Túrablog

Amikor néhány hete megjelent a hír, hogy nem rendezik meg a Sárga túrákat, nagyon gyorsan megpróbáltam elérni a szervezőket, hiszen az nem lehet, hogy nincs Sárga...

Szerencsére sikerült elhárítani a problémákat, úgyhogy szükség lett a felajánlott segítségre, és megkaptam feladatul a 40-es táv szalagozását, illetve Nagyszénászugnál a frissítőpontot.

A szalagozásra egy -akkor még- ismeretlen túratársat kaptam magam mellé, aki szerencsére kevéssé ismerte a S- jelzés ezen szakaszát; szalagozásnál ez nagyon jól tud jönni ott, ahol én mennék automatikusan :)

Egyeztettük, hogy melyik busszal megyünk Vörösvárra, reggel még egy rövid "beköszönés" a munkahelyemre, aztán irány a busz.

Eseménytelen zötykölődés után szállunk le a buszról, némi "hol és merre is vagyunk" tanakodás után "rárakjuk magunkat a térképre", és elindulunk.

Első jelentősebb látványosság a fedett medence, akarom mondani aluljáró, ami most épp eredeti funkciójának megfelelően használható, úgyhogy "aluljárunk" a vasút alatt, hogy aztán a túloldalon némi kanyargás után a Takarékszövetkezet épülete melletti lépcsőt elérve immáron a "szokásos" útvonalon haladjunk.

A rajtnak majd helyet adó kocsmához nem térünk le - lakott területen amúgy sem szalagozunk előre - egyből megyünk tovább egyenesen, ahogy a jelzés (vagy a rutin?) diktálja.

Pilisszentivánra átérve a templom mellett a változatosság kedvéért lefelé lépcsőzés következik, aztán át az úton, balra... Itt majd kell szalag, de most nem érdemes kirakni - messze van a holnap délelőtt...

Újabb tak.szöv. fiók az út túloldalán, hiába, ez nálam foglalkozási ártalom lehet :-) mi viszont jobbra fordulunk: szemben a Szénások tömbje emelkedik - igen, oda föl. Jó, nem teljesen :-)

Az ösvény kezdetéhez kerül ki az első két szalag, aztán az Antónia-árok bejáratánál lévő kapu felé vezető út elejére is rakok párat. Érkezik a P- jobbról, aztán bent, a kapun túl el is köszönünk tőle: mi az Antónia-árkon megyünk, a P- meg a Hosszú-árok felől közelíti meg a Nagy-Szénást.

Amikor először jártam erre, tíz (vagy több?) éve, akkor hosszabbnak tűnt az Antónia-árok, bár most is megállunk, hiszen ritkán lát az ember villanyoszlopot ilyen módon elfektetve...

Régen volt a jégtörés, ami vélhetőleg ezeknek az oszlopoknak a végzetét is elhozta - úgy néz ki, hogy nem nagyon erőltetik ennek a vezetéknek a kijavítását, és az is jó kérdés, hogy a völgynek ebből a járművekkel nem igazán járható részéből mikor és hogyan fog kikerülni ez a két roncs...?

Az árokból kijutva balra tartunk - még itt sem kerülhet ki szalag - azért az aszfaltos úton balra az oszlopra már rakok, nehogy véletlenül valaki leguruljon Nagykovácsiba :-)

Egy megerősítés a következő oszlopnál, a sorompónál több is, merthogy erős vegetáció fedi el az egyébként jó állapotban lévő jelzést.

A Muflon nincs nyitva, úgyhogy megyünk tovább - itt-ott kerülnek ki szalagok, de csak módjával - jelzésváltás nincs, benézhető elágazás sincs sok, úgyhogy az oldalamra akasztott tekercs bőven elég lesz.

A Kerek-hegynél a kunkorban is jók a jelzések, meg itt lehet majd feltételes pont is (elsütöm a poént, miszerint azért feltételes a pont, mert az igazolásának a megszerzése feltétele a teljesítés elismerésének), úgyhogy itt is csak trappolunk tovább.

