Zeller (zöldség)

Zeller


 (Apium graveolens)

K100 visszaszámlálás 2017

Blogarchívum

Search

Betöltés...

Címkék

2010 (50) 2011 (47) 2014 (37) 2012 (35) 2013 (34) 2009 (31) 2015 (30) 2007 (23) 2008 (22) Gyermekvasút nyomában (17) seprű (12) Monoton (11) éjszaka (11) Bia 25 (10) Budai 50 (10) Gyermekvasút nyomában N (9) Hegedűs Róbert emléktúra (9) Meteor (9) Vasas maraton (9) 2016 (8) Budai kilátók (8) Gyermekvasút nyomában É (8) Halmi dűlő (8) Sárga (8) Együtt a magyar családokért (7) Gyermekvasút túra (7) Kinizsi (7) A város peremén (6) Barlangtól barlangig (6) Budai tájakon (6) Fóti Somlyó (6) Himbi-Limbi a Libegő alatt (6) Meteor 21 (6) Monoton minimaraton (6) Tojás (6) rendezés (6) BUÉK (5) Buda határán (5) Budai kilátók extra (5) K100 (5) Normafa (5) Piros (5) Téli Gyermekvasút (5) bejárás (5) EKF (4) Gyertek ki a Vadasparkba (4) Szomor (4) Zöld (4) Buda bércein (3) Budai trapp (3) Budapest terep félmaraton (3) Falasokk (3) HASE (3) Merzse-mocsár (3) Monoton maraton (3) Szurdok (3) Tojás 30B (3) Téry Ödön emléktúra (3) Tündér 7 (3) Vár a Mikulás (3) Éves összefoglaló (3) Óbudai határtúra (3) Aragonit 10 (2) Csabdi (2) Gerecse 50 (2) Határjárás (2) Hegedűs Róbert emlékséta (2) Hárs-hegyi hétvége (2) KTF (2) Kitörés (2) Lábatlan (2) Meteor maraton (2) Monoton félmaraton (2) Nagybörzsönyi négylevelű (2) Pilisi trapp (2) Retro túra (2) Tanúhegyek nyomában (2) Tojás 30A (2) Tátralátó (2) Vitézlő (2) Vértesi barangolások (2) Zongor 45 (2) Zsíros deszka 10 (2) szalagozás (2) terepfutás (2) Éger-völgy (2) 11km a XI. kerületben (1) 20 éves a TTT (1) BEAC 30 (1) BSI-túranap (1) Balaton 20 (1) Budai 25 (1) Budaörsi dolomitok (1) Bujáki kikelet (1) Börzsönyi kék (1) Corvin (1) Cserhát (1) Dolina (1) Don Bosco (1) Dél-börzsönyi kilátások (1) Dűlőkeresztelő (1) Együtt a magyar családokért (Á) (1) Forrástúra (1) Forrástúra a Börzsönyben (1) Forrástúra a Köszegi-hegységben (1) Geocaching tt. (1) Görgey (1) Havazoo (1) Hidzsra a várból (1) Hol a következő (1) Iluska séta (1) Kakukkhegy (1) Karszt (1) Kikelet vizei (1) Kincsem (1) Kinizsi 25 (1) KisNyolcas (1) Kiss Péter Emléktúra (1) Kohász kék (1) Kéktúra a Cserhát-kupáért (1) Kézdi 10 (1) Less Nándor (1) Libanoni cédrus (1) Libegő (1) Magas Bakony (1) Masni (1) Mecsek 999 (1) Merzse-mocsár É (1) Moccanj. Városliget (1) Mátra 40 (1) Mátrahegy (1) Nahát (1) Nyerges 40 (1) Oroszlány (1) PMTT (1) Pest irányába (1) Sorrento 21 (1) Szent Margit nyomában (1) Séta az éjszakában (1) Tojás 20 (1) Turul (1) Téli teljesítménytúra (1) Töki tökölő (1) Viharbükk (1) Váci csata 20 (1) Vándorbottal a vasparipáért (1) Várnak a várak (1) Városliget (1) Vöröskő (1) Zebegényi séta (1) Zugligeti (1) elmaradt (1) feladva (1) túramozgalom (1) Éjjel a Mezőföldön (1) Ну погоди (1)

Ars Poetica is lehetne


Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom.
Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.



