Túrablog

Két hét... és mekkora változás az időjárásban: A Gyermekvasút 10-en pityergősre állt az idő, most meg totálisan nyári melegre lehetett számítani.
A bőség zavara jellemezte a tervezést: Gerecse 50, Nyerges 40, OKT 60, Vitézlő 50 volt a mai "választék" - már ami a számomra érdekes túrákat illeti. A négyből kettőn már voltam, egy (OKT 60) egyszeri rendezés, de túramozgalomként is meg lehet szerezni a jelvényt, úgyhogy osztok-szorzok, és Nyergesújfalu felé veszem az irányt.
A rajt/cél közelében rengeteg autó parkol nagyjából :) katonás rendben - lerakom az autót, aztán nulla pontért :) odasétálok a rajthoz - a véradásból ma kihúzom magam - eléggé le fog fárasztani a gyaloglat, úgyhogy gyorsan nevezek, majd kicseréltetem az itinert a 40-es távra szólóra :-D és nekivágok.
Az útvonal jelentős része szalagozással jelölt - picit tartottam tőle, mert a szalagevő- és átkötöző manók "áldásos" tevékenységével máshol már találkoztam... No, itt ilyet nem tapasztaltam: prímán követhetően, ugyanakkor tényleg csak a szükséges mértékben kirakott szalagok és A4-es irányjelző lapok vezették a túrázókat.
Elvadult gyümölcsfák között, kellemesen hullámzó földutakon lehetett haladni az első, Lábatlan szélén található pontig.
Itt víz is van a bélyegzés mellé - tart a saját készlet, úgyhogy meghagyom az utánam érkezőknek.  Szalagozott út tovább - szalagevő- és átkötözgető manók nélkül - ahol kellett, még nyilat is alkottak szalagokból, úgyhogy nyugodtan a szalagokra hagyhattam magam - amellett, hogy az itiner részét képezte egy nagyon szép, színes Cartographia-s térkép is.
Előbb nyílt terepen, majd végre erdőben emelkedett az út, aztán ahogy a térkép is mutatta, érkezett a P- jelzés, amit szinte csak kereszteztünk.
Kényelmesen le a Hajós-völgybe - itt a térképre rajzolttól eltérően végig az aszfalton mutatta a szalagozás az utat, gondolom, a völgyben lévő vadkerítés miatt.
A ponton alma+víz, majd indulás tovább, át a patakon, fel egy szép oldalvölgyben. Egy túratárs falatozik az út mellett, megállok, én is frissítek egy picit, hiszen a Fica-forrásig bőven van előttem szint. Előbb egy nyílt terület következik, aztán kétszer balra, és nem durván, de folyamatosan emelkedő ösvényen föl a K- jelzésig... Szép szép, de azért jó meglátni a távolban a Gerecse 50 mezőnyét nagyjából szintben haladni - de még jobb elérni a jelzést, és balra tartva "hulámvasutazni" az alaposan megjelölt ellenőrzőpontig.
Ez jobbra felfelé kiesik a Gerecse 50 útvonalát jelentő kék sáv jelzéstől, de páran azért a másik túra résztvevői közül is feljönnek.
Egy csoki, és természetesen ásványvíz (bubis és bubitlan) is van a pontőröknél - zsírosdeszka jobb lenne, hiszen bőven van a környéken medvehagyma, bár egy része már a virágzásig jutott, de zsenge fogyasztható leveleket is bőven lehet legelni :-)
A jelzés is jó, helyismeret is van, de ezek nélkül sem lenne könnyű eltévedni: óriási a tömeg - ezt elsősorban a G50-nek lehet köszönni - ennek ellenére azért jó tempóban érek a K- P- elágazáshoz, ahol szinte életmentő módon  hűvös sört is lehet kapni - élek is a lehetőséggel :)
A privát frissítés után elbúcsúzom a G50 mezőnyétől, és Pusztamarót felé veszem az irányt. Maróton -megszokhattam volna- tájfutó rendezvénybe botlok, ez néhány túratársnak problémát okozott, nekem szerencsére nem - a jól ismert fölfelé tartó földutat könnyen megtalálom.
