Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2022

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sárga. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Sárga. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. május 3., csütörtök

A három lehetséges vonat közül a másodikkal érkezek a rajtba, pontban 00:00 a rajtidő - Szötske még boldogít azzal, hogy a végén, mivel panasz volt a sok aszfalt miatt, beraktak még egy hegyet - azaz a Törökugratóra fel kell menni.
Ekkor még nem foglalkoztam ezzel, hosszú az a 70km, ráadásul nem is igazán hangolódtam rá a túrára... No mindegy, indulás, aztán jöjjön, aminek jönnie kell.
A térkép szerint a park túloldalán, jelzések alapján a park közepén húzódó sétányon vezet a jelzés - én ez utóbbit követem, a velem nagyjából egyszerre indulók közül senki sem tart velem...
Már az emelkedőn haladva szemembe ötlik egy tábla "Kegytárgy bolt - könyvelőiroda" Hmmm... A NAV-val szemben már csak ez segít...?
Mikrobusz fékez mellettem, a sofőr kérdezi, milyen túra, merre megyünk - mondom neki, hogy Sárga 70, Budaörs a cél, a sárga jelzésen végig. Nem, nem megyünk a Vaskapu menedékház felé, majd máskor - mint kiderült, mostanában nyitnak a felújítások után, úgyhogy a jövőben erre a szép helyen lévő menedékházra is lehet számítani.
A Vörös keresztnél megkapom az első bélyegzést, aztán tovább a fényvisszaverős nyilakat követve.  Szépen megkerülöm a rétet, fentről, a legmagasabb pontról látszik, hogy sokan vannak előttem, mint ahogy az is, hogy az alternatív útvonalakkal is jóban vannak néhányan :-)
Majdnem körbe érek, egy óra van, zár a rajt, úgyhogy visszafordulni nem érdemes - nem vagyok jó passzban, de menni kell, nincs más választásom. Szép, holdfényes éjszaka van, a sűrű erdő kivételével nem nagyon kell lámpa se.
Barát-kút előtt a kapu zárva, folyadékot rezegtetünk. Ja, nem, létrázunk. Zárt sorompó - nem megyek neki, szépen kerülöm jobbra, aztán az aszfaltról az erdő sarkánál automatikusan kanyarodok balra fölfelé. Erdőszél, bemegyünk, lámpa itt már kell.
Fölfelé tovább, aztán széles erdészeti utat keresztezünk - szalagok segítenek- nem sokkal odébb aztán pont.  Lassú vagyok, konstatálom, és ez nem hat biztatóan rám - olyannyira nem, hogy a következő szakaszon alig várom, hogy Pilisszentlélekre érjek.
Rét, fények a távolban, kutyaugatás, falu széle, közepe... vége. És jön az előzetesen "mumusnak" kikiáltott emelkedő Pilisnyeregig. Köhögök, lihegek, de azért jól megy. Majd az aszfaltnál megállok... Nem, majd a murvás út keresztezésénél... Aztán ott sem - beszédbe elegyedek egy túratárssal, ők most vannak itt először, ennek örömére sikerül egy helyen lemenni a jelzésről a széles murvás utat választva, de 100m-en belül korrigálunk, bár az út is Pilisnyeregbe visz. Itt elbúcsúzunk - ő várja a társait, én meg szólok, hogy lefelé alaposan figyelni kell a jelzést, mert a széles útról bemegy jobbra az ösvény. Szalagozás príma, úgyhogy nem igazán lehet panasz erre a részre sem.
A jól sikerült kapaszkodás meghozza a kedvemet, így aztán Klastrompusztán némi társasági életet élve jól odacsapok az átlagomnak - a csoki meg a szörp viszont finom :-)
Rövid emelkedő vezet ki a településről, aztán hogy, hogy nem, ismét ezen a szakaszon jut eszembe az egyetemi nótakincs átismétlése - csak fejben, hátha zavarnám az erre járókat :-)
Pikk-pakk odaérek a S-S+ elágazáshoz, aztán érkezik balról a P-.
Hajnalodik, a madarak előbb elszórtan, aztán egyre többen rákezdik éneküket - most is, mint két éve, csodálatos hangverseny kísér az utamon.
Jobbra a völgyben vaddisznó horkant és csörtet - nem igazán kellemes élmény, bár látni nem látom, de a zajokból úgy tűnik, többen vannak. A gázvezeték nyomvonalán aztán végleg fölöslegessé válik a lámpa, bár elrakni még nem rakom el. Iluska-forrásnál sem, pedig itt megállok egy picit frissíteni, és felkészülni a
Fehér-hegy kaptatójára.