A

Túranaptár

természet, az erdő, a szép tájak szeretete gyermekkorom óta bennem él. Faluban nőttem fel, ahol adott volt a lehetőség a természetben csatangolni...

Aztán városi életre kellett berendezkednem a tanulás, majd pedig a munka miatt. Szerencsére Miskolc és a Bükk elválaszthatatlan egymástól, így az erdőjárás, a kirándulás ott sem maradhatott ki az életemből. Budapesttel más a helyzet, rohanósabb az élet...
Persze feltaláltam magamat - ha már Miskolcon, egyetemistaként sokat jártam barlangba, akkor itt is megtaláltam a módját annak, hogy barlangba járjak.
Az MKBT Solymári bizottságán belül lehetőség volt néhány tavasztól őszig tartó szezonban az Ördöglyukban túrákat vezetni - barlangi idegenvezetőként a tudás meg a fizikum berozsdásodása ellen is hasznos nyarak voltak ezek.

Később maradtak a felszíni kirándulások, túrák, aztán 2006-ban egy szórólap, ami egy teljesítménytúrára invitált. Ha jól emlékszem, a Budai kilátókra. No, ez, akkor kimaradt, azonban 2007-ben a Barlangtól barlangig túrával elkezdődött a teljesítménytúrázó "pályafutásom"...
Eleinte csak hobbi, kellemes időtöltés, néha majd' belehalás :) aztán ahogy érezhetően javult a fizikumom, jöttek a szebbnél szebb, húzósabbnál húzósabb gyaloglatok.
No, ezekről a túrákról, az azokon szerzett tapasztalatokról,élményekről szól majd ez a blog.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Zeller? Anno 1988 őszén, az NME rádióstúdiójában Nagy Pali ült a fotelban, nézett, meg ízlelgette az új stúdiós-jelölt nevét, majd kibökte, hogy legyen Zeller. Na, azért :-)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Téry Ödön emléktúra. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Téry Ödön emléktúra. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. március 29., szombat
Régen voltam ezen a rendezést tekintve szerény túrán, ami idén a Cartographia kupában is helyet kapott, úgyhogy legalább két indok máris akadt, hogy ismét teljesítsem. A harmadik, kevésbé pozitív indok egyszerűen az, hogy kevés a valóban szabad hétvégém idén, úgyhogy ami van, azt ki kell használni - pláne, ha ilyen szép az idő :-)
Kicsit későn érek a rajtba -ez már egy ilyen év lesz, úgy tűnik- itiner már nincs, mondjuk nem is hiányzik, hiszen Piliscsabáig K-, majd a vasúton átkelve K3, és a második utcán jobbra - emlékeim szerint ennél sokkal többet nem is tartalmazna a rendezőktől kapott leírás sem. Na jó, az utcanevek még szerepelnek benne :-P
Az úttör... akarom mondani a gyermekvasutasok "zászlófelvonnak" - közben megpróbálnak énekelni is. A zászlófelvonás, meg úgy általában az alakizás jobban megy, maradjunk ennyiben.
Irány a Nagyrét, majd aszfalt sokáig - ez egy ilyen gyaloglat: eleje - vége lakott terület, de azért itt is lehet érdekes dologba botlani: például egy "pofásra" firkált házfalra :-)
Persze az igazán szép dolgok később következnek: elsőként a máriaremetei templom kertje - itt szoktunk rendszeresen esküvőbe botlani más túrákon - most még korán van, úgyhogy a násznép zsivaja helyett csend és nyugalom van a parkban.
A Remete-szurdok bejáratához vezető út kiágazásánál van az első pont, itt szép, erre a túrára készült bélyegző lenyomatát kapom az igazolólapra.
A szurdokon kellemes tempóban megyek végig, a kapaszkodós szakasz elején érek be egy minimum érdekes társaságot: zakók, fotózási kellékek, gálacipők - picit "tájidegennek" tűnnek, na.
Szerencsére a tempójuk olyan, hogy fölfelé menetben simán el lehet mellettük menni, úgyhogy ezt a megoldást választom. Persze a "nagy rohanásban" nem felejtem el megcsodálni a panorámát, illetve a nagyszerű virágszőnyeget az ösvény mellett. Remélem, más is csak csodálja, és nem próbálja meg hazavinni.
Zsíros-hegyig kellemesen hullámzó az út, sok szép virág is akad, de azért tempósan lehet haladni. Ismerős fotózgat, megállok én is - sajnos botanikai ismereteim hiányosak, így csak nézem a virágokat:

A Muflonban privát frissítés gyanánt iszok egy kólát - most ez esik jól, ráadásul délután autóba kell ülnöm - remélhetőleg négy órán belül (nagyjából ennyi idő kell egy sörben található alkohol lebomlásához), úgyhogy ezért is a drágább frissítő :-)
Pici aszfalt után egy ismét kellemes sétaút következik a Szénások felé, hogy egy rövid emelkedővel az Európa-diplomás (bármit is jelentsen ez...) védett területre érjek.
A szintút szép, a valamikori tanösvény tábláknak a nyoma még fellelhető - ilyenkor azért az embernek eszébe jut, hogy tényleg Európa, vagy valami más...?
Aránylag gyakran járok erre, úgyhogy sok nézelődés nélkül magam mögött hagyom a Nagyszénás csúcsát is - a Kőris-völgyben viszont kényelmesebb tempóra váltok, részben ismerős túratárssal beszélgetni, részben meg azért, mert itt ritkábban fordulok elő, és érdekes dolgokat is lehet látni :)
A völgy alsó harmadától aztán gyorsabb tempóra váltok, Piliscsaba következik, faluszél, aszfalt, főút, kutyák a kerítés mögött, macskakő, vasútállomás... 
Felüljáró nincs, ergo lépcsőmászás sincs (jó kérdés, hogy a kiírásban szereplő szintadatban számoltak-e ezzel?), van viszont nagyon szép fasor a túloldalon, amin a második utcáig sétálok, ahogy azt az előző alkalommal alaposan megjegyeztem.
A kereszteződés után szintben haladó aszfalton lehet a célig gyalogolni; szép fasor, meg egy székelykapu itt is van - szeretnék mielőbb célba érni, úgyhogy nem állok nagyon meg - ki tudja ugyanis, mikor lesz hazafelé valami tömegközlekedési eszköz, hiszen a vasutat épp felújítják.
A célban gyors érkeztetés: kitűző, oklevél, meg egy bón, amiért a presszóban fogyaszthatnék egy üdítőt. Ezt most kihagyom, helyette nézelődök a Cartographia-s asztalnál, ahol -mint mindegyik Cartographia-kupában szereplő túránál - kedvezményesen vehetnék térképeket meg könyveket.
Most ezt is kihagyom, váltok pár szót az ismerősökkel, aztán elindulok hazafelé - vonat + vonatpótló busz kombinációval.