 Ez még a K100 útvonala, igaz visszafelé - nemsokára a szerintem legkevésbé kedvelt részhez érek: balra hosszan be a Domoszló-völgybe, majd a túloldalán vissza, utána pedig hosszan, egyenesen hullámzik az út, több völgyet keresztezve a villamos távvezeték alatt.
Az aszfalt keresztezése után leülök pihenni egy keveset - hiába no, ez egy ilyen túra: nem rohanós, kényelmesen pihengetős... És sosemvolt helyre vízhólyagot szerzős :-( Konstatálom tehát, hogy a talpaimon egy-egy vízhólyagot sikerült alkotni, azaz a cipő+zokni párossal probléma van - cserelehetőség nincs, úgyhogy ez most így marad hazáig...
Pélire kényelmesen átsétálok, az elején emelkedik picit, persze, de egyáltalán nem vészes, csak nem szabad elnézni: Az aszfaltról felfelé tartó széles útról balra meredeken fel kell menni az erdőbe, és akkor nem lesz elkavarás :-)
Péliföldszentkereszten etetőpont működik, zsíroskenyér, hagyma, szörp - a szokásos alap túramenü fogyasztható.
A forrásnál frissítek - meleg van, jól esik a hűs víz, aztán irány a K- jelzésen tovább.
 A szántóföld sarkánál mindkét kapu zárva, úgyhogy szép "sarkosan" követendő a jelzés, (visszafelé tekintve alaposan megnézem a letérést a szekérútról, hiszen néhány hét múlva, ha minden jól megy ellenkező irányból fogok érkezni - picit több kilométerrel mögöttem) aztán némi emelkedő a pihenőig, ahol az utolsó előtti ep-n kapom a bélyegzést.
Kék barlang jelzés lefelé, Bajóton szépen megkerülöm a templomot, aztán a falu túloldalán nekivágok az utolsó emelkedőnek, föl, a Magyar-hegyre.
Nyílt terepre érek, a távolban a pontőrök integetnek, hogy arra :-) Borral kínálnak - autóval vagyok, így kihagyom a lehetőséget, aztán szépen, amerre a jelzés mutatja leereszkedem a hétvégi kertekkel szegélyezett úton a Nyergesújfalu és Bajót közötti aszfaltcsíkig, amin visszafelé (Bajót irányába) kell haladni egy keveset, aztán balra be, el a tavak között, és egy újabb kanyarral vissza a célba. 17:10 a célidőm, gyorsan átveszem a szolid, de szép oklevelet és kitűzőt, elfogyasztom a pizzaszeletet, aztán elindulok haza.
Itinerben szint- és távolsági adatok, rendezői elérhetőség, szintmetszet - egyszóval minden fontos információ megtalálható. Az útvonal leírása olvasmányos, de nem terjengős - a térképpel és szalagokkal együtt több, mint elegendő a problémamentes teljesítéshez.

Családi program miatt ismét csak egy rövid iramodás jutott mára - az adódó Gyermekvasút 10 - Város peremén dupla helyett, de kezdjük az elején...
Fél kilences idővel rajtolok a jól ismert felfújt "kapu" elől, Szilvi a 20-as táv nevezéseit intézi, úgyhogy csak pár szót váltunk - neki dolga van, nekem meg sietni kell haza.
A Z- kellemes gyalogút a vasút mellett, tempós gyaloglásra váltok, Normafáig meg sem kell állni, ahol megkapom a bélyegzést - a réteses még csak most ébredezik, megyek tovább.  Szomorkás, esőre álló idő van, de bízom benne, hogy a borongós ég ellenére ezt a nagyjából két órásra tervezett sétát megúszom szárazon :)
Székelykapu, jelzések itt-ott hiányoznak, de a helyismeret átsegít a problémán - aztán majdnem sikerül a z+s+ elágazásnál eltolni a dolgot, de korrigálok, és az ismert, széles gyalogúton "gurulok" Makkosmária felé.