Lefelé egy Y-elágazásban én is elbizonytalanodok,a jobban járt bal oldali ágon indulok, aztán javítunk és pakoljuk a szalagokat :)
Középső-jegenye-völgy aljában is van egy szép elágazás - no ide viszont nem kell szalag
Lent a benzinkút után a gyalogátkelőhely túloldalán kerül egy szalag a tábla oszlopára (tessék szabályosan közlekedni, ahogy mi is tettük), utána az Alsó-jegenye völgyön csak végigrobogunk - aki itt eltéved, az megérdemli, nem?
A rétnél a jobbos kanyar is jól látható, de kap egy megerősítést. Az emelkedő jól megy, fönt, a sorompónál viszont ismét dolgunk akad: pár éve még a sorompó előtt ment balra a jelzés, ráadásul erősen hiányos is, úgyhogy itt is igyekszünk jól láthatóan és egyértelműen jelezni, hogy merre van az arra.
Jön a "hullámvasút", ahol a régi Z- keresztezi a jelzést, ott egyértelműen látszik a jelzés a túloldalon, úgyhogy egészen Virágos-nyeregig csak menni kell.
Itt igyekszünk a térképen jelzett nyomvonalat követni és szalagozni - ez utóbbi nem egyszerű, de azért találok egy csenevész cserjét, amire rábiggyesztem a szalagot - aztán egy másikat is, úgyhogy szerintem itt sem fognak tömegesen elkavarni a résztvevők :-)
Újlaki-hegyen előjön a "merre van a lefelé" kérdés - biztos, ami ziher, kirakok ide is egy szalagot, bár ha minden igaz valaki őrizni fogja ezt a pontot a túra napján :-)
Határ-nyereg, Vadaskerti emlékmű, fel a hegyre, és máris Hűvösvölgy következik. A lángosos bódéban új csapat van, a lángos finomabb és ár/érték arányosan is jobb, mint volt korábban :-)
Túratársam elköszön, ő idáig jött, én megyek tovább Budaörsig.
Mivel innen indul a rövid táv, viszont nekem eléggé benne van a lábamban az útvonal, így nagyon kell figyelnem, hogy hova kell szalagot rakni - remélem, sikerült jól eltalálni :)
A Hárs-hegy csúcsánál (Kaán Károly kilátó) nem szalagozok, rábízom a pontőrökre az iránymutatást - ha lesznek :-)
Kényelmes tempóban haladok a szokatlanul üres sétányon, Szépjuhászné, majd tovább... Kis-kőfejnél hegyes szögben jobbra le - hopp, ide egy szalag kell, pláne, hogy ez már a rövid táv útvonala, ahova azért kevésbé gyakorlottakat is várunk.
A Korányi fölötti kis hídnál is látszik a fákon a jégtörés nyoma - évek, ha nem évtizedek kellenek hozzá, hogy az erdő is tényleg teljesen elfelejtse ezt a természeti csapást.
A Virág-völgy aljánál jön a következő feladat - jó pár szalag kerül ki,a S- elvileg az oldalban futó ösvényen halad, de aki az első letérést benézi, az is tud még javítani vagy három helyen, úgyhogy mindenhova rakok a piros-fehér csíkos fóliából - remélem, elég lesz :-)
Nem is olyan rég jártam itt lefelé, akkor voltak bedőlt fák - most is vannak, de szépen feldarabolva és elpakolva az útból (köszönjük!), úgyhogy szabad az út egészen Csacsi-rétig.
Itt beiktatok egy pihenőt - szintidő most nincs, meg egyébként sem a rohanás a cél, nem igaz?
Persze aztán megyek tovább , és az út mellett szomorúan fedezem fel az egykoron S- jelzést is mutató  "golyvás" fát feldarabolva... Ennek a szakasznak ez volt az egyik érdekes színfoltja :-(
Út közben itt-ott azért még kerül ki szalag, Nagyszénászugnál igyekszem alaposan körülnézni, hogy hova telepedünk ki holnap a frissítőponttal.
A Kies-völgy felé a letérés mindenképp szalagért kiált, ahogy a völgyoldalba balra felfelé vezető ösvény is.
A reptéren egy helikopter "szórakozik" - a hang elszáll, a füst ott marad... Sorrento után futó jön szembe - szerintem nem csak én lepődtem meg a találkozáskor :-) Ha jól számolom, Szépjuhászné óta összesen 2-3 emberrel találkoztam, ami még hétköznap is ritka ezen az útvonalon.
A murvás út túloldalán tovább vezető ösvény bejárata is kap szalagot, még akkor is, ha nagyon "mutatja magát" hogy arra van az arra.
Hamarosan a fokozottan védett terület határát (is) jelző sorompóhoz érek - szalag kerül a jobbra tartó jelzett, szűk ösvényre, ami kivezet Budaörs szélére.
Az volt a mondás, hogy lakott területen nem szalagozunk, mert esélyes, hogy elviszik/átkötözik/letépik, de itt mindenképp fontosnak tartom, hogy legyen megerősítése a jobbra forduló jelzésnek, úgyhogy két szalag ide is kikerül - ahogy kicsit később, az útról egy védett terület táblánál jobbra letérő jelzésnél is.
Innen már tényleg nincs sok hátra, próbálok tempósan haladni, az az egy-két kirakandó szalag, ami adódik nem lassít le, úgyhogy egy tisztás meg egy tisztás az két tisztás, plusz némi kanyargás a hegyoldalban - aztán egy szalaggal megerősítendő T-elágazás következik, mielőtt az utolsó előtti EP tervezett helyét érintve elindulnék le a hegyről.
Előtte persze megcsodálom a panorámát - meg picit fejvakarva nézem a Törökugratót. Oda még fel kell ma menni...