Track: Track_TERY_20_2014_szurt.gdb




2011. március 29., kedd

Ahogy számolom, a 30 éves hazai teljesítménytúrázás és 20 éves TTT pontgyűjtő mozgalomban jelentősebb pluszpontok nélkül is összejöhet a szükséges 2011 pont, de biztos, ami biztos, ezt a plusz 30 pontot jelentő túrát nem hagytam ki. A változatosság kedvéért BMV-vel (busz-metró-villamos) közelítem meg a rajtot - negyed nyolc körül szállok le a hűvösvölgyi végállomáson.
A nevezés gyorsan megy - két A6 méretű cetli összetűzve: az egyik a nevezési lap, a másik egy "ős Kinizsis stílusú"  pecsételőlap - az előbbit leadva megkapom az "itinert" - végül is a K- majd némi piliscsabai séta Klotildligetig a túra első fele, úgyhogy tényleg fölösleges lett volna kettő mondatnál többet írni erről a szakaszról :-)
Indulási időnek fél nyolcat írok a lapra, van pár percem, ismerősökkel váltok pár szót, aztán nekilódulok, keresztül a vasút alatt, majd a sétányt követően hooooosszan aszfalton.
Ez persze annyira nem baj, hiszen lehet nézegetni a szép és kevésbé szép, meg a totálisan tájidegen építészeti csodákat, a már nyíló virágokat. Laci indulás előtt invitált, hogy tartsak vele - itt egy darabig együtt megyünk.
A templomnál most nincs esküvő - na ja, kora reggel van :-)) Van viszont nagyon kellemes idő - remélem, az idei évre ez lesz a jellemző....
A Remete-szurdok előtt a pont pont ott van, ahol két évvel ezelőtt is volt, úgyhogy már rutinosan szólok egy futó után, hogy ha bélyegzést szeretne, akkor ne menjen tovább :-)
A szurdokban érezhetően hűvösebb van, mint úgy általában mindig, a patak pedig ha nem is nagyon erőteljesen, de azért illendően szép vízhozammal folyik - persze a tavalyi Meteorhoz képest sehol sincs, úgyhogy száraz lábbal át lehet rajta kelni... A bicajosok persze nehezebb helyzetben vannak, de úgy nézett ki, hogy ők is sikeresen veszik ezt az akadályt - Az emelkedőre felkapaszkodásukat viszont nem várjuk meg - elindulok tempósabb fölfelé, Lacitól is elköszönve, hiszen ő egy órával későbbi vonatot célzott meg. Felérek, szuszogós, persze, de azért simán megy egyben a kikapaszkodás, meg után a "levezető" normál emelkedés :-)
Nagykovácsi előtt a természet hívó szavának engedve teszek egy rövid kitérőt, úgyhogy mire visszaérek a jelzésre, Laci utol is ér. Rövidesen érkezik a S- jelzés jobbról, majd jön a két, jól ismert sáros-kerülgetős rész, ahol teljesen korrekt doronghidacskák készültek, úgyhogy "menetből" simán vehettük ezeket az akadályokat is.
A Muflon zárva, Laci azért megáll falatozni - én másodszor is elköszönök tőle, és szaporázom a lépéseimet - jó lenne 4 órán belül beérni, hogy a vonat előtt legyen pár percnyi időm.
A szénásokra fölfelé jó dolog gyalogolni, pláne, ha nincs tikkasztó hőség - szerencsére még nincs, úgyhogy igen rendes tempóban haladok. Itt-ott ibolya nyílik, dokumentálom a tényt :-) majd a sorompó után nem sokkal szólok az erre tévedt bicajosoknak, hogy nem biztos, hogy jó helyen járnak... (Elvileg nekik kimarad a Nagy-szénás).
A levegő friss, a táj még így, tavaszelőn is lenyűgöző, de nincs mese, menni kell. A pont a szokott helyen, bélyegzés után némi frissítés, aztán a majdnem utolsó emelkedőn csúcstámadás :-)

Mennyire más körülmények fogadtak itt Budai trapp idején, vagy akár a Piroson... A szél picit fújdogál, de ez már az a tavaszi verzió :-)
A Kőris-völgy is egészen más arcát mutatja -szerencsére- mint bő egy hónapja - bőven van már hóvirág, az út mentén pedig a szorgos favágók munkája nyomán nem túl régen darabolt rönkök pihennek, és árasztanak nagyszerű illatot.
No igen, így is lehet erdőt művelni: nem tarra vágva, hanem okosan, a természettel együtt "gondolkodva" ritkítani az állományt.
Már majdnem elkezdtem magamban a favágókat is dicsérni, hogy az utat szabadon hagyták, amikor a K+ csatlakozásánál balra tartó utunkat bizony-bizony a földön fekvő rönkök keresztezték - mindegy, óvatosan átlépkedek rajtuk, aztán a meredekebbé váló lejtős részen picit kocogósra fogom.
A kocogós tempó aztán majdnem bosszút áll rajtam: az egyik kanyarnál (amit meredeken le lehet balra tartva vágni) az út jobb oldali ágát választom, és bokáig cuppanok a sárba - szerencsére vastag avar fedi, így a cipellőm nagyjából megússza a dolgot :)
Egy érdekesen nőtt fa azért megállásra késztet - jó lenne tudni, hogy a természet hogyan alkot ilyeneket?
Bár lehet, hogy egy vicces kedvű ember csavarta össze a pici fa két ágát, amiből sok-sok év után ez lett...?
Piliscsabáig kocogósan haladok, aztán aszfalt, főút... Az itinert meg az órát nézve esélyes a 4 órán belüli teljesítés és ezzel a korábbi vonat elérése.
A felüljárón megállok egy picit, lentről túratársak érdeklődnek, hogy van-e itt pont - tudtommal nincs, mondom, aztán tovább indulok lefelé a lépcsőn, aminek az aljánál egy hagyományos vödör van felakasztva szemetes gyanánt - nem hagyom ki a "lehetőséget", és az út közben itt-ott felszedett, túratársak által véletlenül elveszített csokipapíroktól megszabadulok.
Innen egy szép fasorral szegélyezett utca következik, picit emelkedik, és nem, nem az első, hanem a második utcán fordulok jobbra, ott, ahol kell, majd kocogósra fogom... Aztán a távolban feltűnik a vasút - jól állok, bőven lesz időm az elvileg 11:48-as vonatig.