Pont, a p- szolid emelkedővel fogad, de szinte észre sem veszem :) Hullámzik az út, Virágvölgynél megérkezik a s-, szembe is túrázók jönnek: A hosszabb táv itt szembe jön? Csak tippelem, hogy  nem a Város Peremén túrán indultak, ahhoz még korán van :)
Szépjuhásznéig egy-két emelkedő azért akad, de most jól esik mindegyik, a tempós gyaloglást váltogatom laza kocogásokkal egész úton.
Szépjuhásznénál újabb pont, és már csak egy laza Nagy-Hárs-hegy van előttem - az emelkedőt rendesen tolom, az eső lába is lóg, bár remélem, hogy nem fog esni - legalább addig, amíg a hűvösvölgyi célba nem érkezem meg :-)
A célban oklevél, kitűző, illetve a Zoliéktól megszokott kisvonatos képeslap a díjazás.
Kedves idős hölgyek kenik a kenyeret, az előre felszeletelt hagyma príma hozzá, úgyhogy kellemesen falatozok, aztán megtekintem a bemutatóként itt dekkoló, nagyon szépen felújított  "farost", azaz Ikarus 55-ös autóbuszt.
Gyerekként igen sokat utaztam ilyennel... 
Egy fiatal úriember ügyel a járműre, nagyon készséges, fel is lehet menni a buszra: eredeti lámpabura Ikarus felirattal, távolsági buszról lévén szó, így a szembefordított ülések közötti asztalról az
ufólámpa sem hiányzik...
Az eső elkezd cseperegni, úgyhogy elbúcsúzom, és belül még nosztalgiázva indulok a villamos felé.



Kellemes átmozgató séta a 10-es táv, családoknak is ajánlható: az útvonal egyszerű, kényelmes, könnyen követhető - lenne, ha a jelzések nem lennének megrongálva... Így azért Normafa után, a gyermekvasút keresztezését követően oda kel picit figyelni: ahol Y-ban elágazik az út, ott a bal oldalon, a völgy oldalában kell továbbmenni.

Erre az évre ismét tervezem az MVTE-érem begyűjtését, úgyhogy célszerűen a 30B távot választom, kihagyva a városi, lépcsőzős-betonos szakaszt, no meg nem kell annyira korán indulni :)
Ez utóbbit alaposan ki is használom: 9:55 kerül rajtidőként a lapra. Minthogy a megrendelt eső és sár nem érkezett meg, így príma terepen vághattam neki a távnak - előre szóltak, hogy a Szarkavár mellett sem lesz sár :-D
Tempósra veszem az elejét, Disznófőnél gyors bélyegzés, majd futókhoz csapódok, kényelmes "kocogós" tempóban haladunk, kényelmesen csevegve; Tanácsot kérnek egy jótékonysági céllal megrendezendő teljesítménytúrával kapcsolatban, javaslom a TTT-t megkeresni, ott úgy a szervezés, mint az egyeztetések terén (erdészet, nemzeti park, stb.) alaposan képben vannak.
Az egykori Hárs-hegyi kempingnél lévő ponton szokás szerint csokitojást kapunk (tényleg csoki) a bélyegzés mellé. A futók itt ellépnek, én meg átcsomagolom a kapott édességet: alufóliából ki, biocsomagolásba be :-D Finom volt.
A Ferenc-halom megkerülése szép is lehetne, de sajnos nagyon látszik a "civilizáció" közelsége.
Aztán ismét aszfalt, a Széher útnál látunk egy old timer autót - majdnem eredeti állapot, ránézésre a felniken kívül minden stimmel.
A szelektív hulladékgyűjtőknél jobbra, ahogy a jelzés mutatja - tavaly ebben a kunkorban volt a "bónusz" csokis pont - most nincs.
