Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tanúhegyek nyomában. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tanúhegyek nyomában. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. november 30., vasárnap

Ahogy 2010-ben, úgy idén is telekocsi szervezésével vágtam neki a készülődésnek - és idén is gyorsan lett három utasom... Elvileg. Ketten szinte az utolsó utáni pillanatban léptek vissza, úgyhogy egy utassal vágtam neki pénteken délután a Badacsonytomajig tartó autós aszfaltkoptatásnak.
Még egy "kanyar" a Decathlonba - már épp itt volt az ideje nyugállományba küldeni a régi hálózsákomat - és elő-karácsonyi ajándékként beszereztem egy újat.
Budaörs után meg sem álltunk Badacsonyig - ott szépen visszafordultunk, és az ellenség megtévesztése érdekében ezzel a pici kerülővel közelítettük meg a Tatay Sándor általános iskolát.
A tornateremben nincsenek sokan, kiválasztok egy kényelmes helyet az egyik kézlabdakapuban :-) lepakolok, aztán irány vacsorázni. A bejáratnál Jámborékkal futok össze - épp pizzázni indulnak a Lacus Pelso pizzériába, ahol a túra résztvevői kedvezményes áron fogyaszthatnak.
A pizza finom és forró, a sör hideg, úgyhogy egy nagyszerű vacsora után térünk vissza az iskolába.
Az iskolai büfében egy szelet hatlapos sütit még veszek, mert idejét sem tudom, mikor volt ilyenhez legutóbb szerencsém. Utána persze irány a hálózsák, és megpróbálok aludni, bár éjjel néhány, hangja alapján vélhetően fiatal, és bizonyosan ittas "túratárs" hangja ébreszt, reggelre úgy-ahogy sikerül kipihennem magamat.
Kényelmes készülődés, a büfében egy kávé meg némi harapnivaló, majd irány a ködös őszi reggel... Utólag belegondolva a havas verzió jobban tetszett :-)
Első említésre méltó dolog, hogy az iskolából kilépve sehol nincs szalag. Szerencsére többen tudjuk az utat (el a pizzéria felé, majd balra, el a bazalttemplom előtt), úgyhogy a badacsonytomaji nézelődésből pont annyi lesz, amennyi a túrához szükséges :)
Később látok szalagot is, rendületlenül emelkedünk fölfelé, a ködbe vesző Badacsony oldalában - no, a mai nap sem a gyönyörködtető panorámáról fog szólni...
A Kökapunál pici szusszanás - na jó, fotózás - miután a Klastrom-kútnál a kitett tábla alapján konstatáltuk a pont hiányát :) A Kőkapun felfelé haladva látható egy természet kontra beton 1:0 meccs - körbeépítették a fát betonnal, nem csoda, hogy a ez utóbbi már repedezik...
Fent, a csúcs közelében majdnem sikerül egy balra, a hangok irányába tartó ösvényen kispistázni, de szigorúan kimegyek az elágazásig, és ott fordulok balra.
Az impozáns új kilátó teteje szinte belevész a ködbe, ennek ellenére a matricaragasztás után nulla pontért megmásszuk, ha már itt vagyunk :-)
A panoráma emlékezetből történő felidézését segítik a kilátó felső szintjén található képek; megpróbáljuk, nehezen megy - biztos azért, mert korán van :)
A ködben picit tétován indulva sikerül eljutni a Hertelendy-emlékhez, ahol önkiszolgáló módon kell matricát ragasztani - ha már a kezemben van egy ívnyi, akkor osztogatom a túratársaknak is.
A ködtől picit nedves lépcső következik fölfelé, a Ranolder-keresztig aztán gyorsan lehet haladni, mert nézelődni való az momentán nincs - kivéve, ha valaki átlát a ködön :)
A kereszt díszkivilágítása, mióta nem jártam itt, lecserélésre került LED-es reflektorra és napelem+akkumulátor táplálásra.
Itt sem bámészkodunk sokat, irány a Bujdosók lépcsője, amin hosszú és épp csak annyira meredek, hogy élvezhető legyen az ereszkedés :)
