Rólam
Zeller (zöldség)
Zeller
(Apium graveolens)
2015. szeptember 19., szombat
Kellemes családi sétát terveztem, aztán úgy alakult, hogy egyedül vágtam neki, mondhatni idei szokás szerint a rajtidő végén. Nevezés gyors, útvonal ismert, az elején az aszfalton igyekszem gyorsan túlesni - azért a villanyszerelő "alkotását" csak meg kell ismét örökíteni - pár éve csúnyább volt, de szerintem most sem érdemel dicséretet...
Egyedül megyek, saját tempóban, Normafa, Z- jelzés, az idő jó, közérzetem nem annyira, de nem sok az egész, úgyhogy a dolgok ezen részével majd a célban foglalkozok :-P
Kényelmesen "gurulok" lefelé a gondolataimba merülve - azért a "macis" házikónál egy picit megállok - jó látni, hogy szépen karbantartják ezt az épületet.
A Tündér-sziklánál a kellemes kaptató gyorsan megvan - a sziklán szokás szerint néhány bátor kiránduló, és különben is, lendületben vagyok, úgyhogy a fotó most elmarad :)
Felkapaszkodok az aszfaltig, majd még némi fölfelé, meg hullámzás, és hamarosan a Téli Gyermekvasútról jól ismert Z-Z3 elágazásnál vagyok - milyen "jó volt" itt pontot őrizve fagyoskodni :-D
Szépjuhásznéig szinte csak lefelé; az egyetlen EP-t könnyen észreveszem - gyorsan begyűjtöm az igazolást, és fordulok vissza a P- jelzésen.
Kellemesen átmozgat a Pozsonyi-hegy emelkedője, aztán az aszfaltcsík harmadik keresztezése után jöhet a János-hegy szerpentinező kaptatója.
A kilátót kihagyom, a csúcsot viszont nem - a keskeny lépcső után már csak a Kc jelzés nyugati ágát kell követni.
Normafa után a keskeny járda következik - de legalább van, nem úgy, mint a P- jelzésen a Hárs-hegy és Fekete-fej között a Szépjuhászné út mellett...
A célban a díjazás átvétele után természetesen zsíros kenyér, akarom mondani zsírosdeszka fogyasztható, amit retró Márka üdítővel lehet leöblíteni.
Sokadik rendezése ennek a túrának, így nem csoda, hogy a rendezésben gyakorlatilag minden a "helyén volt". Az útvonal jól követhető, a díjazás szép, úgyhogy bátran ajánlható családi programnak is.
Track: Track_ZSIROS_DESZKA_10_2015_szurt.gdb
Endomondo: ZSIROS DESZKA 10 2015
2015. szeptember 12., szombat
Ismét délutános műszak sikeredett ezen a túrán, ráadásul erősen a rajtidő végét sikerült csak megcsípnem, de ez az év már csak ilyen...
Azért a hidat, ami a mamutfenyőkhöz vezet, csak lefotózom, csepergős idő ide, vagy oda, hiszen elég ritkán, mondhatni évente egyszer járok erre :)
Némi szöszmötölés után indulok útnak - sajnos ennek a szakasznak az eleje nem igazán az előnyére változott az erdőművelés miatt, de ez van, megyek, koptatom picit az aszfaltot, utána meg jön a tarvágáson átvezető ösvény meg néhány kerítés, amin a szokásos létrák vezetnek át.
Szerencsére ez a szomorúan kinéző nyílt terep véget ér, és beérek az erdőbe, ami most még nagyon szép és nagyon zöld :-)
Az első ep-ig van némi emelkedő a széles, jól kijárt erdészeti úton - közben azon gondolkodom, hogy ez az erdőrész vajon meddig lesz még ilyen szép, mikor dönt valaki úgy, hogy ezt is leművelik...?
A ponton most nincs pontőr, csak egy szúróbélyegző, amivel gyorsan megbököm az igazolólapot, és megyek tovább.
Az egykori kőfejtőt most nem nézem meg, igyekszem tempósan haladni, mert a rajtidő végén indulva a pontzárásokra illik odafigyelni, és a nagyobb szint még bőven előttem van.
Újabb nyílt terület - a panoráma csodaszép, még akkor is, ha pontosan és szépen látszik, hogy hova kell felmenni a völgy túloldalán :-)
Még néhány kerítést azért meg kell mászni, mielőtt a műutat keresztezem - jó kérdés, hogy ezek a bő két-két méteres mászások benne vannak-e a túra össz szintjében, vagy sem...?
A műutat keresztezve a túloldalon egy büfé hívogat - betérek egy kólára, és úgy gondolom, hogy felfrissülve tempósan felérek a Tarnai-pihenőhöz, illetve a Z3P3 elágazáshoz, és utána majd kellemesen belekocogósan megyek végig - hiszen szint már nem nagyon lesz utána...
Egy enyhén fáradtnak tűnő :) túratársra ráköszönve aztán picit máshogy alakul a dolog:: azt mondja ugyanis, hogy a Tarnai pihenő után inkább lemegy Nagykovácsiba, és kiszáll (az ötvenes távon indult eredetileg...).
A Tarnai pihenőnél lévő pontig csak sikerül rábeszélni, hogy inkább
nevezzen át a maratonra, és jöjjön velem végig, úgyhogy innentől kezdve
igazodom a tempójához, és kényelmesen sétálva tesszük meg a hátralévő
távot.
Közben azért nézegetem az órát is erősen, hiszen nem kéne kicsúszni a
szintidőből, úgyhogy a Vörös-pocsolyás-hátnál lévő pont előtti szakaszon
picit meghúzom a lépést, és így az óra szerint épp, hogy elcsípjük a
pontzárást.
No, innen csak lefelé - nagyjából, hiszen Máriaremetén meg a Nagyrét után azért még lesz pici szint, de az már tényleg nem sok :-)
Érdekes, idén másodszor járok erre (P+, Remeteszőlős, K+, Remete-szurdok K-, Hűvösvölgy), és társaságban a remeteszőlősi aszfalt most is gyorsan elfogy :-)
A szurdokban ismerősök ülnek egy padon, és levegőt frissítenek - illetve pont nem :-P emiatt aztán megyünk is tovább - a friss levegőt elrontók közelében nem nagyon van kedvem sokáig maradni ugyanis :-P
Megcsináljuk a kötelező vargabetűt a templom felé, ahol az utolsó ep. igazolását is begyűjtjük, aztán aszfalt, aszfalt, aszfalt... Egészen a Nagyrét sarkáig, közben jó néhány ismerős megelőz - sebaj, most nem rohanós üzemmódban vagyok, és különben is, a teljes szintidő "ki van fizetve", nem?
A célban a jelvény és a kis dobozos gyümölcslé mellé egy puritán oklevelet is kapunk (erre a célra korábban az itiner első oldala szolgált). Úgy gondolom, hogy ez is egy olyan túra, amit érdemes beírni a naptárba - nincs túllihegve a rendezés, nincs extra szolgáltatás, van viszont egy nagyon szép, szerintem jól követhető, és nem túl nehéz útvonal, gyakorlott rendezői csapat, és díjazásként teljesítések számától függő színű jelvény.
Track: Track_METEOR_21B_2015_szurt.gdb
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)