Utolér egy három fős társaság - négyünk közül ketten ismerjük ezt a részt, úgyhogy nem lövöm le a "poént" :) Kellemes kis kapaszkodás, de ahogy kell, egyben letudom - fent azért megvárom a társaságot - nem mondták, hogy nem tetszett ez a kellemes lihegtető...
Gázvezeték fölött lefelé - a geotextília igen sok helyen a felszínen van, de ahol korábban nagyon pusztult a feltöltés, ott azért sikerült némi növényzettel megfogni a talajt, és több élő fűfolt is megmaradt - alakul ez, csak idő kell hozzá. Mint ahogy a tábla leszedéséhez is :-)
A kálváriához felcaplatok, természetesen van pont, itt is jó sokat pletyuzok, de aztán csak továbbállok, hiszen a felénél se' tartok annak, amit mára terveztem.
Egy kis kápolnát is megörökítek - nagyon szépen rendbe van téve, és a környezete is olyan, mintha valahol más országban járna az ember...
A leírás alapján próbálom megtalálni a pilisvörösvári pontnak helyet adó Sramli névre hallgató sörözőt - sikerrel, bár ebben nagy segítséget jelentettek a szembe jövő túratársak is :-) Itt zsíros kenyér, szörp, illetve privátban egy kávé csusszan le, illetve röviden megbeszéljük Szötskével a szombati programot (Nagybörzsönyi négylevelű).
Pilisszentivánon egy néni szorgoskodik a járda és az úttest közötti előkertben - kérdezi, hogy honnan-hova, beszélgetünk egy picit - jól esik a beszélgetés - ez mintha hiánycikk lenne Budapesten...
Szorgalmas, és a környezetére igényes településen járok - ezt mutatja a bányászatról szóló tábla, és a bányászok védőszentjét, szent Borbálát ábrázoló kép is.
Aztán Antónia következik, aki nem hozza a szokásos formáját: nincs pocsolya, és nincs hőség sem.
De egyiket sem bánom: az alsó kaputól a felső tábláig nagyjából 20 perc kell, hogy leküzdjem.
A Muflonnál csak pecsételni állok meg - sietni kéne, hogy legalább 11 óra körülre hozzam az 50-et.
Előtte persze a régen tervezett fotót elkészítem a szemeteléssel kapcsolatos intemeket tartalmazó tábláról (ez most ilyen táblafotózós túra lesz?); azt gondolom, nincs mit hozzátenni...
Tempósan tolom, újabb pont a "csücsökben", majd a lefelé szakaszon (Jegenye völgy) próbálok tovább gyorsítani, pláne, hogy megelőzök egy bagós bácsit... A francért nem lehet félreállni a bagóval, és csak egy helyet bebüdösíteni... No mindegy - ő úgysem érzi a bagó bűzét... Vagy ha érzi, neki az a természetes.
Az Alsó Jegenye völgy bejáratánál szörp és csoki kapható - csak a csokiból kérek, vizem bőven van, időm viszont nem,. és a bögre előhalászása most "nem fér bele" (utólag persze marhaság, mert 1 perc sem kellett volna hozzá...).
A pont persze odébb van, újabb igazolás, aztán irány fölfelé. Kis pihenőt követően... Itt már erősen gondolkodtam azon, hogy ötvennél kiszállok, mert nem akarom ismét megfőzni magamat, mint tettem azt a Nyerges 40-en. Egyszerűen nem éri meg; ha nem esik jól, akkor nem szabad csinálni.
Kötők padjánál a bélyegző is hiányzott, meg a megszokott pontőr is :) de valahogy túltettem magam ezen :-) Azon viszont jóval nehezebben, hogy Virágos-nyereg után totál lemerült a duracel, ráadásul a lábamat is alaposan megviselte a rosszul megválasztott cipő+zokni kombó: Ezt a két problémát mintegy 10 perces üldögéléssel, meg egy géllel sikerült időlegesen megoldani.
Ennek örömére az Újlaki-hegy prímán ment fölfelé, és számolgattam, hogy belül lehetek kényelmesen a 12 órán - 50km-en... No mindegy, voltam már jobb állapotban is.
A parkolótól lefelé óvatoskodott egy szandálos-papucsos társaság, majdnem a legtetején megyek el mellettük, mire megkérdezik, hogy meddig tart ez a meredek? Lehet, hogy antiszociális volt a válaszom? Ugyanis azt találtam mondani, hogy az aljáig :) Végül is addig tart, és a kérdés nem az volt hogy milyen hosszú... vagy nem...? 
A Határ-nyeregben erőt ad az a tény, hogy csak egy hegy van előttem az 50km-hez, úgyhogy egyenletes jó tempót diktálva megyek fölfelé. A túloldalon ismerősök érkeznek, beszélgetünk egy picit, aztán berobogok a célba: 12:02. Nagyon nem tetszik, de ez van...
Először áthaladó bélyegzést kérek a lapomra, aztán 1-2 zsíros kenyér elfogyasztása után úgy döntök, hogy mégsem megyek tovább - elég volt...