A lefelé betonos út nem tetszik a lábamnak, igyekszem gyorsan túl lenni rajra, és gyorsan leérni a főútig.
Ez sikerül is, a településen elvileg nem kéne szalagoznom (fújt jelzések lesznek), de teljesítésként is el szeretném számolni ezt a sétát, úgyhogy irány egyenesen tovább. Enyhe az emelkedő a balos letérésig - automatikusan rakom ki a szalagot a köves ösvény elejénél.
Mivel a tanösvény a csúcsra menet-jövet egy nyolcast ír le, így próbálom úgy szalagozni, hogy fölfelé az egyik, lefelé meg a másik ágra terelje a túrázókat.

A csúcson pihenőt tartok - a panoráma a naplementével nagyon szép, úgyhogy akár ezért is érdemes ide eljönni, és ha már itt van az ember, akkor a tanösvényt is végigjárni.
Szép szép a naplemente, viszont tovább kell indulni, az utcák neveit, illetve az útvonalat megpróbálom "fejből" összerakni - előtte a vaslépcsőn a bányaudvarra leereszkedve azért megnézem a kutat: működik, ez jó.


A bányaudvart elhagyva végleg aszfalt következik, GPS-t nézek, aztán megyek emlékezetből :) Szalagot már nem kell kirakni, bár a lépcsős átkötés bejáratához azért teszek, mert ebben biztos vagyok - utána viszont egyhangúan bandukolok a szép házakkal sűrűn beépített utcákon.
Az Edison utcával vége szakad a szép házaknak - szürke és beton következik, szerencsére nem sok, hiszen néhány száz méter után a Holdfény utca végén ott a körforgalom - épp jön a busz, úgyhogy egy rövid trappolással fejezem be a mai túrát.

Track: Track_SARGA_40_SZALAGOZAS_2015_szurt.gdb

Endomondo: Sárga 40 szalagozás 2015

Tegnap nem sikerült családi túraként megcsinálni a Merzse-mocsár 10 sétát, úgyhogy ma erre az egyébként nem tervezett Budapest-kupás gyaloglatra vittem el a lányokat.

Határozott fejlődés látszik a rendezésben - évi n+1 túrával azért lehet is - de messze van azért a messze, azaz van hova javulni - viszont az is biztos, hogy a szándék megvan a rendezőkben, és ez is nagyon fontos.

A rajt/cél a KFKI sporttelepén kapott helyet: két asztal, az egyik a 7, a másik a 14km-es távhoz rendelve, két-két fővel. Amikor odaértünk, a 7-es asztalnál hosszú sor (beérkezők, indulni vágyók vegyesen), a 14-esnél meg senki. A főrendező gyorsan átrendezte a sorokat, hogy ketten vigyék a 7km-es táv célját, úgyhogy innentől kezdve csak annyi kellett, hogy felkerüljenek a nevek a pótlólagosan másolt itinerre, és elinduljunk. A négy lap megírását megosztottuk a rajtban serénykedő hölggyel, úgyhogy a rajtoltatás gyorsabban ment, mint azt a sort először meglátva gondoltam. (Ennél több gond egy túrán se legyen...)

