Túrablog

Minthogy a Budapest kupának része ez a séta, így adta magát, hogy családilag vágjunk neki a bő 3km-esnek kiírt távnak a Nagy-Hárs-Hegy körül.

nem érkezünk túl korán, szerencsére a parkolóban észreveszek egy üres helyet, úgyhogy gyorsan lerakom a kocsit, és megyünk adakozni, akarom mondani nevezni. A gyerekeket rendesen "befizetem" a túrára, nekik tehát lesz oklevél meg kitűző, mi csak Budapest kupa stemplit kérünk majd a végén, szabadon eldöntött nagyságú adomány fejében.

Megkapjuk a papírokat, EP nincs, Zc jelzésen meg kell kerülni a Hárs-Hegyet, és ennyi. Becsületre van bízva - mi nekiindulunk, és útvonalkövető módra sétálunk egyet a príma kirándulóidőben.

Az út első részében van a szint jelentősebb, meredekebb része - annyira nem vészes, gyorsan legyűrjük a jól ismert szakaszt. Innen kényelmes séta következik a "csücsökig" - ebbe a sétába belefér néhány szép virág, meg egy épp ebédjét fogyasztó rovar megörökítése is.

A "csücsökből" visszafelé enyhén emelkedünk a Hárs-hegyi nyeregig,  onnan pedig széles, kényelmes úton haladunk a cél felé."Máris?" jön a lányomtól a kérdés - igen, máris, ez most egy nagyon rövid kirándulás :)
Még egy gyors fotó erejéig átküzdöm magam a nem túl sűrű bozóton, hogy a "kötelező" vonatos fotót is megcsináljam :-)
Innen aztán hamar a célba érkezünk, a lányok átveszik a díjazást, aztán gyorsan el is indulunk az autó felé.
Kevesebb, mint egy óra, saját mérés szerint 3,7km, úgyhogy le a kalappal a lányok előtt; az állásidőket levonva erős négyes átlaggal tettük meg ezt a kellemes kört - és gyűjtöttük be a kupához szükséges igazolást.

Track: Track_EMCSA_5_201404_szurt.gdb

Reggel hezitáltam a 20 meg a 30A között, aztán Városmajorba érve döntöttem: 30A lesz belőle - az órára nézve a seprőkkel együtt haladva.

Így is tettem: nevezés után még megvártam a seprés nemes feladatával megbízott túratársakat, és együtt indultunk neki a kellemes városi kapaszkodónak a Martinovics-hegy felé.

Itt még tudtuk zárni a pontot,a Széchenyi-emléknél azonban (jóval a pontzárás előtt érkezünk, ez igaz) néhány "piknikező" (sör, bagó, jókedv) túratárs pirinyót zokon veszi, hogy szólunk nekik a pontzárásról, aztán csak elindulnak - no nem a Z- jelzést követve, hanem a Gyermekvasút nyomában túrának a nyomvonalán. Mindegy, legalább kapnak némi előnyt :-P

Előnyük növelése okán fotózni is megállunk, előbb az Ungvár ajándékaként ide került műalkotást, később pedig a Gyermekvasút legmagasabb pontján áthaladó szerelvényt kapom lencsevégre.
Az előny, amit később pici "optimalizálással" tovább növelnek a normafai rétesesig tart - azért a disznőfői pontnál "némi várakozás" árán csak beérnek minket - nehéz a seprűk élete no...

A Libegő alatt ismét találkozunk - igen, fölfelé, majd jobbra kell tartani - nem rakétatechnika, van jelzés picivel odébb, meg térkép is van a világon. A jobbra lefelé vezető, egykoron szűk, egy emberes ösvény mostanra  "kinőtte magát" - kényelmes sétaút lett belőle.

A tojásos ponton nyuszilány és párja vár minket szép színes csokitojásokkal (tavaly még mindegyiken "piros tojás" felirat volt, idén már javította a gyártó cég). Tényleg csoki, nem kakaós massza, úgyhogy kellően rövid idő alatt átcsomagolom: alufóliából ki, "bio" csomagolásba be :-D

Az Apáthy-sziklánál is megálltak piknikezni "barátaink" - itt már nincs kedvem várni, úgyhogy önként vállalt seprői pozíciómat feladva tempósan nekivágok az Árpád-kilátóhoz vezető szakasznak.

Itt is ismerős a pontőr, leülök egy picit beszélgetni, addig-addig, amíg csak utolérnek a seprők - és utánuk befut a piknikezős társaság is.