Megkapom a második teljesítésre járó kitűzőt, a négytojásos Tojás Sárgája kitűző mellé, illetve az oklevelet. A Négylevelűre invitáló papírt visszaadom - mondván, hogy úgyis ott leszek rendezni :)


2011. május 3., kedd

Hetvennek indult, aztán nyögvenyelős ötvenes lett belőle - bár bennem még bőven volt tartalék, de kezdjük az elején...

Szombaton egy állatkerti séta során a "trópusi vihar" című programot kipróbáltuk a családdal - reméltem, hogy a hét végére ennyi ázás lesz összesen - és utána még kényelmesen meg is száradtunk a napsütésben.
Aztán este már rendesen lógott az eső lába, amikor elindultam a buszhoz, és mire Újpest Városkapuhoz értem, már szakadt az eső... Nem vagyok cukorból, mint ahogy az a nem kevés túratárs sem, akikkel együtt vártuk az esztergomi vonatot, ami időben, dupla szerelvényként érkezett, úgyhogy kényelmesen elfértünk - a vonaton már helyet foglaló többi túrázni induló között. Jó, azért normális utas is akadt :-)
Esztergomban aztán hosszú sor, gyors nevezés, 23:15-ös rajtidő - és eső. Nem durván, csak olyan "úgyis rommá áztatlak" jellegű csendes verzió. Esőnadrágot húzok, GPS be, igaz, az első hat kilin nem tudott műholdat fogni, talán picit felhősebb volt az ég...
A városi szakasz most nem magányosan, madárcsicsergést hallgatva telik, mint az elmúlt évben, hanem csapatostól haladunk az első pont felé. Kivéve persze a parkot, amin igencsak kevesen hosszabbítunk a jelzést követve :-)
Mint sokakban, bennem is megfordul az a kósza gondolat, hogy hátra arc, és megyek haza, de aztán elérem az első EP-t, megvan a bélyegzés - ekkora tömegben szégyen lenne megfutamodni, úgyhogy megyek tovább :)
Az éjszakai szakasz idén is tökéletesen jelzett fényvisszaverős nyilakkal, lapocskákkal - no meg az előttünk járó túratársak lámpái, mint hosszan elnyúló fényfüzér is mutatja az utat előbb fel, majd nagy kanyarral lefelé. Ha nem esne az eső, akkor pompás lenne, így "csak" szép...
Az eső alábbhagy, az esőnadrág kívül szárazabb, mint belül - nem szellőzik, az izzadtság benne marad, úgyhogy megszabadulok tőle. A hátizsákon esővédő van, úgyhogy az esőkabát nem is kell, elég a sima dzseki - egyelőre.
Itt még kényelmes erdei út kerül a talpunk alá, aztán elérjük a Barát-kúti erdészházat, ahol idén csak nekünk van felirat, a vadaknak nincs :-) Minden esetre bezárom magam után a kaput.
Picike aszfalt, majd balra fel, enyhén, de azért emelkedik. Aztán picit jobban :-) Az emelkedő után az erdőművelés nyomai okoznak "kellemes" perceket, meg a kisebb-nagyobb dagonyák is lassítanak, hiszen nem lenne jó rögtön az elején beáztatni a cipellőket.
A S-S+ elágazásnál újabb pont, és persze eső, ami azért hol csendesedik, hol jobban rákezdni... Pilisszentlélek csendes utcáin haladva szerencsére nem látszik, hogy hova kell felgyalogolni - én tudom, de akikkel épp koptatom az aszfaltot, nekik ez az első Sárga - legalábbis ezen a távon...
Azt tudtam, hogy a faluból kifelé sáros lesz az út, meg hogy Pilisnyeregig meredek is; fizikálisan nem is volt gondom, de agyban nagyon nem kívántam... Aztán egyszer csak feltűnt balra az emlékmű, az út vízszintbe fordult - felértünk! Ide még el kéne jönni az idén - nem is olyan sokára :-))
Ha már fent vagyunk, akkor irány lefelé - nem elvétve az egyébként szépen jelzett letérést jobbra.
Ezt a szakaszt tavaly sem szerettem, és most, hogy sáros is, kifejezetten "gyökketővel" haladunk, pláne, a meredekebb részeken.
Ennek is köszönhető, hogy négy óra alatt sikerül az Esztergom-Klastrompuszta szakaszt megtenni. Nem jó, nagyon nem. Viszont az eső eláll, ami jó. A ponton szörp, szaloncukor fogyasztható, de van, aki saját készletből is falatozik...
Aztán csak tovább indul kis csapatunk, kényelmesen, de azért tempósan haladunk... Bejön a P- jelzés, aztán rákezdik a madarak is - jóval-jóval visszafogottabban, mint a múlt évi túrán, ami nem csoda, hiszen akkor nem esett, és telihold volt.
Megyünk, ahogy tudunk, hol az úton, hol vele párhuzamosan a fűben. Iluska nehezen jön el, de azért csak feltűnik a jól ismert pihenőhely - persze mi telhetetlenek vagyunk és már Rózsikánál szeretnénk lenni :-))
A kerítés mellé fölfelé igencsak csúszós, de bottal, nekifutásból elsőre sikerül. Ahogy egy szuszra sikerül a Fehér-hegy kellemes emelkedőjét is letudni - túratárs kérdezi is, hogy ugyan mi húz fel engem ilyen tempósan :-) 4x4-es meghajtás, mondom, aztán leülök bevárni a többieket - tényleg őket vártam, nem szusszanni kellett.
A pont után balra lesétálunk a gázvezeték nyomvonalán, és máris Pilisvörösváron vagyunk.  
A kálváriához fel kell menni, hiszen feltételes EP van jelölve - ami most nincs... Sárga túra, hiányzó feltételes EP-vel...? Nehéz elhinni, de így van... :-)