A Nagyhíd után kellemes szakasz következik: Battai lépcső - Csalán út - Nagybányai lépcső. Nem mondom, hogy egy rugaszkodással, de azért csak felértem az Apáthy-szikla felé vezető elágazáshoz...
Görgényi út, bár van fekvő rendőr, de... szóval óvatosan kell átkelni rajta - aztán lehet tempózni fölfelé.  Az Árpád-kilátóig szintben hasonló, mint a Nagyhíd utáni fölfelé, mégis kellemesebb - na ja, kevésbé meredek... Itt érem utol Laurát, akivel aztán a célig együtt megyünk.
A kilátónál ep, bélyegzés, majd irány tovább, hiszen a Szépvölgyi útnál lévő etetőpont következik :-D Aszalt szilva, sós rágcsálni való, kétféle felvágott, csalamádé, hagyma, lekvár, szörp, sör...
Ha jól emlékszem :)  (pedig elég sok időt eltöltöttem a kínálat tesztelésével :-D
Kipihenten és jóllakottan indulunk tovább, beszélgetés közben tempósan fogynak a méterek, Hármashatárhegyi út, Z- egyenest, majd meredeken le - a kereszteződésnél nem szabad eltéveszteni: a Z- balra megy, szemből a Z3 érkezik, és megy jobbra.
Guckler-szikla a következő EP, ez után már csak Solymáron kapunk bélyegzést. Addig szinte eseménytelen út: Virágos-nyeregnél "tesztelem" az OKT-s bélyegzőt, a Csúcshegyi-nyereg előtt sajnos "szokásosan" hiányzik egy-két jelzés, bár az ösvényről letérni nem nagyon lehet :)
A szelíden kanyargó/hullámvasutazó erdei útról kiérve a szántóföld szélére a februári (Zöld 20) állapotokkal tökéletesen ellentétes kép fogad: nincs sár. (Elvileg rendeltek, de nem érkezett meg :-)
Ezért aztán a Szarka-vár melletti lejtő is sármentes - ennek örömére felsétálunk a várba, a GCSOLY ládikát megkeresni - sajnos a toronyban sokan vannak, ráadásul nem is ott keresem, ahol kéne, úgyhogy majd legközelebb. Ennek örömére azért sikerül megtalálni a túra egyetlen sárfoltját - sürgősen meg is örökítem :-)
Solymáron rövid pihenő a kocsmában (ott az ep), illetve eme műintézmény előtt, mert bent  elég sűrű "állott" a levegő.
A téren a bronzba öntött pár most is ott ácsorog a templom előtt, pedig most a templomajtó nyitva is van - gondolom, várnak valakire :-)
Solymárról meredek aszfalton igyekszünk kifelé, aztán az erdei út eleje talán még meredekebb, viszont hamar barátságosba vált. Az egykori turistaház hűlt helyénél újabb bélyegzés, a következő már a célban vár ránk, persze addig még útba ejtjük Nagykovácsit (az Antónia utcát ki nem hagyva :-) illetve az Anna vadászházat.
Itt ugyan picit "benézhető" a jelzés, de nincs vele gond, enyhén jobbra, aztán már szinte végig csak lefelé, a kényelmes, széles erdei úton.
Legutóbb, mikor erre jártam, ha jól emlékszem, szinte az egész út egy merő patak volt...



Egy újabb kellemes túranapot tudhatok magam mögött, ráadásul fizikálisan is teljesen rendben éreztem magam a végén, úgyhogy lassan, de biztosan csak összeszedem magam - kell, hiszen a nagyobbacska séták csak most fognak következni :-)

Ismét autós logisztikát választottam ehhez a túrához - mint kiderült, jól tettem, merthogy az a tippem, miszerint a Libegőhöz a Moszkva, akarom mondani Széll Kálmán térről meg busz, az nem lett volna nyerő: nem is érinti a Nyugatitól induló 291-es busz a Széll Kálmán teret...
Szóval autóval (ismét elkavarás nélkül) a rajtidő végét megcélozva érkezek, gyors nevezés, 9:45-kor neki is vágok a Hunyad orom felé vezető, jól ismert útnak.
