Túrablog

Ötödik alkalommal jöttem erre a túrára, és remélem, még sokszor jöhetek - úgy az útvonal, mint a rendezés nagyon tetszik - és idén az időjárásra sem lehetett panasz.
Kilenc előtt pár perccel kapom a kezembe az ismerős, nagyon szép, színes térképpel ellátott itinert, aztán nekivágunk az aszfaltnak.
Nekivágunk, tehát a bemelegítő kocogás elmarad - a magánbirtok megkerülése, majd pedig a Kő-orr előtti emelkedő viszont nem :-)
Ez utóbbit kényelmesen sikerül idén is letudni, aztán néhány kanyar, és az első ep-on kapjuk a bélyegzést.  Innen aztán lefelé, meredeken - a bot jó dolog itt is - hogy aztán a völgy túloldalán ismét kapaszkodhassunk fölfelé...
Kellemes beszélgetéssel telik az idő, Dobogó-hegy bélyegzését is begyűjtjük közben, aztán hipp-hopp, Nagy-mező, és már ereszkedünk is lefelé Sóskútra.
A pont pont a szokott helyen: csokival (Mars), palackos ásványvízzel, és persze szép, egyedi bélyegzéssel. Átsétálunk a falun, a Kálvária felé vezető ösvényre a letérés már ismerős, az autóból kapott bélyegzés is - ami viszont szokatlan, az a szinte teljes szélcsend.
A Benta-völgyében kényelmesen kanyarogva haladunk nyíl egyenesen a horgásztó felé.
Itt néhány fa erős "fazonigazításon" esett át, mint ahogy picivel odébb a patak is. A meder ilyen rendezése nem szép, hiszen orrrdít róla, hogy mesterséges, de sajnos szükséges...

Az egykori gyaloghíd hűlt helyét is megtekintjük - pár éve még azon jött át a patakon a túra útvonala...
Az erdészháznál régi autók sokasága - többször megnéztem már, újabbakat nem nagyon látok, úgyhogy nagy nézelődést most nem rendezünk, hanem elindulunk föfelé.
Az emelkedő itt nagyon kényelmes, pont annyira emelkedik, hogy még akár kocogni is lehetne. A Nyakas-kőre néhányan felmásznak, én megelégszem egy fotóval, természetesen azután, hogy a esedékes bélyegzést begyűjtöttem :-)
Aztán persze hátat fordítok a Nyakas-kőnek, és a meredek ösvényből hátralévő részt leküzdve gyönyörködöm egy picit a kilátásban, ami a Madár-szirtről elém tárul.
Itt nekilódulok picit, hogy aztán a jelzés jobbos betérését elvétsem, szerencsére az ismeretlen szakasz néhány méter után gyanús lett, úgyhogy időben visszafordultunk.
A Rédey-kútra rákérdez alkalmi túratársam - megtippelem, hogy az út melletti kerekeskút az :-)
Ezen a zártkertek közötti szakaszon elkezd szemerkélni az eső - nem nagyon, csak éppen hogy - zavarni nem zavar, bár ami igaz, az igaz, nem örültem volna annak, ha kitart vagy netán megerősödik a túra végéig :)
A Szily-kápolna előtt a mindig sáros lejtő most teljesen kényelmes, nem sáros, csak bokakímélően puha. A következő pont a kápolnánál van, melyet az ismertető tábla szerint 1817-ben említenek először:

A Szily-kápolna történetéről kevés írásos dokumentum áll rendelkezésre. Első említését a torbágyi 1817. évi püspöki egyházmegyei látogatási jegyzőkönyvben találjuk. Ez a falun kívül, a szőlők mellett mondja. A főpásztor, Spetykó Ferenc kerületi esperest, bicskei plébánost bízta meg a kápolna felszentelésével. Ekkor lett védőszentje Szent Vendel. Építtetője Szily József (1746-1827) udvari tanácsos. A birtok - melyen a kápolna is áll - eredetileg a hügyei Farkas családé volt, az ő lányukat, Terézt vette nőül 1770-ben. Újabb dokumentum alapján feltételezhető az is, hogy az építést még a Farkas család kezdte meg, és Szily József fejezte be a kápolnától nem messze lévő, hasonlóan klasszicista stílusban épült, azóta elpusztult erdei lakkal együtt. Noha a kápolnát ő építtette, mégsem itt, hanem a kistorbágyi templom sírboltjában nyugodott két, korábban elhunyt felesége mellett.

A kápolnának bővebb felszerelést fia, Szily Antal juttatott, ki később a kápolna padozatában lett eltemetve. Erre utal jelenleg is a márvány sírfedlap. A kápolna előtt, a félkörös, rondella-szerűen kialakított terasz alatt egykor a Szily család sírboltja volt, ahol a család többi tagja pihent. A klasszicista stílusú kápolna empire oltára felett Szent Vendelt ábrázoló oltárkép függött. Az épület belső berendezése fából készült.

1944-45-ben és az utána következő években a kápolna és belső felszerelése erősen megrongálódott, oltárképe elpusztult. Sírboltját feldúlták. Az 1950-60-as években részlegesen helyreállították. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 6913-as törzsszámon vette műemléki lajstromba. Jelenleg tulajdonosa a Magyar Állam, kezelője a Pilisi Parkerdő Zrt.

A Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány 1993 óta tevékenykedik a Szent Vendel-kápolna helyreállításának elősegítésében. Pályázatokból, támogatásokból, társadalmi munkákkal mintegy 10 millió forint felhasználásával sikerült ezt az épületet megmenteni az enyészettől. Még néhány kisebb munka van hátra, s a zsindelyezést kell pótolni.

Kérjük Vándor, ha erre jársz, vigyázz rá, ne rongáld, hogy utódaink is gyönyörködhessenek benne, ha idejönnek kirándulni!

(A kápolnánál található ismertető tábla szövege)

A kápolna után már tényleg csak egy könnyű séta van hátra a célig, közben persze a lőtérnél az utolsó ep bélyegzése is rá kerül a lapra, hogy aztán a célban megkapjuk a díjazást, ami idén is jelvény (az idei a Szily-kápolnát ábrázolja) és Emléklap, valamint kapunk még egy töltött piskótaszeletet is.
A jelvény a tervek szerint jövőre is másfajta lesz, úgyhogy akinek nem elég a szép táj, a kellemes útvonal, és az egyszerű, de jó rendezés, az újabb okot találhat arra, hogy miért érdemes ide többször is eljönni.

Ha minden jól megy, jövőre is itt leszek :-)