Túrablog

Erre az évre (is) terveztem azt, hogy lehetőség szerint legyen a naptáramban korábban nem teljesített túrából néhány - ez a túra is ilyen, bár előző este még bizonytalan volt, hogy reggel oda tudok-e érni a rajtba, de csak sikerült :)
A rajtban előkerül a BTHE rendezvénykártyám, úgyhogy a nevezés villámgyorsan megvan, és már indulhatok is Leányfalu utcáin a jelzéseket és a szalagozást követve. Szakmai ártalomként megörökítem a tak.szöv. épületét, aztán megyek tovább :-)
Gesztenyefák alatt emelkedik az út, nem is kicsit, de szerencsére az eleje olyan "bemelegítős" szakasz, úgyhogy mire fölérek a Vörös Meteor forráshoz, kellemes üzemállapotban sétálhatok tovább a rövid szakaszon szintesbe váltó útvonalon.
Az elágazásnál egy táblán "Az erdő fohásza" olvasható - de régen is volt, amikor a Szalajka-völgyben először találkoztam ezzel...
Nosztalgiázásra nincs idő, itt találkozik ugyanis a túra oda és visszafelé menő ága - ez utóbbiból egy kitérőt is kell tenni a Rekettyés-forráshoz - a letérés jelzéséhez keres egy rendező megfelelő helyet - váltunk pár szót, a felirat kikerül egy jónak tűnő fára - majd visszafelé megnézem, tényleg jól látható-e :-)
Addig persze meg kell tenni egy szép kört :-) úgyhogy az enyhén emelkedő úton elindulok tovább, az Álló-rét felé, ahol az első bélyegzést kapom.


Kényelmes erdei úton emelkedik tovább a jelzés, aztán jobbra tartva egy kisebb tisztásra ereszkedek le - és keresem a jelzést...
Megvan, jobbra kell tartani, akkor gyerünk tovább.
Rövid vizenyős szakaszon kelek át Német széna előtt, aztán irány jobbra, esésvonal mentén a Kis-Bükk-tető felé. Ez az egyenes szakasz nagyjából 80m szintet hoz, de ez még semmi ahhoz képest, ami majd ennek a hegynek a túloldalán vár rám :-)
Körbekerített irtás balról, ami egészen a gerinc alatt húzódó erdészeti útig tart. Arra gondolok, be kéne rajzolni a térképre a kerítést, úgyhogy rögzítem a sarokpont koordinátáját, és megyek tovább.
A gerinc melletti út után fák között art balra a jól jelölt ösvény, úgyhogy eltévedni nem igazán lehet itt sem.
Kell. Nem kicsit, nagyon. Távolságban nem sok, de szintben kellőképp szigorú etap következik - amolyan "állva legelős"... Lenne, ha hagytak volna az előttünk járók akár egy szál füvet is, de nem, csak a gyökerek és a kövek... De legalább természetes lépcsőként lehet ezeket használni.

Balra, az esőbeálló  felé megyek, panoráma itt is szép, de az igazi az, ami a csúcson fogad. Sajnos nagy a tömeg, úgyhogy kevés nézelődés után tovább is indulok az ellátmányként kapott cukorkát eszegetve.

Amilyen gyorsan ment a nevezés, ugyanolyan pikk-pakk megvan az érkeztetés is; átvesszük a nagyon szép díjazást, majd némi energiapótlás gyanánt a "szokásos" zsíros/margarinos kenyér hagymával/csalamádéval menü következik.

Maga a túra nem hosszú, a szint viszont kellőképp bőséges, úgyhogy könnyűnek emiatt nem nevezném - viszont nagyon szép az útvonal, és remek a rendezés, úgyhogy ha valaki szereti a a sok emelkedőt, annak merem ajánlani :-)

Track: Track_VOROSKO_15_2014_szurt.gdb

A tervek között a maraton szerepelt, hiszen tavaly még az a hír járta, hogy ez lesz az utolsó rendezés, de aztán másképp alakult - a táv is, meg szerencsére a túra sorsa is.
Sajnos az eső miatt a mamutfenyőkhöz vezető sétányon épült új hidat nem tudom megörökíteni - minden esetre nagyon szép lett.
A Telkibe vezető műúton meglehetős forgalom van, de azért gyorsan átjutunk a túloldalra. A Z3 jelzésen emelkedve picit ellépek a társaságtól.
A Tarnai-pihenőnél a pecsét mellé egy szelet süti is jár (köszönjük), itt nem ácsorgok sokáig, hiszen még van az emelkedőből, egészen a Z3P3 elágazásig.
Egyedül robogok a jól ismert úton, azon elmélkedve, hogy csak az elmúlt 7-8 évben mennyit változik az erdő... Ahol egykor keskeny ösvényen bozótharcot vívva lehetett haladni, ott most széles erdei "sztráda" van...
Aztán ismét keskeny ösvény - milyen lenne, ha egyszer csak itt is erdészeti feltáróutat nyitnának? Brrr...
Érkezik a P- jelzés balról, Nagykovácsi felől, hogy némi szinttel meglepve az erre járót a Vörös-pocsolyás háthoz vezessen. Illetve még tovább is, de ez most nem az a túra :-)
A Vörös pocsolya nagyon szépen mutatja magát - hiába, volt miből feltöltődnie. A pontot picit odébb találom, beszélgetek picit az ismerős pontőrrel, aztán robogok tovább a kényelmes ösvényen Remeteszőlős felé, ahol ugyan aszfalt vár, de legalább lehet haladni.
A csendes aszfaltos úton egy lány kocog, gyalogolva nagyjából tartom a tempóját, aztán a Remete-szurdokban a pecsételés miatt lemaradok picit - hiába nekem ezt is kell :-)

A szurdok után ismét aszfalt, ráadásul némi emelkedővel - nem sok, de elég arra, hogy ne szeressen az ember...
A templomban most nincs esküvő, van viszont pont a szokott helyen - pecsételés közben kiderül, hogy valóban átveszik a korábbi rendezőktől a stafétabotot, úgyhogy ha minden jól megy, jövőre is lesznek Meteor túrák. Úgy legyen...
Ismerős ér utól, felveszem a tempóját, és együtt gyűrjük le a még hátralévő néhány kilométernyi aszfaltot a Nagyrét sarkáig, ahol "mutatóba" még kapunk egy pici erdőt :-)
A gyermekvasútnál induló szól, úgyhogy szépen menetelve fejezzük be ezt a gyaloglatot.
A célban a díjazás szokás szerint egy míves tűzzománc jelvény, illetve egy 2dl-es dobozos gyümölcslé frissítés gyanánt. Mint eddig minden alkalommal, most sincs külön oklevél vagy emléklap - az itiner első oldala szolgál ilyen célokat - de nem is hiányzik, hiszen nem a papírért, hanem a természet és a mozgás nyújtotta élményekért túrázunk, vagy nem?
Remélem, hogy a részben új rendezőkkel is megmarad ilyennek ez a túra, és még sokáig gyűjthetjük a teljesítések számától függően változó színű jelvényeket :-)

Track: Track_METEOR_21B_2014_szurt.gdb