A TTT-s oldalra még időben kikerült a kézzel rajzolt vázlat helyére egy szakember által összerakott térkép, úgyhogy sikerült előre felkészülni az útvonalból (ScP-Z+S-S+, az utolsó kivételével az elágazásoknál jobbra)

Bár jelzésváltás/km értékben kiemelkedő, de egyáltalán nem bonyolult, viszont szép, és javarészt azért nem annyira elcsépelt útvonal, úgyhogy ezért is dicséret illeti a szervezőket.

A Sc széles erdei út, kényelmes poroszkálós tempóban indulunk; ismerősök előznek - belefér az időnkbe, bár azért jó lenne értelmes idő alatt végigmenni...

Ennek picit odavág az, hogy a Sc-ről balra le lehet ereszkedni egy platóra, ahol szép kilátás nyílik Budaörsre, amit persze, hogy nem hagyunk ki - ha már eljöttünk idáig.

Aztán persze visszakapaszkodunk a turistaútra, és egészen a piros sáv keresztezéséig (szinte...) meg sem állunk. Ott is csak azért, hogy a tábláról felírjam a felírandót - ugyanis ezen a túrán nincs "emberes" pont, csak egy kérdésre kell válaszolni. Aki két kört megy annak is...

A P- eleinte fölfelé tart (A Piros túrán de jó lesz már itt lefelé jönni...), aztán balra lefelé, a Végvári-szikla felé fordul.

Itt ér be minket egy volt kollegina; munkával kapcsolatos meg szakmai dolgok kerülnek elő, felveszem a tempóját, aztán vagy kétszer meg is állunk bevárni a lányokat :) Harmadszor a Végvári sziklánál állunk meg, itt a lányaim frissítenek, Adri elköszön - neki még lesz ezen kívül egy másik kör, merthogy ő a Masni 14-et csinálja.

Innen nagyon kényelmes, enyhe emelkedővel tartunk Makkosmária felé, úgy, mintha bővében lennénk az időnek, pedig annyira nagyon azért nem :)
Makkosmáriánál egy bélyegzés, utána viszont laza fölfelé a Z+ jelzésen - szerencsére csak a S- eléréséig, ahol jobbra fordulunk, hogy a "masni" kialakuljon az útvonalból.

Az út mellett a lányom észrevesz egy erdei siklót - sajnos ez most nem táplálkozott, hanem próbált elbújni, úgyhogy nem tudtuk megörökíteni, de igazán alaposan megszemlélni sem.
Ez a szakasz kényelmes séta, minimális szinttel, úgyhogy jó tempóban haladunk, az idő viszont szorít, úgyhogy a Magas-kő felhagyott kőfejtőjében található emlékhelyet most kihagyjuk

Késői ébredés után összekapom magam - ez most nem családi séta lesz, arról már lekéstünk, úgyhogy futós cucc, övtáska, egy palack izó, és gyorsan kocsiba vágom magam, hogy a rövid távon a rajtidő végét még elcsípjem...

Sikerül, sőt még a hosszúra is mehetnék, ha úgy gondolom - de nem gondolom, nem arra készültem, sem idővel, sem cuccal - a kalapom például otthon vigyorog - a nap meg fenn az égen, és a 20-as távon bőven van nyílt terep, azt meg erős napsütéssel együtt nem szeretem...

Lakott terület, aszfalt, kocogás (ha már futócipőben jöttem) - szalag ahol kell, ott van, úgyhogy hamarosan az első ponthoz érkezek.

Ahol kell,ott van szépen szalag, és az itinerhez is korrekt térkép tartozik, úgyhogy hamarosan magam mögött hagyom a lakott területet, és átkelve a vasúton... Nos, nem csak a szemem kezd el káprázni a méretes rikító sárga repceföld láttán, hanem a telefonba épített fotómasina is megküzd a nagyon sárga látvánnyal... Kutyapanzió és eladó ház egymás mellett az út bal oldalán - az előbbi orra gyakorolt negatív hatásai miatt igyekszem gyorsan túljutni ezen a szakaszon.

Ahhoz, hogy az ember ügyeletesként túrázni menjen, több dolog szükségeltetik. Logisztikailag legyen könnyű oda- és hazajutni, technikailag legyen mobilnetes lefedettség, illetve legyen olyan a túra, amiért érdemes a hátamon cipelni az "irodát" egy netbook képében.

Ez a túra pont ilyen, úgyhogy este az ügyelős cucc bepakol a nagyobbik zsákba, aztán irány a rajtidő végét célozva a Kamaraerdő.