Némi aszfaltos séta, és bár Rózsikát szeretnénk már, előbb Mónikával randizunk :-) Bélyegeztetek, aztán ha jól emlékszem fehér rumos körte lekvárral kenek egy kenyeret magamnak, aztán némi sósat is elrágcsálok.

Lassan, komótosan sikerül picit rossz irányba elindulni, aztán másodikra csak eltaláljuk, hogy a téren melyik úton kell továbbmenni...
Innentől ismerős terep jön, némi lépcsőzés, meg járda... Aztán a lakott területről kiérve hazai "pálya", no meg Antónia következik :-)) akit kényelmesen, minden komolyabb szuszogás nélkül letudunk - hogy aztán gyors fejszámolással kiderüljön a Muflonnál, hogy nagyon vacakul állunk időileg... Sebaj, nagyjából szintben haladunk, úgyhogy kocogósra fogjuk, és a S- kunkorában lévő pont érintésével lerobogunk a Jegenye-völgyön, bő hatos tempóban.
A benzinkútnál ásványvizet kapunk frissítés gyanánt, majd Alsó Jegenye völgy, és végre, végre a hőn áhított Rózsika is feltűnik :-))
Az emelkedőn már szétszakad a csapat, aztán a szintesbe forduló szakasz segít egy picit, de látszik, hogy itt ma nem mindenkinek lesz meg a hetven kili...
A Kötők padjánál a hölgyek nem kötögetnek, hanem bélyegeznek - beszélgetünk picit, aztán a többiek után iramodok.
Virágos-nyeregnél kiszalagozott kerékpáros pályát keresztezünk - mint azóta kiderült, a kerékpáros programot előrébb hozták egy órával... Aztán az Újlaki-hegy alatt az időjárás végső támadásba lendül, és újra esni kezd az eső - elvéve az utolsó csepp kedvünket is attól, hogy 70-et menjünk.
A ponton van, aki még fogadkozik, hogy "a cuccot előreküldte Budaörsre" okán végig kell mennie - előre is rohan, aztán a célban persze mindenki úgy dönt, hogy elég lesz a bő ötven kili, francnak van kedve még 18-on ázni :) A kitűző, oklevél, no meg a "Tojás Sárgája" plusz kitűző így is jár.
Ez volt az első olyan túra, ahol lefelé neveztem át - talán belefért volna a maradék időbe az a 18km, talán lehetett volna egy kínlódós 70-es gyaloglatom, talán... Mindegy, ez így volt jó, ahogy volt, és különben is Sárga 50-es kitűzőm még úgysem volt eddig :-))

A rendezés természetesen a tavalyihoz hasonlóan nagyon jó volt, az időjárásról és annak következményeiről meg nem a rendezők tehetnek. Jövőre? Persze hogy itt a helyem - remélem, ismét 70km-en.







2010. május 2., vasárnap
Sárga 70 először - avagy felkészülés a Kinizsire, életem első 70km-es gyaloglatával.