Innen tempósan robogok a kajapontig, ahol a szokásos terülj-terülj asztalkám vár ránk: kétféle felvágott, kenyér, aszalt gyümölcsök, szörp, sőt még sör is - gyors számolást követően saját bögrém terhére :) kérek belőle; mire visszaérek a kocsihoz, lesz ideje lebomlani.

Majdnem végzek a finomságok végigkóstolásával, mire mindenki beér a pontra, úgyhogy innen is együtt indulunk tovább.

Sétaút, majd ki az aszfaltra, ahogy kell - ismerős útvonal, akár jelzések nélkül is menne már :-)

Szinte észre sem vesszük, és máris a K- jelzést, no meg a Hármashatárhegyi utat keresztezzük. A Z- rövid, de meredek lejtője most príma - emlékszem, volt itt olyan sár is, hogy fától-fáig óvatoskodva, meg oldalt, a gazos-bokros vízmosásban óvatoskodott le mindeni; most szerencsére nincs erre szükség.

A szintúton tempósan haladunk a Guckler-sziklánál lévő pontig, és tovább Virágos-nyeregig. Innen nagyobb tempó kell, mert a végére kevés idő fog maradni - ez hat a piknikezős csapatra is, úgyhogy ők is rákapcsolnak egy picit.

Innen szinte eseménytelen az út, próbálunk tempósan haladni, hiszen nekem a szintidő, a seprűknek meg a Solymár - Telki szakaszra megmaradó idő jelenthet problémát.

Az erdőből kiérve már nem szántáson kell bukdácsolni - meg van hagyva a jól járható földút, ráadásul se sár, se durva szél nincs - pedig ez a rész ezekről szokott emlékezetes maradni :-)

A Szarkavár mellett is teljesen jól lehet haladni, aztán a solymári aszfalton az itt-ott összeszedett sár szépen lekopik a cipellőmről, úgyhogy a célnak helyet adó kocsmába teljesen konszolidált állapotban érkezek meg. Itt egy gyors érkeztetés után elköszönök az ismerősöktől, és irány a buszmegálló.

Track: Track_TOJAS_30A_2014_szurt.gdb

A húsvétot nem szoktuk Budapesten tölteni, de idén először úgy alakult, hogy a teljes hosszú hétvégén itthon voltunk, így aztán ez a korábban "nem tervezett" gyaloglat is bekerült a programba - utólag hozzáteszem, hogy ez nagyon jó döntésnek bizonyult :-)

Tíz kilométer, nem túl sok szint, úgyhogy kényelmes családi sétára készülhettünk - príma időjárás kíséretében, mondhatni "szokás szerint" a rajtidő végét célozva meg. Minthogy bő másfél óra lett volna tömegközlekedéssel eljutni a rajtba, így az autós megközelítést választottuk, szerencsére le tudtuk rakni az autót a rajt közelében, bár elég sok autó állt az út két oldalán.

A nevezés gyorsan ment, ismerősökkel is váltottunk pár szót, de tényleg csak keveset, hiszen a célzárásig illene beérkezni :) Azt azért megtudom, hogy príma a szalagozás, illetve sok-sok kis nyilacskás tábla is ki van rakva, úgyhogy nagyon elkavarni nem lehet - annak ellenére sem, hogy az igazolólapon a színes térkép mellett nincs leírás. Mondjuk utólag, a terep ismeretében nem csodálom, hogy leírás nem készült - nem igazán lett volna mit írni ugyanis.

Az előre letölthető track alapján tudom, hogy az elején egy kellemes emelkedővel indul a túra - tényleg kellemes erdei út, illetve ösvény kerül a lábunk alá. A lányokra itt-ott azért kell várni, de egy-egy gyors fotóval elütöm az időt :-)

Az emelkedő végén egy meredekebb szakasz után jobbra tartunk, egy rácsos oszlop az út mellett jobbra: a létra alsó része leszedve, úgyhogy megmászni nem lehet :-/

Nagyon sok tájékoztató és oktató táblát érint az útvonal, jó sok táblán QR-kód is ott figyel - sajnos nincs erre használható alkalmazás a telefonomon, úgyhogy csak később tudom megnézni, mit tartalmaznak: Egy linket: http://www.ujbuda.hu/page.php?template=kamaraerdei_tanosveny

Lejtő, újabb "táblás megállóhely", majd a jelzésről letérve egy mélyútban ereszkedünk tovább.

Szépen látszik a talaj rétegződése, mutatom is a lányoknak, ha már az egyik táblán pont a talajról volt szó.

