Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2018

Blogarchívum

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vértesi barangolások. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vértesi barangolások. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. augusztus 9., szombat
A Vértes nagyon szép. A három évvel ezelőtti emlékek alapján nagyszerű gyaloglatra volt kilátás, úgy a terepet, mint a szervezést tekintve. Ráadásul jelvény jár a teljesítésért, és nem utolsó sorban a Cartographia kupába is beleszámít, úgyhogy idén ismét megcéloztam Gántot.
Most nincs telekocsi, van viszont késői indulás és "enjoy" módú gyaloglat igénye, úgyhogy csak 25km-re vállalkozom idén - hiába, öregszem :-)
Némi keresgélés kell, hogy a rajt környékén parkolóhelyet találjak, de aztán csak sikerül lerakni az autót, beöltözni "futós" szerelésbe, minthogy ezt a túrát kocogós-futós tempóra terveztem...
A nevezés idén is gyors, hála a gyakorlott rendezői gárdának, utána még egy kevés "közösségi élet", hiszen sok az ismerős, aztán a GPS megtalálja magát, úgyhogy indulhatok :)
Szalagozás, illetve jól követhető jelzések várnak, kényelmes tempóban kezdek kocogni a lakott területen.
Egy keskeny közön visz az útvonal, van, aki még nem tudja melyik a bal meg a jobb keze - majd megtanulja :-) A bagót viszont ki nem állhatom, úgyhogy jó is, hogy futósra vettem ezen a szakaszon a figurát.
 Az út túloldalán kellemes emelkedő, tolom a bottal magam, a kitelepítési emlékmű keresztjétől visszanézek Gántra, aztán megyek tovább. Illetve mennék, mer szalag balra van, jelzés jobbra - itiner, meg előttem haladó túratárs alapján maradok a jelzésen, a jó tempójú, mobiltelefonos fényképezőgéppel :) fotózó túratárssal beszélgetve a túrán való fotózás eszközeiről és rejtelmeiről :-)
Az első EP után nem sokkal jobbra tartunk, majd a korábban keresztezett utat ismét elérjük, szemben a bányamúzeum - most nem dőlök be a tanösvénynek, bár szalag sincs, és jelzés is csak messze, de a tájékoztató tábla megörökítése után balra tartok az úttal párhuzamosan, ahogy azt kell.
Rengeteg gomba az út mellett, szerencsére sár az nincs - egy-két kivételtől eltekintve, de az meg kikerülhető.
A Mária képesfánál kódot írunk, és mehetünk tovább. Bár csak másodszor járok erre, de az útvonal ismerős, ráadásul beszélgetés közben gyorsan fogy a táv, így a Juh-völgyet hamar elérjük, és fel is kapaszkodunk a Géza-pihenőhöz, ahol újra kódot kell írni.
 Legutóbb itt voltak a dohányzó fiatalok, úgyhogy akkor nem néztem alaposan szét - most pótoltam, hogy aztán egy rövid átkötést követően egy rövid aszfaltos szakaszon az ötvenes távval szemben haladva érjünk a következő - immáron "emberes" - pontra. Pátrácos... Túratársak szerint ez az elnevezés a páfrányból jön - A Pallas nagy lexikona viszont  a polytrichum nevű lombos moha (szőrmoha) egyik neveként hozza a "pátrác" szót.
A pont előtti szakaszon csak előszedtem a futókámat, és kellemesen kocogva tettem meg a "nemszeretem" aszfaltos szakaszt. A ponton néhány bögre ballonos szódával frissítek, aztán az eddigi társasággal megyek tovább
Széles erdei úton visz a jelzés, egy idő után jobbról becsatlakozik a hosszú táv útvonala is - itt egy szép nagy kunkort ír le a jelzett út, szigorúan követjük, ahogy azt kell.
Lekerített irtáshoz érünk, kellemesen tűz a nap - mi mást csinálhatna nyáron :-) aztán egy rövid nyílt szakasz következik, no, a pont persze nem itt van, hanem nagyjából két és fél kilométerrel odébb, Mindszentpusztán. 
Itt csak pecsételni állunk meg, de azért a képesfát van időm megörökíteni.
Innen már szinte végig kellemesen enyhén lejt az út, az elején keskeny völgy később szélesre nyílik, az út is kényelmesebbé válik - igaz, itt-orr süppedősen poros, úgyhogy az erre járó kerékpárosok csak óvatosan száguldozhatnak :)
Egy villanypásztornál ismét nyílt terepre érünk - ez már az utolsó szakasza a túrának, hiszen előttünk Gánt, bő másfél km a célig...

A célban jól szervezetten érkeztetnek minket, pecsét kerül a megfelelő helyekre, a fotópapírra készült emléklap mellé megkapom a jelvényt, illetve egy útba igazítást a zsíroskenyerek hollétéről :-) Persze nem csak zsíros, hanem margarinnal, különféle finom (házi?) lekvárokkal kent kenyerek is várnak rám, a kedves hölgyek serényen pótolják, amelyik verzió fogyni kezd.
A falatozás után kényelmesen, egy nagyon jól megszervezett-megrendezett, szép és könnyen teljesíthető túrával a hátam mögött indultam haza.