A túra előtt hezitáltam, hogy korábban menjek-e a rajtba, hogy legyen lehetőségem ismerősökkel menni az éjszakai szakaszon, avagy csak a rajtidő végére érjek oda - lerövidítve ezzel a sötétben túrázás idejét?
Ez utóbbit választva az utolsó vonattal indultam útnak - nem meglepő módon jelentős számú túrázó, illetve futó társaságában. A vonaton szerencsére volt ülőhely, így picit sikerült szunyókálni is - gyakorlatilag a holtpont még a túra előtt le lett tudva.
A rajtban természetesen sok ismerős, de még több ismeretlen nyüzsög, hiszen a futók, akik közül sokan ugyanezzel a vonattal érkeztek később indulnak majd, úgyhogy a gyors nevezés után nekivágok az éjszakának.
Picit meglep, hogy a Vörös-kereszt felé menetelve éjjel egy óra környékén mennyire aktívak még a madarak - kellemes madárcsicsergés kísérte utunkat ezen a szakaszon. A pontnál Petami pecsétel - A sárga oda-vissza 140 nem jött össze neki, ennek okán beállt segédkezni. Váltunk pár szót, aztán indulok tovább a fényvisszaverős lapokkal, szalagokkal, táblácskákkal tökéletesen kijelölt úton.
Itt kell is a sűrű jelölés - gyepterület, szántó, fa szinte sehol, minden esetre a rendezők komoly munkát végeztek az előkészítés során, az biztos. Minthogy közel telihold ragyog felettünk, így a lámpa inkább csak az erdei szakaszokon, meg a fényvisszaverős jelzések miatt kell ezen a szép, a túrához nagyon kellemes klímával hozzájáruló tavaszi éjszakán.
A szántóföld után azért jó erdőben járni - itt még túratársakkal/után caplatok, de lassan inkább lemaradok - a jelzések tökéletesek, a csend, pontosabban az erdő éjszakai neszei, a telihold mind-mind segít abban, hogy csak az engem körülvevő természettel, annak csodálatos voltával foglalkozzak.
A Barát-kúti erdészház előtt egy rozoga létrás átkelésre emlékeztem (Pilisi trapp) - most nincs lelakatolva a kapu, átmegyek, majd visszazárom magam után. A rendezők természetesen nem csak a túrázóknak, hanem a vadállatoknak is kiírták, mit kell tenni :-))
Érdekes, hogy a nappali gyaloglatból ismerős terepnek mennyire más hangulata van éjszaka - az élmény is egészen más - leírni nem igazán lehet, ki kell próbálni.
A S-S+ elágazásban van a következő pont, előtte-utána viszont az erdőművelés miatt eléggé vacak földút kerül a túracipő alá. Valahol ezen a szakaszon volt egy felirat, miszerint fakitermelés miatt a turistaút lezárva - mellette pedig a rendezők felirata, miszerint az erdészettel egyeztetve, a túra napján lehet menni. Nem szeretem azt a szót, hogy profi, inkább azt mondom, hogy gondos, gyakorlott rendezők túráján vagyok, le a kalappal előttük!

Pilisszentléleken a futóknak van frissítőpont, mivel azonban 14-15 körüli a futók létszáma, így a csokiból, ásványvízből minket is megkínálnak. Iszok egy kis izoitalt, rárakom a másfél literes üdítőre a szopókás tömlőt, a bónusz csokiból kérek egy kockát, majd két túratárssal nekivágunk az első komolyabb szinttel riogató szakasznak, Pilis-nyereg felé. Emelkedünk. Még mindig... Továbbra is... De legalább normális ösvény, nem teherautók által széttúrt erdőgazdasági út, és nem aszfalt. Egyébként is minden fölfelé megtett méterrel kevesebb szint van hátra :-)
Az emelkedőhöz persze lejtő is tartozik a túloldalon: Pilis-nyereg után lefelé vezet tovább az út - itt figyelni kell, mert a széles útról jobbra le kell térni egy ösvényre. A jelzéssel semmi gond, de ha valaki elbambul, az keresheti, hol ment le a térképről :)
Lefelé megyünk tehát, köves, nem túl térdbarát ösvényen (ha valaki panaszkodik, hogy a S- az Újlaki hegy alján lévő parkoló és a Határ-nyereg között milyen durva, annak figyelmébe ajánlom ezt a szakaszt - garantált hogy nem fog többet panaszkodni :-))

Klastrompusztára beérve a ponton picit leülök beszélgetni, iszok egy kis szörpöt, a csokiból is kapunk, aztán persze tovább kell indulni, immár ismét egyedül. A pontos idő negyed öt, lassan elkezd oszlani az éjszaka sötétje, persze a napkeltére még bőven várni kell.
Elindulok, szinte percről percre csökken a sötétség - nehéz ezt elképzelni olyannak, aki még nem tapasztalta, csak azt, hogy lámpa be: világos, lámpa ki: sötét... Minden esetre nagyszerű élmény.

Pici holtpont azért talán adódik, de megpróbálom az egyetemi nótakincset felidézni (egyedül vagyok, a madarak is alszanak - még), és rájövök, hogy sokat felejtettem :-/ No mindegy, lesz mit pótolni otthon :)
Megyek tovább, az idő is halad, szűnik a sötét - és a madarak is elkezdenek lassan ébredezni... Aztán elkezdődik "a csoda"... Legalábbis számomra, hiszen ilyen töményen még nem tapasztaltam: a madárdal elönti a tájat, betölt mindent, szinte átjárja az embert - egyszerűen gyönyörű! Nem, nem egyszerűen csicseregnek, nincs káosz, csak tökéletes összhang... Megállok, és hallgatom. Aztán rájövök, hogy mehetek tovább, hiszen ez a madárdal elkísér az utamon.

