figyelni...
Így is teszek, a forgókapu után tehát balra, Nagykovácsi felé indulok, majd pár száz m után tényleg ott díszeleg több fán is a ponton megmutatott szalag – ahogy a muflonfejez jelzés, ez is teljesen korrekten van kirakva: nem sok, de a kényes pontokon mindenütt van. Az ismeretlen szakaszon azért jobban odafigyelek, szerencsére elágazás nincs túl sok, mint ahogy a szint is elég kevés, úgyhogy ismét kocogásra váltok. A Z- jelzést meglátva persze sokkal nyugodtabb leszek – itt már jártam (ha nem is ilyen kellemes túraidőben), ráadásul Telkiig emlékeim szerint szint se nagyon van – már látom, érzem, hogy meglepően gyors is lehetek ma.

Az Anna-vadászház előtt már rutinosan tartok jobbra – aztán Telki előtt, ahogy az erdőből kiérünk ismét – mint kiderül itt nem ez a helyes irány, szerencsére gyorsan korrigálok, pontosabban korrigálunk, mivel egy futó is ebbe az irányba indult.
Együtt kocogunk le Telkibe, még az aszfalton is tartom vele a lépést a Z- balra betérését majdnem elvéti, mint én pár évvel ezelőtt, de ahogy utánaszólok, hogy „bal”, már fordul is be a jó irányba.

A Főúttal párhuzamos egyirányú utca azért megfog mindkettőnket, tempósan, de gyalogolva érünk fel.
A Kerék nevű műintézményben gyorsan pecsételtetek – lóg az eső lába, nem lenne jó sokat kapni belőle... Aztán Telki végén rákezdi – előbb csak csepergősen, majd egyre durvábban. Kalap a fejre, esővédő a zsákra, Z+S+ kombináció – nemszeretem szakasz, sunyin emelkedik, sok a pocsolya, úgyhogy csak tempós gyaloglás marad.

A Z3-at jó látni, bár szintet legyőzni itt kell igazán – valahogy azért csak sikerül :-) és nemsokára feltűnik a P3, amiben ismét van jócskán lejtő, meg szintes szakasz, úgyhogy jöhet ismét a futkorászós verzió.
Itt is van egy cseles letérés, jelzés nem nagyon (csak messze bent, de azért látszik), a bokrok vizesek, de sebaj – már én is az vagyok :-) így aztán becsörtetek.

A köves, kanyargós szakasz csúszik, gyors gyalogló tempóra lassítok, aztán ismét jól kocogható rész jön, majd szinte megváltásként a P-

Emelkedőn tempós gyaloglás, máshol laza kocc, ez egy ilyen túra lett – aztán a 30-as távval közös EP is elérkezik – kapok csokit, van még vagy hat kili – az órára nézve nem nagyon hiszek a szememnek: 13:10... Megeresztek egy telefont... No, akkor mindent bele, most már tényleg nincs szükség tartalékolni, megyek, ahogy a csövön kifér – pontosabban ahogy a csúszós köves szakaszon lehet.
Picivel később Petami csatlakozik a boxutcából :-) ő is kocog, váltunk pár szót, aztán lemarad – más dolga van :-)
Le az aszfaltig az erdő szélén – randán csúszik, de azért lehet haladni – majd jóval az aszfalt után egy szembe jövő lovaskocsi elől kell félreugrani...

A karámoknál még van egy pont, itt vízzel kínálnak – nem kérek, hiszen már „csak” bő 3 km... Jó, persze, Fekete-fej, meg a Nagy-Hárs-Hegy oldala, de akkor is :-) Előbbi fölfelé teljesen jól megy, lefelé azért kevésbé – borzalmasan csúszik, pláne a felső szakaszon. Telefon csörög, jó, rendben :) Aztán ennek a lejtőnek is vége, jön a horror szakasz az aszfalton. Itt lehet választani: vagy az út szélén folyó esővízben lépked/tocsog az ember, vagy pedig az autók lesznek nagyon közel... Túléljük. A Nagy-Hárs-hegy fölfelé, pláne az elején durva, saras, csúszós – itt bot nélkül tényleg csak „gyökkettővel” lehet haladni...

Aztán az utolsó nagy emelkedőnek is vége, szembejövő forgalom is van :-) így aztán kocogás helyett kényelmes séta le a Szépjuhászné állomáson berendezett célig: 14:05, azaz pontosan nyolc óra alatt lett meg a túra.
A jelvény szép, az oklevél szintén – az eső pedig esik... Ismerősökkel váltok pár szót, aztán autóba ülünk, és elindulunk hazafelé.