Badacsonytördemicre leérve kiérünk a ködből, koptatjuk rendesen az aszfaltot - gyakorlatilag Szigliget után, amikor a Szent György hegyre elindulunk fölfelé, ott lesz vége, persze addig még sok minden útba esik :)
Először tehát Szigligetre sétálunk át, ahol az Avasi templomromnál állunk meg, a park nagyon szép, pont viszont nincs, de a tájékoztató táblákat azért érdemes elolvasni.
A vár felé tovább indulva egy mikulás sapkás ismerős jön szembe - geoládázik, és rendez, úgyhogy ez a túra neki rendezői bejárással lett behúzva.
A pont persze nem lent, a vár bejáratánál, hanem a víztározó nevű helyiségnél található, úgyhogy jócskán kell lépcsőzni az áhított matrica megszerzéséhez. Bónuszként viszont kapunk fincsi nápolyit, illetve - mivel idővel amúgy is jól állunk - körbesétálunk a várban. Ennek során konstatálom, hogy ide bizony el kell majd jönni családilag is. Igaz ugyan, hogy rengeteg lépcsőt kell fel-le megmászni, de érdekes dolgokat - és jó időben bizonyosan csodás panorámát - lehet látni.
Szigligetet elhagyva kerékpárúton kutyagolunk hosszan egyenesen a 71-es út mellett, aztán balra át, irány a Szent György hegy - továbbra is aszfalton.
Egy kanyarnál jobbra elhagyjuk az aszfaltot, hogy a Horváth pincénél lévő ponton begyűjtsük az újabb matricát, és nem utolsó sorban a hegy levéből - saját költségre - kóstolóhoz jussunk. Mivel csak este hat körül indulunk haza, bőven belefér még egy kis borozgatás, úgyhogy engedek a csábításnak.
A bortól jobb kedvűen indulunk fölfelé a szőlősorok között, aztán még egy kevés aszfalt (csak emlékeztető gyanánt...) a Lengyel-kápolnáig.
Itt balra fordulunk, ahogy a jelzés mutatja, irány az Oroszlánfejes kút.
Folyadékom bőven van, úgyhogy nem töltök a vízből, inkább megyek tovább, hiszen a várlátogatás meg a borozgatás kellően leamortizálta az időtervemet :) de végül is azért túrázik az ember, hogy lásson, meg hogy jól érezze magát, nem?
Nemsokára útelágazáshoz érkezünk, szalag, pont, matrica - fordulunk, ragasztunk, megyünk tovább :-) Apropo, útelágazás... Az útvonal példamutató módon ki van szalagozva, sőt minden szalagnak van egyedi száma (!) is. Igaz, itt a folytonos számozásba pici hiba csúszott, de azért csak kitaláljuk, hogy merre kell menni - természetesen fölfelé.
A Kasza Béla esőbeállónál megállok egy kicsit - "érdekes" a név feltüntetése, mindegy, legalább ezt is tudom most már.
A tetőre felérve újabb pont, majd apró bizonytalanság után elindulunk a helyes ösvényen. Innen már tényleg nincs sok hátra, némi hullámvasút jellegű szakasz, jellegét tekintve a lejtők vannak többen, azok hosszabbak, így érünk a rövid táv ellenőrzőpontjára - nekünk itt nem terem matrica - a pontőrt azért sajnálom, mert rettenetesen huzatos helyen kell ücsörögnie.
Lefelé azért csak óvatosan, szerencsére hó meg jég nincs - most a köd ad egy érdekes hangulatot a Bazaltorgonáknak.
A célban tea, forralt bor, zsíros kenyér fogyasztható - miután az adminisztráción túl vagyunk. Aki itt végez a túrán, azt kisbusz szállítja vissza a rajtba, mivel ennek a kapacitása véges, így a falatozást rövidre fogom, és a következő csoporttal elindulok lefelé a buszhoz.
Nem kell sokat várni, érkezik a busz a következő körre, aztán ahogy megtelik, indul is lefelé a szőlők között kanyargó egy nyomsávos úton. Ha itt szembe jönne valami érdekes lenne... És jön. A másik busz, de tudnak egymásról, így a felfelé igyekvő megvár minket egy szélesebb szakaszon.
Ezzel a buszos lehetőséggel élve kényelmesen visszaérek a célba, ahol jókedvűen beszélgetve telik az idő addig, amíg a hazafelé útra "bejelentkezett" túratárs is megérkezik, és elindulunk hazafelé.