A célban a díjazás mellé egy üdítőre vagy teára beváltható bón jár a kitűző és oklevél mellé - tea helyett inkább buborékos üdítőt választok, majd kényelmesen kisétálok a vonathoz. Pénztár zárva, úgyhogy jegyet majd a vonaton... Vagy sem... De tehetek én arról, hogy a kalauz nem járt felénk...?


2009. március 21., szombat

Téry Ödön emléktúra, 20km

Elején-végén kényszerűen aszfalttal súlyosbított az útvonal, elég durva szinteloszlással: a Remete-szurdokból kifelé kapjuk egyben majdnem az egészet -- utána komolyabb szintet csak a Nagy-szénásra való felmenetel jelent, közte pici hullámvasút, a Nagy-szénás után pedig kellemes lejtős útra kell készülni.

Nem siettem, nyolc után értem a rajtba, 8:15-ös idő került a papírra, egy igen gyors nevezést követően.
A K sáv aszfaltos szakaszán lehet csodálni az építészet remekbe (nem kevésbé remekbe...) szabott (vagy elszabott) alkotásait, illetve becsületesen betérni a templom felé -- nem csak becsületből érdemes egyébként, kellemes, nyugalmat árasztó a templom körüli park.
A Remete szurdok bejárata helyett picit hamarabb van az első pont -- úgy szólnak utánam az autó mögül...
A Szurdokban szép hóvirágok nyílnak, a patak -annak rendje-módja szerint- folyik, szerencsére van bedőlt fa, meg a kezemben bot, így az átkelés megy száraz lábbal.
Az egyensúly próbája után jön a terheléses próba: sikerül megállás nélkül kikapaszkodni a szurdokból, bár picit szuszogósra sikeredik a vége...

Kellemes, hullámvasutazós sétaút vezet innen a Zsíros-hegyig, itt-ott azért (kikerülhető) sárral.

A Zsíros-hegy utáni szakasz ismét aszfalt egy picit, meg lejt is, csak hogy a kék jobbos kanyarja után emelkedhessünk ismét, immár a Nagy-szénás csúcsáig -- közben megállva egy újabb bélyegzés begyűjtéséért.

Innen csak lefelé: A kék sáv jelzés nagyon szép útvonalon halad (Kőris-völgy, rengeteg hóvirággal) Piliscsaba határáig, ahol ismét aszfalton haladunk (kb. 3.7km) -- Vasútállomás, majd felüljáró, gyönyörű fenyőkkel szegélyezett utca, aztán befordulunk jobbra, majd cél (12:20). A célban oklevél, kitűző, plusz egy bón, amiért a célnak helyet adó vendéglátóipari egységben egy üdítőt (rostos gyümölcslé és buborékos üdítő is volt).

Kellemes túra, arányaiban sok aszfaltos szakasszal (sacc/kb. 7km körül). A táv/és szintadatok az itineren is ellentmondásosak, a Mapsource-ban összekattintva nekem 23.3km jött ki, ami reális.

(2009.03.21 18:37:14)