Opsz, bejön a P- balról, ismét ismerős szakasz, bár legutóbb nappal jártam erre a Piros 50B-n, most meg hajnalodik... Mészégetők balról, jobbra be az erdőbe, sorompó, emelkedő... Az Iluska-forrásnál egy társaság alszik, vagy legalábbis próbál aludni hálózsákokban - nem volt szerencséjük ezzel az éjszakával, gondolom többen felébresztették őket :) - én azért igyekeztem minimális zajjal elosonni mellettük.
A napkelte a Fehér-hegy emelkedője előtt, a lekerített rétnél ér, ennek örömére sikerül egy picit hamarabb letérnem jobbra, amire 5-6 perc múlva rájövök, és korrigálok. Az emelkedő most is, mint tavaly ősszel a piroson lihegős, de egyben letudva, jön a fenyves, majd a 4. EP, 27.3km-nél.

Innen ismét ismeretlen szakasz, lefelé a gázvezeték nyomvonalán, majd cseles letérés balra, a kálvária felé, ahol a leírás szerint feltételes ellenőrzőpont lehetséges. Természetesen nem hagyom ki a pontot hiszen azért feltételes, mert érintése feltétele a teljesítésnek :-))
A Mónikáról elnevezett italboltba 7:11-kor érkezek meg, gyorsan harapok egy zsírosdeszkát sok sóval - aztán egy másikat hasonló kivitelben :) A rajtban nem tettem meg, most viszont veszek egy pólót (nagyon jó ötletnek tartom a dolgot), aztán magamra is húzom - a pulcsimat meg a másik pólómat bezacsizom, Adri vállalja, hogy eljuttatja a célba - köszönet érte.

Felfrissülve indulok tovább, lépcső is van, aszfalt is van - meg átkötözgetett szalag is - ezeket visszarakom a helyükre. Az erdőbe érve ismét ismerős terület, gyakorlatilag a célig. Antónia, mármint az árok most egyáltalán nem hozza a formáját: nincs dagonya lent, és nincs dög meleg fent - ez utóbbihoz persze erősen hozzájárul az a tény, hogy az óra fél nyolc körüli időt mutat.

A muflonban van a következő pont, itt megengedek magamnak egy "felező sör"-t - a táv felén túl vagyok, ismerős "pálya" következik. Pálya, ahol a szerepek felcserélődnek: a teljesítés, a sportérték kerül előtérbe, a természet szépsége és csodálata, az ilyen jellegű élmények gyűjtése pedig picit háttérbe szorul. A S- kunkorában természetesen van pont, 8:39-kor kerül be a bélyegzés a füzetbe, némi kocogás után. Tovább lefelé szintén kocogós-gyors gyaloglós tempót diktálok, a benzinkútnál azért belefér egy kávé is - reggel van, ilyenkor kávézni szoktam, most sem hagyom ki :-) Az út túloldalán ott parkol a Pilisszentléleken látott futókat frissítő Ford, ahogy ott mondták is - pakolnak már, de kapok tőlük egy palackos ásványvizet - jólesik így, a kávé után.
Az Alsó-Jegenye-völgy rengeteg szalaggal vár - no nem minket, hanem valami más rendezvény résztvevőit - hazai pálya, végigtolom gyorsan, pláne, hogy jelentős gyalogosforgalom is van, a tömeget meg valahogy nem kívánom...
A Rózsika-forrásnál ismét pont, örömmel konstatálom, hogy sikerült ismét öt környékére tornázni az átlagomat - bár a következő szakaszban lesz szint bőven, de az a terv körvonalazódik bennem, hogy Hűvösvölgyig öt fölött kéne lenni, utána meg enjoy mód, és ahogy megy, úgy megy.
Az emelkedő kellemesen megy - nem is értem, hiszen negyvenvalahány km van mögöttem - de azért jó érzés fölérni a szintben haladó szakaszra. Mármint nagyjából szintben, mert hullámvasutazik ám a S- és vele én is a Virágos-nyeregig eleget. Közben a Kötők padjánál begyűjtöm a következő bélyegzést, szám szerint a 11.-et.

A Virágos nyereg utáni szakaszon egy úr három vizslával sétál, a kutyák el-el kóricálnak az útról - szólok a gazdájuknak, hogy ez nem biztos, hogy jó ötlet. Megköszöni, aztán egy pillanat alatt visszarendeli a kutyákat - én meg elnézést kérek, hiszen nem tudhattam, hogy ilyen jól nevelt engedelmes állatokról van szó. Semmi gond, mondja, sajnos ő is azt tapasztalja, hogy jóval több a neveletlen kutya, meg a kutyával bánni nem tudó tulajdonos. Azért jó látni, hogy van ilyen is, kár, hogy ez a ritka kivétel...