Track: Track_TANUHEGYEK_NYOMABAN_20A_2014_szurt.gdb


2010. november 29., hétfő

Némi hezitálás után, lemondva a Bakonyi Mikulásról jeleztem a részvételi szándékomat a rendezőknek - a távolság okán szállást is kértem péntekre. Mivel a tömegközlekedős logisztika drágább, mint egy telekocsi, így elkezdtem szervezni ezt is - fórum Facebook, ismerősök körbetelefonálása...
Ebben nem az a lényeg, hogy ki jelez vissza, hogy talán jön, hanem az, hogy ebből hányan maradunk péntek estére? A 3-4 fő gyorsan elkopott, így aztán Pannival ketten vágtunk neki az útnak.

A Balatont elérve elkezdett cseperegni az eső, ami később havas esőre, majd hóra váltott - no, ez azért nem valami jó dolog, de nem zavar minket - nincs rossz idő, csak felkészületlen túrázó :-)
Egy útra "belógó", és sikeresen kikerült szarvastól eltekintve eseménytelen utunk volt, így aztán pontban három órával az indulás után már a szépen felújított iskolában voltunk. Egy röpke vacsora után - konstatálva azt, hogy a hó szépen meg is marad - a tornateremben elraktuk magunkat másnapra.
Reggel korai ébredés, majd kényelmes készülődés, meg persze reggeli után 7:15-kor vágtunk neki a túrának. A rajtcsomagból a bögrét nem kértem - hoztam sajátot - a papírokhoz (leírás, illetve igazolólap) adott tasak viszont igen jól
jött.  Pénteken még 10 órás menetidővel számoltam, a havas táj láttán ezt gyorsan "mindegy, csak a szintidő legyen meg"-re módosítottam - mint kiderült fölöslegesen :-)

Az első feltételes ep (Klastrom-kút) nem pont, fotózás után megyünk tovább - a Kisfaludy-kilátó viszont pont, itt megkapjuk az első színes matricánkat. A kilátó havas, de azért ha már itt vagyunk, felmegyünk rá, és körbenézünk, hiszen innen nagyjából a teljes mai "menüt" láthatjuk.
A Hertelendy-emléknél és a Ranolder-keresztnél is matricázunk. Aztán jön az első "érdekes" szakasz. Négyszázvalahány lépcső... Lefelé. Havas. De nem Henrik... A bot több dologra is jó: egyrészt lehet rá támaszkodni, másrészt itt-ott sikerül a letaposott havat nagyobb darabokban lefejteni vele a lépcsőfokokról.
Itt persze belassulunk, hiszen előzni szinte lehetetlen, ha valaki "megindul" lefelé, az viszi az alatta
haladókat is... Azért csak leérünk épen és egészségben. Badacsonytördemicen tempósan átgyalogolunk - lesz még havas, csúszós "gyökketővel" járható terep, úgyhogy ahol lehet, ott rákapcsolunk.