Néhány túrázót útba igazítok közben, aztán egy nagy lendülettel felkapaszkodom a pontig, ahol Szilvitől kapom a bélyegzést.
Beszélgetünk, pontzárásra befut egy nagyobbacska iskolás csoport is - gyorsan le is telepednek enni-inni, meg pihenni... Szilvivel seprűként mennénk végig a túrán - jó kérdés, hogy így mennyi időbe fog telni...
Pakolunk, indulunk lefelé, a csoport is elindul lassacskán - néhány gyereknek segítünk a meredek részen; azért egy-két gyereknek csak sikerül bemutatni a nadrágfék-technikát :-)
Begyűjtjük a szép magenta T-betűkkel díszített szalagokat, aztán kényelmes sétával visszabattyogunk a rajtba, azaz a túra 2. ellenőrzőpontjába. Itt jó sokáig elidőzünk, közben látok egy érdekes autóbuszt is, aztán csak nekivágunk a második körnek, ami a Pozsonyi-hegy Tündér-szikla útvonal.
Ezt most nem a Libegő alatti lépcsőn felkapaszkodva kezdünk meg, hanem a Z- jelzést követve indulunk el. Mindegy, ismerős a terep, kényelmes sétával érkezünk meg a pontra, az iskolás csapat persze jócskán lemarad, de a pontot úgysem kell zárni, meg Normafánál rétesügyi megállást tervezünk, úgyhogy a diákcsapat elejét bevárjuk, és indulunk is tovább.
Szemből persze jönnek lefelé a Libegő 11-en indult túratársak - ahogy a naptárra gondolok, lehet, hogy ez pont az ő napjuk? :-D Egyébként meg le a kalappal előttük - nekem elég lesz a végén egyszer felcaplatni a Libegő alatti meredélyen.
Tündér szikla, a sokszor megcsodált kilátás most is szép, egy pici nézelődés bőven belefér, aztán persze robogunk lefelé a szikla alatt, a Z- jelzésen lévő ponthoz.
Többen persze sikeresen nem veszik észre fent a príma jelzést, és balra, a jelzetlen ösvényen ereszkednek le, és szemből érkeznek meg az ifjú pontőrhöz.
A rajtban újabb bélyegzés, majd irány Normafa. Közben egy család, apró gyerekekkel megy előttünk - osztok-szorzok, bizony még nekem is szűk lehet a szintidő a végén ezzel a tempóval... És még a végén ott van direktben fölfelé... No mindegy, majd kiderül, mi lesz...
Normafánál a "kötelező" rétes+meggylé következik a bélyegzés után - aztán felér az iskolás csapat is, meg a család is.  Lassan elindulunk, néhány száz méter után rájövök, hogy valami hiányzik - visszarohanok a botokért, aztán a többiek után eredek a kék körtúra jelzést szigorúan követve. A sok várakozás,  ücsörgés-ácsorgás miatt szintidő-kihasználós lesz ez a gyaloglat, ezért aztán jócskán bele is kocogok, aztán a Libegő felső végállomásánál találkozom a többiekkel.
A Pozsonyi hegy lefelé "laza", aztán persze jön a fekete leves: újabb bélyegzés után irány a Libegő alatti ösvényen fölfelé. A lépcső most valahogy jól esik az elején, tudva, hogy lesz durvább is :-)
Néhány fotómegállással (vagy annak álcázott pihenéssel? Már nem is tudom :-) felérünk, gyorsan megtesszük a János-hegyre a tiszteletkört, aztán a Libegő felső állomásától a régi P- jelzésen indulunk le a rajtba, ahol átvesszük a díjazást, illetve falatozunk egy keveset, utána pedig irány haza.

Ez a mai túra nem a táv, de nem is a szint miatt fárasztott le nagyon: a sok-sok várakozás (söprés) volt inkább kimerítő, úgyhogy jövőre, ha lehet, másképp csinálom végig :)