Második nekifutásra sikerült a rajthoz navigálnom, parkolóhely csak bent az udvaron volt, úgyhogy ilyen szempontból későn érkező VIP vendégnek is érezhettük magunkat néhányan :-)

Nevezési lap kitölt, lead, itiner megkap, és már robogok is kifelé a kapun - szeretnék jó időt menni ezen a kényelmes körön.

Ezt persze picit nehezíti, hogy az elején hosszan emelkedik az útvonal, de azért csak tolom fölfelé magamat - igaz, mire fölérek a szintes szakaszig, kellőképp lihegősen szedem a levegőt...

Régi rácsos torony jobbra, aztán irány lefelé - poros az ösvény, de nem vészes, úgyhogy lehet robogni, csak a térdem bírja... Bírja. Néhol azért megállok a táblákat szemrevételezni, fotózni, bár most nem ez a cél.

A jól követhető útvonalat szokás szerint kicsi nyilazott táblák mutatják, úgyhogy téveszteni, pláne az itinert is figyelve nem nagyon lehet. Egy mélyútban jobbra, tovább lefelé - ezt a szintet még vissza kell szerezni a víztoronyig... Szerencsére azért olyan sok nincs belőle, ráadásul az aszfaltos rész után is csak szelíden emelkedik az ösvény.

A rajtban felhívták a figyelmet arra, hogy a víztoronynál változott az útvonal, és balra kell tartani - nincs is ebből gond, szalag is mutatja, hogy merre van az arra.

A "csücsökben" azért megnézem a vasasztalt, amit Buda 1872-ben kezdődött felmérésekor a Magyar királyi Háromszögméreti és Számító Hivatal által kihelyezett ötven vízszintes alappont egyike.
Az oszlop magassága pontosan három láb, négy oldala a négy égtáj felé néz, melyek közül az egyik a címert és a pont számát, két oldala a ölben mutatja a felméréskor használt koordináta-rendszer Gellért-hegyen elhelyezett kezdőponttól mért távolságokat, míg a negyedire az asztallap felső síkjának az Adriai tenger, illetve a Duna akkor ismert legalacsonyabb vízállásához képest mér magassága került.
Rövid iramodás után érek az első és egyetlen ep.-re, némi süti elfogyasztása következik, hogy aztán tempósan lendülhessek neki a túra Tétényi-fennsíkon kanyargó részének.
Szép a táj, a kényelmesen futható ösvény kocogásra csábít - út közben azért néhány fotót csak lövök, de ez a szakasz most nem az andalgós sétáról szól :)
A fennsík szélétől ismét erdő, ösvény lefelé, ismerősökkel váltok pár szót, aztán robogok tovább - jó lenne hat km/ó körüli átlagoz hozni...
Egy emelkedő még van ugyan előttem, de előbb balra lefelé kell tartani az aszfaltos út mellett - itt valaki áthelyezte a nyilacskás táblát - visszarakom a helyére, aztán robogok tovább lefelé.
Szépen látszik, hogy merre, hol kell felmenni a túloldalon; idősebb pár mellett robogok (f)el, aztán a szintesbe forduló szakaszon kanyarogva visszaveszek a tempóból, hogy aztán az utolsó métereken ismét úgy tűnjön, mintha futnám a távot :-)
A célban gyorsan lerendezem az adminisztrációt, hiszen egészen pontosan harminchat(!) féle sütemény vár az asztalokon - na jó, annyi nem, mert néhány mostanra elfogyott - a "szokásos" zsíros, margarinos, meg lekváros kenyerek mellett.
A kent kenyerekből csak módjával csipegetek - azt ehetek otthon is - a sütikből viszont n+1 verziót megkóstolok - mind finom :)

Nagyon jól jelzett, szép és teljesítménytúrán ritkán járt útvonal, gyakorlott rendezők, gördülékeny adminisztráció, egyedi díjazás, és fincsi sütemények a célban... Kell ennél több? :-) Jövőre remélem ismét családi sétaként jövünk.

Track: Track_KTF_10_2015_szurt.gdb

Endomondo: KTF 10

Ezen a túrán is voltam korábban, bár ahogy néztem a listát, megdöbbentem, hogy milyen rég volt... No, akkor pláne, hogy menni kell, hiszen duplán kupás gyaloglat: Cartographia és Budapest kupa is "játszik", de persze a szép útvonal és a jó rendezés az, ami motivációt jelent.