2011. augusztus 15., hétfő

Ez a hétvége sem telhetett el gyaloglat nélkül, ráadásul ismét a Cartographia kupa jegyében történt mindez. A héten gyorsan szerveződött a (majdnem) telekocsi, így szombaton reggel 6-kor autóba ültem, és két túratársamat út közben felvéve hárman robogtunk Gánt felé.
A rajtban gyors nevezés, rövid szerelvényigazítás, és kereken 8:00-kor elindultunk.
Az igazolólap egy háromrét hajtott, A4-es méretnél nagyobb lap, valamennyi táv útvonalát feltüntető térképpel, illetve  távonként külön a követendő jelzések, lényegesebb irányváltások leírásával. Természetesen táv- és szintadatok, hevenyészett szintmetszet, illetve rendezői elérhetőség is szerepelt rajta, ahogy kell. Már itt látszott, hogy alaposan felkészült rendezők jól szervezett túrájára érkeztünk.
Közben a régen volt Vértes 50 túra nyomán szervezett Vértes 50 nosztalgia pontbegyűjtős jelvényszerző mozgalomba is benevezek, hiszen a felkeresendő pontok nagyobbik részét érinti ez a táv - a többit meg majd valamikor családi kirándulás, vagy jövőre valamelyik errefelé rendezett túrán ;) akár plusz kilométerek árán is majd jól összeszedem.
Szóval elindultunk, én még a budapesti felhős-csepergős indulás miatt hosszú nadrágban... Gántról kiérve megkapjuk az első szolid emelkedőt, és bő 3km után az első EP-t is. Előtte persze megállunk a település melletti magaslaton a kitelepítési emlékműnél, és picit a panorámában is gyönyörködünk. Egy szakaszon felhagyott külfejtés szélén kanyarog a K3 jelzés - marsbéli tájnak is nézhetnénk, ha a növényzet nem kezdte volna már jelentősen visszahódítani... Nem érzem túl jól magam, fotózás elmarad, aztán a ponton ballonos szódával kínálnak - nem jöttünk sokat, úgyhogy csak bélyegzést kérünk, és már megyünk is tovább. Nem sokkal később megállok egy picit, társaim el, majd utolérem őket...
Arra persze még jócskán várni kell, de  összeszedem magam, és nekilódulok, hogy ledolgozzam a nagyjából 10 perces lemaradásomat.
Ennek sajnos keresztbe tesz picit az, hogy az aszfalt keresztezése után a bányamúzeumnál megállok fotózgatni, és utána elindulok fölfelé a kerítés melletti úton... Amikor észreveszem, hogy nincs jelzés, akkor nézek rá a gps-re... No, akkor fordulás vissza...
Itt már a S- jelzést követjük - szép dolog az időtálló jelzés, a szöggel rögzített műanyaglap viszont többek szerint nem túl környezetbarát... 
Gyors lábú ismerős érkezik, beszélgetés közben csatlakozom hozzá, aztán a Mária képesfánál elköszönünk - nekem mindenképp lesz egy plusz megállás, ahol rövidre cserélem a hosszúnadrágot... "Derékszögben balra" után így is teszek, és máris sokkal jobban érzem magam, úgyhogy a S- hosszú, picit unalmas egyenesében igen jó tempóban haladok - balra erdő, jobbra irtás/bozótos terület - persze abból is erdő lesz valamikor :)
Egy kellemes lejtő után találkozunk a K- jelzéssel: Itt, az irányjelző tábla oszlopán megtalálom a Vértes 50 nosztalgia túramozgalom kódját, felírom, majd a párhuzamosan futó utak közül a bal oldalin megyek tovább.
A K-K+ elágazás is, mint úgy általában az útvonal egésze nagyon szépen van jelezve - bár az Y-elágazás közepére lettek felfestve a jelzések - de nyilazott alapra.
A K+ jelzés szépen emelkedik - a szintmetszeten is látszik, hogy itt bizony közel 150m szintet kell legyűrni a Géza-pihenőig...
Sikerült, sajnos a pihenőnél dohányosok pihentek, úgyhogy csak egy gyors kódfelírás, és mentem tovább, pedig a kilátás az nagyon szép, ahogy másoknak a fotóin láttam - köszönöm a bagósoknak, hogy ennek az élvezetétől megfosztottak...
Innen a Z- jelzés követendő, gyorsan túlteszem magam a füstölgésen, és rövidesen a Horog-völgy felől érkező aszfaltos úton találom magamat.
Egy nyitott sorompó - meg balra az erdőben egy elég alaposan kitaposott kerülőút, ha netán zárva lenne... Erre nincs mit mondani...
Nem sokkal később szürke ragasztóból nyíl az aszfalton, rajta egy M-betű - és tényleg, nekünk is itt kell jobbra letérni Csákberény felé.
A települést egy nagyon szép, ligetes részen keresztül érem el - közben újabb ismerős robog el mellettem - ő általában fut, úgyhogy nem kell ezen csodálkozni :-)