Az Újlaki-hegy is gyorsan megvan, no, innen csak egy le-föl-le, aztán Hűvösvölgy - az órámra nézek... 10:38, ki kell lépnem, ha tartani akarom magam a tervemhez,miszerint Hűvösvölgyik ötössel... Lefelé azért óvatosan megyek, kímélem a térdemet, a Határ-nyereg után aztán elkezdem tolni rendesen - Hűvösvölgybe 11:11-kor érkezek, úgyhogy sikerült a tervezett ötös átlaggal eljutni idáig.

Bélyegeztetek, bekapok 2-3 szelet kenyeret, pihenek úgy tíz percet, feltöltök egy féllityis palackot vízzel, rájövök, hogy a régi cipellőm jobban szellőzött, az újnál a k100-on mindenképp kell majd zoknicserét csinálni - no mindegy, innen már csak 18km van hátra :)

A Nagy-Hárs-hegy a szokottnál picit nehezebben megy, nem is értem miért :) Itt utolérek egy 40-es távon indult leányzót, pici biztatás rá is ráfér fölfelé :-) A kilátónál viccesen megjegyzem, hogy még jó, hogy nem fönt van a pont - egyikünknek sem fűlik a foga a lépcsőzéshez, szerencsére lent megkapjuk a bélyegzést.
Lefelé a leányzó elkezd kocogni - én nem teszem, kímélem a térdeimet inkább. Utolérem Krystát és Tzh-t - ők a k100-as felszerelésüket "tesztelik" ezen a túrán - én csak magamat, más a tempónk, úgyhogy elköszönök, és óvatosan robogok tovább.

Szépjuhászné, Kis-kőfej, Korányi, fahíd, völgy, P- balról... Nem is tudom, hogy hanyadszor gyaloglok erre idén - mondjuk nem is fontos, az viszont igen, hogy Hűvösvölgy után nekiláttam az órával küzdeni, így aztán a Virág-völgyben fölfelé is erős tempót diktálok - a Csacsi-rétre is sikerül kerek ötössel beérni, igaz, a bélyegzés után, ahogy elindulok, kétszer is utánam szólnak, hogy a másik úton kéne menni... Köszönöm, másodszorra sikerült is felfognom :-)

Lassan kezd kifogyni a másfél liter ivólé a palackból, szerencsére Nagyszénászug szélénél van frissítőpont, kérek egy palack buborékos ásványvizet, amit gyorsan le is gurítok - aztán kiderül, hogy nem kellett volna sietni, hiszen kicsivel odébb is ki van rakva egy második szemeteszsák az út mellé.

Nemsokára letérünk jobbra a Kies-völgybe (ami a fakitermelésnek "hála" egyre kevésbé szolgál rá a nevére...), majd balra fel, a völgy oldalába - itt elkezdem a fejemet törni, hogy melyik túrán jártam erre a közelmúltban...? Lassan esik le, hogy a Város peremén jön ugyanezen az útvonalon - lehet, hogy agyilag is kezdek fáradni?

Sorrento a következő feltételes ep. természetesen itt is van pontőr és bélyegzés - meg bő hat kilométer hátra. A S-S+ elágazásnál szemből, a S+ felől jön vissza a Nagy-Hárs-hegynél előrekocogó leányzó - ez, pláne sok km után picit benézhető kanyar - itt azért elfért volna egy szalag. Együtt megyünk tovább, hol gyalogolva, hol kocogva - a Huszonnégyökrös-hegy oldalában aztán megáll erőt gyűjteni, én az órával versengve megyek tovább.

Csalós ez a rész, kanyarog, kanyarog, egy tisztás, meg mégegy, meg megint kanyargunk... Aztán csak feltűnik az ep.: 14:10, azaz a 14 órás teljesítéshez kerek 45 percem van - de lejtő jön, meg tömény aszfalt, úgyhogy még nem lehet borítékolni az eredményt... Már lent, az aszfalton belekocogok, aztán rádöbbenek, hogy a mentőállomásnál még teszünk egy kunkort - szerencsére az autósok előzékenyek, és gyorsan átjutok az út túloldalára - meg aztán a Gimnázium előtti körforgalomnál vissza.

A célban harmadszor is összefutok Petamival - ő adja a célbélyegzést, majd nehezen felfogom, hogy melyik asztalhoz kell odamennem a díjazásért - Szötske gyorsan megírja, megkapom a két tojásos Tojás sárgája kitűzőt is, majd lerogyok egy félmagas zsámolyra a tornaterem oldalánál - nagyjából a kajás asztalokkal átelenben, és próbálom összeszedni magamat: 13:46 alatt, azaz 5.14km/ó átlaggal tettem meg 70 km-t...