Rajt a Széchenyi-hegyen van, úgyhogy Fogaskerekű a célszerű - kényelmesen elérem a rajtidő végéhez legközelebbi járatot, amin - nem csoda - bőségesen vannak rajtam kívül is túrázónak kinéző utasok, úgyhogy a végállomásról tempós gyaloglással célzom meg a Gyermekvasút végállomását.

A nevezés is tempósan megy,úgyhogy röviddel az érkezésem után már neki is vághatok az Apáca-rét felé vezető rövid aszfaltos szakasznak.

A réten laza ereszkedés a kápolna felé vezető ösvényen. A pont után alkalmi túratársaimat ráveszem, hogy előzgessünk a völgyig, ne a kis egynyomos hídon meg a túloldali keskeny ösvényen kelljen tötymörögni :-)

Sikerül megúszni, úgyhogy némi kapaszkodó után ismét aszfalt kerül a talpunk alá, és emlékezetből (na jó, itt azért bele-bele nézek az itinerbe...) irány a következő pont.

Az Ördög szószéke következik tehát, bélyegzés a pihenőnél - az egyedi bélyegzőn szerintem Beastie, a BSD-s kabalafigura látható hátizsákkal :-) Gyors fotó a panorámáról, aztán megyünk tovább, mert egy elég nagy csoport érkezik utánunk, Matolcsy Gyuri (nem a bankos, a természetjáró) vezetésével.

újra aszfalton ereszkedünk, mint úgy általában a lakott területen itt is előszedem az itinert, mert elkavarni ilyen helyen lehet igazán :)

Az Irhás-árokig ereszkedünk, innen viszont fölfelé, jó hosszan... Jobbról érkezik a Futrinka utca, de se Buksi, se Cicamica, se a többiek nem tűnnek föl, úgyhogy megyünk tovább, ahogy a leírásban szerepel, balra tartva.

Ezen a szakaszon egyben letudunk bő 250 méter szintet a Kakukk-hegyig. Itt is látszik, hogy a tavalyi jégtörés mekkora károkat okozott... Szinte biztos, hogy az erdő ki fogja heverni, az persze más kérdés, hogy mennyi idő alatt.
Átbillenve a tetőn jobbra tartva érkezünk a KFKI buszvégállomáshoz. A rövid aszfalt után tovább ereszkedünk, egészen a Végvári-szikláig (sőt, egy picivel még tovább), hogy a jól ismert P- jelzésen masírozzunk be Makkosmáriára.
Itt energiapótló pont található: egy-egy Horalky jár a megfáradt túrázóknak a Z+ emelkedője előtt.
Szerencsére nem kell Normafáig felcaplatni a Z+ jelzésen, csak a jól ismert S- szintjéig, és azon balra tovább. Mondjuk találkozunk olyanokkal, akik a S- jelzésen érkeznek jobbról, ők alaposan benézték a fonódó S-P- elágazását, ahol a P- elindult balra lefelé a Végvári-szikla irányába... No mindegy.
csacsi-réten csacsis bélyegzőt kapunk - a Virág-völgyben a S- lefelé kellemes sétaút - lenne, ha nem lenne két bedőlt fa előttünk... Megoldjuk: az elsőn átmászunk, a másodikat inkább kikerüljük.
A jól ismert S- jelzésen nagyokat hullámvasutazva érkezünk a Korányi kerítéséhez (aki dörzsölt akar lenni, az haladhat az ösvény bal oldalán, szorosan a kerítés mellett), ami mellett fölkapaszkodunk a gyermekvasútig.
Bevárom a túratársakat, közben megörökítem a jég okozta károkat itt is, aztán még egy pici fölfelé - mondhatni ez a part lesz a végső...
A S-S+ elágazásánál kapjuk a következő bélyegzést, ahonnan kényelmesen csorgunk le a Budakeszibe vezető aszfaltcsíkig, hogy azon átkelve kényelmesen besétáljunk a vadasparkig.
Ahol csak lehet, autók parkolnak, a nagyobbik tisztáson még csak készül a bográcsba való - meg is jegyzem, hogy hamar jöttünk :-)
A célban pici sorakozás a díjazásért; az egykor sehova-be-nem férő oklevél összement picit, így legalább kényelmesen és gyűrődés mentesen el lehet rakni :-) Aztán még begyűjtöm a két kupafüzetbe a bélyegzést, és a kaja után nézek: zsíros kenyér randevú feltéttel (hagyma) kerül a kezembe, majd pedig a pocakba - a lekváros verziót most kihagyom, ahogy a Vadaspark megtekintését is; igyekszem haza, úgyhogy tempósan elindulok visszafelé, a buszmegállóhoz.