A falu szélső házának a kertjében egy szép köcsögfa vonja magára a tekintetet, aztán a telefonom - úti- és túratársaim keresnek, hogy hol járok... Elsütöm a reggel hallott viccet, Csák Máté két saját, és egy fogadott gyermekéről - azaz Csák Noriszról, Csák Berényról, meg Nemcsák Károlyról :-)) Örömmel konstatálják, hogy közel járok, úgyhogy megvárnak - én meg ennek örvendezek :-))
Közben azért egy apró megállást beiktatok, hiszen ki tudna ellenállni egy ilyen szép mosolynak...?
Az út túloldalán álló emlékmű sem marad ki a dokumentálásból, hogy aztán pár lépés múlva a csákberényi teleháznál lévő ep-n találjam magamat.
Itt is van ballonos szóda, saját bögrém terhére :) kérek belőle, illetve egy teleházas bélyegzést a Vértes-50 igazolólapra. Társaim közben elindultak, de a szépen emelkedő Z+ cseles jobbra fordulása után nem sokkal feltűnnek előttem, és a két birtok kerítései között húzódó gyalogútnál már együtt haladunk.
Ezen a szakaszon vár ránk a túra teljes szintemelkedésének mintegy negyede, azaz 250méter.  Beszélgetés közben gyorsan fogy a táv, de azért érezhetően emelkedünk.
 Az egykori(?) Mauer kunyhónál megállunk falatozni - nagyjából a túra felén vagyunk túl, idővel egészen jól állunk, úgyhogy némi privát pihenés belefér.
Az irányjelző táblán rengeteg nyíl mutatja, hogy mi, merre hány (kilo)méter - nekünk a Z+ után a ZL jelzésre kell váltani, Csókakő felé.
Meg is találjuk a jelzés letérését balra, előbb kényelmesen, aztán az összeszűkülő völgyben meredekebben ereszkedünk lefelé... Jobbra hosszú lépcsősor vezet fel a várba, azonban a fákon ott a tábla, hogy EP egyenesen előre - lépcsőzés ennek okán kimarad.
A ponton a bélyegzés mellé némi energiapótlást is kapunk: zsíros, illetve házi lekváros kenyér képében. Minthogy meleg van, privát frissítésként egy sör is lecsúszik a közeli lakókocsi-büfénél.
Innen K- egészen Pátrácosig, sőt, picit még tovább, közben a K-Z- kereszteződésében felírom az oszlopon található tábláról a Vértes 50 nosztalgia túramozgalom kocsmárosdombi kódját.
A rendezői honlapon lévő GPS-track ezen a részen csúnyán (kb. 200m-rel) eltér a jelzéstől, de a jelzés príma, úgyhogy nincs belőle probléma.
Pátrácoson kedves pontőrök, műzliszelet fogad minket, itt is írok kódot a másik lapra, aztán rövid szakaszon a 25-ös táv útvonalával szembe megyünk tovább az aszfalton. A megkapott térképen nem látszik, de az út egy erős jobbos kanyarulatában kell letérni balra, követve a K- jelzést, amiről egy éles fordulóval váltunk a zöldre. Ez amolyan "csak hogy meglegyen az ötven km" -nek tűnő kunkor - de erre  van a jelzés, hát erre megyünk.
Szentgyörgyvárnál egy érdekes "valami" az út mellett - én arra tippelek, hogy egy kút szivattyújához épített daru - bár hogy miért ilyen magas, az jó kérdés...
Mindszentpusztánál újabb EP, szóda elfogyott, buborékos ásványvíz van - alig vannak már mögöttünk, úgyhogy kérek egy pohárral, közben pedig bélyegzek egyet a Vértes 50-es igazolólapra - a tizenkét pontból a fele már megvan, Gánt lesz a hetedik - a többit meg majd valamikor begyűjtöm...
Itt figyelek fel egy apró figyelmességre: van kutyaitató edény - nem csak itt, hanem minden olyan ponton, ahol pontőrökkel találkozik a túrázó. Bár nekem nincs kutyám, de egy plusz pontot tőlem is megérdemelnek érte a szervezők :)
Kicsivel később élesen jobbra, délkeletnek fordulunk a Pap-völgyben. A S- keresztezése után villanypásztor állja utunkat - természetesen kiakasztható kapu van rajta. Ez már nyílt terep, a nem is olyan távolban látszik előttünk Gánt - némi földút, majd beton, aszfalt, és a célban találjuk magunkat.
Ahogy az igazolólap, úgy a díjazás is nagyon igényes re sikerült: egy vértet formázó fém jelvény jár az oklevél mellé.
Az iskolában lehet falatozni a "szokásos" túramenüből, illetve van nagyon finom, igazi házi lekvár is, úgyhogy két szelet lekváros kenyérrel készülök fel a hazafelé vezető útra :-)

A szervezés, az igazolólap, az útvonal, a díjazás, az egész túra nagyon tetszett, a lelkes és láthatóan gyakorlott rendezői gárda segített egy kellemes napot eltölteni a Vértesben. A túra egyébként nem nehéz, nincsenek benne durva szintek - a kényelmes terep mellé társuló jól követhető útvonal miatt  kevésbé gyakorlott túrázóknak, első "ötvenesnek" is ajánlható.