Élesen visszafordulunk egy aszfaltos úton, balról egy szép tisztás - egy kipreparált farönkön pici táblácska mutatja néhány évgyűrűn, hogy az mikor is nőtt...

Enyhén emelkedik ismét az utunk a szép, rendezett erdőben, kétszer is jobbra tartva, ahogy a térkép és a nyilak is mutatják - tényleg nem lehet eltévedni, nagyon profi az útvonal kijelölése, köszönjük!

Az erdős rész szélére érve előttünk tornyosul a Budafoki víztorony - 3000köbméter vizet képes tárolni, teljes magassága 42méter - ívelt, aszimmetrikus alakja a nyílt fennsík látványának meghatározója immáron hét éve (2003-tól 2007-ig épült a torony).

Hamarosan ellenőrzőpontot érintünk, ahol víz, szőlőcukor, mazsola, sós rágcsálni való fogyasztható.Csipegetünk picit, aztán a szalagok és nyilak mutatta ösvényen tovább indulunk. Bokros részen vágunk keresztül, sok szép virág nyílik - szánom-bánom, nagy részüket csak látásból ismerem :-) Szerencsére a tanösvény táblái azért segítenek picit, igaz, az órára tekintve picit rá kéne kapcsolni, hogy a célzárásra beérjünk. Szerintem...

Még egy kevés kanyargás a fennsíkon, aztán vissza az erdőbe, ahol kényelmesen lejtős sétányon - ösvényen ereszkedünk lefelé. Pontosabban robogok a két lányom után :-) Az aszfaltcsíkhoz érve megállunk szusszanni, Aztán még tovább, lefelé az út mellett - hogy aztán átkelve a túloldalra a majdnem utolsó emelkedőnek vágjunk neki.

Egy kis völgyet kerülünk meg szintben haladó ösvényen, táblák jelzik a hátra lévő távolságot, km-ben, aztán az 500m-es táblát is elérjük. A túra vége egy rövid, de meredek lejtő balra, aztán aszfalt és a cél következik.

Újabb "Zöldgömbös" túra a Budapest-kupában, a változatosság kedvéért "csak" résztvevőként. Ennek az oka egyszerű: ezen a hétvégén is ügyeletes voltam, így csak egy kocogós teljesítés jöhetett szóba.
A nevezésnél sor nincs, ismerős bőven van - gyorsan benevezek, aztán nekilódulok -  az iskola kapujánál egy kisgyerekes család érdeklődik, hogy mi ez a rendezvény - elmondom, döntenek: kipróbálják :-) Elköszönök, én a cél, ők meg a nevezés felé vesszük az utunkat.
Az útvonal jól ismert, az itinerben lévő térkép alapján eltéveszteni sem lehet, jó tempóban vágok tehát neki a Hűvösvölgyig tartó sétának.
A jelzés a gyermekvasút pályája és az aszfaltcsík közötti részen halad, vonat jön, fotó elkészül, megyek tovább :-)
Normafától könnyed robogás Makkosmária felé - futó páros a Virág-völgy felé húz el, később, a jobbról érkező ösvénynél látom őket viszont - utána viszont a S- jelzésen mennek tovább a KFKI felé. 
Makkoson rövid megállás ismét, épp annyi, hogy ne legyen kedvem a P- emelkedőjén kocogni - bőven jól állok idővel, meg amúgy sem verseny, és a tatár sem hajt.
Szépjuhásznéig semmi említésre méltó dolog sem történik, a Nagy-Hárs-Hegy viszont kellőképp illuminált és kulturálatlan viselkedést mutató egyetemi hallgatóktól hangos - szól a "tuc-tuc" a háti/guruló zajládákból, folyik a kannás bor (illetve a kannákban árult, bornak nevezett folyadék)... Nem hiszem, hogy ilyen zajos vonulgatásra bólintottak rá az illetékesek, amikor a rendezvényükre megadták az engedélyt...
A Kaán Károly kilátót azért megmászom, bár itt pont nincs pont, de a kilátóban régen jártam :)


A kilátó után már "csak" le kell gurulni a S- jelzésen Hűvösvölgybe, ahol a jól ismert félkör alakú zöld sátor és benne a cél vár. Itt elintézem az adminisztrációt, aztán a szokásos finom hagymás - vegyes savanyúságos zsíros kenyérből falatozok egy keveset, mielőtt haza indulnék.

Track: Track_GYERMEKVASUT_10_2014_szurt.gdb