Jól esik a gratuláció, a kedves "milyen volt, mesélj?" kérdés - sajnos nem vagyok nagyon kommunikatív, csak próbálom elmondani - no meg érkeznek 40-es távon indult túratársak, az ő okleveleik megírása, átadása Pannira vár, úgyhogy hagyom dolgozni :) és kitöltöm a célban kapott nyereményszelvényt, amivel kulacsot lehet nyerni.

Az ücsörgés/pihenés meghozza a gyümölcsét, lassan sikerül összeszedni magam, elmegyek kezet mosni - Béla bácsi keresi, hogy az öltözőben hol a kézmosó, mondom neki, hogy merre - rám szól, hogy tegezzem :-) Köszönöm, a jövőben így teszek.

Kézmosás megvolt, lehet menni kajálni - zsíros, margarinos (vékonyan, illetve vastagon kenve) kenyér, a margarinos, illetve a sima verzió lekváros kivitelben is választható - itt is gondoltak mindenkire, úgy tűnik :-)
Közben befutott a Huszonnégyökrös-hegynél lemaradt lány is, gratulálunk egymásnak, majd újabb ismerősök jönnek, én azonban lassan szedelőzködök, és elindulok hazafelé.

Sokan, sokat dolgoztak azért, hogy ez a túranap ilyen jól sikerüljön. Azzal, hogy "köszönöm", azzal keveset mondtam - tökéletes volt minden: a szalagozás, a példaértékű, nyomdai úton előállított igazolófüzet, az útvonalvázlat, remélem, hogy jövőre is hasonlóan professzionális szinten sikerül megrendezni ezt a nagyszerű túrát.

2009. május 1., péntek

Rövid bemelegítés a vasárnapra tervezett kissé őrültnek hangzó 5*12.4km-hez, avagy Sárga 18 (Nem vagyok Dorothy, és a célban sem várt Óz...)

A késői rajt miatt nem siettem, mindenképp délidőben, erős napsütésben abszolválandó gyaloglatra kellett számítanom. A gyors nevezést követően 11:50 került a papíromra.

Az NHH kaptatóján utolértem egy ismerőst, aki a 70-es távon indult, úgyhogy szépen, komótosan toltuk felfelé a kedves pontőrök által őrzött kilátóig. A továbbindulás előtt egy másik ismerőst "megóvunk" a sziklák közötti botladozástól :-) azaz utána szólunk, hogy a S- jelzés nem a kilátó mögött folytatódik :-)) A táv első buckája letudva, Szépjuhászné után jön a hullámvasút: fel, le, majd megint fel -- csak hogy ne egyben kapjuk a szintet, bár lesz még olyan is... Például a Virág völgy oldalában, Csacsi-rétig. Itt messziről érezzük a tűzgyújtási tilalom illatait :-)) füst és belevegyült bográcsos kaja érződik messziről. A pont jól elbújt, de megleltük.

Nagyszénászugnál fél literes, szerintem finom ásványvizet kapunk, majd kb. másfél km múlva a feltételes ponton (na ja, azért feltételes, mert a pont léte feltétele a túrának :-)) természetesen vannak, kapjuk a következő bélyegzést. A S- S+ elágazásánál jobbra megyünk -- igen, ez nem a Város Peremén túra, itt van még egy ep., kint a "csücsökben" a Huszonnégyökrös hegyen...

Az erdőből kiérve gyakorlottan fordulok jobbra, hááát... a szalag nem túl meggyőző, de legalább van... A következő pontig többhelyütt nagyon szép a kilátás, nézelődünk picit, majd zúzunk tovább, hiszen a 70-en indult kolléga kevesebb idővel gazdálkodhat... Pont, pont ott, ahol a s- jelzésen végigmenő túrán lennie kell, majd lejtő, ronda aszfalt, szalagok, csendes utcák... A csárdát nem is vesszük észre, csak megyünk... A gimi előtt ismerős mosolyog, mutatja, hogy hol kell bemenni... Udvar, folyosó, tornaterem... bélyegzések, szép oklevél, elegáns kitűző, (meg még egy, a "Tojás Sárgája" teljesítéséért) rámás és zsíros kenyér, meg limonádé, ez utóbbi saját készletből.

Bevallom, az itinert még nem olvastam végig, így arról nem mondok véleményt :) a szervezés, a díjazás a szokásosan magas színvonalat hozta, kedves pontőrök, visszafogott, de a nevezési díjjal összevetve korrekt szolgáltatás, egyszerű, jól követhető útvonal... A szervezők részéről, úgy gondolom ennél több nem is kell.

(2009.05.01 22:51:24)