Kellemes túra, nagyon szép, a kényszerűségből koptatandó aszfalttal együtt is kellemes útvonalon. A végén a Vadasparkba szóló kedvezmény csak hab a tortán - picit sajnálom, hogy jópár évig kihagytam ezt a gyaloglatot, remélem, jövőre már a családdal együtt jövök :-)

Track: Track_GYERTEK KI A VADASPARKBA 2015_szurt.gdb

Endomondo: Gyertek ki a Vadasparkba 2015

Közben persze van kidőlt fa, meg Kötők padja (meg S3 elágazás jobbra meredeken fölfelé, de mi csak megyünk, rendületlenül :-)

Virágos-nyeregnél a lakókocsiból lett büfé nyitva, most nem vesszük igénybe a szolgáltatását, ellenben sikerül a rét másik oldalán elgyalogolni a Vihar-hegy lábáig... Mindegy, belefér.

Nem egyedül sétálva az Újlaki-hegy sem annyira magas (ebből az irányból közelítve egyébként sem az...), bélyegzés, fotózás, és szigorúan a jelzést követve irány lefelé  - a virágok és és a bokánk érdekében egyaránt.

Fiatal tájfutó srác dugókával az ujján robog szembe, az egyik elágazásnál jól bemegyünk balra egy jelzetlen útra - de csak azért, hogy megszemléljük a tájfutók dugókás pontját :)

Aztán a következő balos letérés már tényleg jó, és hamarosan Hűvösvölgynél kapjuk az igazolást.

Az állomáson gyors kitérő, lent, az épület mellett üdvözöljük Gerit, aztán persze megyünk tovább, hiszen a nagyja még előttünk van.

Rögtön itt van például a Nagy-Hárs-hegy. Nehéz lenne összeszámolni, hogy hányszor mentem már föl valamelyik irányból rá - biztos ez az oka, hogy folyamatosan kopik, és egyre alacsonyabbnak tűnik :-D

Nem időzünk sokat, ki a csücsökbe, ahogy a jelzés mutatja, aztán robogás lefelé a következő pontra, Szépjuhásznéig.

Itt egy ismerős előtt olyat, de olyat látok az asztalon... Muszáj bemenni a büfébe, és egy hasonló üvegessel frissülni, nincs mese :-D

A frissítés után hamar felvesszük a szokásos tempót, és gyakorlatilag meg sem állunk a Virág-völgyben bedőlt első fáig - illetve ott is inkább csak lassítunk - megállás ténylegesen csak a következő ponton, hiszen túrázunk, vagy mi a szösz.

Közben egy kerékpárosnak megjegyzem, hogy bátor ötlet a sárgán elindulni lefelé, de ő tudja...
Pont, pont vesszőcske, illetve újabb betű a lapra, és jöhet a túra ritkábban járt szakasza.
A BTSSZ emlékhelyre (Magos-kő felhagyott kőfejtőjében) most kimarad, Nagyszénászug széle viszont nem, ahogy a nevére évekkel ezelőtt sokkal méltóbb Kies-völgy sem - innen már nincs sok hátra, szint se nagyon lesz már,  legfeljebb a Sorrento előtti rövid kapaszkodó érdemel említést.

Nemsokára Budaörs szélén találjuk magunkat; aszfalton jobbra, majd ismét jobbra tartunk, vissza az erdőbe. Itt egy szalag jól fog jönni a Sárgán, illetve egy másik, picit később, ahol balra kell tartani a nem túl karakteres ösvényen. Jelzés bár van, de itt azért oda kell figyelni annak, aki először jár erre.

Budaörs házai fölött kanyargunk a meredek hegyoldalban - keskeny ösvény, még így, száraz időben is érdemes odafigyelni - igyekszünk a célba, de a Törökugratóra nyitott kilátást megörökítjük mind a ketten.

Egy rét, meg még egy, panoráma előttünk, éles forduló balra lefelé: Nagyjából megérkeztünk, ez már tényleg a vége: előbb beton, aztán aszfalt a célig, ahol lehet választani a fém függő és annak színes műanyag változatai között - mi az előbbit választjuk, aztán irány a buszmegálló, hiszen innen még haza is kell jutni valahogy :)