Szigligetre enyhén emelkedő úton érünk be, majd - ahogy a leírás is mondja - balra letérünk az Avasi templomrom felé. EP nincs, úgyhogy irány a vár.
Az emelkedő nem tetszik, be is lassulok - nem vagyok teljesen ráhangolódva erre a gyaloglatra, úgy érzem... A ponton kapott fincsi nápolyi picit helyrehozza a kedvemet, bár előre látom, hogy ez egy nagyon cipőeláztatós menet lesz, amit nem szeretek...
Mindegy, két bucka megvolt, bár a neheze, ahogy a térképet nézem még előttünk van... Előbb persze hosszan lehet sík aszfaltot koptatni a Horváth-pince nevű feltételes EP-ig. Itt is ragasztunk, majd jöhet a harmadik hegy leküzdése...
Szerencsére a "sár" jelentését sikeresen átértékeltem néhány hete a Cserhátban, így nem rémülök meg attól, ami a lábunk alá kerül ezen a szakaszon - igen, ez tényleg sár... szerencsére nem tart sokáig.
Az oroszlánfejű kútnál frissítünk, majd jöhet a csúcstámadás - bár közben még egy feltételes EP-n megállunk matricázni. Hosszan elnyúló ívben emelkedik az út, majd vége a fölfelének, és ott állunk a Szent György hegy tetején. A kilátás remek - a szürke és a szürkéskék árnyalatok dominálnak - van a télben valami nyomasztó, de ugyanakkor megnyugtató is - látszik, érezhető, hogy pihenőre tér a természet... A levegőt szinte harapni lehet - szerencsére más harapható dolgok sincsenek messze, "csak" a bazaltorgonáknál kell lemenni...
A Bujdosók lépcsője kellemes séta volt ehhez a lefeléhez képest; bot ide, vagy oda, van, ahol inkább leülök, és úgy óvatoskodok lefelé.
A Kaán Károly kulcsosháznál csak frissítés van, matrica nincs - forralt bor, zsíros kenyér, vegyes savanyúság, uborka, majd ezt ismételem meg még vagy kétszer, a forralt bor helyett teával. Az ellátásra már itt beírható a jeles :)
Egy pici lefelé, és már túl is vagyunk - darabra legalábbis - a megmászandó hegyek felén. Az más kérdés, hogy amilyen hegyek vannak még előttünk, és azokra a föl/le milyen lesz...
Az Ürgelyuk buszmegállónál átmegyünk a műúton - a szalagok szépen mutatják, merre kell menni a Gulács felé - persze előbb a frissen épült Pelikán hidat teszteljük, illetve egy feltételes ep-n matricát ragasztunk.
Aztán ismét sár következik. Tényleg sár. Mindegy, a cipőm már korábban beázott, de azért igyekszem kerülni ezt a hűs matériát, ahol csak lehet (Nem nagyon lehet...)
Öröm az aszfalt, és jön egyre közelebb a hegy - látszik az oldalában a szerpentin vonala - de legalább nem toronyirányt másszuk meg :-)
A Csobáncot valóban nem; kanyargunk, Rossztemplom, feltételes pont, emelkedő... Aztán felérünk. A pontőrök fügét mutatnak. Aszaltat. Csemegézünk, ők meg ragasztják a matricát. Innen már csak két hegy - de milyen kettő... Akkor és ott még nem tudtam...
Picinyt nyaktörőnek tűnik az ereszkedés - legalábbis az elején a keskeny ösvény, de épségben leérünk. Idővel jól állunk, erőnlétileg sincs gond, úgyhogy a szőlők között hamar leérünk az Elő-rét sarkához, ahol ismét önkiszolgáló módon ragasztjuk a következő matricát a feltételes ponton, majd aszfalton begyalogolunk Káptalantótiba.
Egy "Lassíts" tábla balról, majd futóknak szánt frissítőpont egy elágazásnál - itt nekünk nem terem matrica, úgyhogy rövid üdvözlés után tovább megyünk.
A faluból kiérve a változatosság kedvéért szőlők között haladunk, majd eltűnik a Gulács a szemünk elől - eltakarja a Tóti-hegy...
Aztán megérkezünk a térképen oly rövidnek tűnő oda-vissza szakasz aljához... Akik szembe jönnek, azzal vigasztalnak, hogy lesz ez még rosszabb is... És tényleg: szó szerint folyik a sár a meredek ösvényen. Többen oldalt, a fák között törnek előre (gyökketőperkettővel persze...), mások meg lefelé jövet próbálnak talpon maradni - jelentős részben azért sikerrel.
Kínomban már röhögök magamban - Solymár mellett, a Szarkavárnál az a sáros lemenetel? Ugyan már, semmiség :-))
Utólag visszagondolva jó móka volt ez az oda-vissza szakasz - az persze meglehet, hogy akkor és ott nem így gondoltam...
Fönt a csúcson féltucatnyi ember már tömeg, ráadásul esélyes, hogy a Gulácsot is sikerül világosban letudni, úgyhogy a matrica begyűjtése után nem sokat ácsorogtunk.

A Gulácsra fölvezető ösvényt hamar elérjük - hosszú oda-vissza szakasz, keskeny, a hó miatt alapvetően csúszós, ráadásul a cipőm talpa is igencsak kopott... A térdem meg elkezd hőbörögni, hogy ő most fájni akar - aztán annyiban maradunk, hogy elviseljük egymást a célig. Nem mondom, hogy könnyen, de sikerül est a csúcsot is elérni - itt tábortűz ég, egy gyors matricaragasztás, majd irány vissza. Panniék gyorsabbak, de megvárnak, aztán elkezdünk sietni - jó lenne lámpa nélkül beérni...
Elérjük a műutat, átmegyünk, a túloldalon pár lépcső fölfelé, aztán az utolsó feltételes pont is megvan - Innen tényleg csak be kell sétálni - az órámra nézek, esélyes a tíz óra körüli idő, de ezért nem fogunk rohanni... Aztán az iskola előtti parkolón átvágva megszaporázzuk a lépést: az érkezési idő 17:15, azaz pontosan 10 órát voltunk úton...

Átvesszük a díjazást, majd jön a jól megérdemelt "nasi": kolbászzsíros kenyér, sima zsíros kenyér különféle savanyúságokkal, desszertnek lekváros kenyerek... A jelentős kajaszakmai feltöltődés után aztán némi szerelvény-igazítás még, aztán autóba ülünk, és irány Budapest.

Nagyon-nagyon jó erőpróba volt, csodaszép, de nem könnyű útvonal, jó sok szinttel. Eltévedésre esély sem volt, szalagozás, térképvázlat, leírás példaértékű (bár a leírást csak itthon olvastam tüzetesen végig...). Az ellátás is szuper, úgyhogy csak ajánlani tudom ezt a "sétát".